Fogkefe, láncfűrész, sínverés, fokhagyma - íme, a foci legbizarrabb kabalái és hagyományai
A labdarúgás alighanem a világ egyik legbabonásabb sportága. Jószerivel minden szurkolótábornak, csapatnak megvan a maga hagyománya, kabalafugurája, ami elengedhetetlen egyrészt a történelmi múlt, másrészt az ajándéktárgyak eladása miatt. Persze, a Fradi-sasról már hallottunk, a kölni kecske sem ismeretlen, ahogy a manchesteri ördög sem, ám a hatalmas sárga fogkefe, a fokhagyma, vagy a mérkőzés előtti sínverés talán szokatlan lehet. Éppen azért összegyűjtöttük a legfurcsább szurkolói hagyományokat, amiknek rendre érdekes történetük van.
A karamella és az Everton története
Helyénvalónak tűnik, hogy a listánkat Anglia egyik legrégebbi klubjával, az Evertonnal kezdjük. Az 1878-ban alapított klub komoly történelmi múlttal rendelkezik. A liverpooli csapat egyik hagyománya, hogy a mérkőzések előtt egy lány karamellás cukrot osztogat a nézők között.
Egy elmélet szerint a Goodison Park közelében volt egy Mother Noblett's nevezetű édességbolt, ami szorosan összefonódott a klub történelmével. Ugyanis a játékosok és a szurkolók minden meccs előtt, illetve után ezen a helyen találkoztak. Annak idején igazi közösségi helyként szolgált, az itt megismerkedett szerelmeseket és barátokat pedig a klub ma is használt becenevén Toffees-nak, vagyis karamellnek hívták. Mivel minden Everton-szurkoló legalább havonta egyszer ellátogatott az üzletbe, ezért mindenkire ezt a becenevet aggatták, aki a klubhoz köthető volt. A klub ráadásul az édességbolt tulajdonosát, akit Mrs. Noblettnek hívtak, az Everton hivatalos kabalafigurájává tette. Így minden hazai mérkőzés előtt egy fiatal lány a 19. századbeli kornak megfelelő öltözetben körbejárja a stadiont és karamellás cukrot dobál a tömegbe.
Musicalekből lett világhírű himnuszok
A futballvilág minden bizonnyal legismertebb himnuszával a Liverpool büszkélkedhet, a You'll never walk alone (Sosem jársz egyedül) összeforrt a klub történelmével. A dal eredeti verziója Richard Rodgers és Oscar Hammerstein 1945-ös, Carousel című musicaljében hangzott el, amely Molnár Ferenc Liliomjának zenés változata. Ám hogyan vált egy 1945-ös dal Anglia és Európa egyik legpatinásabb csapatának himnuszává? Nos, a válasz roppant egyszerű: a liverpooli illetőségű Gerry & The Pacemakers 1963-ban feldolgozta a dalt, és a banda bemutatta a a Liverpool akkori menedzserének, Bill Shanklynek, aki el volt ragadtatva.
A hatvanas években az Anfield Roadon az volt a szokás, hogy a meccsek előtt az aktuális slágereket játszották le a szurkolóknak, a helyi együttesek dalait viszont a szokottnál is nagyobb hangerővel énekelte a liverpooli tábor, a Kop.
A You'll never walk alone is állandóan műsoron volt, amíg jól állt a slágerlistán, de a szurkolók olyannyira a sajátjuknak érezték a dalt, hogy akkor is azt énekelték meccsek előtt, amikor már nem volt reflektorfényben. A dal címe bekerült a csapat címerébe is, valamint ott díszeleg a stadion bejáratánál, a Liverpool hazai meccse előtt pedig stílszerűen rendre felcsendül a himnusszá vált induló.
A West Ham United ha sikerekben nem is, de a klubhimnuszban minden bizonnyal felveszi a versenyt a Liverpoollal. Angliában a „You'll Never Walk Alone" című dal után alighanem a londoni drukkerek által kántált I'm forever blowing bubbles (Örökké léggömböket fújkálok) induló a leghíresebb.
A dal eredetije 1918-ból származik, zenéjét John Kellette szerezte, szövegét pedig a James Kendis, James Brockman, Nat Vincent triónak tulajdonítják. Először a The Passing Show of 1918 című musicalben hallhatta a közönség Helen Carrington előadásában. A dal gyorsan befutott, a kor minden jelentősebb énekese elő is adta a maga módján, és azóta sem tűnt el a süllyesztőben. Meglehetősen érdekes története van annak, hogy a kelet-londoni munkáscsapat hogyan került kapcsolatba a tengerentúlon nagy népszerűségnek örvendő dallal.
