A 2019-ben indult koronavírus-járványon, illetve annak hosszú távú hatásain még mindig nincs túl a futball. Míg két évvel ezelőtt a klubok valamivel több, mint 5,3 milliárd fontot mozgattak meg az átigazolási piacon, addig most jó, ha hárommilliárd fontnyi üzlet köttetett. Ennek túlnyomó része, ahogy az mindig is lenni szokott, persze az öt nagy európai bajnoksághoz - Premier League, La Liga, Bundesliga, Serie A és Ligue 1 - köthető.
Ők adják-veszik egymás között a legdrágább játékosokat, míg a kisebb ligáknak sem anyagi erejük nincs beszállni a nagyok bizniszébe, sem olyan "árucikkük", amelyikért több tízmillió fontot (eurót) fizetnének ki a vevők.
Kivételek persze vannak, de főleg eladási oldalon, ami jellemzően egy-két belga, holland és portugál klubot jelent. Az ügyletek rekordot jelentően magas aránya, 22 százaléka volt olyan klubváltás, amit nem kísért pénzmozgás. Lássuk hát nagy vonalakban az idei piacot!
Az idei szezon sem múlhatott el szappanoperába illő, az utolsó epizódokra már végtelenül fárasztóvá váló átigazolási sztorik nélkül. Ezek közül hármat emelnénk ki, melyek közül ráadásul csak kettő végződött klubváltással.
Lionel Messi (a Barcelonától a PSG-hez, ingyen)
Valódiak voltak-e Lionel Messi barcelonai búcsúkönnyei, vagy az egymillió dollárért kínált zsebkendő csak egy ócska hamisítvány (inkább tudni sem akarjuk, kinek a könnyeivel áztatva) ?
Tény, hogy a teljes profi pályafutását a katalán csapatban töltő, és ott jószerével minden rekordot megdöntő argentin zseni augusztus 10-én aláírt a Paris Saint-Germainhez. Abból, hogy Messi egy éven át nem tudott megegyezni a Barcelonával, sokan arra következtetnek, hogy igazából nem is akart.
Persze az sem újdonság, hogy a PSG régóta szerette volna megszerezni Messit, akinek szintén nem lett volna ellenére, hogy újra régi cimborája, Neymar mellett játsszon,
még ha az elmúlt két évben inkább a brazil visszaszerződésére volt is nagyobb esély. Arra talán kevesen gondoltak, hogy a hatszoros aranylabdás ingyen fog klubot váltani, hacsak nem levezetni megy az USA-ba vagy a Közel-Keletre.
Cristiano Ronaldo (a Juventustól a Manchester Unitedbe, 15 millió euróért)
Az élet forgatókönyvírói képességeit már sokszor és sokan méltatták, és lám, az elmúlt 15 év másik nagy korszakos egyénisége is most váltott klubot. Az ötszörös aranylabdás átigazolási ügye sem volt hétköznapi történet. A szezon végén szinte minden nap jött egy hír, hogy Ronaldo költözik, elszállíttatja Torinóból a luxusautóit, de nem igaz, mert mégis marad, jól érzi magát Piemonte tartomány székhelyén. Míg sokáig arról jöttek a hírek, hogy visszatér a Real Madridba, addig augusztusban már inkább a csatárhiánnyal küzdő Manchester City egyre élénkebb érdeklődéséről lehetett hallani.
Mindenki otthon a legboldogabb:
Majd, amikor kiderült, hogy az Etihadba mégsem mehet, ügynöke, Jorge Mendes vette a telefont, és az Old Traffordot tárcsázta. Ahol a meghatottságtól alig jutottak szóhoz, majd 15 millió euróért plusz ilyen-olyan bónuszokért leigazolták a klubban 2003 és 2009 között világsztárrá váló portugált. Hogy valóban rá volt-e szüksége az inkább a középpályán kissé lyukas Unitednek, az majd az idény során kiderül.
Kylian Mbappé (marad a PSG-nél)
Embert annyit siránkozni, mint a 22 éves, világbajnok franciát nem nagyon láttunk még átigazolási időszakban. Mbappé nagyon menne a Real Madridba, nincs nap, hogy ezt ne hangoztatná, és ne kürtölné világgá egy vagy több lap. És az a helyzet, hogy a Real is akarja Mbappét, és Florentino Pérez nem is fukarkodna az eurókkal:
a Real többször is hivatalos ajánlatot tett a fiatal sztárért, aki még a párizsi klub brutális, évi 45 millió eurós fizetési ajánlatára is nemet mondott a klubváltás reményében.
A sportigazgató, Leonardo azonban lehet, hogy éppen ezért makacsolta meg magát (nehogy már a farok csóválja a kutyát), és a spanyolok utolsó, 170+10 millió eurós ajánlatát is visszadobta. Ezzel december végéig talán le van zárva az ügy.
