Ezen a héten Bastian Schweinsteiger tette szóvá nyilvánosan, hogy a hónapok óta bombaformában lévő Thomas Müllernek helye lenne a német válogatottban:
Ha én lennék a szövetségi kapitány, biztos, hogy Müller és Boateng tagja lenne a válogatottnak"
– mondta a Kickernek.
Ezzel ő is beállt azok sorába, akik ugyanezt mondják egy ideje, és ha mindegyiküktől egy-két mondatot szeretne idézni valaki ebben az ügyben, akkor egy közepes vastagságú könyv megtelne a nevekből és a rövid véleményekből.
Kis túlzással Németországban már mindenki elmondta a véleményét Thomas Müller ügyében, és mindenki úgy véli, hogy a jövőben is szerepelnie kellene a válogatottban.
Kis túlzással egyetlen ember van Németországban, aki ezt másként látja: Joachim Löw. Müllernek és rajongóinak balszerencséjére ő a szövetségi kapitány.
Ő dönt egy személyben Müller jövőjéről. És ő az, aki a 2018-es világbajnokság, majd a Nemzetek Ligája-kudarc után Müllertől (Hummelshez és Boatenghez hasonlóan) megvált. Müller akkor 29 éves volt, vagyis még ma is csak 31. Még egy világbajnokságon és akár két Európa-bajnokságon is tagja lehetne Löw csapatának. Ez utóbbi azért érdekes, mert az általa elhódítható nagy címek közül csak az Eb-győzelem hiányzik neki. Egy Eb-arannyal tudna teljes joggal odaállni a Beckenbauer-féle generáció mindent megnyerő tagjai mellé. Ám ahányszor valaki felteszi a „Müllert vissza!" lemezt, Löw, vagy valamelyik munkatársa azonnal lehalkítja az illetőt.
A nyáron a válogatott menedzsere, Oliver Bierhof volt a kapitány „német hangja":
Igazán örülök, hogy Thomas Müller nagyszerű formában játszik manapság. De Löw egyértelmű döntést hozott vele kapcsolatban. Szeretne ragaszkodni azokhoz a játékosokhoz, akiket beválogattunk a közelmúltban, és akik meggyőztek minket, hogy itt a helyük."
Vagyis történhet bármi, Müller többet nem lesz válogatott. Mivel szakmailag semmi kifogás nem lehet Müllerrel szemben, talán arra is gondolhat az ember, hogy a bombaformában lévő támadó egy utálatos, összeférhetetlen, egységet bomlasztó fickó. Akkor talán érthető lenne a mellőzése, ám éppen a német válogatott története igazolja, hogy sok nehéz fiú kapott komoly szerepet, mert az aktuális vezető a játéktudását mindenek fölé helyezte. Maga Beckenbauer is csak külsőre volt mindig jólfésült, a viselkedésével gyakran bosszantotta Helmut Schönt. Aztán a Császár kapitányként mindent elkövetett, hogy játsszon nála a fenegyerek, Bernd Schuster is mindent elviselt öntörvényű kapusának, Toni Schumachernek.
És ezek után is mennyi, de mennyi bomlasztó figura kapott szerepet a válogatottban, Steintől Effenbergen át Hummelsig.
Ám Thomas Müller nem ilyen. Ő egy jókedvű, örökké vidám, igazi csapatember. Amikor oda kell tennie magát, akkor maximálisan odateszi. Keményen dolgozik edzésen, remekül teljesít a mérkőzéseken, kiszolgálja társait, és támadó létére a védekezésből is kiveszi a részét. Minden edző álma egy ilyen játékos. Ráadásul, amikor Guardiola irányította a Bayernt és Müller pályafutása legnagyobb gödrébe került, Löw akkor is számított rá. Érthetetlen, hogy most, amikor szárnyal, miért nem hívja még a keretbe sem.
Persze Löw soha nem volt egy könnyen megfejthető szakvezető.
Már az is furcsa volt, hogy amikor a 2006-os világbajnokság után átvette a szövetségi kapitányi posztot korábbi főnökétől, Jürgen Klinsmanntól, miért nem bírta maradásra a világ akkori legjobb kapusát, Oliver Kahnt.
Klinsmann személyes okok miatt Kahnból tartalékkapust csinált a németországi vb-n, de az ő távozása után Löw sem marasztalta a válogatottságot lemondó kapust. Így Löw kapitányi ténykedésének első világeseményén, a 2008-as Eb-n a Kahnnál mindössze 5 hónappal fiatalabb Jens Lehmann védett. És a döntő egyetlen gólja Lehmann hibája miatt született, aki nem értette meg magát a Bayern védőjével, Philipp Lahmmal. Lehmann visszavonulása után pedig a tragikus sorsú Robert Enke lett Löwnél az első számú kapus, holott tőle akkor már Adler és Neuer is jobb volt. Ha Enke nem hal meg 2009-ben, és Adler nem sérül meg 2010-ben, biztos, hogy Neuer nem kap szerepet a 2010-es vb-n, és valószínűleg a 2014-esen sem. Enke ugyanis még csak 36 éves lett volna a brazíliai világbajnokság idején. Ezek csak feltételezések, ám ahogy lemondott a 2008-as Eb-n három mérkőzésen (közte a döntőn is) az általa pályára küldött Kevin Kurányiról, az tény.
