04 December 2021, North Rhine-Westphalia, Dortmund: Football, Bundesliga, Borussia Dortmund - FC Bayern München, Matchday 14 at Signal Iduna Park. Dortmund's Erling Haaland (l) discusses with Munich's Lucas Hernandez. IMPORTANT NOTE: In accordance with the regulations of the DFL Deutsche Fußball Liga and the DFB Deutscher Fußball-Bund, it is prohibited to use or have used photographs taken in the stadium and/or of the match in the form of sequence pictures and/or video-like photo series. Photo: Bernd Thissen/dpa (Photo by BERND THISSEN / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP)
Vágólapra másolva!
A Bundesliga elmúlt 13 szezonjában csak két csapat tudott bajnoki címet szerezni. Szombaton este 18.30-kor ez a két csapat csap össze, és ennek az ütközetnek mindig különös jelentősége van. Külön nevet is kapott ez a vetélkedés Németországban: a spanyol El Classico mintájára Der Klassikernek hívják. Bár nincs olyan régmúltba visszatekintő történelme, mint a Barcelona-Realnak.
Az 1900-ban alapított Bayern München és az 1909-ben létrehozott Borussia Dortmund évtizedeken keresztül nem vívott egymással tétmérkőzést. Nem is vívhatott, ugyanis 1963-ig a német bajnokságot területi elven szervezték, csak a régiók legjobbjai találkoztak a bajnokság kuparendszerben lebonyolított végjátékában. München Bajorországban található, Dortmund Észak-Rajna-Vesztfáliában, a kettő nagyon távol van egymástól földrajzilag.
Csak akkor csatázhattak volna a győzelem Istennőjét, Viktóriát megmintázó szoborért, majd később a Salátástálért, ha mindketten megnyerik a saját régiójuk pontvadászatát,
de erre nem került sor egyszerre. Bajorországot a Bundesliga előtti időkig a Nürnberg és az 1860 München uralta, északon pedig még több jelentkező akadt a trónra. Köztük a dortmundaiak ősi ellensége, a Schalke, amely 1963-ig hét bajnoki címet is begyűjtött. A Dortmund hármat, 1956-ban, 1957-ben és 1963-ban. A Bayern addig csak egyszer, 1932-ben ért a csúcsra.
Mindkét gárda már több, mint félszáz éve létezett, amikor 1965. október 16-án először mérkőzött meg egymással.
Münchenben bajnoki mérkőzésen 2-0-ra nyert a Dortmund, otthon pedig 3-0-ra.
Viszont a Német Kupában a Bayern győzött 2-0-ra. Ha az ezeken a találkozókon pályára lépőket megnézzük ez már előrevetíti a későbbi nagy rivalizálást. A bajoroknál játszott (további sztárok mellett) Sepp Maier, Franz Beckenbauer és Gerd Müller, a Ruhr-vidékieknél Hans Tilkowski, Lothar Emmerich és Sigfried Held.
Mai fejjel komoly csemegének gondolnánk egy Müller-Tilkowski, vagy egy Emmerich-Beckenbauer párharcot.
Az akkori futballt kevésbé ismerők számára: utóbbi kettő együtt játszott az 1966-os vb döntőjében Anglia ellen, és abban a fináléban még Tilkowski védte a német kaput, Maier, pedig a kispadról nézte kollegáját.
Ezekről a „klasszikus párbajokról" kevesen őriznek emlékeket, ám ahogy időben haladunk előre egyre több összecsapás képe elevenedik meg a szurkolókban.
Matthäus- Möller, Kahn-Chapuisat, Robben-Subotic.
Örök emlék mindegyik.
A két, 1990-ben világbajnoki címet szerző focista 1997 áprilisában találta meg egymást. Bizonyára sokan látták a jelenetet: a későbbi magyar kapitány, Lothar Matthäus úgy tesz, mintha potyognának a könnyei, a később Bernd Storck mellett szintén a mi nemzeti 11-ünknél dolgozó, Andreas Möller pedig erőszakosan le akarja törölni a képzeletbeli könnycseppeket.
Matthäus erről később azt mondta:
Möller kedves fickó, jól kijövünk egymással, hiszen vb-t is együtt nyertünk. Ám a pályán ő sárgában volt, én meg piros-kékben. Egész meccsen szimulált, fetrengett, ezt meguntam, és szóltam neki: fejezd már be az állandó picsogást, kisfiú!"
