1923-ban Plattkó Ferenc volt az úttörő, aki később kétszer a klub edzője is volt (1934-35 és 1955-56). Az Angliát is megjárt kapusra az MTK elleni két barátságos találkozón figyelt fel a Barca. A magyar klasszis már a La Ligában is pályára léphetett, hiszen 1923-tól egészen 1930-ig védte a katalán együttes kapuját.
A hatszoros katalán bajnok az 1929-es idényben - ami az első La Liga-szezon volt - spanyol bajnok is lett
és további három alkalommal a Spanyol Kupáért adott aranyérmet is a nyakába akasztották. Plattkó Ferenc később kétszer is irányította a csapatot, de ekkor már nem sikerült elhódítania a spanyol bajnoki címet. Utolsó éveinek nagy részét Dél-Amerikában töltötte, nagy szegénységben halt meg Chilében 1983-ban.
Az 1930-as években Ernst Löwinger, Szeder György és Berkessy Elemér játszott a Barcában. Ernst Löwinger egy évig volt a klub játékosa (1933-34), de nem sikerült helyet szereznie magának a csapatban. Szeder György (1934-35), születési nevén Silberstein Györg balszélső volt.
Csak 19 éves volt, amikor csatlakozott a Barcelonához, de küzdött a beilleszkedéssel,
és csak öt meccset játszott. Ezt követően visszatért Magyarországra, ahol tragikus körülmények között halt meg 1945-ben, éppen azon a napon, amikor Adolf Hitler öngyilkos lett.
Berkessy Elemér (1934-36) Plattkó Ferenc irányítása alatt került Barcelonába Párizsból.
A kiváló játékos a La liga történetének első magyar gólszerzője lett.
A hétszeres magyar válogatott labdarúgó 28 bajnoki mérkőzésen három gólt szerzett a katalánok színeiben. Később az angol bajnokság első külföldi edzője lett a Grimsby Town edzőjeként.
A második világháború után Kubala László
játékosként és edzőként is a klub legendája lett.
A volt spanyol-, és katalán-válogatott Kubala László a leghíresebb magyar játékos, aki pályára lépett a Camp Nouban, mit hazai játékos. Egyéves FIFA-eltiltást kellett teljesítenie, mielőtt debütálhatott volna a Barcánálnál, ám amikor mégis megtette, a hatás rendkívüli volt. A szobrot is kapó Kubala László első Spanyolországban lejátszott idényében 19 mérkőzésen 26-szor talált a kapuba, köztük egy Sporting Gijón ellen 9-0-ra megnyert mérkőzéssel, ahol egymaga 7 gólt vállalt.
A Barcelonában tíz évet lehúzó (1951-61) játékos 329 mérkőzésen 256-szor volt eredményes, négy bajnoki címig vezette a katalánokat.
A Barcelona története legjobb játékosának is megválasztott támadó
először játékosmenedzserként 1962-63 között, majd visszavonulása után 1980-ban is irányította az együttest. 11 éven keresztül volt a spanyol labdarúgó válogatott edzője is és az 1992-es barcelonai olimpián aranyérmet is nyert a spanyol csapattal. A Barcelona egyik legnagyobb ikonja 2002-ben hunyt el a katalán városban.
Őt követte az 1950-es években Nyers István, Kaszás László, valamint az Aranycsapatból Kocsis Sándor és Czibor Zoltán.
Nyers Istvánt minden idők egyik legjobb magyar futballistájának tartják – aki csak bemutató mérkőzéseken lépett pályára az FTC színeiben –, Olaszországban szerezett magának hírnevet, az Inter Milan együttesében például 133 gólt szerzett.
32 éves volt és már a pályafutása vége felé járt, amikor a Barcelonához igazolt, ahol azonban nem hagyott mély nyomot maga után 1956 és 1957 között.
Két magyar is a tűzközelben volt elmúlt évtizedekben
Bár soha nem léptek pályára a Barcelonában, meg kell említeni Vincze Ottó és Tajti Mátyás nevét. A Ferencváros BL-csapatának legendás játékosa, Vincze Ottó 1997-ben került a Barcelona B-csapatához, de itt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így visszakerült a Ferencvároshoz.
