Meglepően korán, már 1957-ben rendeztek Afrika-kupát, akkor persze még messze nem így nézett ki a torna, mint manapság. 1998-ban már 16 ország vett részt a tornán, négy négyes csoportból az első két csapat jutott tovább és küzdhetett tovább az egyenes kieséses szakaszban. 2017-ben döntöttek úgy, hogy januárról júniusra teszik át a tornát és 16 csapat helyett 24 lehet ott a tornán. 2019-ben Egyiptomban már nyáron volt az Afrika-kupa, amit Algéria nyert, így az észak-afrikai csapat érkezik címvédőként az idei tornára. Ennek ellenére Egyiptom a legeredményesebb ország összesen hét végső sikerrel. 2019 után a következő tornát is nyárra tervezték, hogy ne ütközzön a torna időpontja az európai topligák küzdelmeivel, de az élet átírta a forgatókönyveket.
A következő Afrika-kupa 2021 júniusában lett volna, de még 2020 januárjában úgy döntöttek, hogy 2021-ben újra télen rendezik,
mert Kamerunban nem éppen a legmegfelelőbbek az időjárási körülmények a nyári hónapokban egy ilyen torna lebonyolítására. 2020 nyarán aztán az a döntés született, hogy a 2021-es Afrika-kupát elhalasztják és 2022 januárjában rendezik majd meg, ez már természetesen a pandémia következménye volt.
2010 óta tehát először fordul elő az, hogy világbajnoki évben rendezik az Afrika-kupát,
de a pandémia miatt meg kellett hozni ezt a döntést. 2013-ban éppen azért tették páratlan évekre a tornát, hogy ne kelljen az afrikai játékosoknak azt a hátrányt elszenvedniük, hogy ugyanabban az évben egy kontinenstornán és egy világbajnokságon is játszaniuk kell.
Az Afrika-kupa lebonyolítása ugyanolyan, mint az Európa-bajnokságé. 24 csapat hat négyes csoportba kerül. A csoportok első két helyezettjei és a négy legjobb csoportharmadik jut tovább az egyenes kieséses szakaszba. Kamerunban is lesz videobíró és öt város hat stadionjában lesznek majd a meccsek.
A teljesség kedvéért lássuk a résztvevőket is.
Valljuk be, ez valóban így van. Az Afrika-kupa az Európa-bajnokság, de egy Copa América mögött is jó pár hosszal le van maradva és nem kapja meg azt a tiszteletet, amit megérdemelne, akárcsak az összes többi kontinensbajnokság. Ez bukott most ki sokakból, főleg az Egyesült Királyságban, amiért a szurkolók azért kárhoztatják az Afrika-kupát, mert szeretett klubcsapataik játékosainak a hazájukat kell képviselniük.
„Van még olyan torna, amit annyira sem becsülnek, mint az Afrika-kupa? Nincs annál nagyobb büszkeség, mint a hazádat képviselni. A közvetítések tele vannak rasszizmussal. Az Európa-bajnokságot tíz országban játszottuk a világjárvány kellős közepén. Azzal nem volt gond. De Kamerun, amely egyedüliként rendezi az már probléma.
Vannak játékosok, akiket arról faggatnak, örülnének-e, ha hazájuk válogatottja hívná őket.
Képzeljük el, mi történne, ha egy angol játékost kérdeznének erről. Mi lenne a reakció?" - fakadt ki közösségi oldalán az Arsenal korábbi angol válogatott csatára, Ian Wright.
„Megértem azt a szenvedélyt, amivel az afrikai játékosok hazatérnek, és a hazájukat képviselik, én soha sem fogom megtiltani senkinek, hogy az Afrika-kupán focizzon. Az Afrika-kupa több tiszteletet érdemelne, mert ez is ugyanannyira fontos, mint az Európa-bajnokság. Az újságíróknak is fontos lenne, hogy komolyabban kövesség az Afrika-kupát, esetleg elmenjenek Afrikába és megkérdezzék az embereket, hogy megértsék, mit jelent nekik ez az egész. Ha csak Szenegálról beszélünk, akkor nem gondolom, hogy az emberek megértenék, ha Sadio Mané vagy Cheikou Kouyaté nem lenne ott a válogatottal. Ha több közvetítés lenne a tornáról, akkor az emberek jobban értenék, mennyire fontos ez a torna a kontinensnek."
