Donnarumma (ezt nem kell megmagyarázni) - Kyle Walker (nem lehetett kicselezni hat és fél meccsen át), Chiellini (úgyis vezér tudott lenni a végjátékban, hogy a torna közepét kihagyta sérülés miatt), Kjaer (az Eb legnagyobb hőse), Luke Shaw (támadásban és védekezésben is extra volt - a döntőben gólt is szerzett) - Wijnaldum (a világ egyik legsokoldalúbb középpályása, nagyobb szabadságot kapott és előrébb játszott a pályán, mint Liverpoolban, egyből meg is lett az eredménye), Pedri (amikor nem a torna öngólját lőtte, akkor 18 évesen olyan stabilitást adott a spanyol válogatottnak, mint Xavi fénykorában), Zincsenko (pár év, és az Aranylabdáért is harcban lehet)
- Chiesa (a Juventus gyengébb szezonja dacára már a torinóiaknál is a jók között volt, itt az olasz válogatottban bebizonyította, hogy tényleg övé a jövő a szélen), Schick (egyre ritkább a one man show ezeken a tornákon, a cseheknél ő adott egy ilyet ezen az Eb-n), Sterling (élete formájában játszva ő volt az egyetlen, aki stabilan képes volt szemet gyönyörködtető megmozdulásokra az angol válogatottból)
A kapusposzton nem lehet kérdés, hogy az Eb legjobbjának választott olasz Gianluigi Donnarumma kerül be. Rajta kívül még hárman kerültek be az álomcsapatba az Eb-győztesből, a két középső védő, Leonardo Bonucci és Giorgio Chiellini, illetve az elképesztő mezőnymunkát végző Jorginho. A névsor nem lehet teljes magyar játékos nélkül, mert bár a válogatottunk a csoportmérkőzések után búcsúzott, a halálcsoportban remekül helytállt, amelyben a kontinensbajnokság egyik felfedezettjének, Schäfer Andrásnak nagy szerepe volt.
Az ezüstérmes angol csapatból nehéz megkérdőjelezni Luke Shaw és Raheem Sterling helyét, mindketten végig jó, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak. Az Eb meglepetéscsapatai a dánok és a csehek voltak, előbbiből a szélső Mikkel Damsgaard, míg utóbbiból a védő Vladimir Coufal játszott kiválóan. A spanyolok mindössze 18 éves középpályása, Pedri a fiatal kora ellenére nyújtott kimagaslót, míg a társgólkirály Cristiano Ronaldo korán búcsúzott Portugáliával a tornától, de ezúttal is élmény volt nézni a játékát.
Donnarumma egyértelmű választás, ahogy Walker és Bonucci is. Rúben Dias felfelé lógott ki egy közepes portugál csapatból, Zincsenko nélkül meg sehol sem lettek volna az ukránok.
De Bruyne a sérülése ellenére is klasszis volt, ahogy Busquets is, akit már majdnem sikerült megkedvelnem. Xhaka fővezérként irányította Svájcot a pályán, és ha játszott volna a negyeddöntőben, nem biztos, hogy a spanyolok jutnak tovább. Schick öt góljánál senki nem szerzett többet, Sterling mindhárom gólja győzelmet ért (ha úgy vesszük, akkor a németek elleni is), Chiesa pedig, amikor pályán volt, más dimenzióban pörgött az olasz támadójáték.
Gianluigi Donnarumma: A 22 éves olasz kapust az Európa-bajnokság legjobb játékosának választották. Az elődöntőben és a döntőben is a tizenegyespárbaj hőse volt.
Luke Shaw: az angol válogatott balhátvéd 25 perc híján végigjátszotta az Európa-bajnokságot. Három gólpasszt adott, mellette pedig a döntőben gólt is lőtt.
Harry Maguire: az angol csapat középhátvédje ugyan az első két csoportmeccset kihagyta, utána viszont a válogatott védelmének vezére volt. Az ukránok elleni negyeddöntőben gólt is fejelt, mellette pedig óriási szerepe volt a labdakihozatalokban.
Leonardo Bonucci: a győztes olasz csapat védelmének vezére, aki a torna során hozta a tőle megszokott világklasszis szintet.
Kyle Walker: Az angol csapat hátvédje betonbiztos volt a jobb oldalon. A döntőig egyszer sem tudta őt átjátszani senki.
