Bálint László, 76-szoros válogatott védő
Tátott szájjal néztem a pálya széléről, milyen óriási csatákat vívott Albert Flórival"
Én ugye, speciális helyzetben vagyok, hiszen ugyanazon a poszton játszottam, mint Kálmán. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy - a Fradi-kölyök játékosaként – még labdát szedhettem neki a Ferencváros – Vasas mérkőzéseken. Ilyenkor tátott szájjal néztem a pálya széléről, milyen óriási csatákat vívott Albert Flórival. Egy élmény volt!
Később szerencsére az edzőm lehetett a válogatottnál, sose felejtem el azt a nagy menetelést, amelyet az 1982-es vébé selejtezői kapcsán vittünk együtt véghez.
Mészöly Kálmán a magyar edzői kar utolsó nagy egyénisége, egyelőre csak remélni lehet, hogy lesznek majd követői az NB I-ben és a válogatott élén.
Garaba Imre, 82-szeres válogatott védő
Pályafutásom három legmeghatározóbb személyisége közé tartozik"
Nem tagadom, Kálmán a pályafutásom három legmeghatározóbb személyisége közé tartozik. Már csak azért is felnéztem, másképp tekintettem rá, mert hozzá hasonlóan az első fővárosi klubom a III. Kerületi TTVE volt, másrészt édesapám már 8 éves koromban azt mondta nekem: „Legyek olyan játékos, mint Mészöly Kálmán!" Ezt akkor még nem tudtam értelmezni, de ahogy telt-múlt az idő, megértettem.
Miután a Honvédban elkezdtem az NB I-es pályafutásomat, nem sokra rá Lakat Karcsi bácsi behívott a válogatottba, majd miután Kálmán követte őt, továbbra is a nemzeti csapat tagja lehettem.
Közösen jutottunk ki az 1982-es világbajnokságra, és számomra óriási megtiszteltetés volt, hogy egyre gyakrabban emlegették: én lettem Mészöly Kálmán utódja a válogatottnál.
Folyamatosan játszatott, és az is hatalmas dolog volt számomra, hogy egy idő után megengedte, hogy tegezzem. Végig kölcsönös maradt az egymás iránti tisztelet, abszolút példaképemnek tekintem őt!
Kiss László, 33-szoros válogatott támadó
Akkora lehetőséget adott nekem, amit egyetlen edzőmtől sem kaptam meg rajta kívül"
A pályafutásomra óriási hatással volt Mészöly Kálmán. El is mondom, miért: már vidéki gyerekként sem hallottam mást a televízióban (már amikor bajnoki mérkőzést közvetítettek), hogy a Vasasban Farkas János és Mészöly Kálmán milyen remek futballisták, s ez nagyban befolyásolta, hogy a Fáy utcába szerződtem. 1978 nyarán kerültem Angyalföldre, majd nem sokkal ezután bevonultam. 1979 februárjában, egy szerdai napon szereltem le. Azért is emlékszem ilyen pontosan, mert Mészöly már aznap betett egy edzőmeccsre, és egyetlen mérkőzést követően a hétvégi bajnokin a kezdőcsapat tagja lehettem, pedig a kispadon olyan legenda ült, mint Gass István. Kálmán döntése nagyon jólesett, és óriási önbizalmat adott.
Nem sokkal ezután Lakat Karcsi bácsinál lettem először válogatott, de stabilan onnan kezdve lettem a nemzeti csapat tagja, miután Mészöly átvette a válogatott irányítását.
Ebben a három évben szinte kirobbanthatatlan voltam, ezt követően viszont már egyetlen szövetségi kapitány sem bízott bennem annyira, mint ő.
Éppen ezért a mai napig fantasztikus szeretettel gondolok rá, hiszen akkora lehetőséget adott nekem (amellyel hála Isten, élni is tudtam), amit egyetlen edzőmtől sem kaptam meg rajta kívül.
Kiprich József, 70-szeres válogatott támadó
Hihetetlen módon tudott fanatizálni minket"
Mészöly Kálmánt emberileg és szakmailag is fantasztikus edzőnek tartom, aki nem csak remekül összetartott egy közösséget, hanem hihetetlen módon tudott fanatizálni is minket. Remek viszonyban voltunk, szövetségi kapitányként folyamatosan számított rám, pályafutásom egyik meghatározó személyisége, nagy szeretettel gondolok rá.