Ez alig egy hónappal volt azelőtt, hogy a Dortmund megnyerte a Bajnokok Ligáját. Vagyis nemcsak a Bayernnél volt jobb, hanem a kontinens összes csapatánál. Ekkor Ottmar Hitzfeld irányította, és ezekben az időkben volt először egy szinten a két csapat.
Hitzfeld 1991-es érkezéséig a Bayern már 11-szer megnyerte a Bundesligát, a Dortmund egyszer sem.
Vagyis ekkortól beszélhetünk igazi rangadóról a két csapat találkozása esetén, de ekkor még nem létezett Der Klassiker kifejezés.
Igazán parázs csatákat hoztak a '90-es évek. Ekkor repült ki úgy a kapujából nyújtott lábbal Oliver Kahn, hogy majdnem lerúgta Stephane Chapuisat fejét. Majd a kapuskirály olyan közelről üvöltött Heiko Herrlich arcába, hogy még egy harapómozdulatot is tett. Sokszor igazán forrt a levegő a két csapat találkozása során.
2001 tavaszán három kiállítást, és 13 sárga lapot hozó meccset vívott a két gárda,
a Bayern kezdőcsapatából csak két játékos neve nem került fel a figyelmeztető kártyára. A hajrában egy dortmundi szabadrúgás után a kapufáról került az akkor éppen kettős emberhátrányban játszó Bayern kapusának, Kahnnak a kezébe a labda a gólvonalon.
Ő pedig térdepelve rázta az öklét az ellenfél szurkolói felé.
Ha az akkor bemegy, a Schalke a bajnok, és nem a Bayern. Utóbbit egyébként ekkor már Ottmar Hitzfeld irányította, és a Salátástál mellett a Bajnokok Ligáját is megnyerte.
Ám egy évvel később a dortmundiak kicsavarták a müncheni kezekből az ezüsttálat, majd 2011-ben és 2012-ben is ők ünnepelhettek.
Az akkori sikerkovács, Jürgen Klopp ezekről az évekről ezt mondta:
Az volt a mottónk, hogy nem nekünk kell a legjobbnak lenni, csak le kell győznünk a legjobbat. Ez utóbbi a Bayern volt, de mi vertük őket, és magunk mögé utasítottuk."
2012-ben emlékezetes módon lett bajnok a BVB. Ugyanis a 30. fordulóban úgy találkozott a két gárda Dortmundban, hogy három pont előnnyel rendelkezett Klopp csapata. Vagyis a bajorok győzelemmel utolérik a sárga-feketéket, sőt meg is előzik. Ehelyett a Dortmund úgy győzött (és lett gyakorlatilag bajnok), hogy a hajrában
Arjen Robben botrányosan elvégzett 11-esét védte Roman Weidenfeller.
Ezt követően az összeroppant holland arcába egy centiről üvöltött igen cinikusan Neven Subotic.
Robben ezért a sportszerűtlen lépésért a 2013-as BL-döntőben vágott vissza, amikor a hajrában az ő góljával verte meg a Bayern Subotic csapatát.
Utóbbiban (sérülés miatt) nem játszott a Wembleyben Mario Götze, aki nyolc éves korától szerepelt a Borussiaban, de még a Nagy Döntő előtt aláírt a vetélytárshoz.
Götze természetesen olyan kellemetlen órát élt át néhány hónappal később, mint kevesen a foci történetében. A Dortmund-Bayern mérkőzésen majdnem 80.000 ember szidta folyamatosan, a legszalonképesebb kifejezés az „áruló" volt. Pep Guardiola nem jelölte a kezdőcsapatba, ám a második félidő elején elküldte melegíteni. Ilyet még nem látott a világ:
Götze nem a pálya mellett, hanem az öltözőfolyosón melegített.
Aztán hihetetlen gyűlöletcunami közepette az 56. percben 0-0-nál beállt. Így emlékezik erre a momentumra:
Szörnyű volt pályára lépni egy olyan stadionban, ahol mindenki kinyilvánította a gyűlöletét az irányomba. Soha nem felejtem ezt a meccset, úgy éreztem mindenki utál engem."
Az élet nagy rendező: 10 perccel azt követően, hogy beállt, vezetést szerzett régi klubja ellen. Végül neki is köszönhetően 3-0-ra nyert a Bayern, és ezzel kezdetét vette egy olyan sorozat a Der Klassikerek történetében, amely során nem sok siker adatott meg a Dortmundnak. Ezen mérkőzéssel együtt az utolsó 18 bajnokijukból 14-et nyert a Bayern. És azóta mindig bajnok lett, gyakorlatilag a BVB-nak esélye sincs 2013 óta, hogy letaszítsa a trónról.