Egyértelműen a Chelsea most a kontinens királya. Bár a PL-ben 2015 óta nem költöttek olyan keveset (a Deloitte könyvvizsgáló szerint 1,1 milliárd, míg a Guardian átigazolási figyelője szerint 1,37 milliárd fontot), mint idén nyáron, a londoniak kiválóan üzleteltek. Övék az egyik legnagyobb fogás Romelu Lukaku (97,5 millió font) személyében, és még Saúl Niguezt is megszerezték az Atlético Madridtól - ráadásul tulajdonképpen ingyen, hiszen a spanyol középpályás egyelőre csak kölcsönbe érkezik a Stamford Bridge-re, és jövőre véglegesítik az üzletet.
Emellett a szokásos három csapatra való játékos kölcsönadása mellett igazi eladásokat is elkönyvelhettek: Tammy Abraham 34 millió fontért Rómába, Fikayo Tomori és Olivier Giroud 30, illetve 1,7 millióért Milánóba, Kurt Zouma 25 millióért a West Ham Unitedhoz került, a kékek pedig közel 32 millió fontos nyereséggel zárták a nyarat.
Tudtuk, de azért valljuk be, hogy nem sejtettük. Jack Grealish karrierje valóban szépen ívelt felfelé az elmúlt két-három évben, de azt azért kevesen gondolták volna, hogy ő lesz a futball következő százmilliós tétele. Az Aston Villa szélső középpályása, a várva várt "új Beckham" (nana!) augusztus elején a valaha volt legdrágább angol futballista lett, aki 100 millió fontos vételárával Paul Pogba szerény 89 milliós PL-rekordját is megdöntötte.
Jack Grealish (10) gyorsan megtalálta a helyét a Cityben:
Grealish heti 200 ezer font körül fog keresni, és egyelőre úgy tűnik, hogy biztos helye van a Manchester Cityben, ahol már első gólját is megszerezte, ahogy első gólpasszát is kiosztotta.
Nem fogjuk rímekbe szedni, hogy kikre vert el nagyjából 150, illetve 130 millió fontot az Arsenal és a Manchester United. A két tétel viszont újfent csak a PL elképesztő gazdasági dominanciájára hívja fel a figyelmet, hiszen a két klub egymaga feleannyit költött, mint a teljes Ligue 1, nagyjából 40 százalékát a Bundesliga és a Serie A kiadásainak, a La Liga pedig messze elmaradt a négy legtöbbet költő angol csapattól. Az Arsenal hat játékosért adott ki közel 150 milliót, hogy közülük ki lesz igazi erősítés,
azt nehéz megjósolni. Ahogy azt is, hogy Ben White megért-e 50, Martin Ödegaard pedig 34 millió fontot.
Az Old Traffordon viszont biztosak benne, hogy a francia Raphael Varane-ért kifizetett 41 millió font ugyanúgy nem kidobott pénz volt, mint a Jadon Sanchóért Dortmundba átutalt 73 millió.
Mint arra már utaltunk az idei nagyjából 2,5 milliárd fontos topligás piac legnagyobb szeletét, több mint a felét a PL hasította ki, ami jelzi, hogy a többi bajnokság nagyon óvatos volt, mielőtt a kasszakulcsért nyúlt - vagy egyszerűen csak üres a persely, ami a legtöbb klubnál bizony közelebb áll a valósághoz.
Serie A
Az angolok után még az olaszok voltak a legbátrabbak, közülük is kiemelkedett az AS Roma, az AC Milan és az Atalanta. A fővárosiaknál alaposan bevásárolt José Mourinho, aki több mint 80 millió font értékben vásárolt. Kapus (Rui Patício), védő (Roger Ibanez, Bryan Reynolds, Matías Vina) és csatár (Eldor Somurodov és Tammy Abraham) is van a csomagban.
A Milannál a már említett Tomori és Giroud mellett inkább a Lille-ből megszerzett Mike Maignan és a Bresciából végleg megvásárolt Sandro Tonali tekinthető komoly erősítésnek, miközben a távozók között ott van Hakan Calhanoglu (ráadásul a városi rivális Interhez ment) és Gianluigi Donnarumma neve is. Bergamóban az Udinese kapusáért, Juan Mussóért, és a Juvétől megvett védőért, Cristian Romeróért fizették a legtöbbet.
Ligue 1
A francia klubok szokás szerint inkább kibocsátók voltak, semmint felvevők. A csapatok jó része nem is igazolt pénzért, még a bajnoki címvédő Lille is csak két játékosért (Amadou Onana és Gabriel Gudmundsson) fizetett összesen 11,2 millió fontnak megfelelő eurót. A Lyon is csak az ex-liverpooli Xhardan Shaqiriért fizetett (9,5 milliót), a többiek kölcsönbe, vagy átigazolási díj nélkül érkeztek, mint a világbajnok német védő, Jerome Boateng.
