Kiss László: Soha senki nem ismerte el, hogy a labdarúgó vb-k világcsúcstartója vagyok

A magyar labdarúgó-válogatott június 15-én megkezdi Európa-bajnoki szereplését a címvédő portugálok ellen. Ebből az alkalomból sorozatunkban a magyar futball korábbi klasszisait, Eb-n és világbajnokságon szerepelt játékosait keressük fel. Az első részben az 1972-es Európa-bajnokságon szerepelt csapat kulcsjátékosát, Bálint Lászlót kérdeztük, a második fejezetben a csapattárs, Dunai Antal idézte fel az emlékeit. Ezután a két világbajnokságon, 1982-ben és 1986-ban is szereplő Sallai Sándor következett, majd az olimpiai bajnok Nagy László – aki kulcsjátékosa volt az Argentínában szerepelt csapatnak - következett a sorban, végül a nyolcvanas évek legjobb magyar védője, Garaba Imre következett. Ezúttal a világcsúcstartó támadó, Kiss László következik, akinek bravúros teljesítménye (El Salvador ellen hét perc alatt szerzett három gólt) a mai napig megdönthetetlen, ennek ellenére a mai napig nem szerepel a Guinness-rekorodok könyvében. Megtudjuk tőle, mi a hasonlóság Maradona és Forrest Gump között és azt is elárulja, miként buktak el egy tengerparti ingatlant Franciaországban. Nagyinterjú.

Annyira összeforrt a neve a Vasassal, hogy engem kissé meglepett, hogy csupán hét évet játszott a Fáy utcában.
Ezt mástól is hallottam már, de tényleg így volt, nem sokkal

az eddigi utolsó bajnoki cím után érkeztem, 1978-ban, és 1985-ig szerepeltem piros-kékben.

De így is rengeteg élmény, és remek mérkőzés köt a Fáy utcához.

Azt miként élte meg, hogy kedvencei az utolsó pillanatban bukták el a feljutást?
Amikor kimegyek egy Vasas meccsre, ugyan többnyire a VIP-páholyból nézem a mérkőzéseket, de én is ugyanolyan szurkoló vagyok, mint aki mondjuk, velem szemben drukkol. S hogy mennyire vagyok csalódott az elmaradt feljutás miatt?

Kiss László (Vasas, sötét mezben, balra a második) kapura tör Judik Péter (balra) és Rab Tibor (jobbra a második, háttal) ferencvárosi védők között a Ferencváros-Vasas labdarúgó-mérkőzésen, a Népstadionban Forrás: MTI/Petrovits László

Nagyon.

Hiszen nekünk volt a legnagyobb költségvetésünk, nálunk dolgozott a legtöbb edző, és annyi játékost igazoltunk, hogy még a tartalékcsapattal is simán az ötödik helyre odaérhettünk volna. Erre nem jutunk föl, hiszen egy lelkes vidéki kiscsapat az utolsó pillanatban megelőzött minket, ám ezek szerint a Gyirmót jobb volt, mint mi.

Csak ezt nagyon nehéz megélni azok után, hogy már évek óta minden feltétel adott az NB I-hez.

Régi lemez, hogy szinte nincs is angyalföldi kötődésű játékos a csapatban.
De ami legalább akkora baj, hogy ugyan jó néhány olyan szurkolóval találkozom, akik még nekünk is drukkoltak a régi stadion lelátóján, de egy-két csapattársamon kívül senkit sem látok a Fáy utcában.

Fájdalmas kimondani, de igaz, már évek óta nincs meg a kohézió Angyalföldön,

biztos, hogy ez is közrejátszik abban, hogy már évek óta a másodosztályban ragadtunk, és hogy 1977-ben nyertünk legutóbb bajnoki címet az NB I-ben.

Ha Kiss László nevét említjük, a szurkolóknak két válogatott mérkőzés egészen biztos, hogy beugrik: 1981 májusában, Norvégiában két perc alatt fordította meg a vb-selejtezőt, míg az 1982-es világbajnokságon hét perc alatt – ráadásul csereként beállva – szerzett mesterhármast El Salvador ellen, amely a mai napig világcsúcs. Miként emlékszik vissza ezekre a bravúrokra?

Hallottam olyat, hogy míg a magyar történelemben Hunyadi Jánost törökverőként azonosítják, a futball világában Kiss Lacit norvégverőnek titulálják.

Van benne igazság, hiszen Oslóban – egy ritka rossz talajú pályán – először gólt fejeltem, majd átemeltem a kapus fölött a labdát, de a visszavágón is szereztem két gólt.

