A közel 90 éves múltra visszatekintő Granada rajongói igencsak rapszodikus időket élhettek meg a csapat mellett. Az 1931-ben alapított klub már tíz év alatt a negyedosztályból a legmagasabb szinten találta magát annak ellenére, hogy a köztes időszakban a spanyol polgárháború (1936-39) miatt háromszor nem is próbálkozhatott a feljutással.
Az 1941-42-es szezon volt az első, amelyet az élvonalban töltött a Granada, és a következő bő két évtizedben kétszer is négy évet lehetett a legjobb 14, majd 16 spanyol csapat között. A klub aranykora a 70-es években köszöntött be.
Az 1971-72-es kiírásban megszerzett 6. hely – holtversenyben a két évvel későbbi eredménnyel – a mai napig a legjobb szereplése az első osztályban.
A kettő közül mégis az első lehet emlékezetesebb az andalúzok számára, ugyanis azt úgy érték el, hogy az utolsó tíz hazai mérkőzésükből kilencet is meg tudtak nyerni, legyőzve a Real Madridot és a Barcelonát is.
Szintén erre a szezonra tehető a klub egyetlen gólkirályi címe is, amit Enrique Porta úgy tudott megnyerni, hogy a 20 góljából egyet sem tizenegyesből szerzett. Akár a klubvezetés kiváló humoráról is tanúskodhatna, hogy az Estadio Nuevo Los Cármenes főbejáratát a Pichichi-díjas Portáról nevezték el 2015-ben. De ennél egyértelműen többről van szó, a Granadát hét éven át erősítő játékos nem a neve jelentése miatt részesült ebben a dicsőségben.
Porta mellett szintén ismerős név lehet Toni Grande, aki szintén lehúzott három szezont a Granada középpályáján. Ő is tagja volt annak a keretnek, amelyik 1976-ban kiesett a másodosztályba. Nyilván nem emiatt lehet ismerős a spanyol futball szerelmeseinek, hanem azért, mert Vicente Del Bosque segítőjeként a Real Madridot Bajnokok Ligája-győzelmekhez, a spanyol válogatottat pedig világ- és Európa-bajnoki trófeákhoz segítette.
Az 1976-os kiesés után nem volt megállás a lejtőn a Granada számára. Miután a 80-as évekbeli másod- és harmadosztály közötti ingázás a 90-es évekre a harmadik vonalban stabilizálódott, a klub még egy szintet visszacsúszott anyagi gondjai miatt. Az adminisztratív problémák és fizetésképtelenség után a korábbi Real Madrid-elnök, Lorenzo Sanz és fia, Paco vette át a klub irányítását.
A 2006-07-es szezonban, négy, negyedosztályban töltött év után a Granada visszajutott a harmadosztályba. Hiába a szurkolók támogatása,
2009-ben az olasz Udinesével kötött együttműködés kellett ahhoz, hogy az együttes megmeneküljön a csődtől.
Gino Pozzo kitalálta, hogy az olasz klub kölcsönadja tehetséges játékosait a Granadának, játéklehetőséghez juttatva őket. Így került a csapathoz a napjainkban a Manchester Unitedben szereplő Odion Ighalo, akinek másik öt udinei játékossal együtt kulcsszerepe volt a másodosztályba való visszajutáshoz.
A projekt sikerét jól mutatja, hogy nem ragadtak bent a Segundában, hanem azonnal feljutottak a La Ligába.
A 2010-11-es másodosztály rájátszásában a sors mindent visszaadott a szurkolóknak abból, amit az azt megelőző 35 évben elszenvedtek.
Előbb a Celta Vigo elleni elődöntő visszavágójának büntetőpárbajában a csapat kapusa, Roberto értékesítette a továbbjutást jelentő tizenegyest. Aztán az Elche ellen Ighalo idegenben lőtt góljával meglett a feljutás is.
Az újkor első La Liga-szezonjában egyetlen ponttal, de sikerült megelőzni a nagy meglepetésre kieső Villarrealt, és a következő négy évben szintén jól manőverezett a kiesés elleni versenyben.
2016-ban egy ázsiai üzletember, Jiang Lizhang 37 millió euróért kiváltotta Pozzo részesedését a klubból.
Eleinte nem sült el jól ez a befektetése az NBA-ben szereplő Minnesota Timberwolvesban korábban, a Parmában jelenleg is tulajdonrészt birtokló elnöknek. A 2016-17-es szezonban egy gyenge kerettel csupán négy győzelem jött össze, így ligautolsóként kiestek.