Az 1920-as évek végén egy Cornelius Beal nevezetű iskola igazgató, aki nagy barátságot ápolt a csapat akkori edzőjével, Charlie Paynterrel, az iskolai csapat meccsein az I'm forever blowing bubbles dallamára költött mindenféle szövegeket a játékosokról. Többek között Billy J. Murrayről, aki feltűnően hasonlított John Everett Millais „Buborékok" című festményén szereplő fiúra, amelyet akkoriban egy szappanreklámként használtak. Murray iskolájának igazgatója megmutatta a dalt Paynternek, onnantól kezdve pedig a dalt szépen lassan a szurkolók is elkezdték énekelni a meccseken.
Amikor élő állat a kabalafigura
A kétszeres BEK-győztes Benfica a 37 bajnoki címével és a 82 megnyert trófeájával Portugália legsikeresebb klubja. A portugál rekordbajnok azon kevesek közé tartozik, ahol a szurkolók körében a kabalák még a játékosoknál is híresebbek. A portugál csapatokra jellemző, hogy van totemállatuk. A Benficáé a sas, innen ered a becenév is, vagyis Águias, azaz Sasok. Ám ez a szimbólum nem csupán a klubcímeren kap főhangsúlyt,
annyira komolyan gondolják, hogy ők a sasok, hogy minden hazai meccs előtt szabadon engednek egy igazi sast,
amelyik jó esetben hosszan köröz a 65 ezer férőhelyes Estadio da Luz Stadion felett. Jelenleg két madara van a klubnak, gyakorlatilag mindkettő a stadionban lakik.
2018 áprilisában a Vitoria elleni meccs előtt az egyik sas kirepült a stadionból és megszökött. Az állat azonban egy nappal később visszatért a stadionba.
A lisszaboni együttesen kívül a Lazio is egy élő sast alkalmaz kabalaállatként.
Glasgow Rangers és a "szeretet-kehely"
A skót futball két legnagyobb klubja, a Glagow Rangers és a Celtic szembenállása nemcsak városi, vallási, hanem politikai eredetű is. A monarchiába és a brit egységbe vetett hit egyaránt jellemzi a Rangers-szurkolókat, ami együtt jár azzal, hogy lenézik a skóciai katolikusok ragaszkodását az írekhez, míg a Celticet éppen katolikus ír bevándorlók hozták létre 1888-ban.
A Rangersnél hagyománnyá vált, hogy az újév minden első hazai meccse után koccintanak a brit uralkodóra, hogy így fejezzék ki szeretetüket. Az egyesület dolgozói és a játékosok összegyűlnek az Ibrox Stadionban, és pohárköszöntőt mondanak, miközben a klub elnöke a Stoke Citytől 1937-ben kapott „szeretet-kehelyből" kortyol egyet, felesküdve arra, hogy folytatják a hagyományt minden évben.
Fokhagyma a rossz szellemek ellen
Spanyolországban a babona talán sehol máshol nincs olyan szinten jelen, mint az ország északnyugati részében található La Corunában. A város labdarúgócsapatának,
a Deportivo La Corunának a szurkolói minden hazai meccs előtt fokhagymagerezdeket terítenek le a pálya szélére az Abanca-Riazor stadionban, azt remélve, hogy ezzel elűzik a rossz szellemeket.
Tény, hogy huszonkét évvel ezelőtt spanyol bajnoki címet nyert az együttes, valamint szintén figyelemre méltó rekord, hogy 1991 és 2010 között veretlen volt hazai pályán a Real Madriddal szemben. Ám ez aligha a fokhagymának köszönhető, legalábbis, ha abból idulunk ki, hogy az elmúlt bő tíz évben háromszor is kiesett az élvonalból: 2011-ben, 2013-ban és 2018-ban, ráadásul a 2004-es BL-elődöntős klub tavaly a harmadosztályt is megjárta.
A szezon meglepetéscsapatánál csak a klub kabalája meghökkentőbb
Alighanem az idei szezon egyik legkellemesebb meglepetését okozta az európai kupamenetelésével a Bodö/Glimt. Bár az Európai Konferencia-liga elődöntőjébe nem jutott be, mégis az sokak szimpátiáját elnyerte bátor játékának köszönhetően. A harmadik számú európai kupasorozat csoportkörében óriási meglepetést okozott azzal, hazai pályán 6-1-re kiütötte José Mourino Romáját, amellyel Olaszországban 2-2-es döntetlent játszott. A negyeddöntőben újra találkozott a két csapat, és az első meccsen a Bodö/Glimt nyert 2-1-re, azonban a visszavágón az olaszok 4-0-ra ütötték ki a norvégokat.
Sokan talán értetlenül figyelték a Bodö/Glimt menetelését, vagy azt, hogy a drukkerek miért hadonásznak hatalmas fogkefével a kezükben a mérkőzések alatt. Pedig ez az egyedülálló szurkolói szimbólum már közel 50 éve a klub kabalája, és egyetlen meccsen sem hiányozhat a kelléktárból. Olyannyira, hogy aki esetleg elfelejtett volna magával vinni fogkefét, az még a csapat otthonául szolgáló Aspmyra Stadionban is vásárolhat egyet, mivel a csapatnak saját fogkefe márkája is van.