A Népstadionban lejátszott találkozó volt az alapja a mára kultikussá vált, „és Mészöly Kálmán, a kapitány" című riportfilmnek is.
Ritka feszült találkozó volt, hiszen a győzelemmel tuti kijutottunk, ám a Bálint László gólja után a norvégok kiegyenlítettek, sokáig döntetlenre állt a meccs, végül az utolsó fél órában begyűrtük őket.

Kiss László belövi a magyarok negyedik gólját a Magyarország - Norvégia labdarúgó vb-selejtező mérkőzésen a Népstadionban 1981-ben Forrás: MTI/Petrovits László

Ennek a sikernek azért volt jelentősége, mert így csoportelsőként, egy tét nélküli találkozóra utazhattunk az előzetesen a csoport nagy esélyeseként emlegetett Anglia otthonába. Az biztos, hogy nagy feszültségek szabadultak fel mindenkiben e diadal után.

A Salvador elleni lehengerlő siker a mai napig világcsúcs a vb-történelemben, mint ahogy az is, hogy hét perc alatt sem előtte, sem azóta nem szerzett senki mesterhármast – ráadásul csereként beállva. Kapott valamilyen jutalmat, ajándékot e kimagasló teljesítményért?
Semmit.

Ráadásul a mai napig nem ismerték el hivatalos világcsúcsként, legalábbis még egyszer sem szerepelt a Guinness-rekordok könyvében. Talán érdemes lenne megemlíteni az illetékeseknek.

Megmondom őszintén, kicsit megijedtem, amikor a 2014-es világbajnokság emlékezetes, német-brazil elődöntőjén (a később a világbajnoki címet is megszerző németek 7-1-re nyertek – a szerk.) Toni Kroos két perc alatt két gólt szerzett, de végül nem forgott veszélyben a világcsúcsom. Ráadásul Kroos nem csere volt, hanem kezdő.

Szeretném, ha még legalább 20 évig fennállna a rekordom, nem csak azért, mert az enyém, hanem magyar futballszurkolóként is büszke vagyok rá.

Diego Maradona a mai napig felvillan a rémálmaiban? Hiszen egy korábbi nyilatkozatában azt mondta, a világbajnokságon tett egy-két próbát, hogy utolérje, de hamar rájött, ez reménytelen vállalkozás.
A 4-1-re elveszített csoportmeccsen is szenzációsan játszott a kis zseni, Mészáros Ferinek legalább nyolc-kilenc óriási védése volt, de azért is simán győztek, mert az argentin válogatott többi tagja is egytől egyig világsztár volt.

A teljes történethez hozzátartozik, hogy a vébé előtt, 1981 februárjában a válogatott játszott egy edzőmeccset az Argentinos Juniors csapatával és már ott találkoztunk Diegóval.

Már bocsánat, de elég viccesen nézett ki: ő volt a legkisebb, ráadásul a hóna alatt hozta a labdát, és így együtt, elég kereknek tűnt.

Diego Maradonát Kiss László sem tudta megállítani Forrás: AFP/Afp

Nem csoda, hogy mi csak azt kérdezgettük egymástól: „ez a dundi srác lenne akkora világsztár?" A meccsen aztán csattanós választ adott nekünk, ha hozzákerült a labda, nem passzolta le senkinek, keresztül-kasul vezette a pályán, előfordult, hogy másfél percig cselezgetett, és mi nem tudtuk leszerelni.

Én egy-két percig üldöztem, de aztán hamar rájöttem, nem az én feladatom, hogy utolérjem őt.

De a legnagyobb élményemet még nem is meséltem vele kapcsolatban. Elmondhatom?

Persze.
Ezen a túrán a tengerpartra nézett a szállodai szobám, és egyik reggel azt vettem észre, hogy Maradona argentin mezben, mezítláb lesétált, dekázott, nyújtott kicsit, majd elkezdett kocogni.

Fél óra múlva már azt látom, hogy vagy 1500 lelkes szurkoló állt be mögé futni. Ilyen is csak Dél-Amerikában létezik – ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el.

Lehet, hogy pár évvel később innen vette az ötletet Robert Zemeckis rendező a Forrest Gump című film egyik jelenetéhez, amikor a főhőst játszó Tom Hankset is több ezren követték futás közben.
Amikor megnéztem a moziban a filmet, nekem is éppen ez jutott eszembe!