Pedri: A 18 éves spanyol középpályás egy perc híján végigjátszotta az Eb-t, fiatal kora ellenére úgy mozgatta a spanyol csapatot, mint egy 30 éves. Luis Enrique szövetségi kapitány Andrés Iniestához hasonlította.
Kevin de Bruyne: a belgák karmestere ugyan csak négy meccset játszott, de minden labdaérintése élményszámba ment. Bizonyította, hogy a világ egyik legjobbja.
Pierre-Emile Höjbjerg: a dán válogatott középpályás végigjátszotta az Eb-t. Stabilitást adott a dán csapatnak, nem mellesleg három gólpasszt is kiosztott.
Federico Chiesa: Az Eb első két meccsén csere volt, de az egyenes kieséses szakaszban az olasz csapat egyik legjobbja volt. Rendkívüli lendületet adott a Squadra Azzurának. Az osztrákok ellen a nyolcaddöntő hosszabbításában lőtt győztes gólt, és a spanyolok elleni elődöntőben is betalált.
Romelu Lukaku: A belgák középcsatára ugyan nem lett gólkirály, de a négy góljával a belga válogatott legeredményesebb játékosa volt, a góljai mellett pedig elképesztően sokat robotolt, rendesen kivette a részét az összjátékból.
Raheem Sterling: A Manchester City támadója három gólt lőtt és egy gólpasszt adott a tornán. A dánok elleni elődöntő hosszabbításában pedig kiharcolt egy tizenegyest, amivel döntőbe jutottak az angolok.
Gianluigi Donnarumma (fantasztikusan védett az egész Eb-n, a torna legjobb kapusának választották)
Denzel Dumfries (a holland csapatból kiemelkedett, gólokat szerzett, berobbant a köztudatba), Leonardo Bonucci (szívvel-lélekkel harcolt, gólt lőtt a döntőben), Giorgio Chiellini (akárcsak a Juvéban, az Eb-n is remek párost alkotott Bonuccival, kiválóan játszott a tornán), Luke Shaw (végig kiegyensúlyozottan futballozott, szintet lépett a játéka az Eb-n)
Declan Rice (minden meccsen játszott, szinte sallangmentesen, nem véletlenül harcolnak érte a PL topcsapatai), Jorginho (a passzkirály, aki megadta az olaszok játékának a ritmusát a középpályán), Pedri (félelmetesen éretten és magabiztosan játszott fiatal kora ellenére)
Federico Chiesa (a megindulásaiban mindig megvolt a veszély, rendre zavarba hozta az ellenfelek védelmét), Patrik Schick (Milan Barost jutatta az eszembe, gólkirály lett, a skótok elleni gólja csodálatos volt), Raheem Sterling (az angolok támadójátéka ő rá épült, végig agilisan és veszélyesen futballozott, nagyon gyors és kiismerhetetlenül cselez)
Donnarumma és Pickford között vacilláltam, de az olasz kapusnak talán többször kellett bravúrt bemutatnia, ráadásul az Eb legjobb játékosának választották. A védelem szerintem magáért beszél. A középpályán Forsberg azért került be, mert tetszett a játéka. A svéd válogatott vezére tudott lenni, négy meccsen négy gólt lőtt, és kicsivel több szerencsével akár az ukránok ellen többször is betalálhatott volna. Verratti és Jorginho nagyon biztos pontnak tűnt az olaszok középpályáján. Sterling volt az angol csapat egyetlen olyan játékosa, aki támadásban kimagaslott. Schick 5 gólt lőtt, igaz Ronaldo is, de a cseh mellett szól, hogy Ronaldo több gólját is büntetőből szerezte.
Donnarumma megtette az első lépést, hogy méltó örököse legyen Buffonnak. Főleg úgy érdekes ez, hogy a Milan szurkolói még lehetséges, hogy nem bocsátottak meg neki, amiért elhagyja a Rossonerit.
Spinazzola a legjobb szárnyvédő volt a tornán. Főleg Insignével értette meg jól magát. Védőmunka, agilitás, támadószellem. Az új olasz szélsőhátvédek prototípusa.
Maguire-t mindenki szidta az MU-nál, hogy lassú, de játékintelligenciája és nyomástűrő képessége nagyon kellett ennek az angol csapatnak. Képes segíteni a labdakihozatalokat, talán csak egy-két hibája volt a tornán.
