Nemcsak a 6:3 volt csoda - volt egy csodálatos 2:1 is az angolok ellen

Szombaton 25. alkallommal találkozik a magyar és az angol labdarúgó-válogatott. Az eddigi 24 találkozóból 16-ot nyert a szigetországi csapat, 3 lett döntetlen, és 5 diadalt könyvelhettek el a mi focistáink. A 24-ből 7 volt tétmérkőzés. Mindkét Eb-selejtezőt Anglia nyerte, a négy vb-selejtezőből hármat, a tavaly októberi pedig 1-1-re végződött. Viszont a két nemzeti csapat eddigi legnagyobb téttel bíró találkozóján a magyar válogatott győzött. 1962. május 31-én, vagyis napra pontosan 60 évvel ezelőtt.

A chilei világbajnokság csoportkörében, az első fordulóban találkozott Magyarország és Anglia a chilei Rancaguában. A vb-t megelőzően a magyar válogatott talán története első komolyabb mélypontját élte át. Az 1956-os forradalom után szétszéledő Aranycsapat tagjai közül már csak Grosics Gyula, valamint az 1954-es vb-re nem nevezett Sándor Károly játszott meghatározó szerepet.

A társaság csúnyán leszerepelt az 1958-as világbajnokságon, míg az első Európa-bajnokság végjátékára 1960-ban el sem jutott.

Ráadásul az 1962-es vb előtt fél évvel egy hosszabb túrán vett részt a válogatott Dél-Amerikában, és ott rögtön egy Chiletől elszenvedett megalázó 5:1-es vereséggel kezdett. Majd a további két meccse közül sem nyerte meg egyiket sem, igaz Uruguay, majd ismét Chile volt az ellenfél. A vb előtt annyira szkeptikus volt mindenki, hogy az utolsó felkészülési találkozóra Törökország ellen mindössze 40.000-en jöttek össze a Népstadionban. Ráadásul egy borzalmas találkozón csak 2:1-re sikerült nyerni az akkor még semmilyen szinten nem jegyzett török válogatott ellen.

Sándor Károly, Fenyvesi Máté, Mészöly Kálmán és Szentmihályi Antal, a magyar labdarúgó válogatott játékosai a repülőgép lépcsőjén állva búcsúznak a Ferihegyi repülőtéren Forrás: MTI/Petrovits László

Aztán útban a vb-re a társaság néhány napra megállt Olaszországban, ahol előbb 3:1-re kikapott a házigazdák B csapatától, majd 2:0-ra legyőzte a Juventust, de azon a mérkőzésen majdnem elveszítette egyik ászát, Tichy Lajost. Szerencsére nem sérülés, hanem súlyos fegyelmezetlenség miatt kellet majdnem Chile helyett Magyarország felé vennie az irányt a támadónak, de végül sikerült orvosolni a problémát. Ugyanis mérkőzés közben csúnyán „bemutatott" Baróti Lajosnak, amikor az az egyik megmozdulása után rendre utasította. A szövetségi kapitány azonnal haza akarta küldeni, de Sándor Károly és Sipos Ferenc előbb a focistának könyörgött, hogy kérjen bocsánatot, majd a szakvezetőnek, hogy bocsásson meg. Ha nem is lett szent a béke, de végül

Tichy utazhatott, de túlzás azt állítani, hogy a legjobb előjelekkel indult a csapat fél éven belül másodszor is Chilébe.

Nehéz csoportba is került, ugyanis Anglia, Argentína és Bulgária közül kellett kettőt megelőznie a nyolc közé kerüléshez. Igaz, Argentínának akkor még nem volt a világ közvetlen élvonalába tartozó válogatottja, míg Anglia azon nimbusza, hogy a futball feltalálójaként bárkit képes legyőzni addigra szinte elveszett. A magyar és az angol válogatott ezt megelőzően 1960 májusában találkozott, és ezen Albert Flórián két góljával a mieink nyertek 2:0-ra. Az akkor pályára lépett 22 focista közül 13 játszott a chilei vb első találkozóján is: Springett, Armfield, Wilson, Flowers, Douglas, Haynes, Bobby Charlton, illetve Grosics, Mátrai, Sípos, Sándor, Albert és Rákosi.

Ez adhatott némi reményt a mieinknek. Meg az, hogy a decemberben (a dél-amerikai nyárban) szerzett tapasztalatokat hasznosítva ezúttal úgy érkezett az ottani, májusi télbe, hogy volt ideje akklimatizálódni.

