Négy futball vb-aranyérem sem volt elég, hogy focista legyen az év férfi sportolója

A szokásoknak megfelelően az Év sportolója díjátadóval hazánkban is lezárult a sportév. Egy megszokottól nagyon eltérő év rendhagyó ünnepségén ezúttal is jutalmazták a legjobbnak ítélteket. És ahogy az mindig lenni szokott ezúttal is viták övezték a végeredményt.

Jómagam is leadtam a saját sorrendemet, és meg is van a véleményem a kategóriák végeredményéről. De ez nyilván ezen a fórumon senkit nem érdekel. Véleménynyilvánítás helyett inkább sportnagyhatalmak hasonló szavazásának eredményeit nézegettem. Nemcsak az idei szavazásra fókuszáltam, hanem az öröklistákra is. És különösen a labdarúgás helyzetére a nagy egészben, annak a fényében, hogy nálunk taroltak a focisták 2020-ban.

A legérdekesebb képet ebből a szempontból az az NSZK mutatja, mely a labdarúgás nemzetközivé válása óta folyamatosan a világ élvonalában tartózkodik.

Az NSZK-ban 1947 óta szavaznak az év legjobb sportolójára, és 1957 óta a legjobb csapatra is. Ami a legmeglepőbb, hogy soha nem lett labdarúgó az év sportolója. Pedig 1947 óta az NSZK nyert négy világbajnoki címet, három Európa-bajnokit és nyolcszor hódította el német klubcsapat a BEK/BL-serleget. És még az első háromba is csak ritkán került focista.

Fritz Walter, a Kaiserslautern világbajnok játékosa 1954-ben. Hiába nyert világbajnokságot, ő sem tudott az év legjobb férfi sportolója lenni az NSZK-ban Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Schlosser

Az 1954-ben világbajnok csapat legendája Fritz Walter a negyvenes években kétszer volt harmadik és a „berni csoda" évében második. Egy Heinz Fütterer nevű sprinter előzte meg akkor. Ez a futó az 1954-es atlétikai Európa-bajnokságon megnyerte a férfi 100 és 200 méteres síkfutást. Ha komolyan vette Walter ezt a játékot vajon mit gondolhatott erről a döntésről?

Heinz Fütterer, aki az 1954-es atlétikai Eb-n két aranyérmet nyert, ezzel ő lett abban az évben az év legjobb férfi sportolója az NSZK-ban Forrás: Picture-Alliance via AFP/Verwendung weltweit/Frankhoermann/Sven Simon

Legközelebb 1961-ben lett focista harmadik, akkor az a Max Morlock, aki az '54-es döntőben a szépítő gólt szerezte Magyarország ellen.

Fritz Walter és Morlock nagyságára jellemző, hogy csak erről a két focistáról neveztek el komoly stadiont Németországban.

Ráadásul a nürnbergi a Max Morlock téren van, míg a kaiserslauterni a Fritz Walter utcán. Év sportolója viszont egyik halhatatlan focista sem lett.

Ahogy Franz Beckenbauer sem! Amikor 1972-ben először lett Európa-bajnok a német válogatott nem került focista a legjobb három közé, míg 1974-ben a Bayern München és a válogatott kapitánya csak harmadik lett. Holott az előbbivel BEK-et, az utóbbival világbajnoki címet nyert. Eberhard Gienger tornász és Peter Nocke úszó előzte meg egy olyan évben, amikor nem volt olimpia. 1976-ban a 100. válogatottságát az Eb-döntőben ünneplő, és a Bayernnel zsinórban harmadszor is BEK-et nyerő Kaiser Franz nem került az ország három legjobb sportolója közé, ekkor az első helyet a montreáli olimpián két aranyérmet szerző kerékpáros, Gregor Barun vitte el. Mögötte egy lovas és egy vívó következett. De az legalább olimpiai év volt.

Gregor Braun (középen) a kétszeres olimpiai bajnok kerékpározó lett az év egyéni sportolója 1976-ban az NSZK-ban Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/usage worldwide/Roland Witschel

Az 1980-ban története során másodszor Eb-t nyerő válogatott sztárja, Karl-Heinz Rummenigge csak harmadik tudott lenni az atléta, Guido Kratschmer és egy motoros mögött, míg 10 évvel később a harmadik vb-aranyat szerző National11 kapitánya, Lothar Matthäus második.

De őt legalább az ország nagy kedvence a teniszező, Boris Becker előzte meg, aki ekkor már negyedszer lett az év sportolója az NSZK-ban.

Eddig, vagyis 1990-ig a kettéosztott ország keleti felében is szavaztak a legjobbakra. Ott bezzeg lett focista az év sportolója! 1964-ben Klaus Urbanczyk, a hallei FC Chemie játékosa. Őt tartják az NDK történetében a legjobb labdarúgójának, bár aligha ért nyugatnémet kollégái nyomába.

