Alighanem minden Manchester United-szimpatizáns emlékében élénken él a mai napig, amikor 2016. február 28-án a manchesteri csapat 3-2-re legyőzte az Arsenalt az Old Traffordon. A mérkőzés leginkább Marcus Rashford tündöklése miatt maradt emlékezetes. A sok sérült miatt a csapat akkori menedzsere, Louis van Gaal a saját nevelésű csatárt a kezdőbe jelölte, Rashford pedig - három nappal azután, hogy a Midtjylland ellen duplázott az Európa-ligában - az Arsenal elleni bajnokin is meghálálta a bizalmat, és már az első félidőben két gólt lőtt.
Természetesen a mérkőzés után mindenki csak a tehetséges támadóról beszélt, aki valósággal berobbant a köztudatba. Pedig nem ő volt az egyetlen játékos azon a mérkőzésen, aki először léphetett pályára a Premier League-ben a United színeiben.
Szintén emlékezetes maradt a rangadó Van Gaal alakítása miatt. A holland edző az akkor még az Arsenalt erősítő Alexis Sánchez műesését nem tudta szó nélkül hagyni, ezért a negyedik játékvezetőnél reklamált, majd váratlanul földhöz vágta magát, ezzel mutatva be a chilei színészkedését.
Arra viszont minden bizonnyal már kevesebben emlékeznek, hogy Rashford mellett egy másik tehetséges fiatal játékos, James Weir is bemutatkozott azon a mérkőzésen a United felnőtt csapatában. Az érzelmileg túlfűtött mérkőzés hosszabbításának utolsó perceiben a korábbi korosztályos angol válogatott középpályás a megsérült Ander Herrerát váltotta. Csupán egy percet tölthetett a pályán, és alighanem akkor még nem tudta, hogy ez lesz az első és egyben utolsó mérkőzése az angol rekordbajnok első csapatában. Bár tény, hogy Louis van Gaal ezt követően többször is a kispadra jelölte a szezon hátralévő részében, de többet már nem játszott.
"Azt hiszem ez volt Marcus nagy lehetősége. Minden támadónk sérült volt, és nem volt túl hosszú a kispad, így fordulhatott elő, hogy fiatal játékosokként lehetőséget kaphattunk. Nekem az Arsenal ellen csak egy perc jutott, ami nem éppen elegendő idő arra, hogy megmutasd, mit tudsz. Nyilván jó lett volna több időt játszani, de annak örülök, hogy Marcus megragadta az esélyt és élni tudott vele" - nyilatkozta az Origónak James Weir.
Bő öt év távlatából, ha szemügyre vesszük Rashford és Weir pályafutását, akkor kis túlzással, de nyugodtan mondhatjuk, hogy ég és föld a különbség.
Rashford nem csupán a Manchester United és az angol válogatott meghatározó játékosa lett, hanem valóságos brit nemzeti hős. A 23 éves focista a rászoruló gyermekek megsegítéséért indított kampányt, amivel elérte, hogy a nélkülöző gyerekek ételhez jussanak Anglia-szerte.
A United felnőtt csapatában minden sorozatot figyelembe véve eddig 270 mérkőzésen lépett pályára, és 88 gólt lőtt, míg a nemzeti együttesben 46 fellépésen 12 gólt szerzett, és tagja volt a nyári Európa-bajnokságon ezüstérmet szerző csapatnak is.
Marcus pár évvel fiatalabb nálam, régen sokat fifáztunk együtt. Mindannyian tudtuk, hogy nagy jövő áll előtte, mert a korosztálya legjobbja volt"
– méltatta korábbi csapattársát az angol focista.
Ezzel szemben James Weir teljesen más utat járt be. A 2015-16-os idény végén szerződéshosszabbítást ajánlottak neki, ő azonban a több játéklehetőség reményében egymillió fontért az akkor még szintén a Premier League-ben játszó Hull Cityhez igazolt inkább.
"Csodálatos időszak volt a Unitednél. Elmondhatom majd a gyerekeimnek és az unokáimnak, hogy a Manchester Unitedben játszottam - bár lehet, hogy azt nem teszem hozzá, hogy csak egy percet!" - viccelődött a játékos.
A Prestonban született labdarúgó 13 évesen került a Manchester Unitedhez, és
abban az Ashton-on-Mersey nevezetű iskolában tanult, amelyben többek között Marcus Rashford, Paul Pogba, Jesse Lingard, Dean Henderson, Mason Greenwood vagy épp Gerard Piqué is.