Baróti Lajos volt a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya az 1962-es vb-n. Forrás: MTI/Lajos György

Az angolok elleni nyitómeccsünk előtt már bizakodó volt Baróti, amikor ezeket mondta:

Az itteni edzések hatására formába lendült a csapat. Sokkal gyorsabb és elevenebb a fiúk mozgása, mint amilyen az olaszországi előkészületi mérkőzéseken volt.

Azt hiszem, sikerült megvalósítani azokat az elképzeléseinket, hogy a játékosok Chilében akklimatizálódjanak, s feloldódjon bennük az az idegfáradtság és fásultság, amelyet elutazás előtt tapasztaltunk."

Az Aranycsapat korszakából megmaradt, akkor 33 éves Sándor Károly ezt üzente az itthoniaknak:

Azt remélem, hogy kellemes csalódást okozunk majd a magyar szurkolóknak. Ma már ez a csapat többre képes, mint néhány héttel ezelőtt. A megingott önbizalmunk ismét helyreállt, s csapatjátékunk színvonala is emelkedett. Nagy erőbedobással fogunk küzdeni!"

Mészöly Kálmán, a magyar labdarúgó-válogatott tagja élménybeszámolót tart szüleinek otthonában, a csapat dél-amerikai útjáról hazaérkezve Forrás: MTI/Petrovits László

A nála 13 évvel fiatalabb védő, Mészöly Kálmán akkor még csak nagy ígéret volt, és alig rendelkezett nemzetközi rutinnal:

Már túl vagyok az első válogatottságon, de kicsit mégis szurkolok, hiszen ilyen nagyfontosságú mérkőzésen, mint amilyen az angolok elleni találkozó lesz, még soha nem vettem részt. Nem félek, de tartok az angoloktól.

Kemények, gyorsak, nagyon nehéz ellenfelek. Nem tagadom, szívesen vettem volna, ha az első mérkőzést nem ellenük játsszuk."

Egy kis médiatörténelem

Az 1962-es labdarúgó-világbajnokságról Magyarországon nem volt televíziós közvetítés, de ez nemcsak a magyarokat érintette, mert egész Európában senki sem tudta élőben figyelemmel követni a chilei mérkőzéseket. A rádió a magyar válogatott összes meccsét élőben adta, Szepesi György helyszíni közvetítését milliók hallgatták a készülékek előtt. A Népsport kiküldött munkatársa, Tabák Endre szintén a helyszínről tájékoztatta az olvasókat.

A sorsolás akkor sem volt kívánságműsor, de a védelemben mellette szereplő rutinosabb Mátrai Sándor optimistábban nyilatkozott a Népsportnak:

Amikor decemberben itt jártunk, nagyon nehezen lendültünk játékba, mert sokat bajlódtunk az akklimatizálódással. Ez aztán károsan befolyásolta teljesítményünket. Most az átállás jobban sikerült.

Szervezetünk idejében megszokta az itteni éghajlatot, amiben persze része van annak is, hogy a mostani időjárás sokkal inkább hasonlít a magyarországi éghajlati viszonyokhoz."

A magyar-angol napja sajnos nem a magyarországi májusra emlékeztetett inkább, hanem a londonira. Reggeltől délig szakadt az eső a találkozónak helyet adó Rancaguában. Csak délben állt el az égi áldás, de az előrelátó szervezők a két tizenhatost vízhatlan ponyvával takarták le, ezzel óvták a pálya két legfontosabb területét.

Az angol válogatott később érkezett a stadionba, mint a magyar, a tagjai természetesen örömmel szemlélték a talajt. Szövetségi kapitányuk, Walter Winterbottom derűsen meg is jegyezte:

Nekünk csak kedvezne, ha újra eleredne az eső! Az esélyek most teljesen egyformák, sőt, ha kicsit mély lesz a talaj, előnyösebb helyzetbe kerülünk."

