Udo Lattek edző megígérte, ha csapata megnyeri a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, akkor a döntő után gyalog megy haza Brüsszelből Németországba.
Óriási médiaérdeklődés közepette el is indult, hogy beváltsa ígéretét, ám útközben módosított eredeti elképzelésén. Megkegyelmezett magának.
1974 májusában történt ez. Lattek akkor, 39 évesen még nem csak fiatal, de rutintalan edző is volt. A Bayern München volt az első csapata.
Az 1974-es BEK-döntő
Bayern München - Atlético Madrid 1-1 (0-0, 0-0, 0-0) - hosszabbítás utánÁllítólag a játékosok kérésére került oda, a kegyvesztett Branco Zebec helyére. A játékosokra pedig érdemes volt hallgatni, hiszen többségük világsztár volt. Kis túlzással maguk határoztak az edzőre tartozó kérdésekben is, ezért szorgalmazták, hogy egy fiatal, ismeretlen tréner legyen a csapat élén. A közös munka nagyszerűen sikerült. Udo Lattek 1970 tavaszán megérkezett és ezzel kezdetét vette egy 50 éve íródó mese Münchenben.
A Bayern az 1971-72-es szezonban története során másodszor lett bajnok a Bundesligában, ráadásul
olyan csúcsot állított fel, amelyet azóta sem tudott egyetlen csapat sem túlszárnyalni,
így az idei Bayern sem. 101 gólt lőtt abban a bajnoki szezonban, ebből Gerd Müller egymaga 40-et. Az 1972-73-as évadban pedig óriási fölénnyel lett bajnok, de akkor még a csúcson lévő Ajax-szal nem bírt a BEK-negyeddöntőben. Egy évvel később viszont már felért a kontinens csúcsára.
Nehéz eldönteni, hogy Lattek csinált-e BEK-győztest a Bayernből, vagy a Bayern-focisták BEK-győztes csapat edzőjét Lattekből? Az biztos, hogy sikerre született sportemberek gyülekezete volt a bajor csapat az 1973-74-es szezonban. Lattek pedig 40 éves kora előtt elérte azt, amiről minden edző álmodik: elnyerte csapatával a legrangosabb európai klubtrófeát.
Ráadásul háromszor egymás után bajnok lett a Bundesligában.
Nem rossz teljesítmény egy pályafutás kezdetén. Ám mielőtt elhitte volna, hogy ő ennek a nagy sikernek az elsőszámú letéteményese, játékosai gyorsan tudatosították vele, hogy erről szó sincs. Az 1974-es nyáron a BEK mellé a válogatottal a világbajnoki címet is elhódító hét játékosát képtelen volt az ősz során motiválni. Tény, hogy nem egyszerű edzői feladat, de ő ezt semmilyen szinten nem tudta megoldani. Olyan mélyre zuhant a Bayern, mint története során nem sokszor.
1974 végén a 14. helyen állt a bajnokságban. Ezt Lattek nem élhette túl.
Ám azt 1975 elején, müncheni menesztésekor ő sem gondolhatta, hogy a kor másik meghatározó német csapatánál, a Mönchengladbachnál folytatódik a karrierje. Ráadásul bajnok, és UEFA Kupa-győztes csapatot vehetett át a legendás Hennes Weisweilertől. Az a csapat is tele volt világsztárokkal, elég csak Kleff, Vogts, Stielike, Wimmer, Bonhof, Heynckes, Simonsen nevét említeni.
Közülük öten is világbajnokok lettek 1974-ben a hét sztárral, Maierrel, Schwarzenbeckkel, Beckenbauerrel, Breitnerrel, Hoeness-szel, Müllerrel. Vagyis ismét fantasztikus csapathoz került. Ám ekkor már nem lehetett megkérdőjelezni a szakmai tudását, és a szerepét a sikerekben.
Mert négy év alatt kétszer bajnok lett, és 1979-ben elhódította az UEFA kupát a csikókkal.
