Dárdait tehát ismét ünnepelték a német fővárosban. Bár ott ő már bármit csinálhatott, olyan kedvenc volt. 1997-tól 2011-es visszavonulásáig szerepelt a Herthában. Gyakorlatilag egész pályafutását ott töltötte.
Igazi berlini lett, németebb mentalitással rendelkezett a helyiek többségénél.
Számtalanszor elmondta különböző fórumokon, hogy tőle ne azt várja senki, hogy a labdára rácsavarodva 5-6 embert elfektetve szerezzen gólt, hanem azt, hogy az utolsó pillanatig robotolva mindent megtegyen a sikerért.
Az ilyen hozzáállású játékosokért lehet igazán lelkesedni. Néha egy új edző kihagyta a csapatból, aztán legkésőbb októberben rájött, hogy nélküle nem megy.
Így szerepelhetett 286 elsőosztályú találkozón a Hertha mezében. Mindenkinél többször. Örökké hűséges volt a fővárosi gárdához.
Akkor is, amikor olyan formában játszott, hogy sokkal sikeresebb csapatok is hívták. Mint például a Bayern München. Így nem lett belőle trófeákat halmozó focista, de olyan klubikon, akire évtizedek múlva is mindenki emlékszik arrafelé.
A 14 év alatt lejátszott számtalan bajnoki-, kupa- és nemzetközi mérkőzése közül kiemelni a legfontosabbakat lehetetlen. Inkább nézzük meg, hogy melyik volt klubkarrierje során az az öt találkozó, ami mérföldkövet jelenthetett a számára.
Nyilván az első mindenből meghatározó. Így van ez egy futballista életében is.
Dárdai első meccsét a Hertha mezében a Bundesliga 2-ben vívta, 1997. március 3-án.
Az akkor szintén másodosztályú Wolfsburg ellen egy olyan csapatba állt be, amelynek kapujában Cristian Fiedler védett, és amelyben játszott a hétvégén kirúgott menedzser, Michael Preetz és az az Ante Covic, aki Dárdai utóda lett a kispadon 2019-ben.
Első gólját 1998. szeptember 12-én szerezte.
Az akkori bajnok, a Kaiserslautern otthonában. Egy őrült mérkőzésen. Jürgen Röber Herthája a szünetben 2-1-re vezetett Otto Rehhagel társulata ellen, majd a második félidő elején a csereként beállt Dárdai góljával már 3-1-re alakult az állás. A bajnokság egyik legnagyobb meglepetése lógott a levegőben, ám a Lautern a hajrában megfordította a találkozót, és 4-3-ra nyert. Vagyis az a Dárdai gól nem ért pontot.
Bezzeg 2001 márciusában két egymást követő meccsen is győzelmet ért egy-egy Dárdai találat: a Rostock és az Unterhaching ellen.
Aztán eljött a klubcsapatában szerzett legemlékezetesebb gólja.
2001. december 2-án az ő találatával nyert a Hertha a Bayern ellen. A bajor csapat fél évvel volt a Bajnokok Ligája-győzelem és néhány nappal a Világkupa (a mai klubvilágbajnokság elődje) megnyerése után. A magyar játékossal szemben mégis tehetetlenek voltak a világsztárok. A Bayern a korábbi (és későbbi) Hertha-focista, Niko Kovac góljával szerzett vezetést, amit Andreas Neundorf egyenlített ki. Majd a 84. percben Dárdai térdre kényszerítette a világ legjobb csapatát.
Ez a legemlékezetesebb Bundesliga gólja, de addigra már egy fantasztikus menetelés állt mögötte a Bajnokok Ligájában. Az 1999-2000-es szezonban továbbjutott a Herthával az első csoportkörből, ahol a Milan, a Chelsea és a Galatasaray volt az ellenfél.
Dárdaival a soraiban a berlini gárda a Chelsea-t 2-1-re, a Milant 1-0-ra győzte le.
2011. május 15-én volt játékos-pályafutása utolsó mérkőzése. Ahol 14 évvel korábban bemutatkozott, ott is búcsúzott a játéktól: a Bundesliga2-ben. Ám micsoda különbség volt a két találkozó között! Amikor a bajnok Hertha mögött szintén feljutó Augsburg elleni találkozón a 42. percben lecserélte őt edzője akkor 77 ezer néző a helyéről felállva ünnepelte őt.
Óriási kedvencként köszönt el a német főváros közönségétől.
És akik akkor ünnepelték, 4 év múlva megváltóként köszöntötték őt, immáron edzőként. Az első féléve már szóba került, a kieséstől megmentett Hertha következő négy szezonjában már a felkészítést is ő csinálta végig.
A sztároktól mentes csapattal a következő helyezéseket érte el: 7, 6, 10, 11.
Ha eddigi edzői karrierje legjobb 5 találkozóját kellene feleleveníteni, talán ezek a találkozók kerülhetnének szóba.
