A moccanni sem tudó izlandi futballisták is erőre kapnak a Magyarország elleni Eb-pótselejtezőre

Magyarországon nem tartozott a legismertebb kapusok közé, elmondása szerint talán azért sem futhatott be igazán nagy karriert, mert bár az utánpótlás-válogatottakban rendszeresen szerepelt, de korosztályában rengeteg remek kapust találunk, elég, ha csak Király Gábor, Babos Gábor, Sáfár Szabolcs vagy Vezér Ádám nevét említjük. Matus Sándor így is 44 NB I-es mérkőzésen szerepelt a Gázszerben, majd Pécsen. Először 1999-ben állt légiósnak, Finnországból még hazatért rövid időre, aztán Izland felé vette az irányt. Ma már ezt élete legjobb döntésének tartja, ami nem is csoda, hiszen amellett, hogy a számításait megtalálta, családot is alapított. Helyi lányt vett feleségül, gyermekei születtek, ugyanakkor Matus Sándor azt is bevallotta, a Magyarország-Izland mérkőzést szerettei körében, de a magyar válogatott mezében szurkolja majd végig. Nagyinterjú.

Először arról meséljen, hogyan került ki – immár több mint másfél évtizede - Izlandra?
Még 1999-ben a Gázszer játékosaként lettem először légiós, ekkor szegény Kolár Bandi, valamint Árki Gábor segítségével Finnországba szerződtem, először a KTP, majd a Pori Jazz csapatában védtem.

Matus Sándor, aki jelenleg már kapusedzőként dolgozik Izlandon Forrás: Matus Sándor Facebook

Ezt követően hazajöttem, és adtam még egy esélyt magamnak, hogy Magyarországon is bizonyíthassak, hiszen a labdarúgásból szerettem volna megélni.

Pécsre szerződtem, ahol jól ment a védés, akadt olyan sportújság, amely a szezon legjobb kapusának választott, mégis beláttam, hogy nem volt esély arra, hogy Magyarországon a kívánt szintet megugorjam.

Mit szeretett volna elérni a magyar labdarúgásban?
1976 októberében születtem, ezt csak azért emelem ki, mert ugyan U19-ig rendszeresen szerepeltem az utánpótlás-válogatottakban, ám az akkori szabályok szerint – mivel az év második felében születtem – nem lehettem tagja az atlantai olimpiai keretnek, pedig számos kortársam szerepelt, elég, ha csak a '76-osok közül Dárdai Pált vagy Lisztes Krisztiánt említem.

A másik ok, amit beláttam, hogy abban az időszakban

olyan remek kapusok szerepeltek a magyar labdarúgásban, mint Király Gábor, Babos Gábor, Sáfár Szabolcs, Vezér Ádám, de említhetem Szűcs Lajos nevét is, akik mögött – jó esetben – a hatodik, hetedik számú játékos lehettem volna,

így az A-válogatottba esélyem sem volt bekerülni. Aztán a rövid pécsi időszakot követően jött az újabb kecsegtetőnek tűnő lehetőség Észak-Európából, ezúttal már Izlandról, én pedig úgy döntöttem, hogy a saját magam útját járom, fogtam magam, és belevágtam az ismeretlenbe.

Több mint 15 év távlatából hogy látja, a kezdetekben mi fogta meg leginkább önt Izlandban?
Már amikor leszállt velem a 40 fős helyi járat a fjord végén, az ország második legnagyobb városában, Akureyriben, egyből azt éreztem, hogy a világ legszebb országába érkeztem.

Akureyri, ide érkezett meg először Matus Sándor Forrás: hemis.fr via AFP/GERAULT Gregory / hemis.fr/Gerault Gregory / Hemis.Fr

Egész évben havas hegyek veszik körbe, nyáron kellemes a hőmérséklet, és a tél sem olyan vészes, egy Magyarországról érkező ember számára is teljesen kibírható. Először a KA nevű alakulat játékosa lettem,

a klubnak már az érkezésemkor, 2004-ben fűthető pályája volt, úgy hogy egész évben szenzációs körülmények között edzhettünk.

Az első idény előtt még csupán egyetlen szezonra szerződtem, majd miután lejárt, háromszor hároméves megállapodásokat kötöttünk.