A fentieket már Patrick Vieira, a Crystal Palace menedzsere mondta. Vieira korábban az Arsenalban és a francia válogatottban szerepelt, de nem véletlenül hozta fel példának Szenegált, mert ő is ott született, nyolc éves volt, amikor Franciaországba költözött a családjával.
Az Ajax elefántcsontparti csatára, a Bajnokok Ligájában a csoportkörben a legtöbb góllal záró Sebastien Haller is megszólalt, miután megkérdezték tőle, nem akarna-e inkább az Ajaxban focizni az Afrika-kupa helyett.
„Valaha feltennék ezt a kérdést egy európai focistának az Európa-bajnoksággal kapcsolatban? Természetesen ott leszek az elefántcsontparti keretben, ez a legnagyobb megtiszteltetés" – mondta Haller, aki szerint ennek ellenére frusztráló, hogy nem lehet ott a klubjában, saját elmondása szerint utálja, hogy választás elé van állítva.
A fenti nyilatkozatok azért is születhetett, mert az elmúlt hetekben folyamatosan arról születnek a cikkek, főleg az angol sajtóban, hogy melyik csapat, melyik sztárját kell, hogy nélkülözze a bajnoki versenyfutás kellős közepén. Erről persze nem az afrikai kontinens és a játékosok tehetnek, de nincs mit tenni, egyre komolyabb tényező lett egy-egy afrikai szupersztár, akiről érthetően nehezen mondanak le a klubok, pláne a vérmesebb szurkolók.
Jogosnak tűnik a felvetés, de ha a világ labdarúgása teljesen le tud állni egy novemberi világbajnokság miatt, akkor ezt meg lehetne tenni akár az Afrika-kupáért is. De ha ezt nem is, akkor nem kellene ezért hőbörögnie senkinek. A versenynaptár már így is telítettnek tűnik, de a FIFA szinte szó nélkül megrendezte év végén Katarban az Arab Kupát, a Nemzetek Ligája és egyéb selejtezős meccsek miatt akár két hétig is állhatnak a topligák, és arra is fel kell készülni, hogy az Afrika-kupa lesz még télen máskor is, és előbb-utóbb elérhetünk oda, hogy annyi afrikai légiós lesz a csapatokban, hogy muszáj lesz konszenzusra jutni. Gondoljunk csak bele, mi lenne, ha Copa Américát rendeznének akkor, amikor még mennek az európai bajnokságok. Ha hetekre kiemelnék aktuális klubcsapatából Lionel Messit, Neymart, Suárezt és a többieket.
Ha már Messiről van szó, nem felejthetjük el azokat a képeket, amik nyáron bejárták a világ sportsajtóját. A képeket, amin az azóta hétszeres aranylabdás a magasba emeli a Copa América trófeáját és csókolgatja azt, könnyekkel a szemében. Európából hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy egy-egy dél-amerikai vagy afrikai játékosnak a magasba emelni a kontinense trófeáját, ugyanazt jelenti, mint egy európai játékosnak Európa-bajnokságot nyerni. Ha csak ez átfut az agyunkon, akkor máris értelmetlen a játékosokat kárhoztatni, amiért kergetik az álmaikat és a hazájuk válogatottjával is megpróbálnak a csúcsra érni és nem "csak" bajnoki címet nyerni egy "idegen" ország klubcsapatával. Ezt nem csak maguk miatt, de az országuk szurkolói miatt is meg kell tenniük. Gondoljunk csak bele, ha mondjuk amerikai légiósaink nem jönnének az Európa-bajnokságra, mert ott éppen tartana még a bajnokság. Mit szórna a hazai sportsajtó vagy a szurkolótábor azokra a játékosokra vagy klubokra.
