Sok mindennel lehetne vádolni Manuel Pellegrinit, de azzal senki sem szállhat vitába, hogy személyében egy kiváló szakemberrel beszélünk, aki már minden szinten bizonyította képességeit. Mielőtt 2004-ben átkerült volna Európába, Dél-Amerikában három csapattal is bajnokságot tudott nyerni: az LDU Quitót ecuadori, a San Lorenzót és a River Plate-t pedig argentin bajnoki címre vezette.
A Villarrealból ő csinált spanyol topcsapatot, amelyik 2006 tavaszán a Rangerst és az Intert kiejtve egészen a Bajnokok Ligája elődöntőjéig menetelt.
Sőt, ha Juan Román Riquelme nem rontja el a tizenegyesét az Arsenal elleni párharcban, akkor lehet, hogy az akadémiájáról is híres csapat nem búcsúzott volna a legjobb négy között.
Az öt náluk töltött idényből egyszer sem zártak a 7. helynél hátrább, és a 2007-08-as szezonban az irányításával elért ezüstérem is a klub történetének legjobb eredménye. A chilei szakember munkájának legnagyobb elismerése gyanánt Florentino Pérez, a Real Madrid elnöke az új Galaktikus érát vele a kispadon képzelte el.
A fővárosiak 2009 nyarán több mint 250 millió eurót költöttek új játékosokra: ekkor került Madridba Cristiano Ronaldo, Kaká, Karim Benzema, Xabi Alonso és Raúl Albiol is. A cél nem volt más, mint hogy elejét vegyék az azelőtt tökéletes szezont produkáló Barcelona egyeduralmának. Pellegrini nem járt sikerrel, a katalánok mögött „csak" a 2. helyen végzett a La Ligában, és a BL-ben sem sikerült megtörnie az immáron hat éve tartó nyolcaddöntős átkot.
A chileinek annak ellenére mennie kellett, hogy a Real soha előtte nem szerzett 96 pontot egy évadban,
és a 102 rúgott gólnál is csupán az 1989-90-es kiírásban rúgott többet a csapat. 2010 nyarán menesztették, de rögtön talált munkát: a katari tulajdonba kerülő Malága őt nézte ki a projekt élére.
A 2011-12-es szezonra megszerezték Ruud van Nistelrooyt, Santi Cazorlát, Joaquínt, és a szuper tehetséges, ekkor még csak 19 éves Iscót. A jó eredmény nem is maradt el, és 4. helyével kiharcolta a BL-indulást, ahol a következő évben a Borussia Dortmund elleni negyeddöntő visszavágójának 90. percében még továbbjutásra álltak. Aztán a 91. percben jött Marco Reus, majd két perccel később Felipe Santana, így a Malága nem jutott be a legjobb négy közé.
Az elődöntő kiharcolása ugyan elmaradt, de így is történelmi szezonnal zárhatta le malágai karrierjét is. 2013 nyarán ugyanis jött a szintén arab befektetők tulajdonába kerülő Manchester City ajánlata, amire szintén nem lehetett nemet mondani.
Pellegrini rögtön első szezonjában megnyerte a Premier League-t a Cityvel.
A bajnoki címig tartó menetelés a szerencsét sem nélkülözte a bajnokság hajrájában.
Hét fordulóval a vége előtt a rivális Liverpool 3-2-re legyőzte a manchesterieket, és az élről várhatta az utolsó fordulókat. Azonban a Pool 2-0-ra kikapott a Chelsea-től, majd döntetlent játszott a Crystal Palace-szal, így végül a Cityé lett az aranyérem. Pellegrini irányításával a ligakupát kétszer is megnyerték, 2016-ban pedig a BL elődöntőjébe is bejutottak, azonban ott a Real Madrid egy izgalmasnak ígérkező, de laposra sikerült párharcban egy Fernando-öngóllal kiejtette őket.
