Mindent egybevetve Szalai Ádámot akár igazi legendának is lehetne nevezni. Az biztos, hogy 2010 óta folyamatosan a legmagasabb német osztályban szerepel.
És az is biztos, hogy mindenkori csapataiban idén nyárig több-kevesebb szerepet mindig kapott. Mert az a 246 szereplés szintén komoly teljesítmény. Ám ha majd Ádám valamikor visszatekint pályafutására (reméljük az még a távolabbi jövőben jön el) vajon elégedett lesz annak alakulásával? Vajon kihozta Szalai Ádám a lehetőségeiből a maximumot?
Ha felidézzük azt a legendás 2013-as – mondjuk így – sajtómonológját a válogatott romániai és hollandiai megaláztatásai után, akkor erre a válasz egyértelműen igen! Mert akkor ezt mondta az újságíróknak: „16 évesen mentem ki úgy, hogy itthon engem elmondtak mindenféle tehetségnek. Az ifibajnokságban rúgtam 30 gólt.
Saját magamról elhittem, hogy nagy focista vagyok, majd kikerültem Stuttgartba, rám néztek és azt kérdezték: te mit keresel itt?
Egy évig egy percet nem játszottam az ifibajnokságban sem. Nekem 1-2 év kellett ahhoz, hogy felvegyem az ottani tempót"
Az ezredforduló környékén magyar csapatokban, magyar edzők irányításával nevelkedett. És nagyon meglepődött, amikor Németországba igazolt. Bizonyos alapok hiánya miatt nagyon nagy hátrányban volt kortársaival szemben. Ennek okairól is részletesen beszélt annak idején, de a lényeg, hogy felvette a kesztyűt, és ringbe szállt velük. És tehetségének, akaraterejének köszönhetően utolérte őket.
Persze az esetében éppen az a lényeg, hogy kiket ért utol az itthoni alapokról építkezve? Mert legyünk őszinték: nem a Bundesliga meghatározó csapataiban töltötte az elmúlt 11 évet. 18 évesen 13-14. ember volt a negyedosztályban szereplő Stuttgart amatőr gárdájánál. Csak egy fordulóban nem lépett pályára, de mindössze kilenc mérkőzést játszhatott végig. 19 évesen nem tudta beverekedni magát a sváb csapat profi keretébe, ezért Spanyolországba, a Real Madrid fiókcsapatához igazolt. Ez jól hangzik, de ez csak harmadosztályban való szereplést jelentett. És közben 22 éves lett.
2010 elején a téli szünetben a Mainz hívta vissza Németországba. Nem kérdés, hogy neki a stílusa, testalkata miatt a Bundesliga a legjobb terep. És az a Mainz nem volt rossz csapat, Thomas Tuchel irányításával. Elég csak annyit mondani, hogy első ottani mérkőzésén a későbbi világbajnok, Andre Schürrle ült mellette a kispadon az első félidőben. A tavasszal majdnem minden találkozón kapott szerepet, de csak hármat játszott végig. Ez adódott a Mainz stílusából, hisz ha valaki előretolt erőcsatárként küszködik a védők gyűrűjében ritkán képes ezt 90 percig csinálni. Egyre jobban bedolgozta magát a Mainzba, és a Bundesligába, ám egy súlyos sérülés nagyon visszavetette. Szerencsére remekül tért vissza, és a 2012-13-as szezonban abszolút kulcsembere volt a csapatának.
13 gólt lőtt, ennél többet soha nem szerzett magyar játékos egy szezonban a Bundesligában. Többször bizonyult csapata legjobbjának, a Hoffenheim elleni mesterhármasa alkalmával az újságíróktól a legjobb osztályzatot, az 1-est kapta.
Az volt eddigi karrierje legjobb szezonja. Imádták a szurkolók, igazán neki való csapat volt az. És itt adódik a kérdés, hogy érdemes volt-e akkor ott hagynia Mainzot?
De ez akkor nem volt kérdés, hisz a nagy múltú, ráadásul Bajnokok Ligájában induló Schalke hívta. Ahol olyan társai lehettek, mint a két később világbajnokká váló játékos, Julian Draxler és Benedikt Höwedes, továbbá Goretzka, Farfan, Huntelaar.
Ha akkor nem vált, rásütötte volna mindenki, hogy fél a nagyobb kihívástól. És biztos ő sem bocsátotta volna meg magának. Ám a gelsenkircheni egy év nem volt sikertörténet. Pedig a sors a kezére játszott. Volt idő, amikor ő volt az egyetlen bevethető támadó. De nem tudta bebizonyítani, hogy Huntelaar meggyógyulása után is helye lenne a csapatban.
