A Köln csapatát a dicső múlt mellett azért is illik tisztelni, mert a német bajnokságban, a Bundesligában harcolta ki az Ekl-selejtezőben szereplés lehetőségét. Az osztályozón nehezen elért bentmaradás után tavaly a hetedik helyen végzett, ami kisebb meglepetést keltett. Mert rosszabb helyezést várt tőle mindenki. És a tőle megszokott gyengébb játékot, mert
a Köln évtizedek óta nem közönségvonzó, szórakoztató gárda.
Bár igazából csak az utóbbi kifejezés helytálló, mert nem tud olyan unalmasan játszani, hogy ne teljen meg a stadionja. Valószínűleg akkor is ötvenezren lennének, ha „őfelsége", IX. Hennes 90 percig sétálgatna ott, és időnként legelne egy kis füvet, majd jóllakottan mekegne.
IX. Hennes ugyanis egy kecske. A Köln kabalaállata. A Bundesliga két élő kabalájának egyike. Ráadásul egy dinasztia tagja, ugyanis 1950 óta szurkol élő kecske a világhírű Dóm városában a focicsapatnak. A koronavírus előtti időkig csak két hazai meccsről hiányzott az éppen aktuális Hennes. A csapat címerében is szerepel, úgyhogy fontosabb tagja a klubnak, mint bármelyik játékos, vagy éppen a mindenkori edző.
Hennes annyira népszerű, hogy a kölni állatkertben naponta átlagosan háromezren keresik meg.
Sokkal több időt töltenek a ketrece előtt a látogatók, mint az oroszlánok, elefántok, zsiráfok, és más egzotikus állatok lakhelyei előtt összesen. Meccsnapon pedig szépen felöltözve szemléli az eseményeket a pálya széléről.
De vissza, a csapathoz! A tavalyi 7. hely erőn felüli teljesítmény volt. Ráadásul az elmúlt évekkel (rosszmájúan szemlélve: évtizedekkel) szemben a csapat az elmúlt idényben nézhető produkcióval állt elő.
Nem eget-földet rengetővel, de nem is olyan unalmassal, mint korábban.
Ehhez kellet egy edző, Steffen Baumgart, bár az igazsághoz tartozik, hogy a Köln mérkőzéseinek élvezeti értékének növeléséhez nélkülözhetetlenek a mester „celebkedései".
Baumgart már játékosként is meglehetősen különc volt, aztán edzőként is igyekezett kilógni a sorból, ám ezek a tavalyi szezonig csak az „érdekességek" rovatba helyezte a sportembert. Mert tényleg jópofa volt, ahogy pályafutása során állandóan felhajtotta a mezének nyakát, de ettől még nem lett nagy focista. Az akkor az NDK-hoz tartozó Rostockban született, 1972-ben, de
amikor elérte a felnőttkort már egyesült a két Németország, vagyis erre nem foghatja, hogy nem futott be komolyabb pályát.
A Wolfsburgban töltött egy évet nem számítva mindig olyan csapatokban játszott, melyek az egykori Kelet-Németország területén találhatóak. Így is 225 Bundesliga találkozón lépett pályára, többnyire a Rostock és a Cottbus mezében, de Wolfsburgban is alapembernek számított abban az egy évben. A Farkasokkal még az UEFA Kupában is játszott, sőt tinédzserként szerepelt egy KEK-találkozón is, a Polizei Schwerin gárdájában.
Középcsatárként 29 gólt szerzett a Bundesliga elsőosztályában,
vagyis maradjunk abban, hogy ezen felhajtott gallér miatt emlékszünk rá leginkább.
Edzőként meg azzal a sapkájával kelt feltűnést, melynél idétlenebbet maga Honecker elvtárs sem hordott annak idején. És azzal is nagy feltűnést keltett, hogy egész télen pólóban irányított az oldalvonal mellől. Ám ne legyünk igazságtalanok, a Paderbornt két év alatt a Bundesliga3-ból felhozta az élvonalba. Egy évvel ezelőttig ez volt edzői (sőt, lehet, hogy sportemberi) karrierje legnagyobb tette.
Talán felülmúlta ezt eddigi kölni ténykedésével. Az igazi ismertséget mindenképpen ez az év hozta meg neki.
Hálás témák a tévéseknek a partvonal melletti akciói. Meg minden más ténykedése, ha kamerát lát.
A kölni farsang nyitónapján rózsaszínű nyúl jelmezben vezényelte az edzést.
Amikor koronavírus-betegség miatt kénytelen volt karanténba vonulni a világhálót teleszórta a meccs alatt a konyhájában előadott bohóckodásaival. A sapkája pedig lassan a Dóm és Hennes után Köln harmadik legismertebb jelképe. Amikor tavaly a Bayern-Köln mérkőzés után a világ talán legjobb kapusa Manuel Neuer elkérte tőle, ő cserébe a kapus mezét kérte. Az üzlet létrejött. Volt játékosának, Anthony Modeste-nek viszont még rövid időre sem akarta odaadni. A francia egy gólja után lekapta azt a fejéről, de Baumgart roppant dühösen követelte vissza, és durván zavarta őt a pályára a középkezdéshez.