Komjáti András, 1-szeres válogatott védő, a Vasas bajnoka
Mészöly Kálmán a példaképem volt, miatta igazoltam a Vasasba"
Abban a speciális helyzetben vagyok, hogy Kálmán nem csak az edzőm, hanem a játékostársam is volt a Vasasnál, sőt neki köszönhetem, hogy válogatott labdarúgónak vallhatom magam, hiszen ő állított be csereként az Anglia elleni, budapesti vb-selejtezőn, 1981-ben. Még Győrben játszottam, de Vasas-szimpatizánsként már ekkor nagy hatással volt rám a játéka, és bár több fővárosi klub is hívott, de a példaképem,
Mészöly Kálmán miatt számomra egyértelmű volt, hogy csak a Vasas ajánlatát fogadhatom el.
1970-ben kerültem a Fáy utcába, ahol akkor éppen egy generációváltás zajlott, Fister és Mathesz már kevesebbet játszott, érkezett Tamás Gyula, Ladinszky Attila és jómagam, ám a két legenda, Farkas János és Mészöly még a Vasas játékosai voltak.
Óriás élmény volt a velük töltött időszak, Kálmán már az edzéseken is rengeteg jó tanáccsal látott el minket, mi pedig ittuk a szavait. Remek csapatkapitány volt, de később, edzőként is mindig kiállt a játékosaiért, ez így volt a Vasasban és a válogatott kapitányaként is. Ezzel együtt rendet és fegyelmet tartott, velem kapcsolatban pedig sosem éreztette, hogy még együtt is játszottunk. De hogy nem felejtette el a közös éveket, jelzi, hogy amikor pár éve megjelent a róla szóló életrajzi könyv, úgy dedikálta nekem:
"Kicsinek, volt játékostársamnak, sok szeretettel: Mészöly Kálmán" Ez nagyon jólesett.
Martos Győző, 34-szeres válogatott védő
Kikérte a véleményünket a taktikával, de még a csapat összeállításával kapcsolatban is"
Nagyon jó emlékeim vannak a Kálmánnal való közös munka során. Elég sikeresen működtünk együtt az 1982-es vébé selejtezőin, és a világbajnokságon is, hiszen nem sokon múlt a továbbjutásunk. Azért is szerettem vele együtt dolgozni, mert teljesen más stílusú volt, mint a korábbi edzőim. Játékos párti volt, ezt többek között abban is megnyilvánult, hogy nekünk, idősebb játékosoknak kikérte a véleményét a taktikával, de még a csapat összeállításával kapcsolatban is. Nem csak remek szakember, de nagyon jó ember, igaz, ezzel néhányan vissza is éltek...
Müller Sándor, a Vasas bajnoka, 17-szeres válogatott középpályás
A mentalitásának is köszönheti, hogy a magyar futball legendája lett"
Kálmánról tényleg csak jót lehet mondani! Érdekesség, hogy amikor az FC Antwerpenben játszottam, Fazekas Lacit jött ki megnézni, aztán látva, hogy mennyire lelkesen és harcosan játszom, engem is meghívott a válogatottba, amelyben az 1982-es világbajnokság végéig rendszeresen szerepelhettem, és ahol csupán 11 percen múlott, hogy nem jutottunk a világ legjobb 16 csapata közé.
Hihetetlen győzni akarás jellemezte őt, játékosként és edzőként is kőkeményen hajtott a sikerért.
Amikor a Vasas sztárjátékosaikként éjszaka kimaradtak Farkas Jancsival, Mészöly arra mindig ügyelt, hogy a másnapi edzésen ebből semmi ne látszódjon, mindig az élen futott.
Ennek a mentalitásnak (is) köszönheti, hogy a magyar futball legendája lett.
Nyilas Elek, 14-szeres válogatott középpályás
Egy idő után tegezhettem, ennél többet nem kívánhat magának egy magyar futballista"
Természetesen ismerem a játékosmúltját, így amikor a Vasassal játszottunk, hiába volt az ellenfél mestere, rendkívül tiszteltem őt. Mészöly Kálmán azért is pályafutásom egyik meghatározó személyisége, mert nála debütálhattam a válogatottban, az 1996-os Európa-bajnokság selejtezősorozata végéig dolgozhattunk együtt.
A hazai és a nemzetközi futballélet hatalmas kvalitásokkal rendelkező személyisége, aki szövetségi kapitányként abszolút játékospárti volt, és minden tekintetben próbálta a legjobbakat kiharcolni nekünk.
