Kiküldött munkatársunk helyszíni jelentése Cesenából.
Az olasz szövetség előszeretettel "mutogatja" országszerte a válogatottat. Míg a magyar csapat rendre a 67 ezer férőhelyes Puskás Arénában játszik, jellemzően telt ház előtt, addig az Azzurri a tavaly nyári Európa-bajnokság három római csoportmérkőzését követően már hetedik különböző városban fogadja soros ellenfelét.
A nagyvárosok közül már kipipálták Milánót, Torinót, Firenzét és Bolognát, a kisebbek közül sorra került Reggio Emilia és Palermo (ahol elbukták a vb-szereplést), ezúttal pedig egy még kisebben, Cesenán van a sor.
A középkori műemlékekben gazdag, cirka 100 ezer lakosú város nem sok mindenről nevezetes, hacsak arról nem, hogy két pápa, VI. és VII. Pius is itt látta meg a napvilágot, hasonlóan a tragikus sorsú kerékpárversenyzőhöz, Marco Pantanihoz. És, ha legközelebb az edzőteremben egy Tchnogym márkájú gépen izzadnak, akkor is gondoljanak jó szívvel Emili Romagna tartomány eme kisvárosára.
Szó, ami szó tehát, megérdemel egy kis ünnepet a város, ahol a futballszeretőknek egy nappal tovább tart a Pünkösd,
ami Olaszországban sokkal fontosabb egyházi ünnep, mint nálunk. Ennek is lehetett köszönhető, hogy Cesenában hétfőn délelőtt nem volt valami nagy forgalom, a bárokon és a pizzériákon kívül szinte minden üzlet zárva volt.
Még az MLSZ által igényelt összes jegyet, majd a pótlólag kiadott kontingest is pillanatok alatt felvásárló magyar drukkerek sem kapkodták el az érkezést, dél tájban a Cesenai vasútállomás aluljárójában rájuk váró rendőrök is békésen beszélgethettek.
Pedig a kora reggel Budapestről Bolognába (innen egy óra vonattal Cesena) induló fapados járaton már szép számmal utaztak magyar drukkerek. Fradista, Újpesti, nagykanizsai és az ország számos további pontjáról érkező szurkolók keltek útra, közülük azonban nem mindenkinek indult kellemesen a túra. Pedig, amikor fél 9 körül a kifutópálya felé guruló gépen felharsant, hogy "Meccsre megyünk, dörrenjünk meg!", majd jött egy kiadós "Ria, Ria, Hungária!" még senki nem gondolta, hogy nem tart sokáig a jókedv.
Alighogy felértünk a felhők közé, és megkezdődött a felszolgálás, az egyik stewardess és néhány magyar drukker veszekedésére lettünk figyelmesek. Pontosabban, az olasz hölgy veszekedett, aki úgy vélte, hogy a drukkerek egyik illetlen mozdulatot tett az irányába, és ezt nem hagyta annyiba. Szó szót követett - a magyar szurkolók nem voltak agresszívek, többen is igyekezte békés mederbe terelni a vitát, míg a hírbe hozott drukker váltig tagadta a vágadta - végül azonban a magyar fiú személyigazolványát és beszállókártyáját is elvették, ő pedig nem hagyhatta el a gépet a többiekkel együtt. Csak remélni tudjuk, hogy rendeződött az ügy, és ma a társaival ott lehet a Dino Manuzzi Stadionban.
A stadiont 1957-es átadásától 1982-ig La Fiorita néven ismerték, majd a klub legendás elnökéről, Dino Manuzziról nevezték el, akinek munkálkodása nyomán a harmadosztályból a Serie A-ig jutott a csapat, sőt 1976-ban még az UEFA-kupa mezőnyében is felűnt az együttes, de az első fordulóban 4-3-as összesítéssel alulmaradt a kelet-német Magdeburggal szemben. Az egykor 31 ezres stadiont 1988-ban szinte teljesen átépítették, és miután az olaszok nem nyerték el a 2016-os Eb-rendezés jogát, azóta nem is újították fel a már csak 24 ezer néző befogádásra alkalmas létesítményt. Illetve annyiban mégis "modernizálták", hogy 2012-ben előbb műfűre cserélték a gyepet, majd inkább visszatértek a rendes, élő gyepszőnyeghez.
Cikkünk bevezetőjében azt írtuk, hogy a magyar válogatott megannyi "sorsdöntő"-nek kinevezett mérkőzés után végre valóban minden tét és teher nélkül léphet pályára. Mi vesztenivalónk van elvégre? Az aktuális Európa-bajnok otthonában lépünk pályára, mégpedig a Nemzetek Ligája A osztálya 3. csoportjának éllovasaként, miután legyőztük a tavalyi Eb-döntős angolokat, a tornát megnyerő olaszok pedig 1-1-es döntetlent játszottak Bolognában Németországgal.
Bár Marco Rossi szövetségi kapitány szerint
az eredmény olyan szempontból nem kedvező számukra a következő meccsekre nézve, hogy eddig minden ellenfelük azt gondolta, a magyarokat biztosan legyőzik, és ez most bizonyára megváltozott,
az olasz szakembert ismerve, aligha egy ijedt csapat fog kifutni a pályára. A kapitány az angolok elleni világraszóló siker után is hangsúlyozta, hogy továbbra is két lábbal kell a földön járniuk, és a játékosait nem teheti elbizakodottá a történelmi siker, azt azért már korábban leszögezte, hogy a mostani magyar válogatottnak egyetlen ellenfelétől sem kell tartania, és nem is tart.