Most viszont – igaz még csak nyolc fordulón vagyunk túl – a két csapat azonos pontszámmal áll. A tabella harmadik és ötödik helyén. 13 éve fordult elő utoljára, hogy a Klassikert úgy várta a két csapat, hogy egyikük sem volt az első kettő között.
Most két, önmagához képest bizonytalan gárda találkozik.
A Bayern szenzációsan kezdte a szezont, úgy nyerte meg az első három találkozóját, hogy szerzett 15 gólt. Aztán jött a történelmi fékezés: négy győzelem nélküli bajnoki, erre több, mint 20 éve nem volt példa arrafelé. Jókor jött a csapatnak a Nemzetek Ligája miatti kis szünet, mert talpra tudott állni, és nem kérdéses, hogy Dortmundban is ő az esélyes.
Mert a Borussia idén is bántóan instabil. Azt hiszem senkit nem kell emlékeztetni a Bremen elleni horror-hajrára. Amikor hazai környezetben
a 89. percben még 2-0-ra vezetett, és mégis kikapott.
Ilyet 10 évben egyszer szabad elkövetni egy Bayern-vadászatról álmodó társaságnak. Ám ezt követően is volt két butasága, és ez nyolc forduló alatt sok. Egy pillanatig nem volt esélye Lipcsében, és a múlt héten látványosan összezuhant Kölnben a jól sikerült első félidő után. A nyolc meccsen szerzett 11 gól pedig kimondottan tragikus. Ahogy az is, hogy esélye nincs egy ilyen sikeres múlttal rendelkező klubnak megtartani Erling Haalandot.
A norvég csodagyerek mellett a tavalyi két Klassiker másik „arca", Robert Lewandowski sincs már a Bundesligában, és talán nem butaság kijelenteni, hogy ennyire kevés igazi sztár a '90-es évek közepe óta soha nem volt a két csapat keretében. Ráadásul közülük is néhány hiányzik a ma fél hétkor kezdődő mérkőzésen.
A hazaiak ezúttal sem vethetik be az elmúlt évtized legbalszerencsésebb focistáját, Marco Reust,
és baj lehet a kapuban is. Ugyanis Marcel Lotka sérült, és ha Gregor Kobel sem tudja vállalni a játékot, akkor a harmadikszámú hálóőrrel, Alexander Meyerrel kell csatába menni a villámgyors, jól kombináló támadókkal rendelkező bajorokkal szemben. A volt Bayern-focista, Mats Hummels talán visszatérhet, bár ha a sárga-feketék szurkolói a tavaly őszi Klasszikuson bemutatott giga-bénázásaira gondolnak, akkor azt mondhatják,
inkább játsszon Süle és Schlotterbeck a védelem közepén.
Az biztos, hogy a meccs kulcsa a Dortmund védekezése lesz. A Bayern támadógépezetéből ezúttal betegség miatt Thomas Müller hiányozni fog, de Joshua Kimmich meggyógyult, és a gyakran sérült Kingsley Coman is bevethető. Így ha ők, és Choup-Moting bejönnek csereként a fáradó BVB-védelem ellen a Sané-Mané-Gnabry-Musiala négyes aktuálisan gyengébben teljesítő tagjai helyére, akkor a hajrá nem lehet a Dortmundé.
A találkozót egyébként a német szövetség által legjobbnak ítélt bíró, Deniz Aytekin vezeti. Ez azért különleges, mert
Aytekin a Nürnberg melletti Fürthben él, és így a bajor szövetség tagja.
És Németországban senki nem szokott vezetni az ahhoz a szövetséghez tartozó csapatnak, melyhez ő is el van kötelezve.
Aytekin egy „hisztis bíró", imád főszereplő lenni,
vagyis nem biztos, hogy pont miatta kellett megváltoztatni a bíróküldés évtizedes szabályait. Ám az utóbbi idők Klasszikusain annyi bírói hiba történt, hogy jogosnak érzi a szövetség ezt a döntést. Aytekin játékvezető a furcsa helyzetről ezt mondta:
A szokásos módon készülök erre a találkozóra, és a legjobb tudásom szerint szeretném levezetni azt. De senki ne feledje: ember vagyok, aki tévedhet. Viszont azt szeretném leszögezni: én nem bajor vagyok, hanem frank. És ez óriási különbség"
Bízzunk benne, hogy a szezon első Der Klassikerje nem a játékvezetőről szól majd, hanem a játékosokról és a játékról.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!