Lassan kezdünk megbarátkozni a gondolattal, hogy mikor rendezik a világbajnokságot és a helyszínt is próbáljuk megszokni, de valahogy nem olyan érzésekkel várja az ember ezt a katari vb-t, mint egy nyári tornát. Az időponttal egyébként nem biztos, hogy rosszul járunk – ha nem arra gondolunk, hogy novemberben biztosan nem nagykabátban fogunk a kivetítők előtt ülni, akkor újabb közösségi élménnyel leszünk szegényebbek. Az más kérdés, hogy azzal még jól is járhatunk, ha a sztárfocisták még félig sem lesznek kizsigerelve a bajnokság kevesebb, mint féltávjánál, ugyanis nagyjából itt szakadnak majd ketté az európai topligák.
De térjünk vissza a nyitómeccsre. Augusztus közepén derült ki, hogy a tervezettnél egy nappal korábban kezdődik majd a torna, ugyanis a FIFA jóváhagyta, hogy a katari világbajnokság november 20-án kezdődjön. Ennek értelmében a megnyitót és Katar válogatottjának első, Ecuador elleni találkozóját az elfogadott menetrendhez képest 24 órával hamarabb rendezik meg.
Az eredeti kiírás szerint a torna november 21-én négy mérkőzéssel rajtolt volna, és rendhagyó módon a nyitóünnepség, valamint a rendező ország csapatának bemutatkozó találkozója előtt két meccset - Szenegál-Hollandia, Anglia-Irán - is játszottak volna.
Hogy ezzel miért kellett augusztusig várni, az rejtély, de a lényeg, hogy helyreállt a világ rendje, azaz a házigazda kezdi majd a világbajnokságot. Ez így van rendjén, még akkor is, ha szinte teljesen érdektelen a számottevő futballkultúrával nem rendelkező Katar Ecuador elleni meccse.
A múltban egyébként ugyanennyire volt érdektelen az, hogy az adott meccs a vb első vagy éppen sokadik meccse. A klasszikus megnyitó és a ma is ismert nyitómeccs fogalma sokáig nem létezett. 1930-ban, az első világbajnokságon például két meccset rendeztek egy időben a nyitókörben. Egy Franciaország-Mexikó (4-1) és egy Egyesült Államok-Belgium (3-0) meccsel indult a torna.
Négy évvel később még ezt is sikerült felülmúlni, ugyanis nyolc meccset rendeztek egy időben az olaszországi világbajnokságon, azaz az összes csapat egyszerre kezdte meg a szereplését. A címvédő Uruguay el sem indult a tornán. A nyolc meccsen a kor szokásainak megfelelően rengeteg gól volt, Olaszország-Egyesült Államok 7-1, Spanyolország-Brazília 3-1, Ausztria-Franciaország 3-2, Magyarország-Egyiptom 4-2, Csehszlovákia-Románia 2-1, Svájc-Hollandia 3-2, Németország-Belgium 5-2, Svédország-Argentína 3-2 eredmények születtek.
1938-ban, a franciaországi torna egy Svájc-Németország meccsel kezdődött, ez volt az első egyedüli nyitómeccs, és az első, ami döntetlenre (1-1) végződött.
A II. világháború miatt legközelebb 1950-ben rendeztek világbajnokságot, akkor a házigazda Brazília 4-0-ra verte Mexikót. Mégsem lett rendszer ebből a felállásból, mert 1954-ben, Svájcban újra négy meccsel rajtolt a torna. A házigazda nem, de a címvédő Uruguay pályára lépett. Brazília-Mexikó (5-0), Jugoszlávia-Franciaország (1-0), Uruguay-Csehszlovákia (2-0) és Ausztria-Skócia (1-0) meccseket rendeztek.
Ezt követően úgy tűnt, kialakult valamiféle rendszer, mert négyből három alkalommal is a rendező kezdte a tornát. 1958-ban a rendező Svédország 3-0-ra verte Mexikót, majd 1962-ben megint négy meccsel indult a torna, a házigazda Chile 3-1-ra nyert Svájc ellen, valamint Uruguay 2-1-re verte Kolumbiát, Brazília 2-0-ra Mexikót és Argentína 1-0-ra Bulgáriát.