És ha már Modeste szóba került! A francia idén már nem a Köln játékosa, hanem a Dortmundé. És ez (elvileg!) komoly érvágás a kecskéseknek, mert a csatár a legutóbbi szezonban 32 találkozón 20 gólt szerzett az 52-ből. Ezzel a góllövőlistán negyedik lett, Robert Lewandowski, Erling Haalnad és Patrick Schick mögött. Ihletett formában focizta végig a szezont, és a fejjátéka a legjobb volt a ligában.
Ám nem valószínű, hogy a franciának 34 évesen lett volna még egy olyan jó szezonja, mint a legutóbbi.
Nélküle viszont eléggé drasztikusan visszaesett a keret értéke. Jelenleg csak a két újonc, és a biztos kiesőnek gondolt Bochum olcsóbb tőle. A Bayern játékosainak összértéke majdnem 10-szerese a kecskésekének, és még a Freiburgé is közel duplája. Tudjuk, hogy a pénz nem rúg gólt, de ez azért elgondolkoztató.
Modeste mellett távozott a középpálya egyik legjobbja, Salih Özcan, és szintén ebből az egységből az osztrák válogatott, Louis Schaub, aki viszont nem tudott beilleszkedni.
Maradt viszont a csapat pontrúgásait tökéletesen elvégző Florian Kainz, továbbá a meghatározó focisták közül Dejan Ljubicic, Mark Uth, Luca Kilian, a korábbi német válogatott hátvéd, Jonas Hector, és a tunéziai nemzeti 11 kulcsembere, Ellyes Skhiri.
A kapuban továbbra is lehet számítani arra a Marvin Schwäbe-re, aki kiszorította onnan ( Baumgart zseniális húzásainak egyikeként!) Timo Hornt.
A védekezése rendben van a Kölnnnek, a támadójátéka kérdőjeles.
A tavalyi formájában játszó Modeste pótolhatatlan, de mint szóba került, aligha tudta volna megismételni legutóbbi produkcióját, de ez csak feltételezés. Ahogy az is csak egy jóslat, hogy valószínűleg nem fog ő beilleszkedni a nagy Dortmundba, ahol egészen más típusú a támadójáték. Nem kizárt, hogy már télen „visszamenekül" Kölnbe, de ez a mostani Fehérvár elleni mérkőzések szempontjából teljesen mindegy.
A francia pótlására van négy támadó a keretben, közülük bárki a helyére léphet, bár a fejjátéka egyiknek sem lesz olyan, mint neki.
Sebastian Andersson - nem titok - nem kedvence Baumgartnak, és ezt utóbbi lépten-nyomon hangoztatja is. A svéd gyakorlatilag meg is egyezett nyáron a Bröndbyvel, de végül mégis maradt. Az edző diplomatikusan - ez nem feltétlenül jellemző rá - azt mondta, hogy becsülettel végezte az edzéseket a felkészülés során, de az ő rangsorában többen is előtte vannak. Pl. a 20 éves Jan Thielman, akiből „lehet focista", az örmény válogatott Sargis Adamyan, de
a legtöbb a Dortmundból érkező Steffen Tiggestől várható.
Utóbbi ugyan már 24 éves, de még nem késő bebizonyítania, hogy ha kap lehetőséget (a BVB-nél nem nagyon kapott három év alatt) akkor hasznára lehet egy Köln szintű csapatnak.
Ő viszont a Fehérvár ellen még nem fog játszani, mert ugyan az edzéseket elkezdte bokatörése után, de még nem teljesen egészséges.
Ahogy az esetleges további csatárigazolások sem.
A német újságírók naponta „összeházasítanak" a Kölnnel egy-egy támadót.
A teljesség igénye nélkül néhány név az elmúlt napok „terméséből": Branimir Hrgota a Fürthből, Jhon Córdoba a Krasznodarból, Joel Pohjanpalo a Leverkusenből és Alexander Sörloth, akinek a játékjoga a Leipzignél van. Ezekre a találgatásokra Baumgart fanyar humorral annyit mondott:
Remek szórakozást nyújtanak nekem, mikor olvasom ezeket a híreket, mert én tudom, hogy kivel tárgyalunk, és kivel nem. Sőt, azt is tudom, kit igazolunk majd le, de a közvélemény csak találgasson nyugodtan."
"Egy dolog biztos: ez a mostani Köln nem állt még teljesen össze. Ez lehet a magyar csapat esélye. Mert valószínűleg októberben vagy novemberben már nem lenne esélye a Fehérvárnak, de most akár lehet.
A jelenlegi Köln nem világverő csapat.
Persze ugyanez volt a vélekedés tavaly ilyenkor az Eintracht Frankfurtról is, aztán megnyerte az Európa-ligát.