A napsugárfiútól a kegyvesztett világbajnokig: négy Müller elképesztő futballsorsa Németországban

Óriási bajban lenne az, aki a történelem Müller nevű focistáit szeretné rendszerezni. Csak a brazil labdarúgás élvonalában szerepelt hat Müller, de tartottak/tartanak számon a német anyanyelvű országokon kívül ilyen nevűt Norvégia, Csehország, Görögország, Luxemburg, Svédország, Liechtenstein, Andorra, a Feröer-szigetek, az Egyesült Államok, Uruguay, Argentína, Chile, Puerto Rico, Bolívia és a Fülöp-szigetek legismertebb játékosai között is. A Vasas válogatott focistáján, Sándoron kívül még a magyar élvonalban is szerepelt néhány Müller: Elemér, Ferenc, József, Krisztián és Zsolt.

Aki esetleg „világ Müllerjei egyesüljetek" jelszóval próbálná a még élő jelentősebb focista Müllereket egy buliba invitálni, annak elég nagy épületet kellene kibérelni.

Ennek ellenére évtizedeken keresztül ha a Müller név fociról szóló beszélgetésekben előkerült, mindenki tudta, hogy csak a német nemzet bombázójáról lehet szó.

Gerd Müllerről, aki nemrég ünnepelhette volna a 75. születésnapját – már ha tudnak magáról a hosszú ideje egy szeretetotthonban haldokló egykori világsztár.

Az 1974-es világbajnokság aranyérmese, Gerd Müller Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Karl Schnörrer

Gerd Müller volt a kegyetlen gólgép, aki minden testrészével az ellenfél kapujába tudott találni, és a mai napig olyan csúcsokat tart, amelyeket lehet, hogy soha nem fognak megdönteni. A Bundesligában Gerd Müller 1981-es visszavonulása óta egyetlen ember került bármilyen szinten is közel hozzá: a lengyel Robert Lewandowski. Aki november 3-án, amikor két gólt lőtt a Bayern mezében BL-meccsen a Salzburgnak, a súlyosan beteg, ebben a világban már csak fizikailag jelen lévő Gerd Müllernek ezt üzente:

Szeretném a góljaimat egy igazi legendának, a ma 75 éves Gerd Müllernek ajánlani! Minden, amit elértél vezérel engem abban a mindennapi erőfeszítésben, hogy legalább egy kicsit közelebb kerüljek a te nagyságodhoz. Legyél erős, Gerd király!"

Vagyis az utód, Lewandowski is tudja, hogy Gerd Müller csak egy született. Ám sikeres Müller több is volt a német labdarúgás történetében. És ma is van. A fiatalabb focirajongóknak egy bő évtizede a Müller névről Thomas jut eszükbe.

A XXI. századi Müller megnyert címek számát tekintve már lehagyta Gerdet, bár a címek minőségében még nem.

Ő is elsősorban az ellenfelek kapuja előtt vitézkedik. Amikor Thomas ifi játékos volt a Bayernnél, Gerd edzői státuszban dolgozott mellette. Mert mindkét Müller Bayern-ikon, Gerd Németországban csak a müncheni gárda mezében szerepelt. Thomas eddig szintén. Gerd Münchenből Floridába költözése után 30 évvel, 2009-ben mutatkozott be a Bayern felnőtt csapatában Thomas.

Két legenda egy képen. Thomas Müller (jobbra) és Gerd Müller egy 2010-ben megrendezett müncheni sajtóeseményen Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide/Marcus Brandt

Ugyanúgy 19 évesen, mint Gerd. És ugyanúgy berobbant a Bundesligába, mint világklasszis elődje. A 2009-10-es évben annyira alapembere lett a Bayernnek, hogy a szezon végén kezdő volt a Bajnokok Ligája döntőjében. És az akkori (és mai) szövetségi kapitány, Joachim Löw az utolsó pillanatban meghívta a világbajnokságra utazó keretbe. Mikor csatlakozott a válogatotthoz csak azt a mezszámot kaphatta, amit a többiek meghagytak.