Birkir Saevarsson (középen) és Böde Dániel a 2016-os Magyarország-Izland labdarúgó Eb-mérkőzésen Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

Szinte az első pillanattól éreztem, hogy maximálisan megbíznak bennem, és nemcsak anyagilag, erkölcsileg és emberileg is megbecsülnek, abszolút éreztetik veled, hogy megtesznek mindent, hogy közöttük maradj. Ennél jobb érzés nincs, mindenkinek csak azt kívánhatom, hogy élje át mindezt, bárhol is dolgozik.

Sokan, sokszor elmondták már, hogy az izlandi embereknek mennyire pozitív a hozzáállásuk a munkához és az élethez, de ez abszolút mértékben így van.

Nyilván hülyeségeket itt sem szabad csinálni, így ha fegyelmezetten végzed a munkád, és beilleszkedsz közéjük, százszorosan kapod vissza tőlük azt az energiát, amit beletettél abba, hogy elfogadjanak.

Izlandi szurkolók Marseille-ben a Magyarország-Izland labdarúgó Eb-mérkőzésen 2016-ban Forrás: AFP/Jean-Christophe Magnenet

Ezt természetesen a személyes példámon keresztül is tapasztaltam, elmesélhetem?

Persze.
Amikor a kezdő, egyéves szerződésem lejárt, és az első hároméves megállapodást kötöttük, kértem, hogy beszéljük át a pénzügyi részt. Én mondtam egy összeget, ők pedig – rövid gondolkodás után – felajánlották, hogy megadják, de ehhez az is kell, hogy

a sport mellett a klub főszponzoránál, egy autókölcsönzőben dolgozzak, emellett az Akureyriben kapusedző is lehetek.

Elfogadtam ezt a csomagot, és ez annyira bejött, hogy még háromszor megismételtük. Közben megismerkedtem életem párjával, Halldórával, s úgy alakult, hogy leköltöztünk Reykjavíkba, mivel 19 éves nevelt fiamnak, Viktornak (akit 6 éves kora óta nevelek) szerződést ajánlott az FH nevű klub, engem pedig kapusedzőként foglalkoztat egy másik fővárosi egylet, a HK, emellett időnként az FH utánpótláskapusainak edzéseit is irányítom.

Matus Sándor egy izlandi bajnokin Forrás: Matus Sándor Facebook

Két közös gyermekünk is született, a 11 éves Aaron és a 7 éves Sarah, megjegyzem, „teljesen véletlenül" ők is fociznak már. Egyébként a hétköznapjaink hasonlóan telnek, nyolckor kezdünk dolgozni, előtte elvisszük a gyerekeket iskolába.

Én délig, egyig dolgozom, miután hazatérek, tanulok a srácokkal, majd edzésre megyek, s általában este fél nyolcra érek haza.

Így megy ez heti négyszer, hétvégén pedig jöhetnek a mérkőzések, persze, ebből a szempontból főleg nyáron sűrűbb az életünk.

November 12-én kinek szurkol majd? Magyarországnak vagy Izlandnak? Nem várható családi ellentét?
Jó hogy kérdezi, mert éppen a napokban beszéltem meg Aaron fiammal, hogy

a család többi tagjával szemben szolidáris lesz velem, és hozzám hasonlóan a magyar válogatott mezében izgulja végig a mérkőzést.

Ő az, aki a családból egyébként leginkább beszéli a magyar nyelvet, nem véletlen, hogy a szurkolás szempontjából is szolidáris velem. A magyarok egyébként is közel állnak a szívéhez, például amikor az edzője megkérdezte, hogy ha felnő, melyik nemzeti csapatban, az izlandiban vagy a magyarban szeretne szerepelni, csak annyit felelt „még nem döntöttem el".

Mi várható a mérkőzésen? Izland is hasonlóan futball-lázban ég, mint mi, magyarok, vagy – érthetően – a koronavírus-járvány felülír mindent? Mindenesetre a szövetségi kapitány, Erik Hamrén úgy nyilatkozott, hogy pályafutása legfontosabb mérkőzésére készül.
Izlandon nagyon szeretik a sportot, ezért is érzékenyen érinti az embereket a Covid-járvány, amely az emberek hétköznapjait itt is döntően befolyásolja. Már csak azért is, mert

három hétre minden nyilvános rendezvényt, így a sporteseményeket is felfüggesztették, nemcsak a futball-, hanem például a kézilabda-események is szünetelnek, éppen a hétvégén lesz a labdarúgó-bajnokságban újra forduló.

