A 70-es évek végére a funky zene kezdte megalapozni a rapzene alapjait, a 80-as évek elejére pedig létrejött egy külön műfaj. A rapzene elképesztő utat tőrt magának és ma már a világ legnépszerűbb irányzata. Számos futballista nem csak a hétköznapokban és a meccsek előtt hallgat zenét, hanem saját maga készít. Összeállításunkban azokra nem tértünk ki, akik más műfajban szerepeltek, mint például Lukas Podolski, Carlos Tévez, Ruud Gullit, Kevin Keegan vagy épp Alexi Lalas.
Ellentétben a listán szereplő játékosok többségével, a holland szélső komolyan gondolja zenei karrierjének építését. Depayt már fiatal korában közreműködött a Rotterdam Airlines névre hallgató banda dalaiban. Természetesen az edzői ezt nem nézték jó szemmel, Fred Rutten és Pierre van Hooijdonk is azt tanácsolta neki, hogy a zenélés helyett a futballra fordítsa az energiáit, ha el akar érni valamit. Némiképp háttérbe szorult a zenélés, ám amikor 2017-ben a Manchester Unitedtől az Olympique Lyonhoz szerződött egy csapásra a zenei és a sportolói karrierje is beindult. Kiadta az LA Vibes című számát, aminek a videóklipjében egykori balhés csapattársa, Quincy Promes is szerepel, aki ellen márciusban indult nyomozás drogkereskedelem gyanúja miatt.
A klippet közel hárommillióan látták már világszerte, de 2018 novemberében egy rövidke dallal is megünnepelte, hogy az Instagram-oldala elérte az ötmillió követőt – az 5 Milli című klipet 6 millióan nézték már meg, a No Love című slágere viszont ennél is nagyobb népszerűségnek örvend, már több mint 18 millión meghallgatták.
A Barcelona támadója 2020-ban adta ki a Heavy Stepper névre hallgató debütáló albumát, ám azóta úgy tűnik ismét inkább a futballra fókuszál. Depay az idei szezonban 30 mérkőzésen lépett eddig pályára a katalán sztárcsapatban és tíz gólt lőtt.
Depay honfitársa, Royston Drenthe öt évet töltött a Real Madridnál, de játszott a Premier League-ben, az angol másodosztályban, valamint Oroszországban is. A holland szélső először a madridi időszakában vetette bele magát a zenélésbe, de igazán nagy áttörést nem hozott, csupán egy számot adott ki, így inkább a pályafutására koncentrált.
A 2015-ben török Kayseri Erciyessporhoz került, ahol mindössze 11 meccsen szerepelt, majd továbbállt az Egyesült Arab Emírségekbe, az FC Baniyashoz. Ott nagyjából egy évet húzott ki, 29 évesen aztán úgy döntött, hogy egy időre felhagy a profi futballal, mert elege lett.
Nem voltam boldog. Úgy éreztem, belefáradtam már, depressziós és reményvesztett voltam. Nem tett már boldoggá a futball, nem szerettem azt a világot.
Voltak problémáim ügynökökkel, de nem akarok neveket mondani, sajnos a labdarúgásban sok olyan ember van, aki nem őszinte. Aztán egy nap, amikor az Egyesült Arab Emírségekben játszottam, azt mondtam magamnak, hogy elég volt, befejezem" – mondta korábban Drenthe a Marcának.
Az egykor nagy tehetségnek tartott játékos Royal2Face művésznéven ismét elkezdett rappelni, és több számot is kiadott. Drenthe nem sokkal később hivatalosan is bejelentette, hogy visszavonul, de 2018-ban visszatért a pályára és aláírt szülővárosa csapatához, a Sparta Rotterdamhoz írt alá egy évre. A pályafutását illetően korábban úgy fogalmazott: ő már aktív játékosként elkezdett márkanevet építeni, és ugyanezt tanácsolja a fiatal labdarúgóknak is.