Bonucci vezéralakja volt az olaszoknak, akárcsak Chiellini. Kritikusabb helyzetekben is megállta a helyét, a döntőben szerzett gólja igazi klasszikus megmozdulás volt egy olasz középhátvédtől.
Maehle a dán csapat szélességét adta meg a labdakihozataloknál, és összjátékban is remek volt. Bátran felvállalta a párharcokat is, védő és támadóoldalon rengeteget köszönhetett neki Dánia.
Höjbjerg a dán csapat esze és egyben szíve is volt. Kiváló passzjátéka mellett labdaszerzéseivel és remek helyezkedéseivel teremtett helyzeteket a társainak.
Jorginho 14 labdaszerzést mutatott be a döntőben. Nyomástűrő és magas futball IQ-jú játékos, aki sok csatát megélt már. Mindig a legjobb megoldást hozta, alacsony hibaszázalékkal.
Pedri az olaszok ellen 100%-os passzpontossággal játszott. A spanyol újgeneráció egyik jeles alakja, a torna legjobb fiatal játékosa. Mindent tud, helyezkedik, cselez, kulcspasszokat ad. Tapasztalat kell még neki, és az, hogy elkerülje a sérüléseket.
Chiesa mindkét oldalon jól segítette az olasz csapat támadójátékát. Gyakran váltogatta a pozícióit, és rengeteg párharcot vállalt, emellett a letámadásban is fontos szereplő volt. Az apja biztos büszke rá.
Schick a torna társgólkirálya, és egy jobb csapatban lehet, hogy még rúgott volna többet. Kiválóan érkezik a kapu elé, agilis, jól tartja meg a labdát. Ja, és lőtt egy csodagólt a helyzetfelismerési képessége révén.
Sterling szinte minden angol támadásban, és persze a letámadásban is benne volt. Ritmusváltásaival sok zavart okozott, ha volt területe, és elképesztően dinamikus tudott maradni a meccsek hajráiban. A helyzetkihasználása nem a legjobb, de a torna legjobb játékosa volt, egészen a döntőig.
Gianluigi Donnarumma – 22 évesen, kapusként az Európa-bajnokság legjobb játékosának választották. Fiatal kora ellenére nagyon magabiztos, jelenléte kihat az egész csapatra, hosszú évekig biztosnak tűnik a helye az olasz kapuban.
Denzel Dumfries – szinte berobbant a köztudatba a holland védő, aki nemcsak védekezett, de a kapu előtt is nagyon veszélyes volt.
Giorgio Chiellini – 36 évesen egy sérülést is átvészelt az Eb-n, igazi vezére volt a csapatának, nélküle nem biztos, hogy felért volna a csúcsra az olasz csapat
Harry Maguire – sérülése után úgy szállt be az angol csapatba, mintha egy percre sem hiányzott volna, szilárd tagja lett a védelemnek, sokat elárul róla az is, ahogy a tizenegyesét értékesítette a döntőben.
Luke Shaw – a Manchester United védője már a klubjában is élete formájában focizott, ez kitartott a válogatottban is. A második meccsen lett kezdő, majd ott is ragadt, három gólpassz mellett gólt szerzett a döntőben.
Jorginho – az olasz csapat motorja volt, remekül irányította a csapatot a középpályáról.
Pedri – 18 évesen igazi klasszis teljesítményt nyújtott a spanyol válogatottban.
Kevin De Bruyne – sérülten érkezett az Eb-re, de ahogy pályára lépett, meg is változtatta a belgák játékát, az olasz csapat már neki is nagy falat volt a sérült bokájával.
Cristiano Ronaldo – az ötszörös aranylabdás 36 évesen öt gólig és egy gólpasszig jutott, nem rajta múlt, hogy nem került közelebb a címvédéshez a portugál csapat.
Romelu Lukaku – az Inter után a válogatottban is hozta, amit várnak tőle, azaz lőtte a gólokat, az Eb-n négyig jutott a belgák egyszemélyes csatársora.
Patrik Schick – az Eb egyik meglepetésembere, aki öt meccsen öt gólt szerzett, jobbal, ballal és fejjel is a kapuba talált.
LAPOZZON A KÖVETKEZŐ OLDALRA, ÉS ELOLVASHATJA AZ ORIGO SPORT EB-ÁLOMCSAPATÁT!