Bozzay Bertalan nevű olvasónknak megvolt a belépője az Izland elleni meccsre. Ám a koronavírus-járvány miatt az összecsapást végül zárt kapuk mögött kellett megrendezni. Olvasónk ezt írta: „
Megvolt a jegyünk a meccsre, de a hét rosszul kezdődött, kijárási tilalom, Szoboszlai nem jöhet. De este a himnusz alatt a srácok szemében éreztem a tűzet, az akaratot, hogy MA EZ MEGLESZ!
Az első félidőben ebből nem sokat láttunk, de a másodikban megmutattuk, hogy nem csak a pólóban vagyunk császárok! Szenzációs győzelem volt, természetesen meg is ünnepeltem egy vízbe ugrással - 2016 óta ez nálam hagyomány!
Viktornál Szoboszlai gólja után a dohányzóasztal kezdett repülni. „Hogy mi történt, amikor Dominik beküldte a pöttyöst a bal alsóba?
Arra eszméltem, hogy repül a dohányzóasztal, pedig szép tömörfa bútor, annyi lélekjelenlétem volt, hogy a rajta lévő üvegdíszt elkapjam, így elmondható, hogy nem történt maradandó károsodás semmiben.
Abban is biztos vagyok, hogy üvöltöttem, hogy "ott van bakker! Ez az! Szedd ki, mamlasz!" Hihetetlen energiák és feszültség szabadult fel az emberben."
H. István nevű olvasónk elfelejtette, hogy 20.45-kor kezdődik az Izland elleni meccs. Ő ezt írta: „Egy sorozatot néztem egy másik csatornán, amikor észbe kaptam: jaj, a meccs. Ekkor már 15 perce tartott a mérkőzés, és amikor átkapcsoltam csalódottan láttam, hogy az ellenfél vezet 1-0-ra. Ezt követően halványabb lelkesedéssel követtem a találkozót, nagyjából azzal a hangulattal, hogy na, ez ennyi volt, már megint a régi lemez, megyünk a levesbe.
5 perccel a vége előtt már azon gondolkodtam, hogy kikapcsolom a tv-t, mondván a magyar válogatott az elmúlt 30 évben ilyen helyzetből csak rosszul jött ki. De hála Istennek nem tettem meg. Nego góljánál kicsit megnyugodtam, de Szoboszlai góljánál már felugrottam és hangosan fejeztem ki örömömet, és úgy éreztem magam, mint a 2016-os EB csoportmeccsei alatt.
Az utolsó 3 percet már állva, körmöt rágva izgultam végig. Nagyszerű befejezés volt, a fiúk megérdemelten nyertek, és végre hoztak egy kis örömöt nekünk ebbe a nem túl örömteli évbe. Hálás vagyok nekik érte!"
El tudnak képzelni egy olyan szituációt, amikor a meccs 80. percében áramszünet keletkezik? Solti Krisztiánnál ez történt meg.
Zuglóban lakom és a mi kis utcánkban váratlanul áramszünet következett be a meccs 80. percében - ugyebár még 0-1-es állásnál. Minden lakásriasztó üvöltött - de nem csak azok. Gondolom, nem kell ecsetelni a hangulatot.
Szerencsére az egész nem tartott 5-6 percnél tovább, és még az egyenlítő gól előtt helyreállt az áramszolgáltatás és a modemnek és a beltéri egységnek is volt ideje "magához térni", így az utolsó 2 gólt már élőben láthattuk. Amúgy a fiúk (válogatott) szólhattak volna előre, hogy elég lesz majd csak az utolsó 5 percet nézni a meccsből". :-)
Volt olyan olvasónk, aki a 86. percben elkapcsolt a meccsről. Unk János így írta meg történetét: „A 86. percben elkapcsoltam a meccsről, hiszen 1-0-s vereségre álltunk, nem akartam tovább fájdítani a szívemet, azután mondom, megnézem még is mennyi lett az eredmény és visszakapcsoltam.
Ekkor fehér alsó- és piros felsőmezes focistákat látok ugrálni és őrjöngeni, hogy győztünk. Mondom magamnak, az izlandiak kékben játszottak, tehát ők nem lehetnek, mi fehérben, de két gólt nem lőhettünk egymás után. Pedig de, ami hihetetlen volt számomra és aztán a góljainkat néztem fél órán át ismételve, fantasztikus önkívületben.