Maradva a hollandoknál, a Liverpool egykori támadójának, Ryan Babelnek már fiatalon a hobbijává vált a zene, ezért alapított egy kiadót Hollandiában. A vb-ezüstérmes csatár kezdeti bátortalan szárnypróbálgatásai még most is megtalálhatóak az Interneten, ahol hollandul igyekszik faragni a rímeket. A finoman szólva sem túl sokatmondó dalszöveg egyik sora például magyarra lefordítva így hangzik: "Tudom, mennyi az idő – most vettem egy új órát".
Ezek a sikertelen próbálkozások azonban nem szegték kedvét a török Galatasarayban játszó veterán játékosnak, mivel már javában építgeti a labdarúgás utáni jövőjét a rappeléssel. Tavaly novemberben kiadta első hivatalos albumát, amelyen a fő mű a holland játékos életrajza által megihletett Biography című dal, az eddigi legnépszerűbb száma pedig az Open Letter (nyílt levél), amit több mint 250 ezren láttak már.
A Fulham és a Tottenham korábbi játékosa, Clint Dempsey nagy szegénységben nőtt fel, a családjával sokáig egy lakókocsiban élt. A szülők a megkeresett kevés pénzből igyekeztek Dempsey testvérét, Jennifert támogatni, aki fényes tenisz-karrier előtt állt. Jennifernél nem sokkal később súlyos agyi aneurizmát diagnosztizáltak és meghalt. Dempsey ekkor határozta el, hogy sikeres labdarúgó lesz. A 2018-ban visszavonult középpályás a Nike felkérésére készített egy dalt a 2006-os foci-vb-re,
művésznévnek pedig a teniszben is használt szakkifejezést, a Deuce-t, vagyis egyenlőt választotta, ezzel tisztelegve elhunyt testvére előtt.
A műben a houstoni rapperrel, Big Hawkkal és XO-val működött közre az amerikai fociválogatott egykori csapatkapitánya, aki csakúgy mint a pályán, a rappelés terén is kiválóan helytállt. Így nem csoda, hogy még aktív játékosként csinált egy önálló albumot 2016-ban, ami a The Redux címet kapta.
Az amerikai labdarúgók közül Dempsey szerezte a legtöbb gólt az angol élvonalban, illetve ő az egyetlen, aki az Egyesült Államok válogatottjában három egymást követő világbajnokságon (2006, 2010, 2014) is betalált.
A 2014-es vb-n hat góljával megelőzte Roger Millát és minden idők legeredményesebb afrikai gólszerzője lett, a ghánai válogatott egykori sztárja, Asamoah Gyan. Pályafutása során az Udinese és a Sunderland csapatában is játszott, majd többek között az Egyesült Arab Emírségekben, Kínában és Törökországban játszott hatalmas pénzekért. Sajtóhírek szerint
Gyan közel 3 millió fontot keresett gólonként a kínai Sanghaj SIPG-nél.
Az ott eltöltött két év alatt mindössze nyolc gólt szerzett, így nem nehéz kiszámolni, hogy ez a bónusz mintegy 24 millió font volt. A 36 éves támadónak ugyan jelenleg nincs csapata, ám oka sincs aggódnia, mivel több jól menő vállalkozása is van, többek között saját ásványvíz márkája, hotelei, bokszolókat képviselő promóciós cége, emellett saját légitársaságot is alapított és még zenekara is van. Az Asa Band nevezetű bandával a mai napig Afrika-szerte jár fellépni. Egészen elképesztő, de a Baby Jet művésznevű futballista 2011-ben még ghánai zenei díjat is nyert az African Girls című dalával. A fülbemászó dallam és az agyoneffektelt ének mellett alulöltözött lányok fenékrázása színesíti a produkciót.
Néhány éve még a világ egyik legkeresettebb csatár volt, 2015-ben például 90 bajnokin 67 gólt lőtt a Porto színeiben a kolumbiai játékos. A rengeteg kérő közül végül az Atlético Madridban kötött ki, de mindössze fél év után inkább Kínába ment pénzt keresni, de ezzel egyidejűleg sikerült eltűnnie a süllyesztőben.
A Guangzhou Evergrande csapatában mindössze 16 meccsen lépett pályára, így a következő két szezont kölcsönben a portugál élvonalbeli Portimonensénél töltötte. Önbizalmát azonban nem veszítette el, motivációt talált a rapzenében: 2018-ban kiadta első albumát, ami leginkább a vallásos nézeteit tükrözi. A kolumbiai csatár két évvel később végleg felhagyott a profi labdarúgással és azóta is a zenei karrierjére fókuszál.