1966-ban Angliában már visszafogott nyitóünnepség is volt az Anglia-Uruguay meccs előtt a londoni Wembleyben. A házigazda angolok végül 0-0-s döntetlent játszottak a dél-amerikaiak ellen, igaz, a későbbi vb-döntő hazai hősei, Hurst és Peters ekkor csak a kispadon ücsörögtek.
1970-ben, Mexikóban is a házigazda kezdett, méghozzá a zsúfolásig megtelt Azték Stadionban, ahol 107 ezernél is több néző volt, ez a mai napig a nyitómeccsek rekordja.
A zászlós, mezes, lufis megnyitó után, pokoli hőségen lépett pályára Mexikó a Szovjetunió ellen, de nem tudta így sem megtörni az ellenfelet, itt is gólnélküli döntetlen született.
Ez már egy lezárult korszak, ami 1974-től 2002-ig tartott és utólag el lehet mondani, hogy valamiért nem működött. Kevés volt az igazán szórakoztató, esetleg sokgólos meccs, ráadásul viszonylag hamar kiderült, hogy nem ez lesz a megoldás. Érthető volt, hogy a FIFA megpróbált kitalálni valamit, de sorrendben így nézett ki négy nyitómeccs is:
Ebből is látszik, hogy hiába váltott szisztémát a FIFA, nem igazán változott semmi. 1982-ig kellett várni, hogy újra gól szülessen nyitómeccsen, ráadásul ez akkor óriási szenzációt jelentett. Argentína a Camp Nouban rendezett nyitómeccsen 1-0-ra kikapott Belgiumtól. Az igazsághoz hozzátartozik, ohgy az a belga csapat akkor éppen Európa-bajnoki ezüstérmes volt, de így is a Passarellával, Ardilesszel, Kempesszel, Valdanóval és a 21 éves Maradonával felálló argentinok számítottak esélyesnek.
A belgák ha kellett faragták Maradonát, ha kellett szabályosan szerelték, a belgák küzdöttek és fokozatosan lelassították az argentin akciókat, fél óra elteltével már teljesen kiegyenlített mezőnyjáték folyt. A 64. percben aztán megszerezték a vezetést a belgák, egy beadás után Vandenbergh mellre vette labdát, majd kissé körülményesen lekezelte, még arra is jutott ideje, hogy állítson rajta egyet, és 12 méterről laposan a kapu jobb oldalába helyezett. Később Maradona 22 méteres szabadrúgása után a labda óriási erővel vágódott a felső kapufára, ezen kívül viszont Pfaff mindent védett, amit csak kellett.
A két csapat így is továbbjutott a csoportjából, éppen a magyarokat megelőzve, de a következő csoportkörben elvérzett mindkét alakulat.
A tévénézők nem adták fel, próbálkoztak tovább, ugyanis kialakult egy tendencia, miszerint a döntő után a nyitómeccsekre voltak a legkíváncsibbak a nézők. 1986-ban újabb meglepetéssel kezdődött a vb, ugyanis a címvédő olaszok nem bírtak a bolgárokkal. A vb-nyitányok egyik legunalmasabb meccsén Altobelli szerzett vezetést az olaszoknak, majd hiába ölték az olaszok az időt, a lefújás előtt, öt perccel Szirakov fejelt kapuba. Így is az elmúlt évtizedek leggólgazdagabb nyitómeccsét játszották Mexikóvárosban ezzel az 1-1-es döntetlennel.
Az 1990-es nyitómeccset, aki látta, nem felejti el.
Az argentinok öt világbajnokkal, köztük Maradonával kezdtek a lesajnált szelídíthetetlen oroszlánok, azaz Kamerun ellen. Az 1982-es torna után másodszor kijutó Kamerun a legendássá vált Francois Omam-Biyick góljával 1-0-ra legyőzte Argentínát. Rajta kívül még a torna legendás figurája lett a 38 éves Roger Milla is, akinek vezérletével első afrikai gárdaként jutott el a negyeddöntőig Kamerun, amely Anglia ellen esett ki.
