30 éve nyert utoljára olyan csapat BEK-et, amelyhez fogható többé sosem nyert már BL-t

Az idei Bajnokok Ligája negyeddöntői idején már felelevenítettük a jogelődsorozat, a Bajnokcsapatok Európa-kupája 30 évvel ezelőtti két párharcát az elődöntőbe jutásért. Ez a bizonyos két csata nem a futballpályán dőlt el, hanem az UEFA fegyelmi bizottságának üléstermében. Ám abban a sorozatban ezen kívül is rengeteg érdekesség volt. Elsősorban a győztes csapat. Ugyanis 1991-ben a Jugoszláviát képviselő Crvena Zvezda játékosai ünnepelhettek a serleggel. Ami nem csak azért volt különleges, mert Nyugat-Európában ki sem tudták ejteni a csapat nevét.

Red Star Belgrade. Rote Stern Belgrad. Így emlegették a keleti gárdát az akkor már nálunk is fogható külföldi műholdas csatornákon. Az egyszerűbb kiejtés miatt lefordították a csapat nevét a saját nyelvükre. Elsőre egy focit ismerő hazánkfia el is csodálkozott, melyik társulatot is emlegetik. Persze a külföldi kommentátorok is reménykedtek, hogy túl sokat nem kell beszélniük a balkáni ország gárdájáról.

Bár éppen azokban az években szembesült a világ azzal, hogy alig ismert csapatok is megnyerhetik a Bajnokcsapatok Európa-kupáját.

Mert az 1955-ös indulástól a '70-es évek végéig csak korszakos nagy klubok hódították el a trófeát. Az első meglepetésgyőztes a Nottingham Forest volt, de ő legalább egy focinagyhatalmat, Angliát képviselte. Az Aston Villa is 1982-ben.

1991 - amikor még tényleg bármi megtörténhetett a legrangosabb európai kupában Forrás: AFP/Jacques Demarthon

1986-ban aztán egy olyan csapat nyert, melynek győzelmét máig is emésztgeti a focitársadalom. A román Steaua diadaláról van szó. Ezzel egy olyan tendencia vette kezdetét, mely a BEK átalakításához vezetett. Mert a bukaresti csillagok után nyert még a Porto, a PSV Eindhoven, majd jött ez a bizonyos 1990-91-es kiírás.

Ez volt az utolsó év, amikor 32-nél kevesebb csapat nevezett. És az utolsó, amikor végig egyenes kieséses rendszerben zajlottak a küzdelmek, vagyis csoportok nélkül.

Akkor 35 tagállama volt az UEFA-nak, de ezek közül San Marinónak, Walesnek és a Feröer-szigeteknek nem volt bajnoksága. Az angol aranyérmes, a Liverpool az 1985-ös BEK-döntő előtti tragikus események miatt még eltiltását töltötte. A holland Ajax pedig azért nem indulhatott, mert az előző évben az UEFA Kupában az Austria Wien elleni mérkőzésen az osztrák kapust egy vasrúddal megütötték Amszterdamban.

30 bajnok nevezett, plusz a címvédő Milan. Olyan, ma már nem létező országok bajnokai is indultak, mint Csehszlovákia, Szovjetunió, Jugoszlávia és az NDK. Ám az Ajax és a Liverpool hiánya miatt már a startnál is hiányérzete lehetett a szurkolóknak, még ha mindkét klub drukkerei tettek is azért, hogy kizárják kedvenceiket. Így az első körben csak 15 párharcot vívtak, a címvédő Milan csak a második fordulóban csatlakozott.

A Marco Van Basten-féle AC Milant senkinek sem kell bemutatni Forrás: AFP/Toshifumi Kitamura

Vagyis a legnagyobb esélyes gárda elvileg hét mérkőzéssel is megvédhette volna a kupát. Ő számított az első számú esélyesnek, bár országa bajnoka, a Maradonával felálló Napoli szintén reménykedett a végső győzelemben. E két olasz csapaton kívül talán a Real Madridot és a Bayern Münchent lehetett még reálisan elképzelni a kupa elhódítójaként. Bár egyik csapat sem akkor élte fénykorát.

A Crvena Zvezdát még legvérmesebb szurkolói sem gondolták győzelemre esélyesnek. Bár a jugoszláv foci nem volt rossz akkoriban. A válogatott az 1990-es vb-n a nyolcaddöntőben Spanyolországot búcsúztatta, és a negyeddöntőben csak 11-es párbaj után esett ki Argentínával szemben, majd az 1992-es Eb nyolcas döntőjébe is kvalifikálta magát. Ám a svédországi Eb-n már nem indulhatott el, mert az UEFA néhány nappal az esemény kezdete előtt a délszláv háború miatt kizárta őket a tornáról.

1991-ben a legjobb jugoszláv csapattól senki nem várt BEK-győzelmet.