Tavasszal már csak epizódszerepeket kapott, és nem volt meglepő, hogy a szezon végén nem marasztalták. Így is játszott a Bajnokok Ligájában, ott eljutott a tavaszi szakaszba, és bronzérmet szerzett a Bundesligában. Lőtt hét gólt a bajnokságban, és kettőt a PAOK elleni BL-selejtezőben. Ha csak egyszer eredményes, akkor nem jut be a Schalke a csoportkörbe.
Gelsenkirchenből Sinsheimbe vezetett az útja.
A Hoffenheimnél töltött első éve nem sikerült rosszul, ám a másodikban nem akármilyen vetélytársai voltak posztján. Volland, Kramaric, Kurányi és Uth. Nem is nagyon jutott szóhoz mellettük, így tavasszal kölcsön adták a kieső helyen telelő Hannovernek. Ám azon a csapaton nem hogy Szalai nem tudott segíteni, de talán a világ legjobb csatára sem. Szégyenteljes tavaszt produkálva esett ki, de Ádám szerencsére visszamehetett a Hoffenheimhez. Akkor érkezett a fiatal edző, Julian Nagelsman. És noha Uth és Kramaric mellett Sandro Wagner is bevethető volt a támadó egységben Szalai is kapott szerepet. Hozta, amit tud: hol jól, hol kevésbé jól játszott, de mindig harcolt, küzdött. Gólszerzés tekintetében nagyjából ugyanazt az átlagot produkálta, mint Mainzban: négy szezon során 23-szor volt eredményes. Első mainzi időszakában ennél kettővel szerzett kevesebbet.
2017 tavasza különösen jól sikerült neki, fél szezon során 7 gólt szerzett. Háromszor duplázott, egyszer volt csapata a Mainz ellen.
A bajnokság végén a Hoffenheim nevezhetett a Bajnokok Ligájába, ám a selejtező sorsolásakor peche volt, ugyanis a Liverpoolt kapta. Így csak az Európa-liga csoportkörében folytathatta, ahol Ádám sérülése miatt az ötödik fordulóban tudott először játszani. Nem sokat. A 66. percben jött csereként és a hátralévő időben összeszedett két sárga lapot, ami akkor is kiállítást ért, ha nem volt igaza a játékvezetőnek mindkét esetben. Az El-ben nem érte meg a tavaszt, de a bajnokságban bronzérmes lett a Hoffenheim. Így ezúttal már selejtező nélkül került a Bajnokok Ligájába. Ádám a csoportkörben öt találkozón játszott, ám a Sahtar Donyeck ellen kiállították.
A bajnokságban csak négy meccsről hiányzott. Azért is volt nagy bravúr, hogy állandó szereplési lehetőséget harcolt ki a Hoffenheimnél, mert Kramaric mellett Uth, Joelinton és Belfodil is vetélytársa volt a posztján.
Aztán tavaly nyáron Nagelsman elment Lipcsébe, és Szalai „körön kívülre" került Sinsheimben. Nem volt sportszerű vele csapata, mert a felkészülést végig csinálta ott, majd a bajnokság elején kellett új csapatot keresnie. Szerencsére Mainzban visszavárták, és hatalmas örömmel fogadták a szurkolók. De nem volt túl jó szezonja, mindössze egy gólt lőtt. Ám itt sem az átigazolási szezon elején közölték vele, hogy nem számítanak rá, hanem később. A Mainz botrányosan kezdte az idei bajnokságot, Ádámot pedig száműzték a keretből. Rouven Schröder sportigazgató szeptemberben közölte vele, hogy keressen magának új csapatot.
Játékostársai kiálltak mellette, és szolidaritásuk jeleként az egyik edzésről testületileg távol maradtak. Ennél szebben nem fejezhették volna ki, hogy fontos a számukra a magyar csatár.
Ahogy a magyar válogatott számára is az. Gyakorlatilag 10 éve alig képzelhető el nélküle nemzeti csapatunk. A játéka is fontos, és nem kevésbé a német bajnokságból magával hozott mentalitása. Kétségtelen, hogy nincs ott minden idők legjobb magyar csatárai között, de a mai futballban sokra viheti, aki erőszakos, harcos az ellenfél kapuja előtt, és jó erőnléttel rendelkezik. Ilyen erényekre óriási szükség lesz a jövő évi Eb-n. Azon túl, hogy komoly zavart okozhat majd az ellenünk többnyire támadó három csoportellenfelünkkel szemben, a német válogatott védőit még jól is ismeri. És azok – mint láthattuk a Spanyolország elleni NL-mérkőzésen – igen könnyen zavarba hozhatóak.