A válogatott nem is Izlandon, hanem a németországi Augsburgban készül a Magyarország elleni mérkőzésre. A jelenlegi csapatot – érthetően - azért is szeretik errefelé, mert a 2016-os Európa-bajnoki részvétellel, valamint a 2018-as oroszországi vb-szerepléssel már sporttörténelmet írtak, hiszen korábban egyetlen felnőtt világversenyre sem kvalifikálta magát a nemzeti csapat, a 2011-es utánpótlás Európa-bajnokság jelentette a nemzetközi áttörést.

A jövő évi kontinensviadal pedig azért különösen fontos a nemzeti csapat számára, mert ha vereséget szenvednének Magyarországon, s így nem jönne össze az újabb Európa-bajnoki részvétel, már másnap hatan-nyolcan bejelentenék a visszavonulásukat.

Éppen ezért az ország egy emberként áll a csapat mögött, s abban biztosak lehetünk, hogy már csak az előbb elmondottak miatt sem adják olcsón a bőrüket, hiszen az a helyi legendák végleges búcsúját jelentené a futballtól.

Gera Zoltán és Ari Skulason harca a labdáért a Magyarország-Izland labdarúgó Eb-mérkőzésen 2016-ban Marseille-ben Forrás: NurPhoto via AFP/Foto Olimpik/NurPhoto/Foto Olimpik

Ha viszont összejönne az újabb Európa-bajnoki részvétel, az mindegyik idős játékosnak plusz motivációt jelentene, így még egy évet biztos, hogy ráhúznak, hiszen az a Nagy Generáció (amely az izlandi futballt a világ élvonalába, vagy legalábbis annak közvetlen közelébe vezette) utolsó nagy dobása lenne.

Mégis, hogyan verhető meg ez a hihetetlenül motivált és rendkívül fegyelmezett, összeszokott izlandi csapat?
Nagyon nehezen. Az elmúlt másfél-két évben azért is volt tapasztalható némi visszaesés, mert különböző okok miatt (sérülés, formahanyatlás) sosem tudott összeállni a legerősebb csapat, erre éppen a legjobbkor, a Románia elleni pótselejtezőn került sor. Nem véletlen, hogy remekül is játszottak. Ez várható a magyarok ellen is, biztosak lehetünk, hogy

még a „halottak" is meggyógyulnak, hiszen mindenki ott akar lenni ezen a sorsdöntő mérkőzésen, amelyet sok játékos is „élete meccseként" emleget.

Abban biztosak lehetünk, hogy a mentalitásuk a régi, tehát tisztában vannak a saját képességeikkel, de éppen az elmúlt évek sikerei miatt kellő önbizalommal is rendelkeznek. Éppen ezért az utolsó másodpercig, az utolsó leheletükig küzdenek majd, de mivel nem a legfiatalabb kerettel érkeznek majd Budapestre, maximális koncentrációval fel lehet őrölni az erejüket, s legyőzhető a csapat.

De garantálható, hogy

sok lehetőséget nem hagynak majd a magyaroknak, éppen ezért nagyon sok türelemre, és 100 százalékos helyzetkihasználásra lesz szükség, hogy feltörjük a masszív védelmüket.

Hátul pedig vigyázni kell arra, hogy egyszer se nyíljunk ki, mert az izlandiak zárt védekezésből indulva rendkívül gyors, kevés passzos ellentámadásokra képesek.

Ön mennyire népszerű most Izlandon? Legalábbis abból a szempontból, hogy magyar futballszakemberként dolgozik a helyi labdarúgásban.
Éppen annyira, mint a 2016-os Eb-t megelőzően. Akkor és most is sokan megtalálnak, gyakran kérdezgetnek a magyar válogatottról, én pedig mindig csak annyit mondok,

az utóbbi évek egyik legsikeresebb magyar nemzeti csapata állt össze Marco Rossi irányításával és a tehetséges fiatalokkal.

S bár nem tagadom, hogy életem végéig Izlandon szeretnék élni, hiszen itt találtam meg a boldogságot, itt lett családom, és az élet minden területén rendkívüli módon megbecsülnek, így nagyon sokat köszönhetek ennek az országnak, azt sosem felejtem el hozzátenni, hogy a szívem mindig magyar marad.