Ráadásul már az első meccsen komoly gondjai voltak. Az Ottmar Hitzfeld által edzett svájci Grasshoppers hamar vezetett Belgrádban, végül a Zvezda előny nélkül, 1-1-gyel utazott a zürichi visszavágóra. Ott aztán a 90 perc során három 11-est is hozó mérkőzésen 4-1-re nyert. Ebben a körben az esélyesek mind továbbjutottak, a Napoli pl. 5-0-s összesítéssel (Maradona kétszer is eredményes volt) ütötte ki az Újpesti Dózsát.

Diego Maradona még javában rugdosta a gólokat a Napoliban, ebben a szezonban az Újpest kapuját is bevette Forrás: Sputnik via AFP/Rodionov Vladimir

Aztán a következő kanyarban a délolasz csapat gólt nem hozó 210 perc után kiesett a Szpartak Moszkvával szemben. A Real két meccsen 11, a Bayern 7 gólt szerezve masírozott a tavaszi folytatásba. A Milannak ugyanehhez egy gól is elégnek bizonyult. A Crvena Zvezda a Rangers ellen is egy győzelem, egy döntetlen mutatóval ment tovább.

Nem mondhatni, hogy bombaerős mezőny gyűlt össze a legjobb nyolc között, de azért a benevezett igazán erős gárdák közül csak a Napoli hiányzott.

Ott volt viszont három kelet-európai csapat, ami a mai világban már elképzelhetetlen lenne.

Igaz a Dynamo Dresden akkor már csak a nevezési lista alapján volt keleti csapat, ugyanis a sorozat közben megszűnt az NDK, és annak öt tartománya csatlakozott a Német Szövetségi Köztársasághoz. A drezdaiak viszont még keletnémet zászló alatt vívták a negyeddöntőt és hoztak szégyent új hazájukra.

A Crvena Zvezda ellen Belgrádban még csak a teljesítményükkel, otthon viszont már a szurkolóik viselkedésével is. A párharc gyakorlatilag az első mérkőzésen eldőlt, ugyanis a „jugók" 3-0-ra nyertek. A visszavágó csak azért emlékezetes, mert a balkáni és a keletnémet huligánok csatatérré változtatták Drezda felújítás előtt álló gyönyörű belvárosát, a stadion biztonsági emberei számtalan késen kívül még pisztolyt is elkoboztak a szurkolóktól, és

a találkozó csak 78 percig tartott, mert akkorra vált olyanná a nézőtéri hangulat, hogy már a pályán lévők élete is veszélyben forgott.

A találkozónak egy vízágyús rendőrségi autó attakja vetett véget, majd az UEFA fegyelmi bizottsága tett pontot a párharc végére. A csata az akkor már nem létező keletnémet labdarúgó-szövetség szégyenfalán éktelenkedik, az egyesített Németország statisztikáiban nincs nyoma. A szerb statisztikák viszont büszkén vallják magukénak ezt a találkozót, és igazuk van, hisz' a drezdai mérkőzés félbeszakításakor összesítésben már 5-1-re vezetett csapatuk.

Így jutott a legjobb négy közé a Crvena Zvezda. Ahol rajta kívül a Szpartak Moszkva, a Marseille és a Bayern München volt. Vagyis elbúcsúzott két nagy esélyes. A Milan hazai pályán csak 1-1-et ért el a Marseille ellen, míg a francia kikötővárosban 90 perc után 1-0-ra vezetett a hazai gárda. Ekkor elromlott a világítás, és mivel annak megjavítása után az olasz csapat (érthetetlen módon) nem volt hajlandó lejátszani a hátralévő kis időt, az a párharc is a fegyelmi bizottságnál fejeződött be.

Szerencsére a negyeddöntők fele azért a pályán dőlt el. Nagy kár, hogy akkor az „egy tévé rendszerben" ezekből semmit nem láthattunk! Ugyanis az egyik ágon

a Real Madrid gól nélküli találkozót vívott a moszkvai Lenin-stadionban a Szpartakkal, majd úgy tűnt, hogy otthon darabokra szedi a szovjet főváros csapatát.

Butragueno már a 10. percben betalált, ám utána a moszkvaiak gálaelőadást tartottak Madridban. A vége 3-1 lett a szovjeteknek, és sokat elárulnak a találkozóról a hazai edző, Alfredo di Stefano szavai, aki ezt mondta a lefújás után: A játékosaim küzdöttek, akartak, most pedig sírnak az öltözőben. A Szpartak akár hat góllal is nyerhetett volna, ha a helyzetei felét kihasználja."

A barcelonai Sport című lap kárörvendően azt írta, hogy az utolsó szovjet szpartakiádot Madridban rendezték. A Real akkor már 25 éve nem nyerte meg a legrangosabb európai klubtrófeát, és döntőben is tíz évvel korábban szerepelt.

A Bayern viszont négy évvel azelőtt bukott el legutóbb BEK-döntőt. Akkor hihetetlen balszerencsés körülmények között a Porto ellen. Azóta várták a visszavágás lehetőségét a bajor klub vezetői, szurkolói és a még ott lévő két játékosa.

Ugyanis a Bayern annyira kicserélődött négy év alatt, hogy a bécsi BEK-döntőre nevezett játékosok közül csak Raimond Aumann kapus és Hans Pflügler játszott 1991 tavaszán a Porto ellen.