Létkérdés, hogy játsszon az Eb-n. Ehhez persze először meg kell gyógyulnia, utána pedig állandó játéklehetőséget kell kapnia.
Igen, de hol?
A Mainz Szalai sérülése előtt hét fordulót teljesített a bajnokságban, de egy perc lehetőséget nem adott neki. Azt követően, hogy a bajnokság előtt a Német Kupában gólt is szerzett. Az elmúlt évek során szívesen leigazolta volna a Trabzonspor, a Besiktas, a Galatasaray, a Huddersfiled, a Feyenoord és több élvonalbeli német csapat is. Miután gyakorlatilag egész pályafutását Németországban töltötte nem valószínű, hogy 33 évesen fog először egy más futballkultúrába menni. Kézenfekvő, de logikátlan lenne hazajönni a következő fél évre Magyarországra. Nyilván bármelyik csapatban állandó szereplési lehetőséget kapna. De az mire készítené fel? Legésszerűbb az lenne, ha a Bundesligában maradna. Ha a Mainz továbbra sem küldi pályára, akkor biztosan van olyan élvonalbeli gárda, mely számítana rá. És ahol ő is kiválóan készülhetne az Eb-re. A háttérben zajló tárgyalásokra, egyeztetésekre nem sok rálátás lehet innen Magyarországról, de ha az ember csendben leül, végiggondolja az elmúlt hét fordulót, eljátszhat a gondolattal, hogy hol lehet szükség jelenleg ilyen szintű játékosra.
Leginkább a Schalkénál. Ádám volt csapata nagyon beragadt a rajtnál, a keret toldozott-foltozott, és nagyon fegyelmezetlen a társaság. Hét meccsen valahogy összekapart 5 gólt, egy lelkes erőcsatár sokat segíthetne rajta. A Schalkénál is kevesebb gólt szerzett eddig az újonc Bielefeld, de annak a csapatnak semmi perspektívája nincs, még rövid távon sem.
Izgalmas lenne Szalait a Freiburgban látni. És nem csak azért mert a világ összes riporterét őrületbe kergetné egy Sallai-Szalai páros, hanem mert a magyar válogatottnak ez lenne az igazi.
Ez persze századrangú kérdés arrafelé, de a tavaly erőn felül teljesítő, ám a nyáron szokás szerint meggyengülő fekete-erdei csapatba nagyon kellene egy ilyen típusú csatár. A Wolfsburgba is (kerüljön már szóba egy komolyabb csapat is), amely még veretlen hét forduló után, de Weghorst nagyon magányos tud lenni ott elöl. Ráadásul a Wolfsburgnak összeért a két idény: augusztus 5-én még a tavalyi Európa-ligában szerepelt, szeptember 17-én pedig már az ideire selejtezett. Vagyis kell neki az azonnal bevethető játékos. A Frankfurt és a Bremen is olyan csapat, ahol jól jönne egy Szalai szintű focista. A Hertha jelenleg nem áll rosszul góllövés terén, de ez nem lesz mindig így. Ott ráadásul komoly szava van Dárdai Pálnak, akinél kevesebben ismerik jobban Ádám képességeit. Ellenfélként is találkoztak, válogatottbeli csapattársként is, továbbá szövetségi kapitány-játékos relációban is. És a jelenlegi Hertha-edző, az egykori kiváló csatár, Bruno Labbadia is biztos tudna egy-két hasznos dolgot mondani-mutatni a magyar játékosnak.
Ez persze csak egy kis játék, Szalai jövője nem ezeken a mondatokon múlik. Viszont annak a közeljövőben megnyugtatóan kell rendeződni, mert a válogatottnak olyan Szalai Ádámra van szüksége jövő júliusban, akinek a segítségével pontot-pontokat tud szerezni egy olyan erős csoportban, amelyhez hasonlóba talán csak egy világversenyen, az 1978-as vb-n került. Akkor az olaszokkal, a franciákkal és a házigazda argentinokkal voltunk egy csoportban.
Most meg jönnek majd a világbajnok franciák, az Európa-bajnok portugálok és a németek.
Elképesztően nehéz feladat. Miként az sem könnyebb, hogy a most sérüléséből lábadozó Szalai Ádám ügye minél hamarabb megoldódjon.