Roger Milla 1952-ben született, 1987-ben egy világbajnoksággal és egy olimpiával a háta mögött elköszönt a válogatottól. Vígan focizgatott (a Franciaországhoz tartozó) Réunion szigetén, amikor
a sikeres vb-kvalifikációt követően maga a kameruni elnök hívta föl telefonon, hogy keresse elő a régi stoplist, mert szüksége van rá a hazának. A válogatott szovjet szövetségi kapitánya, Valerij Nepomnjacsi csak egyszer küldte pályára sztárját 60 percnél hosszabb időre, de ez elég is volt neki. Románia ellen beállt a 61. percben, majd a 76.-ban és a 86.-ban rúgott egy-egy gólt. A kolumbiai elleni hosszabbításos nyolcaddöntőre esett a maratoni, 66 perces fellépése, de akkor is a végére tartogatta a show-t, a 106. és a 109. percben mattolta René Higuítát. És még a negyeddöntőt is majdnem megfordította.
Szenvedős volt az 1994-es világbajnokság nyitómeccse is, a németek Jürgen Klinsmann góljával verték 1-0-ra Bolíviát. Az a nap nem a nyitómeccs miatt marad emlékezetes, sokkal ikonikusabbá vált Diana Ross alakítása, aki képtelen volt eltalálni öt méterről a játékkaput a megnyitó alatt.
1998-ban a brazilok és a skótok meccse nyitott a vb-t, César Sampaio már az 5. percben gólt szerzett, de Collins tizenegyesből egyenlített. A skótok hősiesen harcoltak Colin Hendry vezetésével, de Boyd öngóljával a brazilok végül 2-1-re nyertek, így 1962 után született újra minimum három gól egy nyitómeccsen.
2002-ben már megégett a címvédő, ugyanis a franciák a nyitómeccsen 1-0-ra kikaptak Szenegáltól. Igazi sztárok születtek azon a meccsen, ki ne emlékezne Aliou Cissé, az azóta elhunyt, győztes gólt szerző Papa Bouba Diop, Salif Diao vagy éppen El Hadji Diouf remek játékára, többen is remek lehetőséget kaptak a torna után, miközben a franciák csoportutolsóként mehettek haza.
2006 óta nem a regnáló világbajnok, hanem a házigazda kezdi a világbajnokságokat. Először a németekre került a sor az új rendszerben, Jürgen Klinsmann csapata pedig 4-2-re verte Costa Ricát. Remek felhozó meccs lett az a németeknek, akik a bronzéremig jutottak.
A meccs még egy dologhoz jó volt, az öt góllal gólkirály Klose ezen a meccsen duplázott, így nagy lépést tett az aranycipő felé.
Négy évvel később először látogatott Afrikába a vb, itt lehetne egy kis párhuzam Katarral, de azért Dél-Afrikának komolyabb futballmúltja volt ekkor, mint most van Katarnak. Az a torna a kellemetlen vuvuzelákról marad emlékezetes, míg a nyitómeccsen egy életre megtanultuk Siphiwe Tshabalala nevét, aki bombagólt lőtt Mexikó ellen. A meccs vége 1-1 lett, a házigazda pedig balszerencsével nem jutott tovább a csoportjából.
2014-ben a brazilok hazai pályán vb-győzelemre készültek, de már a nyitómeccsen is volt, hogy akadozott a gépezet. Azt a meccset még simán, 3-1-re nyerték Scolari fiai a horvátok ellen, de a németek elleni 7-1-et talán a mai napig nem heverték ki a futball legnagyobb művészei.
2018-ban is az ideihez hasonló párosítással indult a torna, a házigazda oroszok 5-0-ra verték Szaúd-Arábiát, de a meccs, sőt, maga az eredmény sem vésődött be. Azzal, hogy a FIFA egyre bővíti a létszámot és folyamatosan felfedezetlen területekre viszi a világbajnokságokat, egyre több lesz a hasonló párosítás, mint a négy évvel ezelőtti vagy éppen a Katar-Ecuador.
De nézzük a jó oldalát, hasonló reformok nélkül soha nem jöhetnének létre ilyen egzotikusnak mondható (tét)meccsek. Hátha hosszú idő után újra egy izgalmakkal teli nyitómeccs vár ránk november 20-án.