A Puskás Akadémiában nevelkedő középpályás, Tajti Mátyás 2014-ben, 15 éves korában járt próbajátékon a Barcelonánál és a Real Madridnál is, majd mindkét csapat ajánlatot tett érte, a fiatal játékos végül a katalán egyesületet választotta. Két éven át futballozott a Barcelona utánpótlás csapatában, majd 2016 nyarán a több játéklehetőség miatt elhagyta klubot.
Kaszás László csak 17 éves volt, amikor csatlakozott a Vasas Barçához, amelynek 1957 és 1959 között volt a tagja.
Mivel nem sikerült helyet szereznie a csapatban, a Real Madridba távozott.
Számos klubban játszott Spanyolországban, Olaszországban és az Egyesült Államokban is.
1958-ban Kubala László csábította Kocsis Sándort és Czibor Zoltánt, az Aranycsapat két oszlopos tagját Barcelonába. A jobbösszekötő Kocsis Sándor – az 1954-es világbajnokság gólkirálya volt –
nyolc éven át volt a katalánok játékosa, miután elhagyta a Honvédot, ezalatt az időszak alatt 75 bajnoki mérkőzésen 42 gólt szerzett. Kétszer bajnoki címet, egyszer-egyszer pedig Spanyol Kupát és BEK-et nyert a csapat mezében.
Czibor Zoltán története is nagyon hasonló Kocsiséhoz. Ő is az egyik hőse volt 1954-es világbajnokságon ezüstérmes magyar válogatottnak, illetve a híres Honvédnak.
A szintén kétszeres La Liga-győztes, egyszeres Spanyol Kupa és BEK-győztes játékos három éven keresztül focizott a Barcelonában.
A 38 mérkőzésen 17 gólt szerett, később lehúzott egy évet még az Espanyolban is, azután elhagyta Spanyolországot.
Szalay Tibor 1961 és 1963 között két mérkőzésen szerepelt a Barcelona első csapatában, de ez is elég volt neki ahhoz, hogy szerezzen egy gólt.
Az utolsó játékos, aki eddig magára húzhatta a Barcelona mezét.
Érdekesség, hogy az említett játékosok közül Kubala, Kocsis és Czibor a Ferencvárosban is játszott, illetve Nyers István is, igaz, utóbbi csak bemutató mérkőzéseken lépett pályára az FTC színeiben.
Pozsonyi Imre (1923-24), Plattkó Ferenc (1934-35 és 1955-56) és Kubala László (1962-63 és 1980) volt a Barcelona első csapatának az edzője.
Az egyszeres válogatott Pozsonyi Imre volt az első magyar, aki megtapasztalhatta a spanyol futball légkörét,
igaz nem a pályán, hanem edzőként. 1924 és 1925 között volt a Barcelona trénere, ez idő alatt egy katalán bajnokságot és egy Spanyol Kupát nyert. Összesen 47 találkozón 30 győzelem, 9 döntetlen és 8 vereség volt a mérlege a Barcelona kispadján.
Plattkó Ferenc kétszer is irányította a csapatot, de ekkor már nem sikerült elhódítania a spanyol bajnoki címet. Előbb a 1934-35-ös, majd később az 1955-56-os szezonban.
Kubala László nemcsak játékosként, hanem edzőként is legendás volt.
Ahogy azt már korábban írtuk, először 1962 és 1963 között játékosmenedzserként, majd visszavonulása után 1980-ban is irányította az együttest. 11 éven keresztül irányította a spanyol labdarúgó-válogatottat, 68 mérkőzésen 31 győzelem, 21 döntetlen, 16 vereség és 98–59-es gólkülönbség a mérlege. Kijuttatta a spanyol csapatot az 1978-as argentínai világbajnokságra és az 1980-as olaszországi Európa-bajnokságra is.
Az 1992-es barcelonai olimpián aranyérmet nyert a válogatottal.