A Marseille a brazil Gersonért kifizetett 17 millió fontja kiemelkedő összegnek számít, ahogy a Nice által elköltött közel 40 millió is. Az továbbra is nyilvánvaló, hogy a PSG-nek nincsenek anyagi nehézségei. Amellett, hogy ingyen megszerezték Messit, Gianluigi Donnarummát és Sergio Ramost, 51 millióért vették meg az Intertől Achraf Hakimit, illetve a Portótól 14 millióért Danilo Pereirát.
A párizsiakkal egyedül a Rennes tartotta a lépést, ők is majd' 70 millió fontot költöttek öt játékosért is több mint 10 milliót fizetve.
Bundesliga
A német klubokkal ritkán szalad el a ló, igaz, a Bayern München kivételével a többi csapatot nagyon megviselte a koronavírus-járvány miatti leállás, majd a zártkapus meccsek. Több klub is bérletek és előre megvásárolt jegyeik árát vissza nem kérő szurkolóinak kell, hogy hálás legyen, hogy kezelhető veszteséggel tudták zárni a 2020-as gazdasági évet. A Ferencvárossal egy Európa-liga-csoportba sorsolt Bayer Leverkusen a nagyobb költekezők közé tartozik: négy játékosért közel 40 milliót adtak ki (Mitchell Bakker 8,5, Odillon Kossounou 21,4, Piero Hincapié 6,8, míg Amine Adli 12,9 milliót ért meg nekik). De az Aston Villának 30 millió fontért eladott Leon Bailey-nek köszönhetően így is csak tízmilliós mínusszal zárták a nyarat.
A címvédő Bayern szokása szerint legközelebbi riválisa tavában halászott.
Ezúttal nem Dortmundból, hanem Lipcséből hoztak el két - a riválisnak mindenképpen - fontos játékost, Dayot Upamecanót (38 millió) és Marcel Sabitzert (12,9 millió). Eközben azért a kihívók sem tétlenkedtek, a BVB 25,6 milliót adott a PSV-nek Donyell Malenért, míg az RB Leipzig közel 100 millió fontnak megfelelő eurót költött erősítésekre, végleg megvásárolva Angelinót, valamint megszerezve André Silvát, Ilaix Moribát, Josko Gvardiolt, Benjamin Henrichset és Mohamed Simakant. Ha Jesse Marsch be tudja őket építeni, ütőképes csapat lehet a Lipcse.
La Liga
A spanyol bajnokság nincs könnyű helyzetben, és ez lehet, hogy csak rosszabb lesz. Az ország gazdasága továbbra sem teljesít fényesen, azaz komoly szponzorok csak külföldről várhatóak.
Viszont azzal, hogy Ronaldo után Messi is távozott, óriásit zuhant a La Liga reklámértéke, ami a tévés szerződések majdani újratárgyalásánál lesz majd igazán fájdalmas.
Nem véletlen, hogy az öt topliga közül messze a spanyol költötte a legkevesebbet. A kis klubok vagy egy petákot sem adtak ki, vagy megálltak pár millió eurónál. Az egykori Real Madrid- és Valencia-játékost, a 12-szeres spanyol válogatott Roberto Soldadót 600 ezer euróért vette meg a Levante. A Fradival szintén egy El-csoportban lévő Betis egyedül Germán Pezzelláért fizetett (4 millió eurót), mindenki más kölcsönben vagy ingyen érkezett.
Látható összeget négy klub költött: az Atlético, a Real Madrid, a Sevilla és a Villarreal. Az Atlético két játékosért (Rodrigo de Paul és a Herthától érkező Matheus Cunha) fizetett kb. 60 millió eurót, míg a Real egyedül a rennes-i Eduardo Camavingáért adott pénzt (30 milliót). A Sevilla négy, míg a Villarreal három játékosért fizetett, előbbi klub kb. 40, míg utóbbi nagyjából 50 millió eurót költött. Mindkét csapat egy jó BL-szereplés reményében igazolt, ami visszahozhatja a pénzt a konyhára.
Talán megér egy külön bekezdést a Barcelona, amely szabadult a játékosaitól, csak azért, hogy csökkenjen a bérköltség, hogy egyáltalán nevezhesse új szerzeményeit a ligába. Távozott a nyár elején éppen csak leigazolt Emerson Royal, illetve Junior Firpo, Antoine Griezmann, Jean-Clair Todibo és Carles Alena, ezzel pedig véget is ért a sor, ami azokat a játékosokat illeti, akikért pénzt is kapott a klub. Elment még többek között Rey Manaj, Juan Miranda, Lionel Messi, Miralem Pjanic és Francisco Trincao is. A katalánok pénzt csak Emersonért fizettek, de őt pár héttel később el is adták a Tottenhamnek.