Gratulálok az akarásnak és a zseniális rugótechnikájú Szoboszlainak."
Egy rendőrt a kijárási tilalom alatt egy másik rendőr kapott el. Ráadásul olvasónk egy fogászati beavatkozás után sietett haza. Tamás Sándorfalváról küldte el levelét. „Eljött a remény napja. Csipsz, üdítő bekészítve, fotelek a helyén. Reggel derült ki, hogy egy fogászati beavatkozásra este fél 8-ra kaptam időpontot Szegedre. Halaszthatatlan. Este fél 9 lett, mire bekerültem. Röntgen, injekció, 25 perces húzás, buci a számban. Kijárási tilalom.
Hazafelé fél 10-kor a kérdőre vonó rendőrnek én is rendőr-igazolványommal igazoltam magam, átadtam az orvosi igazolást, majd kértem, hogy hadd menjek gyorsan tovább, még látok a meccsből valamennyit. Mosolyogva jobbulást kívánt.
Hazaértem, 60. perc, 0-1. Nem baj, van még minimum 30 perc Bucival a számban drukkoltam végig fiammal a hátralévő időt és a végjáték feledtette velem az esti fogászati kálváriát, és fiammal némán, feldagadt szájjal ugráltam a TV előtt."
Krisztián munka után a teljesen kihalt Andrássy úton ment hazafelé. Az utolsó 15 percet mobiltelefonján nézte végig. „ Az egyenlítő gólunk még csak szolid örömhangokat és levegőbe csapást váltott ki belőlem. De a győztes gól. Na, az már mindent!
Üvöltöttem örömömben és táncoltam, ugráltam, mint a lelátókon oly sokszor! Nem érdekelt a halotti csend a rendőrségi autók jövés-menése!
Táncoltam és közben mondtam. Ott van, meg van, bent van! Ott vagyunk az Eb-n! És azóta is ráz a hideg ha rá gondolok!"
Kiss Kolos a felvidéki Nagykaposról küldte levelét. „1975.november 12-én születtem. A 40. születésnapomon, 2015. november 12-én a pótselejtező visszavágóján 2-1 arányban vertük Norvégiát, és úgy éreztem, ennél szebb születésnapi ajándék talán nincs is. Hosszú-hosszú évek böjtje után végre egy nagyot ünnepelhettünk, és az éjjel soha nem ért véget.
Amikor megtudtam, hogy idén a mindent eldöntő meccs Izland ellen november 12-én lesz, nem is hittem a szememnek.
A haverok, akikkel öt évvel korábban együtt tomboltunk a tévé előtt, felhívtak, üzeneteket küldtek: Na, Kolos! Megint egy szülinapos feljutás lesz? AZ LETT !!!! A kutyamindenit neki! Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!"
Kovács Ádám Máté versben mondta el az élményeit.
Leültem meccset nézni, izgatott vagyok,
Rossi nélkül kijutnak-e a magyarok?
Tíz perc után hidegzuhany, vezet Izland,
A magyaroknál lekapcsolták a villanyt.
Több, mint egy óra idegállapotban,
Kijuthatunk-e? Elbizonytalanodtam.
Már a lábkörmeimet is tövig rágtam,
Csak egy gólra és egyenlítésre vártam,
Két perc a meccsből, mindenki ideges,
De az eredmény nem lett végleges.
Nego gólja visszahozta reményem,
Fellobbant a tűz a csapat szemében.
A Magyar Válogatott végül győzelmet aratott:
Szoboszlai kilőtte az Eb-re a csapatot.
Egészen különleges hatást váltott ki Pálból Szoboszlai győztes találata. „Amikor Szoboszlai bevágta nem bírtam magammal, és ordítottam, aminek a feleségem és a másfél hónapos kislányom nem örült. Ők az emeleten aludtak!
Azt inkább nem írom le, hogy mit mondott az asszony, amikor felriadtak. Ezek után muszáj volt kimennem boxeralsóban, egy zászlóval a kezemben az udvarra szakadó esőben rohangálni es táncolni egy negyed órát. hogy kitomboljam magam! Hajrá, Magyarok!"