Ám a sors ajándékaként pont a 13-as nem kellett senkinek. Gerd legendás válogatottbeli száma. Így Thomas 13-asban lépett pályára Dél-Afrikában, és rögtön gólkirály lett, ahogy Gerd is első vb-jén.

És mindketten második ilyen eseményükön világbajnokok lettek. Órákon át lehetne sorolni a két világklasszis pályájának azonos eseményeit. Még reklámban is szerepeltek együtt 2010-ben.

A népszerű tejterméket gyártó német cég nyilván a nevük miatt hirdette velük portékáját. A bájos kisfilmben a szobában üldögélő Thomas hűtőjéből valaki, akinek csak a stoplis cipőjét látjuk, kicseni a tejet. Thomas kimegy a konyhába és közli, hogy nem adja, ám az addig nem látott „tolvaj" tudatja vele, hogy az inkább neki jár. Ekkor látjuk, hogy Gerd az.

Thomas és Gerd életében az is azonos, hogy mindketten még 30 éves koruk előtt, a csúcson intettek búcsút a német válogatottnak. Gerd önként, Thomas nem. Utóbbi sztorija minden focirajongó előtt ismert: az őt a válogatottban százszor pályára küldő Löw a 2018-as vb-kudarc után kitette a keretből.

Gerd esete az 1974-es vb-diadal után sokkal cifrább. Miután a német válogatott az ő góljával megnyerte Münchenben a világbajnoki címet a szövetség vezetői nem engedték, hogy a felesége elkísérje a bankettre. Azonnal ott hagyta a National11-et, és vissza sem nézett.

A német szurkolók állandóan várták, hogy megmásítsa döntését, de nem tette. Az akkori kapitány, Helmut Schön mást nem tehetett: Müllert Müllerrel pótolta. Mivel Thomas az 1974-es vb után 15 évvel született, így Dieter érkezett Gerd helyére.

Dieter Müller 9 évvel fiatalabb Gerd Müllernél, és már az utóbbi uralkodása idején is mutogatta oroszlánkörmeit. És mivel Gerd nem volt hajlandó elutazni a következő világeseményre, az 1976-os Eb-re, Schön Dietert vitte magával. És milyen jól tette! A korábban a válogatottban soha nem szereplő kölni focista az elődöntőben 2-1-es jugoszláv vezetésnél mutatkozott be a nemzeti csapatban a 79. percben. Első labdaérintésével egyenlített. Majd a hosszabbításban szerzett újabb két gólt, így klasszikus mesterhármast szerzett élete első válogatott meccsén.

Erre még a nagy Gerd sem volt képes.

Dieter a döntőben már a kezdőcsapat tagja volt, és ott is szerzett gólt. Az Eb két legfontosabb találkozóján 4 gólt szerzett, akárcsak Gerd 4 évvel korábban. És ugyanúgy gólkirály lett. Németország az új Müllert ünnepelte, az ellenfelek pedig világszerte dühöngtek: végre megszabadultak a megállíthatatlan Müllertől, erre itt egy újabb.

Dieter Muller (balra) egy Marseille elleni UEFA Kupa-mérkőzésen 1973-ban Forrás: DPA/AFP/Stf

Ám Dieter nem futott be olyan pályát a válogatottban, mint névrokon elődje. Pedig az Eb utáni évben olyat tett, amit még Gerd sem. És ezzel övé azon kevés Bundesliga gólszerzési csúcs egyike, mely nem Gerd nevéhez fűződik.

Dieter Müller 1977 augusztusában a Werder Bremen elleni mérkőzésen hat gólt szerzett. Óriási pechére szerdai meccsen, és azon nem készítettek összefoglalót a televíziók. Sem profi, sem amatőr kamera nem rögzítette a sporttörténelmi eseményt, pedig szegény Dieter évekig hirdette az ország összes sajtótermékében, hogy bármennyi pénzt fizetne a felvételért.