A BL-búcsú után a City menesztette őt, kinevezve Pep Guardiolát a kispadra. Pellegrini Kínában kapott munkát, majd a Hebei China Fortune-nál eltöltött két év után visszatért Angliába, hogy a West Ham Unitednél teret engedjen kritikusainak azzal, hogy 2019 decemberében, a szezon közben kirúgják.
A 67 éves szakembert tavaly nyáron kereste fel a Real Betis, hogy véget vessen a klub vesszőfutásának. Ha azt nézzük, hogy korábban már két, korábban középcsapatként számon tartott spanyol együttest is feljebb tudott emelni (Villarreal és Malága), már akkor sem tűnt rossz választásnak. Márpedig a Real Betis pár éve elakadt a fejlődésben.
A La Liga eddigi 89 szezonjában mindössze kilenc csapat tudott bajnoki címet nyerni. A spanyol bajnokság 1929 óta íródó történetében a Real Madrid és a Barcelona több mint a trófeák kétharmadát bezsebelte (34+26), rajtuk kívül nem sok csapatnak termett babér.
A Real Betis még a hőskorban, az 1934-35-ös idényben tudott a legjobb lenni.
A Spanyol Kupát már 13 csapat tudta megnyerni, a Betis 1977-ben és 2005-ben is hazavihette ezt a trófeát.
Az első siker igencsak emlékezetesre sikerült: az elmúlt egy évben teljesen lerombolt, madridi Vicente Calderónban az Athletic Bilbao ellen 2-2-es végeredmény után a 21. elvégzett büntető döntött a 8-7-tel záruló tizenegyespárbajban.
A Betis az 1990-es évek elején a másodosztályban ragadt három évre, 1994 szeptemberéig elodázva ezzel 1000. első osztályú bajnokiját. Sőt, 1992-ben csődközelben találta magát, de az 1,2 milliárd pesetás adósságból a szurkolók hamar összedobtak 400 millió eurót, akik bebizonyították, mennyire szeretik csapatukat.
Miután a Betis visszajutott az első osztályba, rögtön az első idényben a harmadik helyen zártak, majd két évvel később, szintén a sikeredző Lorenzo Serra Ferrer irányításával 1997-ben bejutottak a Spanyol Kupa döntőjébe. A Santiago Bernabéu közönsége ekkor egy Barca-sikert láthatott, miután Luis Figo a hosszabbításba torkolló összecsapás 114. percében - egy hihetetlenül komikus góllal - eldöntötte a mérkőzést.
Ez a bizonyos gól 2:04-től kezdődően látható:
A La Liga az ezredforduló környékén nagyon kiegyensúlyozott volt, a Barca és a Real mellett a Deportivo La Coruna és a Valencia is bajnoki címet tudott nyerni.
A Betis pedig 2005-ben kupagyőzelme mellett a negyedik helyével bejutott a BL-be, ahol a csoportkörben nem bírt a két angol sztárcsapattal, a Chelsea-vel és a Liverpoollal.
Az andalúzok ezután alsóházi csapattá silányultak, amiből a 2012-13-as szezonban próbáltak meg kitörni. Hetedik helyüknek köszönhetően elindulhattak az Európa-ligában, ahol csak a városi rivális Sevilla tudta őket megállítani. Hiába tudtak Léo Baptistao és Salva Sevilla góljaival 2-0-ra nyerni a Ramón Sánchez Pizjuánban, a visszavágót hazai pályán ugyanennyire veszítették el, majd a büntetőpárbajban is nyert helyzetből buktak el.
A csapat otthona, a Benito Villamarín az egyik leghangulatosabb stadion Spanyolországban. A lelátó egyes szintjei a madridi Bernabéuhoz hasonlóan szinte a pálya felett tornyosulnak, kiváló atmoszférát teremtve az 55 ezer rendkívül fanatikus drukkernek egyik kedvenc klubhimnuszunk elénekléséhez.