A mérkőzés

Magyarország-Anglia 2:1 (1:0)
Labdarúgó-világbajnokság, 1962. május 31. Chile, Rancagua, 9000 néző.
Vezette: Leo Horn (holland).
Magyarország: Grosics - Mátrai, Mészöly, Sárosi - Solymosi, Sipos - Sándor, Rákosi, Albert, Tichy, Fenyvesi.
Anglia: Springett - Armfield, Wilson, Norman - B. Moore, Flowers - B. Charlton , Greaves, Hitchens, Haynes, Douglas.
Góllövők: Tichy, Albert ill. Flowers (11-esből)

A találkozó elején a magyar csapat kapujához szegezte az angolt, utóbbi csak a nyolcadik percben tette első bátortalan portyáját a mieink térfelén. Majd a 18. percben közepet kezdhetett. Rákosi kitűnő labdával szöktette Tichyt. Bobby Moore megpróbálta szerelni őt, de a bűnbocsánatot nyert játékos faképnél hagyta az angol fedezetet, nagy lendülettel futott a kapu felé, és mintegy 20 méterről védhetetlenül bombázott a léc alá. 1:0 Bizonyítva Barótinak, hogy jól döntött, amikor mégis magával hozta őt a vb-re.

Albert Flórián (sötét mezben) a győztes gólt lőtte az angolok ellen az 1962-es chilei világbajnokságon Forrás: fourfourtwo.com

Az 57. percig vezetett válogatottunk. Ekkor egyenlített Anglia, egy olyan szituációt követően, amely után manapság biztosan nem születik gól. Viszont az elmúlt két évtizedben lehet, hogy olyan hátrányba kerül, hogy el is veszíti a találkozót. Történt ugyanis, hogy egy szöglet után Douglas ellökte Grosicsot, a labda Greavés elé perdült, akinek a lövését a gólvonalon álló Mátrai Sándor kézzel fogta meg. A bíró 11-est ítélt, de az akkori szabályok szerint nem állította ki a magyar mezőnyjátékost.

Flowers egyenlített, de a mieink maradtak 11 játékossal a pályán.

És így volt esély újból vezetést szerezni. Negyedóra elteltével ez meg is történt, egy zseniális egyéni megmozdulásnak köszönhetően. Sárosi szerezte meg a labdát, remekül szöktette Albertet, a néhány évvel később Aranylabdát kapó csatár villámgyors cselek után maga mögött hagyta a teljes angol védelmet, és feltartóztathatatlanul tört a kapura. A kimozduló Springett kapus mellett is elvitte a labdát, és éles szögből, a kapufához berohanó Wilsont is nagyon átverve a rövidbe lőtt.

A győztes gólt Albert Flórián szerezte, a Mészöly Kálmán vezette védelem pedig végig ellenállt az angoloknak Forrás: MTI

Magyarország a két világraszóló győzelmet hozó, de mégis barátságos találkozó után ezúttal tétmérkőzésen is legyőzte Angliát! Ahogy a 6:3 és a 7:1 után, ezúttal is az angol kapitány gratulálhatott a magyarnak, és Winterbottom keserűen ezt mondta:

Megvallom, nagyon meglepett a magyar csapat teljesítménye. Többször is láttam Budapesten a magyar csapat előkészületi mérkőzéseit. Nem hittem benne, hogy ellenünk ennyire fel tud majd javulni. Nemcsak erőnlétben, hanem taktikailag is fölénk kerekedett."

Baróti Lajos nagyon elégedett volt a mérkőzés után:

Mindenki kitett magáért. Amit vártam, amit reméltem, bekövetkezett. Közös erőfeszítéseink nem voltak hiábavalók. A bolgárok ellen is győzelmet várok."

Ez meg is történt. Három nappal később a vb legnagyobb különbségű győzelmét hozó találkozón a magyar válogatott úgy ütötte ki Bulgáriát 6:1-re, hogy már a 12. percben 4:0 volt az állás. A csoport utolsó, számunkra már téttel nem bíró találkozóján pedig 0:0-át játszottunk Argentínával, akit ezzel haza is küldött a magyar csapat.

A Népsport három nap késéssel számolt be az eseményekről Forrás: Arcanum

A csoportelső Magyarország Csehszlovákiával találkozott a negyeddöntőben, míg a második helyen továbbkullogó Anglia Brazíliával. A brazilok 3:1-re győzték le az angolokat, és később megvédték a világbajnoki címüket.

A magyarok pedig úgy kaptak ki a csehszlovákoktól, hogy Tichy Lajos szabadrúgásból óriási gólt lőtt, ám a szovjet bíró, Latyisev - máig érthetetlen módon - nem adta meg a magyarok szabályos gólját.

Így a csehszlovákok Scherer Adolf góljával 1:0-ra legyőzték Magyarországot és ők jutottak be a legjobb négy közé.

Idehaza mindenki hatalmas csalódottsággal fogadta az újabb kiesést, s azt, hogy az 1962-es világbajnokság végjátékát ismét Magyarország nélkül rendezték meg.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.