"Ha a játékosok kvalitását nézzük, tudom, hogy ő van előnyben, de az is biztos, hogy az olasz csapat tisztel bennünket" - mondta a hétfő esti sajtótájékoztatón Marco Rossi, amit Vécsei Bálint azzal toldott meg, hogy ugyan az olaszok mostanában nincsenek csúcsformában, de "Mindenki készen áll, és tudjuk, hogy milyen pontokon sebezhető az olasz csapat" - azaz lehet okunk a bizakodásra.
De ez a megalkuvás nélküli kiállás nem csak a kapitányra igaz: a pályán és az öltözőben Szalai Ádám által igazi csapatkapitányként vezetett válogatotton már a tavalyi Európa-bajnokságra vezető úton, majd torna két budapesti és egy müncheni meccsén is látszott, hogy a lehet az ellenfél a világbajnok francia, a hazai pályán szinte legyőzhetetlen német, vagy Cristiano Ronaldóval felálló portugál együttes, a mieink már egy olyan csapatot alkotnak, amelyet nem lehet félvállról venni.
Alighanem ezt a leckét jól megtanulták az angolok is, akik ellen már nem csak stabilan védekezett a magyar csapat,
de a meccs egyes szakaszaiban gyorsabban és ötletesebben is támadott a magyar csapat.
Pontosan erre, azaz a stabil védekezésre és gyors, ötletes támadásépítésre lesz szükség az olaszok ellen is. A kapitány továbbra sem számíthat a koronavírusos Gazdag Dánielre, valamint a vasárnapi edzésen megsérülő Kleinheisler Lászlóról is le kell mondania. Azt már hétfőn délelőtt elárulta Rossi, hogy a kapuban lesz változás, Dibusz Dénes fog kezdeni Gulácsi Péter helyett, de ez sem igazán újdonság, hiszen már a szakember már a kerethirdetéskor jelezte, hogy két-két meccset kap mindkét kiváló kapus.
A magyar keret
Kapusok: Dibusz Dénes (Ferencváros), Gulácsi Péter (RB Leipzig), Szappanos Péter (Budapest Honvéd)A Marco Rossival a Sampdoriában együtt töltött két szezon okán jó barátságot ápoló Roberto Mancini csapata ugyan nincs kirobbanó formában, de éppen az utóbbi hónapok vesszőfutása teheti veszélyessé az Európa-bajnokot. Az olaszok az Eb-döntő óta lejátszott 11 meccsükből mindössze hármat nyertek meg, melyek közül egyedül a belgák elleni NL-bronzmeccs (2-1) tekinthető mértékadónak, hiszen a litvánok letaglózása (5-0) és a vb-ről ugyancsak lemaradó, csalódott törökök elleni szűk győzelem (3-2) aligha nevezhető nagy sikernek. Valamennyi vereség közül az idén márciusban Palermóban elszenvedett, Észak-Macedónia elleni hosszabbításos vereség (0-1) a legfájóbb, hiszen így biztossá vált, hogy a négyszeres világbajnok sorozatban másodszor marad le a futball legfontosabb tornájról.
Mancini időközben elveszítette a válogatottól visszavonuló csapatkapitányt, Giorgio Chiellinit, ugyanakkor lehet, hogy többet nyert az Eb-n megsérülő római balhátvéd, Leonardo Spinazzola visszatérésével, akivel ismt élet költözhet az olasz szélsőjátékba.
A legtöbb kapitányhoz hasonlóan Mancini sem véletlenül jelölt meg 39 fős keretet: az olaszokra két hét alatt öt meccs vár, folyamatosan frissíteni kell. És fiatalítani, talán már a következő vb-re készülve. Így került be a keretbe a 20 éves Matteo Cancellieri és Samuele Ricci, a 22 éves Davide Frattesi, az egy évvel idősebb Andrea Pinamonti, vagy éppen a németek ellen bemutatkozó 18 éves Wilfried Gnonto is.
Az angolokat 1962 után tudta újra legyőzni a magyar válogatott, úgyhogy miért ne bízhatnánk benne, hogy Cesenában még egy ennél is hosszabb, közel hetven éves nyeretlenségi sorozatot tud megszakítani a nemzeti együttes. Vendégként ugyanis utoljára 1953-ban, a római Olimpia Stadion nyitó mérkőzésén sikerült legyőznünk az olaszokat.
A magyar és az olasz labdarúgó-válogatott kedden 35. alkalommal találkozik egymással, az eddigi összecsapások utóbbi csapat fölényét mutatják, ugyanakkor legutóbb magyar siker született.
A korábbi 34 mérkőzésből a magyarok kilencszer, az olaszok 16-szor győztek, kilencszer pedig döntetlen született, a gólkülönbség 56-63. Idegenben még kevesebb babér termett a magyar csapatnak, ugyanis legutóbb 1959-ben ért el döntetlent és 1953-ban diadalmaskodott.
A két gárda legemlékezetesebb meccse az 1938-as világbajnokság döntője volt, amelyben a Squadra Azzurra 4-2-re győzött, amivel megvédte címét. A felek legutóbb 21 éve csaptak össze tétmérkőzésen, akkor 1-0-ra kikapott a magyar válogatott idegenben. Azóta egyetlen meccset játszottak egymással: 2007-ben barátságos találkozón Várhidi Péter szövetségi kapitány együttese hátrányból fordítva 3-1-re felülmúlta az akkor világbajnok ellenfelét a Puskás Ferenc Stadionban.
A magyar válogatott kedden 20.45 perctől lép pályára Cesenában az olaszok ellen. A csoport másik mérkőzésén ezzel egy időben Németország Angliát fogadja.