A most 26 éves Weir végigjárta a United akadémiájának korosztályos csapatait, sőt az U23-as csapatnak kapitánya is volt, emellett pedig az U18-as és az U19-es válogatottban is bemutatkozhatott. Weir már David Moyes irányítása alatt is együtt edzett néhányszor a felnőtt csapattal, Van Gaalnál viszont ez rendszeressé vált.
"Van Gaalnál rendszeresen a nagy csapattal edzettem, és
hétről hétre a kispadról néztem a meccseket, így egyre inkább a részévé váltam az egésznek. Viszont sosem tartottam magam teljes értékű csapattagnak, hiszen ahhoz keveset játszottam a felnőttek között."
Az akkor mindössze 20 éves középpályás először akkor kóstolhatott bele a felnőtt csapat légkörébe, amikor 2016 januárjában a Newcastle United elleni bajnokin a cserék közé nevezte őt Van Gaal.
"Előző este a tartalékoknál játszottam, és 75 perc után lecseréltek, amit elég furcsának tartottam, mert jól ment a játék. Nem értettem, mi történik, de aztán Warren Joyce, a tartalékcsapat edzője azt mondta, menjek zuhanyozni, mert egy autó vár rám, hogy elvigyen Newcastle-be. Csak a sérülések miatt hívtak be az első csapatba, de óriási élmény volt" - jegyezte meg.
Ezt követően a Sunderland elleni bajnokin is a kispadon találta magát, majd végül az Arsenal ellen megkapta a lehetőséget, hogy pályára lépjen a nagyok között.
Nem igazán emlékszem sokra az érzelmek és az adrenalin miatt, de mikor meccs után lesétáltam a pályáról és 75 ezer ember, köztük a szüleim is ott álltak a lelátón, az egy csodálatos pillanat volt számomra.
Nyilván jó lett volna több meccset is játszani a Unitedben, de ilyen a foci" - mondta Weir.
A szezon végén José Mourinho váltotta Luis van Gaalt a kispadon, Weirnek pedig két évre szóló szerződést ajánlottak, ehelyett azonban a Hull Cityhez igazolt. A döntése némiképp érthető volt, hiszen akkoriban olyan sztárok játszottak Weir posztján, mint Michael Carrick, Morgan Schneiderlin, Bastian Schweinsteiger és Ander Herrera, nyáron pedig visszatért Paul Pogba is. És ha ez nem volna elég, a nyáron kinevezett portugál edző sem arról volt ismert, hogy a csapatainál rendszeresen lehetőséget ad a fiatalok számára. Ettől függetlenül Weir elmondta, hogy rengeteget tanult az idősebb játékosoktól, amik mind hozzáadtak valamit a fejlődéséhez.
"Természetesen minden játékosnak megvolt a különböző erőssége.
Az edzéseken igyekeztem ellesni azt a technikát, ahogy Schweinsteiger vagy Michael Carrick passzolt. Pogba pedig hihetetlen kreativitással képes védeni a labdát.
Tehát mindennap próbáltam tőlük tanulni valamit. Fiatal játékosként jobb helyen nem is tanulhattam volna" - hálálkodott a középpályás, aki a szezon végén elhagyta az Old Traffordot.
Weir számításai új csapatában nem igazán jöttek be, igaz ebben közrejátszott egy súlyos sérülés is, ettől függetlenül nem bánja, hogy eligazolt Anglia egyik legnagyobb klubjától.
"A United kölcsön akart adni, viszont én csak egy olyan klubba akartam menni, aminek a részese lehetek, és ahol rendszeresen játszhatok. Nyilván, ha nem sérültem volna meg, akkor jó választás lett volna a Hull, de előre soha nem lehet tudni, mit hoz a jövő.
Nehéz döntés volt, de nem bántam meg, hogy eljöttem a Manchester Unitedtől."
Az első Hull Citynél töltött szezonjában egyetlen Premier League-meccsen sem lépett pályára, csupán három Ligakupa-találkozón. Ezért úgy döntött, hogy a következő idényt kölcsönben a Wigan Athleticnél tölti, ahol akkoriban az a Warren Joyce irányított, aki korábban Weir edzője volt a Manchester United U23-as csapatánál. Miután kölcsönből visszatért, a 2017-2018-as szezon nyitófordulójában az Aston Villa ellen debütált az angol másodosztályú bajnokságban. Pechjére azonban 2017 októberében a Hull City U23-as csapatában olyan súlyos térdsérülést szenvedett, hogy a szezon hátralévő részét ki kellett hagynia. A sérülés kihatással volt a következő idényére is, 15 hónapot kellett kihagynia, így három év alatt csupán 7 mérkőzésen játszott a Hull színeiben.
