Osasuna's Argentinian forward Chimy Avila (L) celebrates his goal with teammates during the Spanish league football match between CA Osasuna and Sevilla FC at El Sadar stadium in Pamplona on December 8, 2019. (Photo by ANDER GILLENEA / AFP)
Vágólapra másolva!
Az Osasuna tavaly október végén ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. A pamplonai csapat tavaly újoncként meglepetésre a tizedik helyen zárta története 38. szezonját a La Ligában. Az együttes meglepetést okozott az idényben, amit egy másik első osztályba visszajutó, a Granada elhomályosított azzal, hogy kiharcolta a nemzetközi kupaindulást. Vajon könnyebb-e kiscsapatként érvényesülni az egyre inkább növekvő gazdasági különbségek közepette egy európai topligában? Erre kerestük a választ.
Bikafuttatás, El Cámino, Futball
Három dolog, ami mindenkinek az elsők között jut eszébe, amikor Spanyolország nevezetességeit keressük. Közel sem véletlen egybeesés, hogy Pamplona városa mindhárommal büszkélkedhet. A San Fermín fesztivál részeként minden évben július 7-én megrendezésre kerülő bikafuttatásra a világ minden tájáról érkeznek őrültek, hogy az 1910 óta létező spanyol/baszk hagyománynak hódoljanak.
Ha nincs Ernest Hemingway, akkor szinte kizárt lenne, hogy a közel húszezres, bikák elől menekülő tömeg 56 %-a külföldi legyen. Márpedig a Nobel-díjas író Fieszta című regénye örökre megváltoztatta a navarrai kisváros életét.
Százezrek érkeznek az egyhetes fesztiválra, hogy minimum megnézzék a bikafuttatással egybekötött népünnepélyt.
Hiába meglehetősen biztonságos a bikaviadal (1910 óta mindössze 15 halálos baleset történt), aki valamivel veszélytelenebb programra vágyik az FTC-ben és a Siófokban is megfordult kézilabdázó, Nerea Pena szülővárosában, ő a településen áthaladó keresztény zarándokút, az El Cámino mellett az egyik legszebben építkező spanyol futballcsapat mérkőzésére is kilátogathat.
Az Osasunát 1920. október 24-én alapították. A klub neve magában hordozza létrehozásának célját is, az „osasuna" szó ugyanis baszk nyelven egészséget jelent, de használják az életerő kifejezésére is. A csapat története több mint egyharmadát az első osztályban töltötte, a most zajló idény a 39. szezonja a La Ligában.
Az eddigi legjobb eredménye a negyedik hely volt, amit az 1990-91-es, illetve a 2005-06-os évadokban ért el. A klubnak híresen sok rajongója van Iránból, ami annak köszönhető, hogy a 2000-es évek második felében Masoud Shojaei és Javad Nekounam is a klub kötelékébe tartozott.
Ami számunkra emlékezetesebb, az Vadócz Krisztián szereplése az Osasunában.
A 42-szeres válogatott középpályás mindkét madridi sztárcsapat, az Atlético és a Real kapuját is bevette.
Mégsem az Iker Casillas kapujába elhelyezett bombagólja volt a legemlékezetesebb találata, hanem amit 32 méterről lőtt a Real Zaragoza ellen.
Hiába a számos nagy nevű légiós, a pamplonaiak mindig is nagy hangsúlyt fektettek a saját nevelésű játékosok csapatba építésére. Ez alól a La Ligában 2019 nyara óta íródó időszak sem kivétel:
A Tajonar, a klub akadémiája Spanyolországon belül legalább annyira ismert és elismert, mint a La Masia (Barcelona) vagy a La Fábrica (Real Madrid).
Itt nevelkedett a Bayern München kétszeres BL-győztes játékosa, Javi Martínez, a Chelsea csapatkapitánya, César Azpilicueta, vagy a bajnokságban a 100. gólja felé közeledő Raúl García is.
