Mindkét Izland elleni mérkőzés egyfajta dráma volt. A budapesti 1-2 azért, mert az akkori szövetségi kapitány, a Steaua Bukaresttel a Barcelona ellen BEK-győztes Jenei Imre a meccs előtt többször hangsúlyozta, hogy az izlandiakból nem készülünk külön.
A kapitány mondandójának lényege az volt, hogy ezeket a bálnavadászokat fél kézzel elintézzük, aztán figyelhetünk a többi csapatra. A sorsolás szerint a magyar csapat éppen Izland ellen kezdett Budapesten a Népstadionban.
Minden adott volt tehát a sikeres rajthoz, érdemes felidézni e mérkőzés jegyzőkönyvét.
Labdarúgó világbajnoki selejtező, 1994. Európai 5. csoport: Magyarország-Izland 1-2 (1-1)
Népstadion, 10 ezer néző. Vezette: Amendolia (olasz)
Magyarország: Petry - Telek - Kovács E, Lőrincz - Simon, Vincze (Eszenyi), Pisont (Balog), Limperger, Keller - Kiprich, Kovács K.
Izland: B. Kristinsson - Marteinsson, Bergsson, K. Jónsson, Valsson - Örlygsson, A. Grétarsson, K.R. Jónsson (Bragason), Bjarnarson - R. Kristinsson, S. Grétársson (Magnusson).
Gól: Kovács Kálmán (2.), illetve Örlygsson (51.), Magnusson (73.)
A 28 évvel ezelőtti mérkőzésen a Magyar Rádió munkatársaként, pályaszéli riporterként lehettem ott. Akkor még nem tiltották a szabályok, hogy az oldalvonal mellett a rádiósok is ott legyenek, sőt, azt sem, hogy meccs közben kérdezzük meg a szövetségi kapitányokat és a cserejátékosokat. A mai napig emlékszem arra, mekkora sokkot okozott az izlandiak győzelme.
Az MLSZ akkori fotósa, Karossa László a lefújás után a gyepen zokogott, s azt ismételgette, hogy "ilyen nincs." Később találkoztam az idős fényképésszel a toronyépületben. Ott azt hajtogatta, hogy amit láttunk, az nemzeti tragédia volt.
A közönség ennél harcedzettebb volt már. Eleve nagyon kevesen jöttek ki a Népstadionba, mintha csak megérezték volna, hogy mekkora kudarc vár rájuk.
Ami a sportsajtót illeti, ott mintha váratlanul érte volna a kollégákat az izlandiak sikere. A Nemzeti Sport másnapi számában nagyon kemény kritikát fogalmazott meg a korábban játékosként világbajnokságon is járt Zombori Sándor.
Sok lapban mentek neki Jenei Imrének, aki gyakorlatilag az első tétmeccsén megbukott a válogatott kispadján.
A mester ennek ellenére sem mondott le, sőt, a továbbiakban is ő dirigálta a csapatot. A folytatásban a következő eredmények születtek:
A görögök budapesti győzelme aztán elsöpörte a Jenei Imre vezette szakmai stábot. Ekkor már tudni lehetett, hogy a vb-re való kijutáshoz valami földöntúli bravúrra lenne szükség. Az MLSZ amolyan kamikaze-megoldásként
az 1954-es Aranycsapat legnagyobb sztárját, az olimpiai bajnok Puskás Ferencet nevezte ki szövetségi kapitánynak.
A döntés hatalmas meglepetést keltett. Nem csak idehaza, de az egész világon bejárta az újságokat Öcsi bácsi kinevezésének a híre. Aki a maga sajátos stílusában látott munkához. Az MLSZ a bemutatkozó sajtótájékoztatóját az óbudai Új Sipos étterembe szervezte. Döbbenetesen sok kolléga jött el.
Az első kérdésre, mely szerint Puskás kapitány úr tudja-e már a válogatott keretének összetételét, Puskás lekapta a falról a háta mögött lévő festményt, majd azt előre tartva dörmögte, hogy "itt a keret."