Egy fontos szempontot még figyelembe kell vennünk – az afrikai foci egyelőre pénzügyileg nagyon messze van az UEFA vagy éppen a FIFA lehetőségeitől.
A pandémiának és a halasztásnak is köszönhetően az afrikai szövetség, a CAF 2020-ban zsinórban második pénzügyi évét zárta veszteséggel, és az összes afrikai klub együttes éves bevétele nagyjából 400 millió dollárt tett ki, ami nagyjából a Borussia Dortmund bevételeinek felel meg.
Hiába van egyre több afrikai világsztár, többségük még az európai akadémiákról kerül ki, így az átigazolási piacon nem igazán tudnak labdába rúgni az afrikai klubok. Az európai akadémiák jellemzően 18 éves koruk előtt elhozzák Afrikából az igazán tehetséges játékosokat, akik ezt követően már csak a válogatottban szerepelnek újra afrikai földön. Afrikának egyelőre egy esélye van megmutatnia magát, ez pedig az Afrika-kupa vagy a világbajnokság.
Ahogy egyre több jó játékosa lesz az afrikai kontinensnek, egyre több gazdag csapat fogja hiányolni a világsztárjait és egyre több ember akarja majd figyelemmel kísérni az Afrika-kupát, így előbb-utóbb biztosan ki kell térnie majd a kontinensbajnokságnak a topligák elől vagy fordítva. A szurkolókat sem lehet választás elé állítani, hogy klubfocit vagy válogatott meccseket nézzenek.
A topligák közül legtöbben a francia bajnokságból fognak hiányozni, de mindenhol vannak ma már afrikai légiósok. A spanyol bajnokságból például csak a Villarreal csapatából négyen, Aissa Mandi, Boulaye Dia, Serge Aurier és Samuel Chukwueze utaznak míg a Sevillából Bono, Munir El Haddadi és Youssef En-Nesyri megy a tornára. Emellett az Alaves, a Cadiz és a Mallorca is egy-egy játékost veszít a torna idejére.
A topklubok közül a Paris Saint-Germainből Achraf Hakimi, Abdou Diallo és Idrissa Gueye is utazik, a Napolit és az AC Milant is érzékenyen érinti a torna, ugyanis előbbi Kalidou Koulibalyt, utóbbi Franck Kessiét, Bennacert és Ballo-Tourét is elveszíti, míg a Bayern Münchenből Eric Maxim Choupo-Moting utazik majd.
A leginkább a Premier League-et érinti a torna, ami a sztárokat illeti. A bajnoki címért küzdő Liverpoolból Mohamed Szalah, Sadio Mané és Naby Keita is hiányozni fog. A Manchester Cityből Rijad Mahrez utazik, a United Eric Baillyt nélkülözi, a Chelsea pedig kapusát, Edouard Mendy veszíti el. A West Hamből Said Benrahma, az Aston Villából Trézéguet és Bertrand Traoré, míg az Arsenalból Aubameyang, Pépé, Partey és Elneny is utazik. A Leicesterből Iheanacho, Ndidi, Mendy és Amartey is kerettag, a Crystal Palaye Jordan Ayew-t, Zahat és Kouyatét nélkülözi majd.
A 20 csapatból csak a Leeds United, a Newcastle United, a Norwich City és a Tottenham nem érintett az Afrika-kupa által.
A játékosok egyébként január 3-ig állhattak a klubjaik rendelkezésére – gondoljunk bele, ha az Eb-re vagy a vb-re 6-7 nappal a torna kezdete előtt érkeznének a játékosok. A legkorábban január 20-án távozhatnak játékosok a tornáról, akkor ér véget a csoportkör. A legjobb négy közé jutott játékosok még február 3-án vagy 4-én is pályára lépnek, a döntőt pedig február 6-án rendezik.
A torna tehát vasárnap kezdődik, az első meccs a Kamerun-Burkina Faso összecsapás lesz, magyar idő szerint 17.00 órától.