A szájhigiéniai eszköz a hetvenes évek közepétől vált hagyománnyá, amikor a klub még a másodosztályban szerepelt. Történt ugyanis, hogy az egyre népesebb szurkolói tábor kórusát már vezényelni kellett, az akkori vezérdrukker,
Arnulf Bendixen pedig cseppet sem volt elragadtatva a tábor produkciójától, ezért egy pálcát kért, hogy levezényelhesse a dalokat. A tömegből az egyik szurkoló a kezébe nyomott egy fogkefét, hogy azzal helyettesítse a karmesteri pálcát.
A Jordan fogkefe-gyártó cég képviselője azon a meccsen éppen a lelátón ült, és annyira megörült annak, amit látott, hogy elintézte, hogy a szurkolók a klub sárga színében pompázó hatalmas méretű fogkeféket kapjanak. Innentől kezdve a fogkefe elengedhetetlen része lett a szurkolói meccsfelszerelésnek, a drukkerek szokásává vált ajándék fogkefével zrikálni az ellenfelek csapatkapitányát a mérkőzések előtt.
A szájhigiéniában utazó norvég cég 2009-ben piacra dobta a Bodö/Glimt fogkeféket. Kezdetben csak a stadion szurkolói boltjában lehetett kapni, ám nem sokkal később már országszerte kezdték árusítani.
Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a fogkefe ennyire erős szimbólumává vált a klubnak, és hogy ilyen különleges történelmi múltja van"
– mondta korábban Tom Pettersen, a Jordan cég képviselője.
Fiatal klub elképesztő hagyománnyal
Bár csupán nyolc éve, vagyis 2014-ben alapították az észak-amerikai profi labdarúgóligában (MLS) szereplő Atlanta Unitedet, is így komoly hagyománnyal büszkélkedhet. Az első MLS-idényében, 2017-ben alakult ki az „Arany Szeg" rituálé, ami a város vasútépítő múltja előtt állít emléket. Minden meccs előtt a játékosok és a szurkolók aláírásukkal látnak el egy óriási aranyszínű vasúti szeget, amit aztán a drukkerek bevisznek a stadionba.
A hatalmas aranyszeget minden mérkőzés előtt egy elismert díszvendég veri bele egy kalapáccsal az előre kikészített platformba. Többek között a korábbi holland válogatott legenda, Edgar Davids, valamint Evander Holyfield bokszikon is abban a megtiszteltetésben részesült, hogy kalapácsot foghatott a rituálé keretein belül. A szurkolók elé kikészített síndarabba pedig minden meccs után az adott találkozó legjobb játékosa verhet bele egy szeget.
Nincs Portland Timbers-gól favágás nélkül
Az atlantai hagyományoknál is vannak furcsábbak. A szintén amerikai élvonalban szereplő Portland Timbers kabalája ugyanis egy Timber Joey nevet viselő favágó, aki minden hazai meccsen ott van a Timbers Army lelátója előtt. Minden hazai gólt követően láncfűrésszel levág egy farönköt, amit aztán a meccset követően átad a gólszerzőknek. A Favágó karakter figurájának eredete az 1970-es évekre nyúlik vissza, amikor is egy Jim Serill nevezetű férfi elkezdett Timbers-meccsekre járni. A hetvenes évek vége felé kitalálta a Timber Jim karakterét, és
engedélyt kért a vezetőségtől, hogy bevihessen egy láncfűrészt a meccsekre, amivel lelkesítette a tömeget.
Serillt 2004-ben szörnyű tragédia érte, egy autóbalesetben 17 évesen meghalt a lánya. Azóta a klub köménymagja, a Timbers Army minden meccsen legalább egyszer elénekli a lány kedvenc számát, a "You Are My Sunshine" című szerzeményt. Serill aztán 2008-ban visszavonult a Favágó szerepétől, ám örökségét és láncfűrészét átadta utódjának, Timber Joey-nak, aki az MLS-ben továbbra is vágja a rönköket a Portland mecsein.
origo.hu
Azahriah hivatalosan is visszavonult
origo.hu
Trump Harris ellen: ezekben az államokban dől el az amerikai elnökválasztás
borsonline.hu
A NASA kutatói is elsápadtak attól, ami a műholdfelvételen feltűnt
hirtv.hu
Ábrahám Róbert feljelentést tett Lakatos Márk és Osváth Zsolt ellen + videó
ripost.hu
Apa-lánya csapat fejtette meg a Marsról jött üzenetet
hirtv.hu
Több migránst kap egy német kisfalu, mint a teljes lakossága
origo.hu
Amerika választ - minden fontos hír az elnökválasztásról
nemzetisport.hu
Keddi sportműsor: Marco Rossi keretet hirdet
origo.hu
Hadas Kriszta: újabb részletek a haláláról
origo.hu
Forgács Gábor élete képekben
origo.hu
Bemutatkozott az új Suzuki e-Vitara
origo.hu