Sepp Maier (középen), Franz Beckenbauer (jobbra) és Gerd Müller (balra, azaz a német labdarúgás három legendája egy fotón. Egyikük sem volt soha az év legjobb férfi sportolója Németországban Forrás: Picture-Alliance via AFP/usage worldwide/Sven Simon

Az újraegyesített Németország fociválogatottja hiába lett ezüstérmes a '92-es Eb-n és aranyérmes a '96-oson, ezekben az években sem kerültek a legjobb három közé focisták. Ez annyiban érthető, hogy az NDK elsősorban egyéni sportokban volt a világ élvonalában, és a '90-es években még aktívak voltak (és sikeresek) az ott felnőtt versenyzők.

Ám az ismét egységessé váló Németország eddigi 30 éves története során összesen kétszer került focista a legjobb három közé ezen a szavazáson.

Oliver Kahn második lett (Erik Zabel, biciklis mögött) 2001-ben, amikor szinte egyedül nyerte meg a Bayernnek a Bajnokok Ligáját, és Miroslav Klose harmadik 2006-ban (Michael Greis, biatlonos és Michael Schumacher, Forma1-es pilóta mögött). A további Bayern BL-győzelmek, illetve a német válogatott 2014-es vb-diadala alkalmával nem került focista a legjobb három közé.

Leon Draisaitl is az év legjobb sportolója tudott lenni Németországban Forrás: AFP/2020 Getty Images/Ethan Miller

A legutóbbi voksolás alkalmával Leon Draisaitl jégkorongozó, Johannes Vetter atléta és Jan Frodeno triatlonos miatt nem került a történelem során először 100%-os teljesítménnyel Bajnokok Ligáját nyerő csapat, a Bayern München játékosai közül a legjobb három közé Manuel Neuer, Thomas Müller, Joshua Kimmich vagy Leon Goretzka.

Más országban viszont értékelték a Bayern 2020-as teljesítményét, ugyanis Lengyelországban Robert Lewandowski lett az év sportolója, és ami ennél sokkal nagyobb szó: Alphonso Davies is az lett hazájában.

Ebben az a kuriózum, hogy a Bayern balhátvédje Kanadában érdemelte ki ezt a titulust. A jégkorong őshazájában, ahol sokan azt sem tudják, hogy az európai futballban rúgják vagy dobják a labdát. Olyan világsztárok után lett Davies Kanada legjobbja, mint pl. Wayne Gretzky vagy Sidney Crosby.

Alphonso Davies a Bayern München egyik legnagyobb értéke, Kanadában ő lett az év legjobb férfi sportolója 2020-ban Forrás: AFP/Franck Fife

Vagyis a Bundesligában játszó sztárokkal nem mindenütt bánnak olyan mostohán a szavazók, mint Németországban. Szerencsére 1957 óta már az év legjobb csapatára is lehet szavazni arrafelé, és itt azért kisebb a focisták konkurrenciája.

Az NSZK labdarúgó-válogatottja 10-szer lett az év csapata, bár az 1972-es Eb-győzelem évében a hokiválogatottat szavazták a legjobbnak.

Az viszont meglepő, hogy a hatszoros BEK/BL-győztes Bayern csak négyszer lett az év csapata (először 1967-ben a KEK-diadal miatt), pont annyiszor, mint a jégkorong-válogatott. Az 1974-es BEK-győzelme évében logikus, hogy a világbajnok focicsapat megelőzte, ám a '75-ös és '76-os BEK-diadal során az első háromba se szavazták. 1975-ben a Mönchengladbach focigárdája lett a legjobb, 1976-ban a pályakerékpár-csapat. A három Bajnokok Ligája diadala alkalmával már megkapta a virtuális címet a Bayern.

1972-ben nem az Európa-bajnok NSZK fociválogatott, hanem a jégkorong csapat lett az első az év sportolója választáson Forrás: Sputnik via AFP/RIA Novosti/Donskoy Dmitryi

Az 1983-ban BEK-et nyerő Hamburger SV és az 1997-ben BL-t nyerő Borussia Dortmund viszont az első három közé sem került világraszóló diadala évében.

A válogatott és a Bayern mellett még más focicsapatok is lettek az év legjobbjai az NSZK-ban: Borussia Dortmund (1957, 1995, 2011), Nürnberg (1961), Borussia Mönchengladbach (1971, 1975) és Kaiserslautern (1991, 1998). Ezt talán még az ott élők (sőt, talán még a szavazók) sem tudják megmagyarázni!

A Kaiserslautern óriási meglepetésre újoncként nyert bajnokságot a Bundesligában 1998-ban. Meg is szavazták őket az év csapatának Forrás: Getty Images

Az NDK-ban harminc éven keresztül szavaztak a legjobb csapatra, és háromszor lett első a fociválogatott, valamint kétszer az ún."olimpiai csapat", ami egy tipikus szocialista találmány volt, mert a hivatalosan is profi bajnokságokkal rendelkező országok sokáig nem tudtak mit kezdeni a keleti focisták (és sporttal foglalkozó politikusok) által nagy becsben tartott olimpiai focitornával. Rajtuk kívül még klubcsapatok is voltak az év legjobbjai ott: az Empor Rostock (1961), a Dynamo Dresden (1973), és az FC Magdeburg (1974).