A debreceni edző az öltözőfolyosón ütötte le a kazincbarcikai játékost, bosszúból a Barcika bundameccsen akadályozta meg a Loki feljutását

Vasárnap délután olyan mérkőzést rendeznek a labdarúgó NB II-ben, amely mind a házigazda DVSC, mind a vendég Kazincbarcika sorsát döntően befolyásolja. Ám egészen más célért küzd a két csapat. A debreceni a tabellán második helyén állva a feljutásért, a barcikai hátulról a másodikon a kiesés elkerüléséért. A két csapat történetében ritkán fordult elő, hogy azonos szinten lettek volna. Tulajdonképpen csak egyetlen ilyen szezon volt. A Kazincbarcika abban úgy teljesített az NB II-ben, hogy az utolsó két fordulóban aratott győzelemmel élvonalbeli lehetett volna. Valószínűleg az volt minden idők legizgalmasabb másodosztályú bajnoksága hazánkban.

A történet 1978 késő tavaszán és nyár elején játszódik, ám a magyar sportrajongó közvélemény a két érintett várost kivéve ekkoriban egyáltalán nem figyelt az NB II-re. Ez azért volt érthető, mert a magyar labdarúgó-válogatott – 12 év szünet után - világbajnokságon szerepelhetett.

Azon a héten, amikor az argentínai vb-re utazó válogatott barátságos meccsen Londonban 4-1-es vereséget szenvedett Angliától, a DVSC és a Vasas Izzó az NB I-ért vívott ádáz ütközetet.

Nem is akármilyen szereplőkkel. Az újpesti (a Vasas Izzó a világhírű Tungsram gyár csapata volt) és a debreceni csapatban is szerepelt olimpiai bajnok, Európa-bajnoki elődöntős focista. Az debreceniben Dunai Antal, az Vasas Izzóban Szűcs Lajos.

Szűcs Lajos, aki az 1977-78-as szezonban a Vasas Izzó csapatában focizott Forrás: fradi.hu

1978. május 28-án, vasárnap 18 ezer néző zsúfolódott össze a DVSC Vágóhíd utcai stadionjában. Sem a pálya, sem a környezete nem volt elsőosztályú, ám a debreceni szurkolók akkor már 14 év óta várták reménykedve az NB I-be való feljutást.

1964-ben esett ki onnan a csapat, és legközelebb ekkor, 1978-ban volt reális esélye a feljutásra.

Négy fordulóval a zárás előtt ugyanis a listavezető Salgótarjáni TC-től három ponttal lemaradva állt az Izzó és a Debrecen, néggyel a Kazincbarcika. Vagyis a debreceni szuperrangadó győztese nagyot lépett volna előre. Ám nem lett győztese annak a mérkőzésnek.

Dunai Antal a DVSC játékosa volt az 1977-78-as szezonban Forrás: MTI/Nagy Lajos

Ugyanis a budapesti bíró, Somlai Lajos mindent megtett, hogy ne nyerhessen a hazai csapat. Több nyilvánvaló 11-est nem adott meg a Debrecen javára, a Dunai góljával szerzett hazai vezetést pedig úgy egyenlítette ki a vendégcsapat, hogy egy eredménytelen szabadrúgást újra rúgatott a bíró.

Somlai állítólag civilben a Tungsramban dolgozott, és nem véletlenül őt küldte az MLSZ erre a találkozóra.

Ezek nem bizonyított tények, az viszont igen, hogy ez volt Somlai pályafutása utolsóelőtti mérkőzése. És az is tény, hogy a rendfenntartóknak nem volt könnyű épségben kivinni őt a feldühödött nézők gyűrűjéből. A városi legendák a szomszédos Kinizsi-pályán keresztüli menekítésről szóltak, továbbá locsolókocsiban való bújtatásról.

Debreceni VSC – Vasas Izzó 1-1 (1-1)
Debrecen, 18 000 néző. Vezette: Somlai (Egervári, Drahos)

Debreceni VSC: Szabó — Kiss II, Halla, Potyók, Lipők — Kiss I, Czikora — Timár, Maczkó, Dunai II, Fodor. Edző: Teleki Gyula.

Vasas Izzó: Fekete — Révész, Szántó, Kovács, Schuszter — Antal, Szűcs — Vágvölgyi, Valuch, Varga, Sipőcz. Edző: Kovács József.

Góllövő: Dunai II a 29. percben, Sipőcz a 36. percben.

Az NB I-ért folytatott őrült harc pedig semmit sem változott, ugyanis ebben a fordulóban a Salgótarján és a Kazincbarcika is döntetlent játszott. A következő játéknapon pedig mind a négy csapat nyert. Így két mérkőzéssel a vége előtt így nézett ki a tabella:

• 1. Salgótarján 53 pont
• 2. Vasas Izzó 50 pont
• 3. Debreceni VSC 50 pont
• 4. Kazincbarcika 49 pont

A gólkülönbségeket azért lényegtelen megemlíteni, mert abban az évben egy furcsa kiírás volt: ha a feljutást jelentő második helyen két csapat azonos pontszámmal végez, akkor semleges helyszínen, az egymeccses kupamérkőzések szabálya szerint vív meg az érintett két gárda a feljutásért.

