A svéd, a skót és a horvát bajnoknak is két gólt tudott lőni a Ferencváros, amely egy lépésre van a Bajnokok Ligája főtáblájától. Az utolsó akadályt a norvég Molde csapata jelenti, papíron tehát most jön a legkönnyebb ellenfél a magyar bajnokcsapatnak. Ismerve Szergej Rebrov tökéletes felkészültségét, egy hét múlva a Fradi már a Molde játékát is olvassa majd.
Azért is mondjuk ezt, mert a BL-selejtezőben eddig lejátszott három összecsapás alatt egy taktikailag tökéletesen felkészített Fradit láthattunk.
Egy olyan csapatot, amelynek a Dinamo Zagreb ellen még a szerencsére sem volt szüksége.
Pontosan ez, a kulturált és fegyelmezett játék az, amely tényleg meghökkentette azokat, akik még mindig nem ismerik Szergej Rebrovot. A sorsolás pillanatában az összes szurkoló felszisszent: már megint a Dinamo Zagreb jön.
Az a Dinamo Zagreb, amely – a fehérorosz BATE Boriszovhoz hasonlóan – az elmúlt években a magyar kupacsapatok mumusa lett.
Hogy messzebb ne menjünk: a BL 2019-20-as kiírásában a Fradi 1-1-es döntetlent játszott Zágrábban, hogy a budapesti visszavágón jöjjön egy 0-4 és a keserű ébredés. Most azonban egyetlen pillanatig sem fenyegetett az, hogy a Groupama Arénában kinyit a zágrábi futballiskola.
Pedig az ellenfél a Bajnokok Ligája főtáblás mezőnyének rendszeres szereplője,
annak az országnak a bajnokcsapata, amely 2018-ban Moszkvában világbajnoki döntőt játszhatott Franciaország ellen.
Lovrencsics Gergőnek a 2. percben szerzett gólja adta meg ennek az egész estét és éjszakát betöltő örömmámornak az első emelkedett pillanatát.
A Fradi – akárcsak a Celtic elleni mérkőzésen Glasgow-ban – a meccs korai szakaszában szerzett góllal mattolta ellenfelét. A folytatás is hasonló volt, már annyiban, hogy a Dinamo nagy szerencsével egyenlített, de a Fradit ez sem zavarta. A zágrábiak egyetlen budapesti gólja egy szöglet után Uzuniról a saját kapujába jutott labda. De ez az öngól sem törte össze sem Uzunit, sem a Fradit.
Volt abban valami jelképes, ahogy a második félidő közepén Uzuni lecsapott egy lecsorgó labdára, majd óriási sebességgel indult meg a Dinamo kapuja felé.
Még el sem érte a tizenhatost, már lőtt, ez a gól jelentette az ő láncainak (ha voltak egyáltalán láncai) letépését, a Fradi továbbjutását. Ha létezik katarzis egy ilyen selejtező után, akkor azt mindenképpen Myrto Uzuni teljesítménye okozta.
Különleges meccs volt ez abból a szempontból is, hogy a második Fradi-gól után egy pillanatra láttuk Szergej Rebrovot mosolyogni, meg azért is, mert a félelmetesnek beharangozott Dinamo a hátralévő 25 percben képtelen volt erős nyomást kifejteni a magyarokra. A Fradi hátát nem törte fel a háló, bár az igaz, hogy voltak percek, amikor csak a védekezéssel lehetett és kellett foglalkozni.
Ugyanakkor pont ennek az időszaknak az érett, tudatos játéka volt az, amely miatt hetekig emlékezhetnénk erre a győzelemre,
ha nem jönne már egy hét múlva a norvég Molde elleni kettős plyayoff-párharc első felvonása a skandináv kisvárosban.
Rebrovra visszatérve: a meccs egyik nagyjelenete volt, amit a tévé is elkapott.
A tréner a lefújás pillanatában megrázta a fejét, mintha nem is akarta volna elhinni, hogy megcsinálta csapatával azt a bravúrt, amiben előzetesen nagyon kevesen hittek.
Meg is mutatunk erről egy képet: a középen nekünk háttal álló, csíkos-fehér pólóban lévő ember Rebrov. Aki a fejét fogja, mert el sem hiszi, hogy ez a csoda megtörténhetett.
A horvát sajtó első gyorselemzésében sem tért még magához a döbbenettől.
A Budapestre érkezett szakírók kiemelték, hogy a Dinamo Zagreb először vesztett el kupacsatát magyar ellenféllel szemben
– igaz, az eddigi továbbjutásukhoz mindig két mérkőzés volt szükséges. A horvát újságírók elsősorban gazdasági oldalról látnak óriási problémát a kiesésben: „A Dinamo korábban 30 millió eurót is össze tudott gyűjteni a Bajnokok Ligája-főtáblán való szerepléssel" – írják.
Most azonban vége az álomnak. A vezetőknek fel kell tenniük a kérdést: a kiesés után hogyan lehet befoltozni azt a hatalmas lukat, amely a Zágráb költségvetésében keletkezett. A nyolcmillió eurós veszteség szinte felfoghatatlan"
– írták. Hozzátették: a Ferencváros 15 millió eurót emelt ki a Dinamo zsebéből.