S abban a megtiszteltetésben is részesülhettem, hogy egy idő után tegezhettem őt. Ennél többet nem hiszem, hogy kívánhat magának egy magyar futballista.
Nyilasi Tibor, 70-szeres válogatott középpályás
Teljes volt a bizalma felém, remélem, megszolgáltam"
Kiváltságosnak érzem magam, hogy együtt dolgozhattam a Szőke Sziklával, ráadásul a büszkeségemet fokozza, hogy a válogatott csapatkapitányaként a meghosszabbított karja lehettem a pályán, teljes volt a bizalma felém, remélem, megszolgáltam.
Nagyon kedveltem őt, szinte a második apámként tekintek rá.
Arról nem is beszélve, hogy korszaka egyik legnagyobb játékos-egyénisége volt; kevesen mondhatják el magukról, hogy futballistaként és edzőként is kimagasló munkát végeztek.
Szerencsés vagyok, hogy megismerhettem, hogy mellette lehettem, nagyon jó egészséget és azt kívánom neki, hogy sok színes történetet meséljen el még nekünk a fehér asztalnál.
Pásztor József, 9-szeres válogatott középpályás
Még egy lábteniszcsatában sem tudott veszíteni!
Mészöly Kálmán másfél évig volt az edzőm Békéscsabán, majd a válogatottnál is számított rám. Már az Előrénél is remekül fanatizált minket, és edzőként is kitűnt hihetetlen győzni akarása, ám nem csak a kispadon, hanem például az elmaradhatatlan lábteniszcsaták során is. Rendszeresen kinn maradtunk az edzések után, velem volt párban, az ellenfél a Kerekes Attila – Vágási Sándor duó, a tét pedig egy ebéd- vagy egy vacsorameghívás volt.
Nem tudott veszíteni, ennek érdekében, ha szükség volt rá, nála mindig mozgott kicsit a vonal. A nemzeti csapatnál nagyon jó párost alkottak Mezey Gyurival, sajnos a spanyolországi világbajnokság után a közös munka megszakadt, pedig meggyőződésem, ha együtt maradnak, még sok szép sikert érhettek volna el együtt.
Én kétszer is súlyosan megsérültem, például azért nem jutottam ki az 1982-es vébére, mert az ezt megelőző argentínai túra előtt egy edzőmérkőzést játszottunk a Ganz-MÁVAG földes pályáján, ahol elszakadt a lovaglóizmom. Így hiába voltam életem legjobb formájában, „turistaként" ugyan elutaztam Dél-Amerikába, de lemaradtam a Mundialról.
Sallai Sándor, 55-szörös válogatott hátvéd
Mészöly vagányságára és bátorságára jellemző, hogy megbízott bennem, egy 21 éves újoncban"
Mészöly Kálmánra nagyon nagy tisztelettel és szeretettel gondolok, hiszen nála lehettem először válogatott, egy minden szempontból kiélezett mérkőzésen, 1981 szén, a bukaresti pokolban.
Szerencsére a nagy rivális románok otthonában sikerült egy 0-0-t kiharcolni, én az ellenfél legveszélyesebb csatárát, Anghel Iordanescut fogtam, a jelek szerint sikerrel.
Mészöly vagányságára és bátorságára tökéletesen jellemző, hogy megbízott bennem, és egy 21 éves újoncra bízta ezt a feladatot. Annyit mondott nekem: „Kicsi, tudom, hogy nem vagy egy beszari játékos, és képes vagy ezt a feladatot megoldani". Ő egy megalkuvást nem tűrő, a sikerért mindenre képes szakember volt, nyugodtan mondhatom, a magyar futball korszakos egyénisége.
Varga József, 31-szeres válogatott hátvéd
A véleményét mindig szemtől szembe mondta el, de abszolút a jobbítás szándékával"
Azért is gondolok szeretettel és tisztelettel Mészöly Kálmánra, mert rengeteget köszönhetek neki. Nála mutatkozhattam be a válogatottban, szerepelhettem az 1982-es világbajnokságon, ahol Belgium ellen nem csak pályafutásom legfontosabb, hanem egyben legszebb gólját is lőhettem, s csupán pár percen múlt, hogy nem jutottunk tovább a csoportból.
Csak jókat tudok mondani róla: kemény ember volt és őszinte, aki a véleményét mindig szemtől szembe mondta el, de abszolút a jobbítás szándékával, éppen ezért rengeteget lehetett tanulni tőle.