Puskás Ferenc kinevezése miatt a magyar válogatott azonnal az érdeklődés homlokterébe került. Persze, nem a játékosok, hanem a szövetségi kapitány személye miatt.
Dublinban sok ezer ember jött ki a magyar együttes edzésére, mert látni akarták Puskást. Az összes meccsen (nem volt sok, mindössze 4 mérkőzés) hatalmas ováció fogadta őt. Így volt ez Izlandon is 1993. június 16-án is, amikor a vb-selejtező csoportban megint a skandinávokkal játszottunk.
Ez volt Puskás Ferenc utolsó meccse kapitányként a padon. (Ezt meglőzően a vezetésével barátságos meccsen 2-0-ra kikaptunk a svédektől, vb-selejtezőn 3-0-ra Ororszországtól, majd Dublinban barátságos találkozón 4-2-re vertük azt az ír csapatot, amely már 2-0-ra is vezetett ellenünk. Ezen a meccsen cserélt legendásan Puskás: a szünetben beküldte Hamar Istvánt, aki két gólt rúgott az íreknek.)
1993. június 16-án tehát Reykjavíkban, egy borzalmas talajú pályán kellett futballoznia a magyar csapatnak. A magyar idő szerint 22 órakor kezdődő meccs a hazai újságokat is próbára tették: a lapzárta miatt még a Népsport is csak az első félidőről tudott beszámolni.
Labdarúgó világbajnoki selejtező, 1994. Európai 5. csoport: Izland-Magyarország 2-0 (1-0)
Reykjavík, 4000 néző. Vezette: Harrel (francia)
Izland: B. Kristinsson - Birgisson, Bergsson, Jonson - Dervic, Thordasson, Stefansson (Gretarsson), R. Kristinsson, Gudjohnsen - Sverisson, Gunnlaugsson.
Magyarország: Petry - Simon, Telek, Lőrincz E. - Keresztúri, Pisont, Balog, Urbán, Márton G. - Orosz (Hámori), Hamar (Sallói).
Gól: Sverisson (13.), Gudjhonsen (77.)
Kiállítva: Márton G. (60.)
Ezek a játékosok nem azért vannak itt, mert ők lennének a legjobbak, hanem azért, mert nincs más, akit elhozhattam volna" -
ezzel a sommás mondattal nyitotta a meccs előtti sajtótájékoztatóját Puskás Ferenc az izlandi fővárosban. A meccs mintha csak vissza akarta volna igazolni a mester szavait: a magyar válogatott rettenetesen gyengén focizott. Az MTV kiküldött munkatársa, Knézy Jenő nem is bírta ezt cérnával.
Knézy az első bekapott gól után folyamatosan kritizálta a valóban gyengén játszó magyarokat. A végére annyira elfogyott a legendás riporter türelme, hogy a meccs utáni összefoglalójában
megkérdőjelezte, hogy érdemes-e a magyar futballistáknak profiknak lenniük, ezért a teljesítményért pénzt kapniuk.
A rövid videóban nincs már benne az a mondata, amelyben gyakorlatilag dolgozni küldte az összes Izlandon fellépő magyar játékost.
A tévékommentátor szavaira többen is helyeseltek. A Népszava azt írta, hogy ha válogatottunk az izlandi szobafestőktől, sofőröktől is ki tud kapni, akkor ideje, hogy a futballisták más foglalkozás után nézzenek. A Nemzeti Sportban Zombori Sándor igyekezett tompítani a riporter szavait.
Bár megértem, mégsem értek egyet Knézy Jenő azon mondatával, hogy ezeknek a futballistáknak egy büdös fityinget sem szabad fizetni. Azért nem tudok vele egyetérteni, mert a legkönnyebb dolog a játékosok nyakába varrni egy ilyen kudarcot."
Ez az izlandi vereség végképp megpecsételte a magyar válogatott sorsát, amely ezek után nem jutott ki az 1994-es világbajnokságra. Reykjavík után Puskás Ferenc elköszönt, a helyét Verebes József foglalta el, aki 1987 után másodszor lett szövetségi kapitány. Igaz, komoly sikereket ő sem tudott elérni.