A rendszeres játéklehetőség reményében ezt követően az angol harmadosztályban (League One) szereplő Bolton Wanderershez szerződött.
"Már az első napomon a játékosok arról beszéltek a sajtónak, hogy nem fizették ki őket, így nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, de akkoriban csak játszani akartam. Úgy éreztem, hogy egy kicsit elfelejtettek, ezért gondoltam, hogy a Bolton jó választás lesz" - mondta Weir.
A háromszoros FA-Kupa-győztes együttesben éppen annyiszor lépett pályára, mint a Manchester United, a Hull City és a Wigan színeiben összesen, vagyis 12 alkalommal. Így tavaly januárban elhagyta a Boltont, és külföldre igazolt. A cseh Slovan Liberechez nem sikerült aláírnia, viszont a szlovák FK Pohronie ajánlatát elfogadta. Garamszentkereszten aztán magára is talált, és gyorsan belopta magát a szurkolók szívébe.
"Nem játszottam már egy ideje, sérülésekkel bajlódtam, szóval nem voltam a legjobb formámban. Ezért másfelé kellett keresgélni, végül Szlovákiára esett a választás. A Pohronie egy kisvárosi klub volt, de pont a családias légkör miatt élveztem nagyon ott játszani. Újra elkezdtem élvezni a focit, és azt hiszem, emiatt jobban is ment a játék" - mesélte Weir, aki a szlovák együttes legeredményesebb játékosa volt az előző idényben.
A Szlovákiában töltött idő némiképp áttörés volt a pályafutásában, hiszen a tavalyi volt az első olyan szezonja, amelyben stabil kezdőként számítottak rá, és ezt gólokkal, illetve gólpasszokkal hálálta meg. James 39 mérkőzésen lépett pályára, és 8 gól mellett kiosztott 4 gólpasszt a szlovák élvonalban.
Az egykori korosztályos válogatott játékos aztán idén májusban igazolt az MTK-hoz, ahol hamar beilleszkedett. A csapattársai Scholesnak kezdték el becézni, a Vörös Ördögök legendás középpályása után.
"Nem tudom pontosan, hogy ezt a kinézetem vagy a képességeim miatt kaptam, de egy kicsit remélem, hogy mindkettő" - mondta nevetve az angol játékos, aki már a szezonnyitón bemutatkozhatott az újonc Gyirmót ellen az NB I-ben. Azóta pedig minden mérkőzésen pályára lépett eddig a szezonban, ráadásul a legutóbbi két bajnokit, az Újpest és a MOL Fehérvár elleni idegenbeli találkozókat végigjátszotta.
"Az MTK egy nagyszerű klub, amelynek csodás stadionja és sok tehetséges játékosa van. Egyelőre még csak ismerkedek az itteni dolgokkal, és próbálom megszokni, de arra már rájöttem, hogy a város csodás. Nemrég meglátogattak a szüleim, nagyon jól érezték magukat ők is Budapesten."
Weir elárulta, mik a céljai a csapattal, és azt is, hogy a magyar bajnokságra egyfajta lépcsőfokként tekint a karrierjében.
"A csapattal már beszéltünk róla, hogy az európai kupaindulást jelentő helyek valamelyikének megszerzése lenne a reális cél a szezonban. A legfontosabb, hogy egymásért küzdve, bátran és támadószellemben játszunk minden mérkőzésen. Ami az egyéni célokat illeti,
szerintem a Magyarországra érkező játékosok nagy része úgy tervez, hogy később szeretné magát újra külföldön megmérettetni. Egy nap majd szeretnék visszatérni Angliába, de szívesen kipróbálnám magam esetleg Németországban is vagy valamelyik európai topligában.
Most viszont csak arra koncentrálok, hogy minél többet fejlődjek és élvezzem a játékot" - jegyezte meg a 26 éves középpályás.
Nos, egyelőre még korai lenne megmondani, hogy sikerülhet-e beváltania Weirnek a hozzáfűzött reményeket, de a múltja, illetve a tehetsége alapján okkal várhatják el a szurkolók, hogy az MTK húzóembere legyen. Amennyiben a sérülések elkerülik és megkapja a kellő bizalmat, úgy alighanem az Angliában szerzett tapasztalatait kamatoztatva akár a magyar bajnokság egyik legjobb játékosa is lehet a szezonban.