A 2020-21-es szezonban csupán öt klub támaszkodik nagyobb súllyal a saját nevelésű futballistáira, mint az Osasuna: Jon Moncayola, Kike Barja, Juan Pérez, David García, Unai García, Roberto Torres és Oier közül páran már az előző évadban, újoncként elért bravúros tizedik helyezésből is alapemberként vették ki a részüket.
Ha ez nem lenne elég, az Osasuna rendelkezik a La Liga leghangosabb szurkolótáborával.
A 2008-09-es idényben, a Real Madrid elleni hazai találkozójukon valóságos hangrobbanást mértek Juanfran Torres góljánál. A 115,19 decibeles hangerő a mai napig rekord, amit spanyol pályákon mértek - az előző rekord Luis Figo visszatéréséhez volt köthető a Nou Campban, aki nem részesült kedves fogadtatásban, miután Barcelonából Madridba igazolt. Míg a katalán fővárosban ehhez több mint 98 ezer szurkoló kellett, addig ezt az El Sadarban kevesebb, mint 20 ezer fanatikusnak sikerült túlszárnyalnia.
Mióta a klub több mint másfél éve visszatért az élvonalba, szeretne több lenni, mint egy kiesés ellen küzdő kiscsapat. A stadionjuk alapos felújításon esett át, így immáron 24 400 fő befogadására képes. Az együttes igyekszik a legkisebbeket is megszólítani: Öt évvel ezelőtt ismét megjelent a pálya mellett Rojillo (immáron párjával, Rojillával együtt), a klub kabalája, hátán a 12-es mezszámmal. Ezzel is a csapat erejét szeretnék szimbolizálni, amire egy Osasunának ugyanúgy szüksége van, mint a „nagy hármasnak".
Nehezebb-e kiscsapatként érvényesülni a La Ligában, mint tíz éve?
Luis Sabalza 2014 decembere óta a klub elnöke, így átélt a csapattal két kiesést és két feljutást.
Az Osasuna nem egy gazdasági társaság, hanem sok más spanyol csapathoz hasonlóan a pártoló tagok működtetik.
A körülbelül 20 ezer szurkoló, akik a klubnak a tulajai is egyben, ők döntenek arról, hogy mi történik a csapat háza táján. Ők egy demokratikus szavazás során megválasztanak 400 tagot, akik a többiek képviseletében döntenek az együttes jövőjének alakulásáról. Öten a gazdasági ügyekbe is beleszólhatnak.
A szurkolók nagyon fontosak a számunkra, akik kitörő lelkesedéssel fogadták a felújítás után megnyitott stadionunkban a csapatot. Ezt sajnos a koronavírus-járvány megtörte, de várjuk vissza az El Sadarba a rajongóinkat. Jelenleg öt olyan projekten is dolgozunk, amiket a szurkolókkal, azaz a klub tulajaival együtt választottunk ki
– mondta Sabalaza egy La Liga által szervezett online beszélgetésen, amire az Origo sportrovata is meghívást kapott.
Az elnök beszélt a klub hagyományairól és identitásáról, amire nagyon büszke. Bármennyire is kedveli ezeket a fentebb már részletezett dolgokat, az Osasuna sem mehetett el szó nélkül a globalizáció mellett – ezt bizonyítja, hogy a közösségi médiában immáron angol és kínai nyelven is figyelemmel lehet követni a csapat mindennapjait.
A futball hatalmas üzlet lett napjainkra. Nagyon nehéz jelen formánkban felvenni a versenyt a leggazdagabbakkal, kis túlzással az életben maradásért küzdünk velük szemben
– mondta a megnövekvő gazdasági különbségekről az elnök. Az Osasuna egyike a számos saját utas csapatnak, ami nem könnyíti meg a dolgát a La Ligában.