A Salgótarján biztos feljutónak tűnt, viszont a másik három csapat sorsa a saját kezében volt. Ugyanis a Kazincbarcika előbb Debrecenbe utazott, majd a záró fordulóban a Vasas Izzót fogadta. Az óriási érdeklődéssel várt DVSC-Kazincbarcika rangadó hetében a magyar focirajongók még Argentínára figyeltek, ugyanis a hazaiaktól elszenvedett 2-1-es vereség után kedden Olaszországgal játszottak Baróti Lajos játékosai a továbbjutási remény életben tartásáért a világbajnokságon. Az eredmény mindenki előtt ismert az olaszoktól, majd a franciáktól is kikaptunk, így nem jutott tovább a magyar válogatott. Úgyhogy szerdától a két város rajongói már a vasárnapi NB II-es csatára készültek. A debreceniek megrohamozták a jegyeket elővételben árusító pénztárat, és többségüket hidegen hagyta, hogy milyen nagyszabású esemény zajlott a városban szerdán és csütörtökön.

Kádár János (balra) látogatása nem izgatta fel a debreceni focidrukkereket Forrás: Fortepan/Adományozó

Ugyanis Debrecen lakosságát az a megtiszteltetés érte, hogy Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a városba látogatott és talán nem túlzottan meglepődve azt tapasztalata, hogy

„a megye dolgozói cselekvően támogatják a párt politikáját".

Nagy kérdés, hogy Kádár elvtárs és hűbéreseinek szokott zagyvaságai hány embert érdekeltek Debrecenben, ám az tény, hogy azon a héten olyan fociláz volt a városban, mint előtte talán soha. Felnőtt egy szurkolói generáció, amely még soha nem látott elsőosztályú focimeccset élőben Debrecenben. Természetesen igaz volt ez Kazincbarcika lakóira is.

Az ő városukban még soha nem volt NB I-es találkozó.

Ráadásul az előző évben a harmadosztályban szerepelt a csapat, és újoncként érkezett az NB I küszöbére. Ha nyer Debrecenben és utána otthon az Izzó ellen, akkor át is lépi azt a küszöböt.

Akkoriban még nem volt olyan népszerű a sportturizmus, mint mostanában, de arra a június 11-i rangadóra ezernél is többen érkeztek Kazincbarcikáról. Amikor elkezdődött a találkozó hivatalosan 18 ezren nyomorogtak a pálya körül, de ennél lényegesen többen lehettek, mert csak az nem jutott be jegy nélkül, aki nem akart.

Debreceni VSC – Kazincbarcika 2-1 (1-1)
Debrecen, 18 000 néző. V: Pádár.
Debrecen: Szabó — Kiss II, Halla (Menyhárt a 36 percben), Puskás, Lipők — Potyók, Czikora — Tímár, Kiss I, Dunai II, Vajda. Edző: Teleki Gyula.

Kazincbarcika: Fülöp — Tamás, Tóth, Petercsák, Szanyó — Kálmán, Kendi (Kiss, a szünetben), Simkó — Koleszárik, Mikula (Bence dr., az 51. percben), Feledi. Edző; Szentmarjay Tibor.

Gól: Puskás (15.), Potyók (11-esből, 50.), illetve Koleszárik (4.)

A rendezők a salakos futópályákon is ülőhelyeket alakítottak ki, ami a két héttel korábbi bíróverési kísérlet után merész döntés volt. Ez a találkozó szerencsére nem a játékvezetőről szólt.

Ami viszont ennél rosszabb: a mentő folyamatosan úton volt a pálya és a helyi kórház között.

A Barcika kezdett jobban, és már 4. percben vezetést is szerzett, Koleszárik góljával. Látványosan játszott a vendégcsapat, ám ennek ellenére csak negyedóráig vezetett. Ekkor Puskás egyenlített. Majd a 35. percben először akadt dolguk a mentőknek. A kazincbarcikai Kendi Ferenc olyan súlyos szabálytalanságot követett el Halla Ignáccal szemben, hogy a debreceni játékost kórházba kellett szállítani.

Kendi rögtön az eset után cserét kért. Nem tudni, hogy megrémült a súlyos szabálytalanság elkövetése után, vagy félt a debreceni játékosok esetleges megtorlásától? Edzője nem cserélte le azonnal, de a második félidőre már Kiss érkezett a helyére. Ez logikus döntés volt minden szempontból, csakhogy Kendi azért nem folytathatta a találkozót, mert őt is kórházba szállították.

Poytók tizenegyese a DVSC-Kazincbarcika meccsen Forrás: Hajdú Bihari Napló

Állítólag a sötét öltözőfolyosón a szünetben valaki hátulról leütötte. Legalábbis ezt mondták a Kazincbarcika vezetői.

Sőt, konkrétan az elkövetőt is megnevezték: a debreceni edzőt, Teleki Gyulát.

Továbbá azt is mondták, hogy a játékos elvesztette az eszméletét, ezért kellett azonnal kórházba vinni. Azt is hozzátették, hogy ezt az azonnal elkért orvosi látlelettel is tudják bizonyítani.