Csak fénykép őrzi kivételes tettét. Abban az évben egyedül lett a Bundesliga gólkirálya 34 góllal, egy évvel később pedig 24 találattal holtversenyben. Gerd Müllerrel. Micsoda támadósora lehetett volna az 1978-as vb-n a címvédő Németországnak a két Müllerrel! Ám Gerd nem tért vissza, Dieter pedig összeveszett Schön kapitánnyal. Vagyis nem sokkal a vb előtt úgy tűnt, hogy egyikük sem lesz ott Argentínában. Ám az 1978-ban a gólkirályi cím mellé a bajnoki aranyat és a Német Kupa győzelmet is begyűjtő csatár nélkül öngyilkosság lett volna kiutazni a vb-re, így végül Dieter ment. És pályán szenvedte végig a német vb-történelem egyik legnagyobb kudarcát, az Ausztria elleni vereséget. Az volt két éves válogatott pályafutása utolsó mérkőzése. 24 évesen. Pedig ezt követően még 11 évig játszott. 177 gólt szerzett a Bundesligában, ennél többet csak nyolcan tudtak.

Ám a következő világeseményen, az 1980-as Európa-bajnokságon ismét Müllernek hívták a német válogatott egyik kulcsemberét. Hansi Müllernek.

A Dieternél 3, Gerdnél 12 évvel fiatalabb Hansi sokkal több meccsen szerepelt a német válogatottban, mint Dieter. És sikeresebb is volt ott. Pedig az egész karrierjét megnehezítette egy olyan dolog, aminek a világ minden embere örülne. Ugyanis nagyon jóképű fiatalember volt, a tinilányok álma, és ezzel gyakorlatilag ő lett a német futball első celebje, még ha ez a kifejezés akkor nem is létezett. 17 évesen, 1974-ben minden idők legnépszerűbb német tinédzser magazinja, a néha Magyarországra is eljutó Bravo az ország legvonzóbb fiatalemberei közé választotta.

Hansi Müller a német tiniújság, a Bravo poszterén 1979-ben Forrás: BRAVO

Elmondása szerint a többség úgy emlékszik, hogy ő nyert, pedig csak a hatodik helyre szavazták a lányok. De ez végig kísérte a futballpályákon. Mindenütt kikezdték emiatt a szurkolók és nem kímélték az irigy ellenfelek sem. Évtizedekkel később mesélte Hansi Müller, hogy a legendásan durva védő, Werner Lorant már a kivonuláskor mondta neki:

Na te napsugárfiú, ma is megismerheted az élet napos oldalát".

Aztán 90 percen át rúgta-csípte-harapta, és közben kérdezgette: hogy ízlik az élet Bravo-fiú? Hansi Müller 1981-ben súlyos térdsérülést szenvedett (nem Lorant okozta), ami kihatással volt pályafutása további részére. Így is Jupp Derwall kapitánysága idején szinte elképzelhetetlen volt a válogatott nélküle. 1980-ban úgy nyert Európa-bajnokságot, hogy minden mérkőzésen játszott. Két évvel később pedig világbajnoki ezüstérmes lett. A döntőben Rummenigge helyére érkezett. 42-szer volt válogatott.

A négy Müller, Gerd, Dieter, Hansi és Thomas összesen 216-szor szerepelt a német válogatottban. 117 gólt szereztek együtt. Két világbajnoki arany, két Európa-bajnoki cím, öt BEK/BL-győzelem fűződik a nevükhöz.

Összesen hat Eb- illetve vb-döntőben léptek pályára, és még hosszan lehetne sorolni a sikereiket. Egy biztos: ha a jövőben érkezik a német foci élvonalába Müller nevű focista azt különös érdeklődéssel fogadja majd mindenki.