2015. december 12. Darmstadt-Hertha 0-4. Vedad Ibisevic kétszer, Marvin Plattenhardt és Salomon Kalou egyszer-egyszer volt eredményes.
A találkozónak két érdekessége volt. Egyik, hogy csak ez a négy berlini lövés ment a hazai kapura, vagyis 100%-os hatékonysággal játszottak a csatárok. A másik: az 1963 óta létező Bundesligában a Hertha legnagyobb idegenbeli győzelme egy Frankfurtban aratott 5-0 volt, 1978-ban. Vagyis ekkor éppen csak elmaradt a gárda a történelmi diadaltól. Egyébként a csapat ezzel a sikerrel fellépett a harmadik helyre és sokáig ott is tartózkodott.
Még a 26. fordulóban is ott volt, amikor 2016. március 11-én közvetlen üldözőjét a Schalkét fogadta. És lerázta ősi ellenfelét, ugyanis 2-0-ra nyert ellene. Pedig a gelsenkircheni csapatban olyan játékosok voltak, mint Ralf Fährmann, Joel Matip, Dennis Aogo, Klaas-Jan Huntelaar, Sidney Sam és Leroy Sané.
Dárdai gárdáját viszont nem a sztárok villogása jellemezte, hanem az egységes csapatjáték.
Sajnos, abban a szezonban az volt az utolsó sikere a gárdának, a borzalmas hajrá miatt csak a hetedik helyet érte le.
Egy évvel később egy ponttal kevesebbet gyűjtve egy hellyel előrébb végzett. Megverte a Dortmundot, az akkor erős Kölnt, de a legnagyobb siker a Mönchengladbach 3-0-s legyőzése volt. A 10. játéknapon az elefántcsontparti Salomon Kalou mesterhármast ért el Yan Sommer ellen, és ezzel a szakíróktól a legjobb, 1-es osztályzatot érdemelte ki.
A 2017-18-as a legérdekesebb Dárdai-évad volt.
Miközben az Európa-ligában kikapott a csapat a sehol nem jegyzett svéd Östersundtól és az ukrán Zorja Luhanszktól, a sok hazai fiaskó mellett produkált néhány elképesztő eredményt is. A Bayernnel mindkét bajnokiján döntetlent játszott, és nyert Leverkusenben, továbbá Lipcsében. Az utóbbi diadal az egyik legértékesebb Bundesliga története során. Hamar vezetést szerzett Davie Selke góljával, ám a hetedik percben kiállították védőjét, Jordan Torunanghat. 83 percet kellett emberhátrányban játszania.
Ennek ellenére Selke újabb góljával, továbbá Kalou találatával egy óra játék után már 3-0-ra vezetett. Ezt követően ugyan Willi Orban és Marcel Halstenberg szépített, de Dárdaiék három ponttal távoztak az őszi szezonzárón az akkor harmadik helyen álló csapat otthonából. Ennél hősiesebb diadal nem nagyon képzelhető el, de értékesebb még született.
2018. szeptember 20-án a Hertha 2-0-ra megverte a Bayern Münchent.
Amelyet akkor egykori játékostársa, Niko Kovac irányított. Igazi „dárdais, munkás győzelem" született az Olimpiai Stadionban, 75.000 néző előtt. 31%-os labdabirtoklással, három kapura lövéssel.
Vedad Ibisevic és Ondrej Duda szerezte a gólokat azon Bayern ellen, melyben Neuer állt a kapuban, Boateng és Süle szerepelt a védelem közepén, a támadósorban pedig a kezdőcsapat tagjaként Ribery, Robben és Lewandowski rohamozott, majd bejött még Thomas Müller és Gnabry is.
Ám a bajorok sem a 14 szöglettel, sem a 16 kapura lövéssel nem mentek semmire a szívós berliniek ellen. Abban a szezonban még volt a csapatnak egy értékes 2-2-je Dortmundban és egy 3-0-s diadala Gladbachban, és volt még egy olyan találkozó, melyre sokan emlékeznek. Ha hat meccset lehetne kiemelni az első Dárdai-érából akkor ennek ott lenne a helye. Ha csak ötöt, akkor mondjuk, hogy ez a +1. Ugyanis nem volt fontos, nem volt hősies, nem sztárcsapat ellen játszották, de nagyon érdekes.
Augsburgban léptek pályára 33. játéknapon.
A bajor csapat háromszor vezetett, a Hertha háromszor egyenlített, majd a hosszabbítás végén Salomon Kalou a győzelmet is megszerezte a berlinieknek.
Mindig ez jellemezte Dárdait játékosként és edzőként is: dolgozni, küzdeni, harcolni az utolsó pillanatig.
Ezzel a mentalitással sikeres lehet valaki a világ egyik legerősebb és legtechnikásabb bajnokságában is. És a hétvégétől ismét őt láthatjuk a Hertha BSC kispadján, és ezzel kezdetét veszi a harmadik berlini Dárdai Pál korszak.