Münchenben Augenthaler kiállítása miatt 75 percen keresztül 10 emberrel küzdött, így még elfogadható is volt számára az 1-1. A visszavágón pedig bizonyította azt, amit 1987-ben is 75 percen keresztül: jobb csapat, mint a Porto. 2-0-ra nyert, és a legjobb négy mezőnyének ismeretében alig volt sporthoz értő ember a világon, aki ne a Bayern győzelmére fogadott volna 1991 áprilisában.

A belgrádiak azonban megleptek mindenkit. Már rögtön az első találkozón, Münchenben. Ezt a párharcot egy német műholdas csatornának köszönhetően lehetett követni Magyarországon is, így hazánkban ekkor szembesült minden sportrajongó azzal, hogy mennyire kiegyenlítettek az erőviszonyok a világ legjobb klubjainak élmezőnyében. A belgrádi Vörös Csillagok szépen ragyogtak a müncheni éjszakában, és 2-1-re nyertek. Az edzőjük, Ljubomir Petrovics ezt mondta a meccs után:

Álomszerű volt ez az este. A Bayern vezetőgólja után harcmodort váltottunk, egyenlítettünk, s ezt követően már nem engedtük ki a kezünkből a kezdeményezést. Döntőbe jutunk.

Jupp Heynckes élete egyik legnagyobb csalódásaként élhette meg a Crvena Zvezda elleni párharcot Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Verwendung weltweit/Sven Simon

Uli Hoeness azt nyilatkozta, hogy mindenki meggyőződhetett róla, hogy a CZ valóban világklasszis csapat. A Bayern öt világbajnok játékosának egyike, Klaus Augenthaler pedig így értékelt: „Jobbak voltak a vendégek, nehéz feladat vár ránk a visszavágón, de a reményt nem adjuk fel!"

Mikor ezt mondta, az akkor hét bajnoki címével Bundesliga-rekorder védő nem sejtette, hogy miatta nem jut döntőbe a Bayern. Mert a visszavágón remekül játszott, helyzetek sokaságát dolgozta ki, ám a potyagólok találkozóján csak 2-1-re tudott vezeti az utolsó percben. A játék képe alapján kizárt, hogy a 30 perces hosszabbításban nem szerzett volna újabb gólokat. Ám nem lett ráadás, mert a hármas sípszó előtt Augenthaler és Aumann, a két világbajnok közös erővel összeszerencsétlenkedte minden idők legnagyobb Bayern-potyagólját.

Petrovics mester a döntőbe jutás utáni első pillanatban azt mondta, hogy az ilyen mérkőzéseken szoktak az edzők lefordulni a kispadról. Ő szerencsére túlélte a párharcot, de csapata „életben maradását" nagy szerencsének köszönhette, erről beszélt a bajorokat irányító, Jupp Heynckes is:

A második félidőben mutatott játékunk alapján győzelmet érdemeltünk volna. Kiesésünk életem legnagyobb csalódása.

Erősítsük meg, hogy 1991-ben mondta ezt Heynckes, vagyis ekkor még 21 évvel volt a Münchenben 11-esekkel elveszített BL-döntő előtt. Ahogy senki, ő sem látott a jövőbe.

A Crvena Zvezda nyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját 1991-ben Forrás: AFP/Jacques Demarthon

A focit szerető nézők sem. Akik kaptak egy Olympique Marseille-Crvena Zvezda finálét, miután a francia gárda véget vetett a „szovjet szpartakiádnak", és kettős győzelemmel jutott a döntőbe.

Erről előzetesen egy dolgot mindenképp el lehetett mondani: óriási csalódás volt a foci szerelmeseinek, hogy ezt a két csapatot kellett nézniük. Utólag pedig mindenki megállapíthatta: igaza volt annak, aki fanyalgott a párosítás miatt. Nem könnyű kiosztani a „minden idők legrosszabb BEK/BL-döntője" címet, mert elég sok a jelentkező, de ez azért komolyan pályázik erre a nem éppen megtisztelő titulusra.

120 percen keresztül sírt a labda az olaszországi Bariban.

És sírt minden semleges néző is. Nyilván ez a Crvena Zvezda játékosait és szurkolóit kicsit sem érdekelte. A gól nélküli mérkőzés után a „jugók" mind az öt 11-esüket berúgták, míg a másik csapatból Amoros hibázott.

Raymond Goethals, az OM edzője, aki az elődöntőket követően örült, hogy nem a Bayernnel játszik csapata a fináléban, ezt mondta a vereség után: „A CZ sokkal gyengébbnek bizonyult, mint amilyennek hittük, mégis győzni tudott, mert a szerencse mellé szegődött. A 11-es rúgás meg kész lutri."

Nem mondott neki ellent a CZ diadalittas mestere, Petrovics sem, bár a győztes bármit mondhat, úgyis igaza van: „Szemre mi játszottunk gyengébben, de a hosszabbításban és a tizenegyesek rúgásakor bebizonyítottuk, hogy a mienk a stabilabb csapat. Igaz, szerencsénk is volt."