Visszatérve a futballhoz és az 1982-es világbajnoksághoz: miként élte meg a Belgium elleni balszerencsés döntetlent?
Amikor ellenfelünk egyenlített, én már a kispadon ültem, hiszen Mészöly Kálmán a 70. percben lecserélt és Csongrádi Ferit küldte be helyettem. Sosem felejtem el, a már korábban szintén lehívott Müller Sanyi könyörgött a kapitánynak: <>, de ő hajthatatlan maradt, hiszen a megérzéseinek hitt, ám ezúttal nem jött be.

Kétségtelen, hogy ön a korszak egyik leggólerősebb játékosa volt, de talán nem sokan tudják, hogy az eredményességét az Újpest egyik korábbi támadójának, Avar Istvánnak – is – köszönheti.
Még a Kaposvár-ifiben történt, hogy az egyik meccsen nyolc gólt rúgtam, és Avar „Ricsi" a lelátón ült. Róla tudni kell, hogy rendkívül eredményes volt, az Újpestben 150 meccs körül játszott, és 160-szor volt eredményes, a magyar válogatottban 21 meccsen huszonnégyszer talált az ellenfelek hálójába.

Kiss László kapura tör Gilbert Dresch mellett a Magyarország-Luxemburg labdarúgó Európa-bajnokság selejtező mérkőzésen a Népstadionban Forrás: MTI/Petrovits László

Szóval „Ricsi" bácsi a mérkőzés végén odajött hozzám, és azt mondta: <> Nem nézhettem rá valami értelmesen, ezért folytatta: <> Egész pályafutásom alatt megfogadtam a tanácsát, valóban rendkívül hasznos útravaló volt.

Térjünk rá a maiakra, hiszen nyakunkon a Európa-bajnokság. Mi a véleménye a válogatottról, mire lehetünk képesek a világsztárok ellen, pláne a két irányítónk, Kalmár Zsolt és Szoboszlai Dominik nélkül?
Van egy-két nagyon jó futballistánk, játszani is tudó játékosunk, de a csapat nagyon rendben van, összeállt, és ebben keményen benne van Marco Rossi is. Lehet, hogy szerencsés, de inkább nagyon bátran és jól kevergeti a kártyákat.

Ennél nehezebb csoportba viszont aligha kerülhettünk volna, a sorsolásunk rettenetes. Éppen ezért, ha három pontot szereznénk, az csoda lenne, lehet, hogy furcsán hangzik, de a két pont még nagyobb, hiszen ebben az esetben két, világsztárokkal telitűzdelt rivális nem tudna megverni minket.

Én már akkor is elégedett leszek, ha telt ház előtt jól játszunk, nem vernek el nagyon egyik meccsen sem, mindenki kiad magából mindent, hiszen így garantálható lesz a remek hangulat. Szoboszlai és Kalmár hiányát szerencsére nem nekem kell megoldani, nagyon bízom benne, hogy Rossi megint előhúz egy titkos ászt a pakliból, mint tette azt Ciprus ellen Schäffer András személyében.

Családjáról keveset tudunk, kérem, meséljen róluk. Azt tudom, hogy a két ikerfia akkor született, amikor a Montpellierbe szerződött. Ám adódott abból egy kis bonyodalom, hogy a felesége egyedül hagyta önt Franciaországban, hiszen hazajött szülni Budapestre.
A nejem szokott játszani, minden pályázatot beküld, de amikor hazament szülési szabadságra, egyedül maradtam.

A postával és a levelekkel nem különösebben foglalkoztam, így amikor már hárman visszatértek, akkor derült ki: az egyik nyereményjátékon egy tengerparti apartmant nyertünk, nem is rossz helyen, a spanyol-francia határon.

Kiss László (balra, Vasas) és Kocsis István (Honvéd) harca a labdáért a Bp. Honvéd-Vasas NBI-es labdarúgó mérkőzésen Forrás: MTI/Németh Ferenc

Ám mivel a 90 napos határidőt túlléptük, már nem utalták ki a nyereményünket.

Akkor kicsit kellemetlenül érintett minket, de ma már csak mosolygunk ezen. A lényeg, hogy egészséges gyerekeink születtek, ma már mindkét fiam Ausztriában él és dolgozik. Attila a helyi kórházak számítógépes rendszerét kezeli, Laci pedig egy belga cég alkalmazottjaként egy komplett elszámolási rendszer felelőse egész Európában, és rengeteget utazik. A lányom, Adrienn közgazdászként végzett, majd dietetikus lett, jelenleg azonban egy biztosítónál dolgozik, de emellett a Semmelweis Egyetemen is tanul. Teljes tehát az életünk, a hab a tortán egy jó Európa-bajnoki szereplés lenne.

Sorozatunk korábbi részei: Bálint László, Dunai Antal, Sallai Sándor, Nagy László, Garaba Imre.