Gábor romantikázott kicsit a magyarok győzelme után. „Klasszikus történet, hogy a foci szeretete apáról fiúra szállt a mi családunkban is. Fiúként együtt szurkoltunk apámmal a stadionban és a TV előtt, tátott szájjal hallgattam, amikor a régiekről mesélt, kicsit irigy voltam, hogy látta játszani Albertet, Puskást. Aztán jöttek a közös örömök a Mezey-csapat, az 1995-ös BL-szereplés a Fradival. Kicsit féltem, hogy ezeket az érzéseket a fiamnak nem tudom átadni, de a 2016-os EB már megérintette őt is.
Csütörtökön ott ültünk a TV előtt, megint apa és fiú, magyar mezben végig reménykedve. Azt a katartikus érzést, amikor az ember öleli fiát a gólok után, azt hiszem, szavakkal leírni se lehet.
Köszönet érte a csapatnak, a focinak, apámnak, apáinknak, akik megtanítottak minket ennek a csodás játéknak a szeretetére, és amit tovább adunk lányainknak, fiaiknak."
Ehhez kapcsolódott Péter levele:
Én a 9 éves kisfiammal néztem a mérkőzést a TV előtt. Ő a 80. percben letörten mondta, hogy kapcsoljuk ki a TV-t, mert kikaptunk. Mire én (mint magyar focisikerekre kiéhezett hívő): még lehetnek csodák, kiegyenlítünk, még akár nyerhetünk is!
És tényleg! Ez a győzelem csodaszámba ment! A győztes gól utáni kiabálásra és örömtáncra a már alvó feleségem is felébredt! Köszönöm a válogatottnak ezt a fantasztikus győzelmet, a kitartást és a hitet!"
Judit nagyon röviden fogalmazta meg, mit érzett a győzelem után. „Rég nem éreztem ilyen boldogságot sportesemény után! Meg is sirattam a győzelmet! Nagyon gratulálok a fiúknak! További szép sikereket kívánok a válogatottnak! A munka meghozza a sikert! Hajrá Magyarország!"
Gábor sem írt sokat, de amit észrevett, az elgondolkodtató.
Remélem, mindenki észrevette, hogy a meccs utáni közös kép – amit az Origón is láttunk - Nagy Magyarországot formázza! Ezek a fiúk a hazájukért harcoltak!
Hihetetlen akarat, koncentráció és egy kis szerencse! Így kerek a világ."
Meg is mutatjuk a képet:
A 75 éves Tibor kis híján infarktust kapott. „Hiszem, hogy minden magyar es sportszerető embernek a szíve a torkában volt egészen az utolsó percekig.
Annyira izgultam, hogy szívtájéki szorításaim voltak, féltem az infarktus beálltától, mivel 75 éves vagyok. Az egyenlítő gól enyhülést hozott, mikor Dominik berúgta a gólt a sok feszültségből zokogásba váltottam át.
Szívből szeretem az egész csapatot a stábbal együtt, aztán meghatott Szalai Ádám par mondata is. A határon túlról, a magyarság győzelme számunkra még nagyobb érték, mint az anyaországiaknak."
K. Erzsébet a következőket írta:
Nagy öröm volt számomra a tegnap esti siker, még ma is végig olvastam az Origó összefoglalóját és végig sírtam az egészet.
Nagyon jó volt látni, hogy a Szövetség készült a sikerre a feliratos pólóval, és mindenki nagyon boldog volt. Nagy kár, hogy nézők nélkül kellett ezt a harcot megélni. Remélem lesz lehetőség hamarosan arra, hogy a csapatot megünnepelhessük. Remélem azt is, hogy a januári sportgálán a csapatok között ez a csapat lesz az első."
Erdőkertesen pénteken pedig egészen különleges akcióval készült egy pék. Erről Edina írt nekünk levelet.
Mindenki nagy örömére a csütörtöki napon kijutott a magyar válogatott az Eb-re. Ezért az én drága, focibolond édesapám úgy határozott, hogy az erdőkertesi élelmiszerboltjaiban a pénteki napon ingyen adja a kenyeret! :-)"
Zárjuk összeállításunkat azzal a videóval, amit Hollandiából kapott szerkesztőségünk.
Valamennyi olvasónk levelét köszönjük szépen. Azokat is, akikéből - helyhiány miatt - most nem idéztünk.