A Vasas egykori olimpiai válogatott kerettag labdarúgója,
Csorba János egyedül élt az alsóbogáti szülői házban. Munka nélkül, áram nélkül – egészség nélkül. Bár gyűjtés is indult számára, de abból az állapotból, amiben volt, már semmi nem tudta felsegíteni
- számolt be a Blikk.
Akkor azt mondta a lapnak:
"Tavaly kezdődött a rémálom. Muszáj volt orvoshoz mennem, mert ha vécére mentem, folyamatosan véreztem. Azt hittem, aranyerem van, aztán majd kapok valami kenőcsöt és túl leszek rajta. Már akkor láttam, hogy itt egészen másról van szó, amikor az orvos az első vizsgálat után a szemembe nézett, és azt mondta: „Elküldjük majd a laborba az anyagot" – árulta el Csorba. Aztán megjött az eredmény, és velem
bizony nem óvatoskodtak, azt mondták, rosszindulatú daganatom van a végbelemben, és elkerülhetetlen a műtét. Aztán kaptam huszonnyolc sugárkezelést, és nyolc kemót, de az operációt nem vállaltam. Az unokatestvérem a közelmúltban vastagbélrákkal került a műtőasztalra, aztán pár nap múlva meg is halt. Én még élni akarok, engem ne nyírjanak ki..."
Elmesélte azt is, hogy szülei meghaltak, gyermekei messze élnek tőle, de szegények ők is. Csorba János maga leszázalékolva.
Csorba János Kaposváron kezdte labdarúgó-pályafutását, a klub színeiben 1977-ben mutatkozott be az NB I-ben. A kaposváriakat egészen 1983-ig erősítette, amit mindössze egy féléves, Bp. Honvédnál eltöltött időszak szakított meg. Legnagyobb sikerét a Vasas színeiben érte el, az 1985–1986-os Magyar Kupa kiírását megnyerte a piros-kékekkel, amelyben 1983 és 1990 között 162 mérkőzésen lépett pályára és hat gólt szerzett.