Az alig egy éve az elnöki székben lévő Lizhangnak szinte a nulláról kellett versenyképessé tennie az együttest, hogy ne ragadjanak be ismét újabb évtizedekre a másodosztályba. 16 kölcsönjátékosát veszítette el azon a nyáron a csapat, így nem csoda, hogy első évben nem sikerült a visszajutás. Az edzők sorra adogatták egymásnak a kilincset a 10. hellyel záruló évadban. A nyáron ez a probléma is megoldódott.
A már húszéves kora óta edzősködő Diego Martínez 2018 nyarán vette át a Granadát, és irányításával egyből visszajutottak a La Ligába.
A még mindig csak 39 éves szakember kiválóan illesztette egymáshoz a kirakós minden egyes darabját, és rövid idő alatt szép, kreatív focit játszó csapatot faragott kisebb nevű játékosokból, akiket szinte aprópénzért szereztek meg. Ők voltak a klub igazolásai a 2019-20-as szezonra:
Közülük az ideig-óráig sérüléssel küszködő Gonalons és Vallajo kivételével mindannyian alapemberek voltak végig az elmúlt idény során. Hiába az első osztályú tagság,
a Spanyol Kupában már az első fordulóban pályára kellett lépnie a Granadának, mégis bejutott az elődöntőbe, és csak idegenben lőtt kevesebb góllal esett ki az Athletic Bilbao ellen.
A menetelés során a csapat kiejtette a Valenciát, valamint háromszor is sikerrel vette a hosszabbítást alacsonyabb osztályú ellenféllel szemben. Utóbbi bravúrok során kétszer is a Sevilla kölcsönjátékosa, Carlos Fernández szerezte a továbbjutást jelentő gólt.
A La Ligában parádésan kezdték a szezont, többek között a Barcelonát is legyőzték 2-0-ra, aminek köszönhetően még a 11. fordulót követően is a harmadik helyen álltak. A téli hullámvölgy (13 mérkőzésből 9 vereség) után a koronavírus-járvány okozta háromhónapos leállás sem törte meg a felfelé ívelő tendenciát. A kiváló kezdés után a csapat a liga 9-10. helyén stabilizálta magát, így a Granadát a kiesés egy pillanatra sem veszélyeztette.
Mivel a két, kupadöntőbe jutott baszk csapat úgy döntött, hogy nézők előtt, valamikor az ősszel szeretné lejátszani a finálét, ezért lemondtak a végső győzelemmel járó Európa Liga-indulásról. Ez a pozíció így a bajnokság hetedik helyezettjére szállt, hatalmas jelentőséget adva az utolsó játéknapon megrendezett Granada-Bilbao összecsapásnak.
Az általunk a szezon tíz legjobb mérkőzése közé is beválasztott találkozón az andalúzok egy 4-0-s kiütéssel vágtak vissza az elbukott kupaelődöntőért. A veterán Soldado a La Liga egyik legszebb gólját lőtte, de betalált Fernández és a klubot már a másodosztályban is erősítő Antonio Puertas is. A Granada 7. helyen zárta a La Ligát, amivel története során először elindulhat az Európa Ligában.
Hiába költ huszadannyi pénzt a játékosok fizetésére a Granada, mint a Real Madrid vagy a Barcelona, mindhárom együttes ott lesz a nemzetközi kupákban a 2020-21-es szezonban.
Ha megnézzük a két vonatkozó listát, és összehasonlítjuk a helyezéseket, akkor jól látszik, mekkora csodát hajtott végre a Granada. Míg az utolsóként kieső Espanyol 11 hellyel rosszabb, addig a Granada 11 hellyel jobb helyet foglal el a tabellán, mint amire a költségei predesztinálnák.
A következő lépés a keret bővítése - és valamelyest megerősítése – kellene, hogy legyen, különben könnyen úgy járhat a Granada, mint az Espanyol. A szintén kínai tulajdonban lévő katalánok egy bravúros Európa Liga-menetelés közben búcsúztak el az élvonaltól, ki tudja, mennyi időre. Egyelőre azonban nem úgy néz ki, hogy ez a projekt is hasonló sorsra jut, mert ez még mindig egy felfelé ívelőben lévő Granada, mely a következő szezonban lehet igazán csúcsra járatva, amennyiben a keret meg tud birkózni a kettős terheléssel.