A Finalissimának elkeresztelt interkontinentális szuperkupának a londoni Wembley teltház előtt adott otthont, ahol a legutóbbi Európa-bajnok Olaszország és a Copa América-győztes Argentína csapott össze. A két földrész labdarúgó-szövetsége decemberben állapodott meg egymással, hogy közel harminc esztendőnyi szünet után ismét összecsap a két kontinensbajnok a kupáért.
Ilyen eseményt harmadszor rendeztek meg a történelemben: 1985-ben Franciaország 2-0-ra verte Uruguayt, míg 1993-ban a Diego Maradonával felálló Argentína tizenegyesekkel győzte le Dániát – a másfél éve meghalt legendát több plakát is ábrázolta a mai mérkőzésen, hiszen mindkét országhoz komoly kötődései voltak.
A világbajnokságról lemaradó, és a magyar válogatottal egy Nemzetek Ligája-csoportban szereplő olaszokat Giorgio Chiellini 117-edszerre és egyben utoljára vezette ki a gyepre, a túloldalon Lionel Messi viselte a csapatkapitányi karszalagot.
A mérkőzés elején a mezőnyjátékukat mutatták meg a csapatok, a kapuk közül bármelyik (az argentin) először a 21. percben forgott veszélyben, amikor Andrea Belotti léc alá tartó fejesét kellett fognia Emiliano Martíneznek. Mikor már elkezdték uralni a meccset az olaszok, a 28. percben Messi fordult le a védőjéről a tizenhatos sarkánál, lement egészen az alapvonalig, a középre gurított labdát pedig Lautaro Martínez passzolta be közvetlen közelről az üres kapuba, ezzel vezettek az argentinok.
Az első félidő hátralévő részében aztán ismét az olaszok akarata érvényesült, ám komoly helyzetet nem tudtak kialakítani. Ellenben a dél-amerikaiakkal: a játékrész hosszabbításában meglódult két játékosuk, és Martínez kiugratását követően Ángel Di María el tudta pöccinteni a labdát a kivetődő Gianluigi Donnarumma felett.
A szünetre kétgólos argentin vezetéssel mehettek tehát a csapatok.
A félidőben Roberto Mancini hármat is cserélt: Chiellini mellett két csatárát, Belottit és Bernardeschit is lehozta, és a Lazzari, Scamacca, Locatelli trióval próbálta megújítani csapatát. A játékrész elején rengeteg kisebb-nagyobb szabálytalanság miatt sokat állt a játék, márpedig az idő múlása az argentinok győzelmi esélyeit növelte.
Az 56. percben Bonucci pontatlanul hazatett labdáját Donnarumma néhány centivel a gólvonal előtt érte el, a kapufával is ütköző kapusnak azonban sikerült felszabadítania.
Néhány percre rá újabb bravúrokra volt szüksége: Di Maríának előbb a tekerését kellett fölé tornásznia, majd a második gól szerzője egy életerős kapáslövéssel is megkínálta a hálóőrt. Az olaszok teljesen szétestek a második játékrész derekára, és sorban jöttek az argentin ziccerek: előbb Lo Celso előtt adódott egy óriási lehetőség, amit az oldalhálóba lőtt, majd Messi kísérleteit hárította sorra a PSG kapusa.
Az utolsó negyedórában már nem jöttek futószalagon az argentin helyzetek, de zömében náluk volt a labda, az Európa-bajnoknak pedig esélye sem volt még a szépítésre sem. A hajrá nagy része azzal telt el, hogy Lionel Scaloni kihasználta mind az öt cserelehetőségét, többek között Paulo Dybalát is pályára küldte.
A hajrában aztán ő adta meg a kegyelemdöfést: Messi cselsorozata után elé került a labda, Dybala pedig egy átvétel után kilőtte a bal alsót.
A kiegyenlített első félidő után a kétgólos előny birtokában is sokkal jobban fociztak az argentinok, így megérdemelten nyerték meg a Finalissimát, amivel megvédték a 29 évvel ezelőtt megszerzett címüket.
Finalissima (interkontinentális szuperkupa)
Olaszország - Argentína 0-3 (0-2)
(gólszerzők: L. Martínez 28', Di María 45+1', Dybala 90-4')