„A jövőben továbbra is az akadémiai rendszerünket szeretnénk erősíteni, és elérni, hogy minél több saját nevelésű játékos nálunk teljesítse ki pályafutását. Szerencsére ehhez nem kell külön motivációt nyújtanunk a számukra, valamilyen különleges okból kifolyólag.
39 élvonalban eltöltött év után még mindig az ismeretlenebb csapatok között vagyunk, a másik nagy célunk, hogy megismertessük magunkat a világgal"
– mondta Sabaleza az Origo sportrovatának azon kérdésére, ami a klub jövőjének stratégiájára vonatkozott.
Az elnök a bennmaradást tűzte ki célul a most zajló szezonra, amihez kulcsfontosságú lenne, hogy Chimy Ávila felépüljön sérüléséből. Másképp hiába az olyan szemre igencsak kellemetlen futballt bemutató csapatok, mint amilyen az Eibar, Alavés, Valladolid trió, vagy az újoncként eddig csak botladozó Elche és Huesca, még akár bajba is kerülhetnek.
Az Osasuna öt felsorolt riválisa közül valamiért egyik sem olyan érdekes a számunkra, mint a pamplonai együttes. Ezt részben azzal indokolhatjuk, hogy az igazat megvallva egyik csapatot sem jó nézni. Lehet, hogy csak a romantika mondatja velünk, de mi szívesebben néztük egy évtizeddel ezelőtt az alsóházi együttesek stílusát is, amiből valami kiveszett. Egészen pontosan a gólra törő játék.
Amint ezek a csapatok megszerzik a vezetést egy mérkőzésen, mindegy, hogy hazai pályán vagy idegenben lépnek pályára, visszaállnak védekezni, és meg sem próbálják egy második góllal lezárni a meccset.
E helyett inkább behátrálnak, és bíznak abban, hogy az ellenfelük nem egyenlít ki. Ha pedig megszületik az egyenlítő gól, akkor inkább az egy pont megtartására törekednek, mint a három pont megszerzésére.
Ez részben érthető - egy pont több mint a nulla -, részben szomorú nekünk nézőknek, mert így lagymatag mérkőzéseket láthatunk. A 2018-19-es szezon 380 mérkőzésből 110 ért véget pontosztozkodással, amiből 28 gól nélküli, 50 pedig 1-1-es döntetlennel zárult. Ugyanez a szám az előző idényben 105 (ebből 32 gól nélküli, 49 db 1-1-es) volt. Az elmúlt 11 bajnoki kiírásban átlagosan 89,5 iksz volt egy évadban. A mostaniban már 67-nél járunk, vagyis jó eséllyel ez is egy átlag feletti szezon lesz – legalábbis ebből a szempontból.
A csökkenő gólátlag mellett ebben látjuk a másik kritikus pontját a La Liga élvezhetőségének. Az elmúlt két-három forduló már sokkal jobban nézett ki, aminek következtében reménykedhetünk egy biztató tavaszban. A következő lépés az lenne, hogy ne az Osasunához hasonló módon a játékával szimpátiát keltő együttesek búcsúzzanak az élvonaltól.
Az, hogy esetleg a tavaly a nyílt sisakos küzdelmet felvállaló, de sajnos épphogy kiesett Real Mallorca, a 2010-es évek elején szépen, igazi spanyol rövid passzos, kreatív futballal előrukkoló Rayo Vallecano, vagy a nagy múltú Espanyol visszajutása mennyiben segítené a színvonal emelkedését, egyelőre a jövő zenéje.
Addig is érdemes az Osasunához hasonló, erős identitással bíró, ténylegesen futballozni kívánó klubok szereplését is figyelemmel követni (pl. Real Betis, Granada, Celta Vigo, Levante). Mert a spanyol futball igenis több és érdekesebb annál, mint hogy csak a Barcelona, Real Madrid és az Atlético Madrid hármasáról szóljanak a hírek.
Források: - San Fermín fesztivál - Kultúrtapas - La Liga hivatalos tájékoztató
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!