Andy Cole számára az 1999-es év több okból is különleges lehetett. Egyfelől a Manchester Uniteddel sikerült a triplázás, másfelől pedig megjelentette Outstanding című kislemezét, aminek aztán utólag kiderült, hogy messze nem lett akkora sikere, mint azt előzetesen a legendás csatár várta, mivel a slágerlisták 68. helyénél előrébb nem tudott feljebb lépni.
Szerencsére Cole is hamar rájött, hogy a pályán több sikert érhet el, így maradt a labdarúgásnál. A 2008-ban visszavonult támadó 187 gólt szerzett a Premier League-ben, amivel jelenleg az örökrangsor harmadik helyén áll Wayne Rooney és Alan Shearer mögött.
A Liverpool legendás játékosa nem csupán egy, hanem két dalban is megcsillogtatta raptudását, bizonyos oknál fogva mindkét produkció emlékezetes maradt. 1988-ban mindenki úgy vélte, hogy Kenny Dalglish csapata nyeri a kupát, mivel a nyolcvanas évek nagy Liverpoolja a Wimbledonnal találkozott a fináléban. A klubnál talán annyira kézenfekvőnek vették a sikert, hogy még egy zeneszámot is kiadtak az FA-kupa-döntő előtt.
Az Anfield Rap című szerzemény meglehetősen szörnyű dalszöveget kapott, Barnes mellett feltűnik a Pool egykori zimbabwei válogatott kapusa, Bruce Grobbelaar is, aki erős akcentussal rappel, miközben egy túlméretezett kapuskesztyűben mutogat. A Pool játékosai aztán nem csak a videóklipben, hanem a meccsen is kudarcot vallottak, mivel az FA-kupa-döntők történetének egyik, ha nem a legnagyobb papírforma-borulása történt, miután a Wimbledon nyerte a kupát.
Barnes két évvel később egy másik dalban is feltűnt, ami az angol válogatott 1990-es olaszországi vb-re való kijutásának örömére íródott. A jamaicai származású angol támadó nemcsak a pályán, hanem a dalban is szólózhatott, ugyanis saját rapbetétet kapott a számban, míg a válogatott többi tagja a vokál részben segített be. Angliában egyébként ez a dal a mai napig rendkívül népszerű, Barnes pedig örömmel adja elő a produkciót, amikor csak lehetősége van rá.
A Tottenham és az angol válogatott egykori sztárja, Paul Gascoigne annyira népszerű volt Angliában a '90-es években, hogy gond nélkül kiadhatott egy lemezt. A balhés sztár emelett vendégszerepelt a Lindisfarne nevezetű angol rockbanda egyik számában, ahol rappelés mellett azt csinálja, amihez a legjobban ért a futball mellett: bohóckodik a klipben.
A szám egyébként nagy sikert aratott akkoriban, egészen a második helyig jutott az angol toplistán. A leghíresebb dala azonban még sem ez, hanem a Geordie Boys, ami stílusban a Fog on the Tyne-hoz hasonló, ám itt már Gascoigne a Lindisfarne nélkül idétlenkedi végig a számot.
A Manchester United világbajnok középpályását mindig is a rapzene vonzotta. A francia sztár 2016-ban már megmutatta, hogyan pörög a nyelve szövegelés közben: a Wales-Belgium Eb-negyeddöntő alatt ugyanis előadta franciául a Grandmaster Flash örökzöld klasszikusát, a The Message-et. Hogy Pogbának a futball mellett a rappeléshez is van-e tehetsége, azt ki-ki döntse el maga, ám intőjel lehet Antoine Griezmann reakciója, aki a videóban időnként jót derült Pogba produkcióján.
A 29 éves világsztár pár éve pedig egy klipben is szerepelt, amit az Adidas idő előtt adott ki, hogy bejelentse a játékos visszatérését a Manchester Unitedhez. Pogba ugyan nem adott még ki saját albumot, de alighanem ez csak idő kérdése.