Erre már nem illik azt mondani, hogy jókor volt jó helyen. Ám mivel a bajnokságban abban az évben csak 10. lett az akkor jelentős átalakuláson átmenő Gladbach, nem maradhatott tovább.
Az 1979-es UEFA Kupa döntő
1. mérkőzés: Crvena Zvezda (jugoszláv) - Borussia Mönchengladbah (német) 1-1 (1-0)Lattek a hetvenes években nyert öt Bundesliga aranyat, valamint egy BEK-et és egy UEFA Kupát. Az 1979-ben 12. helyen végző Dortmundhoz vezetett az útja a gladbachi évek után. Itt egy hatodik és egy hetedik helyet ért el az akkor szép sikerekről még csak álmodozó Borussiával. A két közepesen sikeres év után egy érdekes ajánlatot kapott:
a Barcelona hívta.
A katalán csapat akkor nem tartozott annyira a kontinens közvetlen élvonalába, mint mostanában. Spanyol bajnoki címet is 1974-ben nyert akkoriban. Ez utóbbi Lattekkel sem jött össze, azonban 1982-ben óriási nemzetközi sikert ért el: a Barcelona irányításával elhódította az akkoriban másodikszámú sorozatnak tekintett Kupagyőztesek Európa-kupáját.
Az 1982-es KEK-döntő
FC Barcelona (spanyol) - Standard Liége (belga) 2-1 (1-1)Ezzel ő lett a labdarúgás történetének első edzője, aki mind a három nagy európai trófeát megszerezte. A mai napig rajta kívül ez csak Giovanni Trapattoninak sikerült, de Lattek tette annyiban különbözik az olaszétól, hogy
ő három különböző klubbal vitte véghez ezt a bravúrt.
Ráadásul 10 éven belül. Minden idők egyik legnagyobb edzőjévé vált azokban az időkben.
Barcelonában is nagyszerű focistákkal dolgozhatott együtt, a KEK-győztes csapat erőssége volt Victor, Quini, a német Schuster vagy a Gladbachtól idecsábított dán Simonsen. Egy évvel később még a nagy Maradona is csatlakozott a csapathoz.
Ám abban az évben nem volt sikeres, ami nem biztos, hogy az ő bűne.
A kemény német, Lattek és az öntörvényű argentin, Maradona képtelen volt együtt dolgozni.
Lattek el is mondta ezt később egy német újságnak:
A Barcelonánál töltött időszakom alatt egyetlen gondom volt. Ezt Maradonának hívták. Fegyelmezetlen volt, úgy gondolta mindent megengedhet magának. A kemény munkához viszont nem volt hozzászokva."
1983-ban a KEK-negyeddöntő első mérkőzésén Bécsben az Austria ellen Lattek kihagyta Maradonát. 0-0-s döntetlennel ment haza a csapat, vagyis minden esélye megmaradt a továbbjutásra. És ezzel a címvédésre.
Ám Maradona másnap elérte, hogy menesszék a német edzőt.
A visszavágón honfitársa, Cesar Louis Menotti ült a padon. A Barca, természetesen Maradonával a soraiban, 1-1-et játszott. Így az akkoriban nálunk disszidensnek nevezett Magyar Istvánt is a soraiban tudó bécsi gárda jutott tovább. Nehéz eldönteni, hogy a szuper kerettel rendelkező Barcelona mire jutott volna az évek során, ha Lattek és Maradona együtt tud dolgozni.
Latteknek természetesen nem kellett a munkaügyi hivatalban sorban állnia a Maradonával történt összetűzések után, mert
a nyáron a Bayern tárt karokkal visszavárta.
