Kiküldött munkatársunk helyszíni jelentése Tiranából.
Már a repülőgép landolásakor érezhető volt, hogy ez bizony nem olyan, mint amikor valamelyik uniós országba utazik az ember. Az útlevelek ellenőrzésénél hosszú sorok kígyóztak, egymás hegyén-hátán álltak az emberek. Bár a turistákon volt maszk, a helyieken még az sem nagyon, így
képtelenség volt bármilyen koronavírussal kapcsolatos szabályt betartatni, betartani. Mert bizony az albán határőröket sem nagyon érdekelte ez, unott fejjel figyelték, ahogy az albánok a sok gyerekre hivatkozva törnek előre, senkit sem kímélve.
El kell ismerni, el is érték a céljukat, nem kellett hosszú perceket sorban állniuk, mert bizony nem ment gyorsan az ellenőrzés.
A csomag felvétele után jött az újabb döbbenet,
magyar szemmel hihetetlen káosz uralkodott a tiranai repülőtéren, nagyjából az Ecseri piachoz volt hasonlítható, csak itt az eladó holmik mellett és helyett azon ment a verseny, melyik turistát hogy tuszkolják be a kocsikba,
amelyek, bár nem annak néztek ki, de taxik voltak. Az egyik bódéban sikerült egy segítőkész úriemberre lelnem, aki telefonálás közben rám is szánt egy kis időt, és bőszen mutogatott melyik autóba üljek, hogy eljussak a szállodába. Szerencsére sikerült, az előre lealkudott áron sem változtatott a taxis, aki még egy kis helyi zenével is szórakoztatott.
Ami Albániát illeti, kettős érzése van az embernek.
Mert ilyen rövid idő alatt is kiderült, hogy vannak szép helyek és kedves emberek, de nagyon sok a szemét, az épületek többsége lerobbant, a közlekedésben pedig elképesztő káosz uralkodik.
Azt nem nagyon tudom, milyen a közbiztonság Albániában, az viszont biztos, hogy hihetetlenül sok a rendőr az utcákon. Persze, az már megint más kérdés, hogy a sisak nélkül motorozókra rá sem hederítenek, amely hihetetlennek tűnik. Maradva a közlekedésnél, elképesztő a káosz, mindenki dudál mindenkire, és a szélrózsa minden irányából mennek egymás elé az autók.
A zebrának semmi jelentősége nincs, sehol nem állnak meg az autósok, így bizony érdemes csipkedni magát az embernek, ha az egyik oldalról át akar menni a másikra. A kerékpárutak viszont nagyon ötletesek,
a kis oszlopoknak köszönhetően nagyobb biztonságban érezheti magát az ember.
Hogy a gasztronómia se maradjon ki, a főnöki "utasítás" ellenére is – miszerint mindenképpen próbáljam ki, mert nagyon finom ételek vannak errefelé – úgy döntöttem, hogy inkább nem kockáztatok, biztosra megyek, és egy boltban veszem meg a vacsorát.
A mélyhűtőt látva pedig ez az érzés csak még jobban megerősödött bennem, és végül mackósajt lett a menü egy kis Bake Rolls és konzervhal társaságában.
Ami a legszembetűnőbb, az a szemét. Szinte mindenhol látni,
valahol elég nagy kupacokban. Volt, ahol döglött macska feküdt az út szélén, az emberek pedig úgy léptek át rajta, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. (Erről kegyeleti okokból természetesen nem készült fotó.)
Az épületek többsége is lerobbant állapotban van, szinte minden második emberen a 90-es évekből jól ismert susogós melegítő van,
amely elég abszurd látványt nyújt.
Persze ne legyünk igazságtalanok, azért Tiranának is vannak kulturált és szép részei.
Viszont ami a legfontosabb, az emberek igazán kedvesek, legalábbis akikkel sikerült pár szót váltanom. Azonnal figyelmes lettem két idősebb úriemberre, akik
az utcán toltak le egy sakkpartit,
ám sajnos nem sikerült velük beszélni.
Egy fiatal pár azonban elmondta, ők tiranaiak, de így is ott lesznek a meccsen. (Ők szerencsések, ugyanis a járványhelyzetre való tekintettel a harminc százalékát lehet „megtölteni" szurkolókkal az Elbasan Stadionnak, jelen esetben ez mintegy négyezer nézőt jelent.) Hozzátették, örülnének, ha a magyar és az albán válogatott harcolna a második helyért a csoportban, de szerintük erre a csütörtöki meccsekből kiindulva leginkább a lengyeleknek van esélyük.
A magyarok az esélyesebbek nálunk is. Szerintem jobb a játékoskeretük, ráadásul nálunk elég sok lesz a hiányzó"
– utalt arra a fiatalember, hogy a Lazio játékosa, Elseid Hysaj mellett Keidi Bare (Espanyol), Klaus Gjasula (Darmstadt) és a Speziánál futballozó Rey Manaj is kihagyja sárga lapok miatt a meccset.
„Nem gondolom, hogy sok gól lesz, szerintem egy találat fog dönteni" – tette hozzá. A barátnője szerint az a legfontosabb, hogy az albán játékosok kitegyék a szívüket a pályára,
mert mintha ez hiányzott volna a lengyelek ellen. Hozzátette, sajnos a magyar focit annyira nem ismeri, így nem is tippelne a vasárnapi vb-selejtezőre.
Ami a helyiek hangulatát illeti, futball-láznak nyoma sincsen egyelőre,
bár a lengyelek elleni 4-1-es csütörtöki pofon, na meg a járványhelyzet miatt ez nem is olyan meglepő. Mondhatnánk, hogy majd a meccs előtt pár órával biztosan változik a helyzet, de mivel a már említett 4 ezer fő lehet a maximum, aki kilátogat a meccsre, így fieszta akkor sem várható.
A vasárnap 18 órakor kezdődő Albánia-Magyarország mérkőzést a fővárostól mintegy negyven kilométerre lévő Elbasanban rendezik meg, magyar drukkerek nélkül – a repülőn több magyar fanatikus utazott velünk Tiranába ennek ellenére –, ugyanis a Nemzetközi és az Európai Labdarúgó-szövetség közös értelmében a szeptemberi vb-selejtezőkön nem lehetnek jelen vendégszurkolók.