Egy másik lap szerint az álmok összetörtek, miközben a Dinamónak le kell mondania arról, hogy ők Közép-Európa legjobb csapata. „A Bajnokok Ligájáról szóló álmodozás semmivé lett a budapesti szélben" – fogalmaznak.
Fölényben játszottunk. Többször is veszélyesek voltunk a Ferencváros kapuja előtt. Sajnos, nem használtuk ki a helyzeteket, a Ferencváros viszont nem hibázta el a lehetőségeit, gratulálok nekik. Sajnos kudarcot vallottunk. Le kell szállnunk a földre, vissza kell térnünk a valóságba, és rá kell jönnünk, hogy nem sikerült bekerülnünk a rájátszásba.
Most már nem marad más, mint az Európa-liga rájátszásában nyerni és abban a sorozatban a főtáblára jutni" - így fogalmazott a meccs után Zoran Mamić, a Dinamo edzője, aki még azt is hozzátette: a Ferencváros semmilyen módon nem lepte meg őt és csapatát.
Ennyit a horvátokról, meg az ő bajaikról.
Ami pedig a mérkőzés lefújása után következett, az kicsiben olyan volt, mint a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokság magyar mérkőzéseit követően egyszer már megesett. Bár most nem álltak meg a villamosok, de
felemelő volt látni, hogy több száz szurkoló a stadionon kívül ünnepelte a kedvenceket.
Ha létezik ennek a nyári-őszi selejtezőnek tragédiája, akkor az pontosan a nézők hiánya, a koronavírus miatti zárt kapus meccsek. A Fradi játékosai is pontosan tudták, mit kell tenniük a lefújás után: kimentek a pályáról, hogy együtt örüljenek a szurkolókkal.
Nézők a playoffban a Molde ellen sem lehetnek majd a stadionban, s abban is csak reménykedni lehet, hogy a BL vagy az El-főtáblás meccseken már nem kell zárt kapus mérkőzéseket rendezni Európa egyetlen stadionjában sem.
Nem véletlen az sem, hogy a lefújás után Botka Endre azt emelte ki az Origónak adott interjújában, hogy a meccs alatt is végig hallották a stadionon kívül rekedt szurkolókat, az ő jelenlétük pedig dupla erőt adott a számukra.
Nézzünk akkor most egy kicsit előre. Az MLSZ szabályzatában van egy olyan passzus, amely szerint bármely magyar kupacsapat, amely eléri a BL vagy az El-playoff-szakaszát, halasztást kérhet az NB I-ben. A Fradinak elvileg szombaton a megyei másodosztályú Ráckeve otthonában kell Magyar Kupa-mérkőzést játszania a sorozat 128-as főtábláján. Ezt minden bizonnyal le is fogják játszani, majd jöhet a norvégiai utazás a Molde otthonába. A norvégok az első körben a finn bajnok Kuopiót verték 5-0-ra, a folytatásban a szlovén Celje otthonában nyertek 2-1-re, szerdán pedig tizenegyesekkel győzték le az azeri Qarabag csapatát. Az ő sorsolásuk tehát sokkal könnyebb volt, mint a Fradié, amely minden egyes selejtezőkörben a lehető legnehezebb ellenfelet kapta meg a lehetséges riválisokból. A svéd, a skót és a horvát bajnok kiütése után jöhetnek tehát a norvégok, immáron kettős párharcban, a megszokott módon, oda-vissza alapon. De azt már most ki lehet jelenteni, hogy
egymás után ez a harmadik szezon, amikor magyar csapat játszhat majd az európai kupák főtábláján.
Ilyen korábban még soha nem volt, az pedig, hogy a Ferencváros még mindig versenyben van a BL-ben, tényleg a csodával egyenlő.
Amikor pedig a csoda szót leírjuk, akkor azt nem azért tesszük, hogy újabb és újabb közhelybombát robbantsunk fel, hanem azért, mert
a Fradi által kivert ellenfelek közül mind a Dinamo Zagreb, mind a Celtic nagyon erős csapat volt.
Pontosan az nem volt korábban jellemző, hogy egy-egy ilyen párharcból a mindenkori magyar indulók győztesen jöttek volna ki. Normális esetben egy skót, vagy a horvát bajnok kiütése már önmagában BL-csoportkört kellene, hogy érjen. De nem ringathatjuk magunkat abba a tévhitbe, hogy a Molde ellen sokkal könnyebb lesz. Ott is pontosan arra az alázatos játékra és taktikai fegyelemre lesz szüksége a Fradinak, mint az első három selejtezőben. Ismerve azonban Szergej Rebrovot, biztosak lehetünk abban, hogy az edző erre a párharcra is tökéletesen felkészíti majd a csapatát.
Bajnokok Ligája, selejtező, 3. forduló: Ferencváros-Dinamo Zagreb (horvát) 2-1 (1-1)
Groupama Aréna, zárt kapus, v.: Tobias Stieler (német)
gólszerzők: Lovrencsics (2.), Uzuni (65.), illetve Uzuni (23. - öngól)