Újabb négy évet töltött ott. Melyek ismét sikerektől voltak hangosak. Pedig az akkori csapat meg sem közelítette a hetvenes évek Bayernjét. Ezt Lattek el is mondta nem sokkal az érkezése után:
A Bundesliga jelenlegi mezőnyében nincsen olyan kiemelkedő csapat, mint a hetvenes években a Bayern és a Gladbach volt. Jó csapatmunkával komoly sikert lehet elérni"
El is érte. Ismét zsinórban nyert három bajnoki címet. És kétszer a Német Kupát is elhódította tanítványaival. A BEK-győzelem azonban ebben a ciklusban elmaradt. Pedig 1987-ben a döntőben ugyanolyan toronymagas favoritnak tartotta mindenki a Bayernt a Portóval szemben, mint 1974-ben az Atletico Madrid ellen. Ám Madjer örökké emlékezetes megmozdulása miatt csak az ezüstérem jutott ezúttal a bajoroknak.
Udo Lattek 17 mozgalmas év alatt 15 nagy trófeát nyert három klubbal. Nyolcszor lett német bajnok, háromszor német kupagyőztes, 1983-ban részese volt a Barcelona Spanyol Kupa-diadalig tartó menetelésének, és mint már szóba került, magasba emelhette a három nagy európai klubtrófeát.
Az 1987-es vesztes BEK-döntővel, 52 évesen lezárta pályafutása érdemi részét.
Amikor sikeres edzőként adott egyik utolsó interjúja során megkérdezték tőle, hogy mi lenne egy olyan képzeletbeli mérkőzésnek az eredménye ahol a '74-es Bayern találkozna a '87-essel, a következőket mondta:
A '87-esek simán nyernének. Szétfutnák a kétségkívül technikásabb elődeiket. Más lett a játék, más jellegű a foci."
Érdekes, hogy ő, aki a kemény munka híve volt miért nem akart további sikereket elérni abban a miliőben, ami elvileg kedvezett neki. Kölnben sportigazgatói állást vállalt, és azt követően már csak két kisebb kirándulása volt a kispadhoz. A Schalkét egy fél szezon során edzette, majd 2000 tavaszán néhány hétre kisegítette egyik volt csapatát, a Dortmundot, amikor az a kiesés szélére sodródott.
Akkor 65 éves volt, és nagyon prózai módon magyarázta, hogy miért nem vállal hosszabb távon edzői munkát:
A feleségem szerint olyan a fejem a meccsek során, mint egy érett paradicsom. Így nem lenne szerencsés ilyen feszültséggel járó munkát csinálni."
Ahhoz a bizonyos piros archoz az is hozzájárult, hogy soha nem utasított el egy-két pohárka italt. Még edző korában sem, de a jelek szerint ez nem befolyásolta a teljesítményét. Erről egyébként egészen sajátos véleményt fogalmazott meg:
„Minden nagy edző szeret inni." – mondta.
Egyszerű magyarázat, bár egyik-másik játékosa (élükön persze Maradonával) néha nehezményezte, hogy beosztottjai számára mindig szigorú szeszkorlátozást rendelt el. A német tévéseket kicsit sem zavarta, hogy néha a pohár fenekére nézett, gyakran hívták szakkommmentátornak.
Mert még az egyébként is kritikus elemzőknél is sokkal kegyetlenebb kritikákat tudott megfogalmazni.
Legendássá vált pl. véleménye Demichelisről, aki egyszer egy edzés után törölközőben jelent meg az újságírók előtt és pökhendien válaszolgatott a provokatív kérdésekre. Lattek akkor közölte, ha ezt az ő irányítása alatt teszi, akkor a copfjánál fogva rángatja ki a teremből és szól a sportigazgatónak, hogy azonnal vegyen Demichelisnek egy repülőjegyet Argentínába - csak oda.
Udo Lattek sikeres edző volt és színes egyéniség.
Utolsó éveiben egy kölni öregek otthonában élt, intenzív sörözgetések közepette.
Parkinson-kórral küzdött, és 2015-ben, 80 évesen halt meg. Pénteken este, amikor két korábbi klubja, a Bayern és a Barcelona összecsap a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében, sokan fognak rá emlékezni Németországban. És páran talán Spanyolországban is.
Címlapi kép: Diego Maradona és Udo Lattek Barcelonában. Forrás: Marca