Az Eb utáni októberi Oroszország elleni vb-selejtezőn Löw a keretbe sem jelölte Kurányit. A csatár az első félidőt a lelátóról nézte végig, majd a szünetben hazament. Ezzel Löw ítélete szerint súlyos bűnt követett el:
Megértem a csalódottságát, ám a reakciója elfogadhatatlan és nem tolerálható. A jövőben nem számítok rá a válogatottnál."
Ez a világ kevés szakvezetőjének a szájából hangzik súlyos fenyegetésként. Hisz' kapitányok jönnek-mennek, egy játékos pályafutása során 6-8 kapitány is lehet. De nem egy német játékos pályafutása során. Így aztán az akkor 26 éves Kurányi soha többé nem lépett pályára a válogatottban. Pedig a következő években élete legjobb formájában játszott.
A 2010-es vb előtti tavaszon, amikor a Schalkéban remekelt és ontotta a gólokat, hétről hétre gyakran hangzott fel a gelsenkircheni szurkolók kórusa: „Jogi, nyisd ki a szemed!" A szemét lehet, hogy kinyitotta, ám a döntését nem változtatta meg. A két csatárral felálló válogatott keretébe öt támadót jelölt, de Kurányit nem. Ragaszkodott a korábban kimondott mondatához. És ragaszkodott az egyre rosszabbul teljesítő Podolskihoz. Ennek és Löw csökönyösségének lett áldozata Kurányin kívül az a Stefan Kiessling is, aki 2013-ban a Bundesliga gólkirálya volt. És évekig remekelt a Leverkusenben.
De ez Löwnél nem számított. A 2012-es Eb-re mindössze két csatárt jelölt a keretbe, hogy ne kelljen magával vinnie a két említett játékost. És a Ballack körüli cirkusz is meglehetősen hosszúra nyúlt, és nem biztos, hogy jól döntött a kapitány, mikor őt is kihagyta. Ballacknak meg is volt a véleménye a válogatott 2012-es Eb-n nyújtott teljesítményéről:
A csapat bizony csalódást okozott. Valami most is hiányzott, akárcsak 2008-ban és 2010-ben. Löw alig változtatott a csoportkörben, aztán a kieséses szakaszban jelentősen belenyúlt a kezdőbe. A csapat ettől elveszítette a ritmusát és bizonytalanná vált."
Ezzel együtt nagyon nem lehetett bírálni Löw eredményeit, mert első három világversenyéről éremmel tért haza. Aztán 2014-ben világbajnoki címig vezette a német válogatottat.
És ugyebár a győztesnek mindig igaza van. Ám a siker múlandó, a nehezen magyarázható döntések viszont megmaradnak. A címvédés szándékával Oroszországba érkező német válogatott 2018-ban csúnyán megbukott. Nem lehet tudni, mi történik, ha nem marad ki a keretből Mario Götze és Leroy Sane. Kihagyta őket Löw, majd a vb után száműzte Hummelst, Boatenget és Müllert.
Joachim Löw a hat világverseny során szerzett vb-arannyal, vb-bronzzal, EB-ezüsttel és két Eb-bronzzal nemcsak Németország, hanem a világ egyik legsikeresebb kapitánya. Arról meg nincs értelme beszélni, hogy a négy érem közül hányból lehetett volna arany, ha olyan játékosok is vannak a csapatban, akiket Löwön kívül mindenki berakott volna.
A jövőben Thomas Müller nélkül kell eredményesnek lennie a német válogatottnak. Idén ősszel Havertz, Gnabry, Kroos, Werner, Draxler, Brandt és Sané játszottak olyan pozícióban, ahol Müller is használható. Krooson kívül valamennyien sokkal fiatalabbak nála. Ám ahogy mondani szokták: a kor nem érdem, csak állapot. A felsoroltak mindegyike remek focista, a jövő embere. Müller viszont a jelené, és ismerve fizikumát, állóképességét, és azt, hogy alig kellett az elmúlt bő évtizedben kihagynia meccset sérülés miatt, még akár 7-8 évig is teljesíthet a jelenlegi szinten.
Lehet, hogy összejön neki az, ami Kurányinak nem? Vagyis még magas színvonalat tud produkálni akkor is, amikor már nem Joachim Löwnek hívják a német szövetségi kapitányt?