A hosszabbítások utáni büntetőpárbajt 50 évvel ezelőtt, 1970-ben alkotta meg a labdarúgás szabályai felett őrködő szervezet. Egy bajor amatőr játékvezető ötlete alapján. Talán ezért is annyira jók ebben a műfajban németek.
Bár rögtön az első ilyen csatát elbukták. Az 1976-os Európa-bajnokság döntőjében debütált komoly tétmeccsen ez a fura párbaj. A 10 rúgó közül csak egy hibázott. Uli Hoeness, a német válogatottal és a Bayern Münchennel játékosként mindent megnyerő zseni, aki később klubvezetőként is óriási sikereket ért el a bajor klubbal. Úgy tűnik, nem neki találta ki a már említett bajor játékvezető, Karl Wald ezt a mérkőzést lezáró formulát. Sokkal inkább
a csehszlovák válogatott utolsó rugójának, Antonin Panenkának, aki örökké emlékezetes mozdulata nélkül aligha vonult volna be a futball történelmébe.
Ezt követően az 1982-es világbajnokságon az elődöntőben kényszerült ismét tizenegyes-párbajra a német válogatott, és ekkor követte el azt a nagy hibát Uli Stielike. Nagyot, de nem sorsdöntőt, ugyanis a franciák két lövést is elhibáztak, így azt a párharcot megnyerte Németország. Köszönhetően annak is, hogy a Stielike után Littbarski, Rummenigge és Hrubesch betalált.
De Stielike még akkor is a sevillai stadion gyepén zokogott, amikor társai már vb-döntősként ünnepelték magukat.
Négy évvel később, az 1986-os mexikói vb-n a házigazdák ellen a negyeddöntőben keveredett hasonló szituációba az NSZK. Itt a mexikói hibáknak köszönhetően csak négy német játékosnak kellett rúgnia. Egyikük sem hibázott. Allofs, Brehme, Matthäus és Littbarski voltak eredményesek, míg
Toni Schumacher akárcsak négy évvel korábban ezúttal is két tizenegyest hárított.
Az 1990-es világbajnokságon a német-angol elődöntő torkollt büntetőpárbajba. Brehme, Matthäus, Riedle és Thon betalált, míg egy angol kísérletet Illgner védett, egy lövés után pedig a labda Föld körüli pályára indult. Az angolok a mai napig nem tudnak napirendre térni ezek felett.
Stuart Pearce és Chris Waddle az élete végéig megemlegeti ezt a napot, az elrontott tizenegyeseket.
Majd 1996-ban ez a két ország ismét az elődöntőben futott össze. Ezúttal az Európa-bajnokságon. Amit Angliában rendeztek, és a házigazdák nagyon reménykedtek, hogy végre elérnek valami sikert ezen a tornán is. Ha már 1966-ban a Wembley-ben rendezett vb-döntőn (némi bírói segédlettel) legyőzték a nyugatnémeteket. Akkor hosszabbítás segítségével, de ha 120 perc után döntetlen lett volna az állás, akkor újabb mérkőzés következett volna.
1966-ban egy óriási bírói tévedés miatt nem lett döntetlen 120 percet követően, 30 évvel később viszont igen. Így jöhetett a szétlövés.
És ismét német győzelemmel. Ezúttal hat játékosnak kellett betalálni a továbbjutáshoz. Hässler, Strunz, Reuter, Ziege, Kuntz és Möller volt eredményes.
10 évvel később, 2006-ban Németország játszott hazai pályán egy 11-es párbajban. A világbajnoki negyeddöntőben az ellenfél az az Argentína volt, amely szintén szereti ezt az izgalmas játékot. Addig ugyanis nemcsak a németek, de a dél-amerikaiak is minden vb-n megnyerték a maguk tizenegyes-párbaját. Ott és akkor csak egy csapat győzhetett, minő csoda, megint a németek kerültek ki győztesen az idegőrlő végjátékból.
Lehmann kapusnak, illetve Huub Stevens edzőnek köszönhetően.
Utóbbi ugyanis a világ minden szóra érdemes játékosának 11-es rúgó szokásáról statisztikát vezet, és a meccs előtti napon lediktálta az argentin keret játékosairól szóló adatokat egykori játékosának.
Lehmann pedig a sportszárába dugott cetliről „puskázott" mikor meglátta, hogy ki közelít a kapujához.
A németes precizitásnak köszönhetően a veretlenek harcát Lehmannék nyerték, mert a kapus Ayala és Cambiasso lövését is védte, míg a négy német, Podolski, Neuville, Ballack és Borowski nem hibázott.
Vagyis 1982 és 2016 között nemhogy büntetőpárbajt nem veszített Németország komoly tétmérkőzésen, de még csak rúgást sem rontott. De aztán eljött 2016. Egy tragikomédiába torkolló párviadal az Olaszország elleni Eb-negyeddöntőben.
A két négyszeres világbajnok párharcát addig tétmérkőzéseken rendre a dél-európai válogatott nyerte. Ám amíg az olaszok történelmileg irtóznak a tizenegyesektől, addig a németek – mint látható – igencsak kedvelik azokat. Így nehéz volt tippelni a negyeddöntőből továbbjutó csapatra, amikor a rúgásra jogosult játékosok elfoglalták a helyüket a középkörben.
Insigne és Kroos kezdetnek betalált, majd jött Zaza groteszk nekifutása és fölé lövése. És ekkor a világbajnok és BL-győztes Thomas Müller tette le a labdát Buffonnal szemben. Az a Müller, aki akkoriban nem számított magabiztos lövőnek a Bayernben. És aki hét évvel Stielike sevillai rontott tizenegyese után született. Talán 1982-ben még a szülei sem ismerték egymást. Müller rúgása csak kicsit volt jobb, mint Stielike 1982-es lövése. A világklasszis Buffon könnyedén hárította.
Egy elképesztő sorozat ért ebben a pillanatban véget. 22 berúgott tizengyes után hibázott német válogatott játékos az orosz rulettben. Az akkor 61 éves Stielike pedig bizonyára megkönnyebbülten dőlt hátra otthon:
most már biztosan nem úgy hal meg, hogy ő az utolsó német focista, aki ilyen szituációban rontott. Aztán nyilván szurkolt tovább a kései utódoknak. Volt is Müller hibája után Özil kapufát rúgott, majd Schweinsteiger az égbe lőtte a labdát. A németek szerencséje, hogy Zaza után Pellé mellé durrantott, Bonucci kísérletét pedig Neuer védte. 2-2-re álltak 10 lövés után. Az első öt rúgó közé be nem férők viszont becsülettel tették a dolgukat. A németektől Hummels, Kimmich, Boateng és Hector is betalált, míg a kilencedik párban sorra kerülő Darmian lövését védte Neuer.
Így a tétmérkőzések tizenegyes-párbajaiban Németország 1976 óta verhetetlen,
ám a tökéletes rúgások szériája 34 év után véget ért. És jegyezzük meg, hogy az utolsó hibázó ebben a műfajban jelenleg Schweinsteiger. Bár aligha valószínű, hogy a ma, és a közeljövő német focistái tudnak egy újabb olyan szériát produkálni, mint az elődeik.