Nem véletlen, hogy a Sevilla FC elleni városi rangadójuk kapta az „El Gran Derbi" nevet, és nem mondjuk a madridi derbi, vagy az El Clásico. A Betis mostanában csak nagyon ritkán tudja legyőzni ellenfelét ezeken a meccseken, de amikor legyőzi, az emlékezetesre sikerül. Elég csak a három évvel ezelőtti találkozójukra gondolni, amikor idegenben 5-3-ra tudtak diadalmaskodni.
Mióta legutóbbi kiesése után 2015-ben, azonnal visszajutott a La Ligába, a Betis minden évben az egyik legérdekesebb csapatnak számított Spanyolországban, amelyik rendre elmaradt a várakozásoktól. Illetve egyszer nem, a 2017-18-as kiírást a hatodik pozícióban tudták zárni, így az Európa-ligában ismét megmutathatták magukat.
A csoportkört a Dudelange, az Olympiakosz és az AC Milan társaságában veretlenül zárták, de a Rennes ellen rögtön az első körben elbúcsúztak az egyenes kieséses szakaszban. Quique Setién irányításával egy olyan vezetőedzője volt a csapatnak, amelyik az elmúlt pár évben elsőként alkalmazta a mostanában Ronald Koeman és Zinédine Zidane által is párszor elővett három védős felállást Spanyolországban.
A vezetőedző egy sok passzos, kreatív focit igyekezett játszatni csapatával, amiből egyetlen dolog hiányzott: egy igazán gólérzékeny támadó. A csalódást keltő, tizedik hellyel záruló évad után 2019 nyarán távoznia kellett a kispadról. Az új edző, Rubi – Borja Iglesias személyében – már megkapta a hőn áhított befejező csatárt, de a szenvedés tovább folytatódott: a 15. pozícióval minden várakozást alulmúlt, így nem lehetett maradása.
Az előző idény egyetlen szép emléke az lehetett az andalúzok számára, amikor a 39 éves klublegenda, Joaquín az Athletic Bilbao ellen egy félidő alatt mesterhármast rúgott, egymaga megnyerve ezzel a baszkok elleni mérkőzést.
A vezetőség választása Manuel Pellegrinire esett, akivel két gőzelemmel kezdte a most zajló idényt a Betis. A harmadik forduló után az első helyen állt a táblázaton, de az év végére visszaesett a csapat játéka.
Hat győzelem, egy döntetlen, kilenc vereség – így állt a Real Betis csapata a La Liga tizedik helyén a 2021. január másodikai Sevilla FC elleni városi rangadó előtt.
Innen jött egy hatalmas kilábalás: Borja Iglesias és a többi játékos is elkezdte berugdosni a helyzeteit, aminek hatására a csapat elkezdett nyerni. A 2010-es évek egyik legnagyobb tehetségének tartott Sergio Canales 30 éves korára érett be annyira, hogy a zöld-fehéreknél látott játéka alapján Luis Enrique rendszeresen meghívja őt a spanyol válogatottba.
Canales jelenti a kreativitást a Betis középpályáján, az Európa-bajnok William Carvalho és a mexikói Andrés Guardado pedig a stabilitást. A világbajnok Nabil Fekir olyan dolgokra képes, mint amit legutóbb a Levante ellen csinált. Ha Pellegrininek sikerül beépítenie a szélre a 20 éves mexikói Diego Lainezt is a következő időszakban, akkor azzal még gyorsabbá válhatna az együttes.
A Betis a 2021-ben lejátszott bajnokijai közül csupán a BL-induló helyen álló Barcelonától és a Sevillától kapott ki, a gyengébb ellenfelekkel szemben hozza a kötelezőket. Ez nem működne egy olyan edző nélkül, mint Pellegrini, akivel a március végi válogatott szünetre utolérte az 5. helyen álló Real Sociedadot. Spanyolország egyik legizgalmasabb csapata megérdemelné a nemzetközi kupaindulást a szezon végén.