Kendi Ferenc tehát Halla Ignáchoz hasonlóan a második félidőben a kórházban volt, a pályán pedig nem csitultak az indulatok. Az 50. percben 11-eshez jutott a Debrecen. Potyók Lajos értékesítette azt, majd ezt követően az őrjöngve reklámáló barcikai kapust, Fülöpöt Pádár játékvezető kiállította. A vendéggárdának így másodszor is (az akkori szabályok szerint utoljára) kényszerből kellett cserélnie, és 10 emberrel már nem volt esélye megfordítani a mérkőzést. A DVSC 2-1-re nyert, de a hármas sípszóval ez a találkozó sem ért véget.

A Kazincbarcika ugyanis a szünetben történt eset miatt hétfőn megóvta azt, és feljelentette a Debrecent. A Hajdú-Bihari Napló munkatársa a következő héten megkereste a debreceni kórház baleseti osztályának vasárnapi ügyeletesét, Dr. Nagy Lajost, aki ezt mondta 1978-ban:

Gyors egymásutánban két labdarúgót hoztak be hozzánk vasárnap délután. Halla Ignác, a DVSC játékosa zúzódásos izomsérüléssel került be, a műanyag stopli mélyen felhasította a játékos lábát a csonthártyáig. A 10-12 centiméter hosszú sebet nyolc öltéssel kellett összevarrni. Nem sokkal később hozta be a mentő Kendi Ferencet, a Kazincbarcikai Vegyész játékosát, aki azt mondta: az öltöző folyosóján hátulról megütötték.

A játékos jó fizikai állapotban volt, semmi sem utalt arra, hogy korábban elvesztette volna az eszméletét. Sem bordatörése, sem repedése nem volt, csupán egy kisebb zúzódás látszott a mellkasán, amely egy bármilyen, pályán történt összeütközésből is származhatott. Látleletet nem kért, és így nem is adtunk."

Kendi magánvádas eljárás keretében beperelte Telekit. Az ügyben 1979 januárjában született igencsak meglepő ítélet. Telekit könnyű testi sértés miatt marasztalta el az Egri Járásbíróság. 4000 forint büntetést kellett fizetnie, és megtéríteni a perköltséget.

Teleki Gyula itt még a Vasas játékosaként látható Forrás: Nemzeti Sport Arcanum

Ez az ítélet nehezen értelmezhető. Mert ha valóban elkövette ezt a súlyosan sportszerűtlen tettet, akkor nem akkora összegre kellett volna ítélni, amely egy átlagos dolgozó kb. egyhavi keresete volt. Továbbá komoly eltiltásnak kellett volna követnie az esetet. Ha viszont nem bizonyosodott be, hogy elkövette, akkor miért kapott büntetést?

Az MLSZ nem marasztalta el sem az edzőt, sem a DVSC-t.

Ám a szurkolók szempontjából ez csak a kevésbé lényeges következménye volt a mérkőzésnek. A fontosabb az volt, hogy a debreceni győzelemmel a Kazincbarcika elveszítette az esélyét a feljutásra. A DVSC viszont nagyon jó helyzetbe került. Óriási ünneplést is tartottak szurkolói a találkozó után. Igaz, a Vasas Izzó is nyert, így csütörtökön az MLSZ nyilvánosságra hozta, hogy ha a két csapat azonos pontszámmal végez, akkor a feljutásról döntő találkozót, a következő hét szerdáján Szolnokon rendezik. Ám a papírforma azt ígérte, hogy a Debrecen nyer Vácon, az Izzó viszont Kazincbarcikán nem, ugyanis a borsodi csapat az egész bajnokságban veretlen volt hazai pályán. Ezzel megvalósult volna a 14 éve dédelgetett debreceni álom.

Nem jött be a papírforma.

A Kazincbarcika öt kulcsjátékosát (köztük Kendit is) nélkülözve nem tett szívességet a Debrecennek egy héttel a „gyilkos csata" után, és simán kikapott otthon. A Debrecen viszont nem tudott nyerni a középcsapat Vác otthonában.

A Salgótarján mögött a Vasas Izzó jutott fel az NB I-be,

ezzel ott már hét fővárosi együttes szerepelt a következő szezonban. A Tiszántúlt továbbra is csak a Békéscsaba képviselte. Az Izzó hamarosan leköltöztette a csapatát Vácra.

A debreceni Tímár gólt fejel Forrás: Arcanum Képes Sport

A DVSC akkori elnöke pedig a váci mérkőzés után kérte, hogy a következő bajnokságban a csapat mérkőzései ne szerepeljenek a TOTO-ban.

A következő szezonban a DVSC kiharcolta a feljutást az NB I-be, azóta hétszer nyert magyar bajnoki címet, hatszor Magyar Kupát, és szerepelt a Bajnokok Ligája és az Európa-liga csoportkörében. A Kazincbarcika négy évvel később, 1982-ben majd 1990-ben is osztályozót vívhatott az NB I-be jutásért. Mindkét párharcot elbukta, soha nem szerepelt a legmagasabb osztályban.