Repülő szódásüvegek, döbbenetes bundák és verekedések minden idők 5 legbotrányosabb focivébé-meccsén

November 20-án kezdődik a 2022-es katari labdarúgó-világbajnokság. A minden szempontból rendhagyó torna kapcsán új sorozatot indítottuk, amiben bemutatjuk az eddigi világbajnokságok legjobb, legrosszabb, legemlékezetesebb, legbotrányosabb vagy éppen legfurcsább meccseit. A sorozat harmadik részében öt meccset emelünk ki az általunk legbotrányosabbnak ítélt világbajnoki mérkőzésekből. A szubjektív listából az olvasók is kiválaszthatják, szerintük melyik volt az öt közül a legtöbb vitát generáló vb-meccs.

1954: Magyarország-Brazília

Az 1954-es világbajnoksággal kapcsolatban mi, magyarok a balszerencsésen végződött döntőről beszélünk elsősorban. Ezen kívül talán a németek elleni 8-3-as csoportmeccsről, esetleg Puskás Ferenc ottani sérüléséről. Ritkábban esik szó a Brazília elleni negyeddöntőről, pedig a vb-arany három legnagyobb esélyese közül (a harmadik a címvédő Uruguay volt) kettő vívott itt óriási csatát. És a csata szó ebben az esetben nemcsak egy újságírói fordulat, mert

ez bizony háború volt a javából!

A magyar csatársor Puskás sérülése miatt soha nem látott összeállításban lépett pályára: Tóth II, Kocsis, Hidegkuti, Czibor, Tóth Mihály. Ám ez a csapat annyira erős volt, hogy már a 9. percben 2-0-ra vezetett, Hidegkuti Nándor és Kocsis Sándor góljaival. A brazilokban már ekkor felmerült a kiesés lehetősége, és ettől idegesek, és sportszerűtlenek lettek. A 18. percben Djalma Santos ugyan 11-esből szépített, de ezt követően inkább megfélemlíteni akarták a magyarokat, mintsem játékban föléjük kerekedni. Julinho látszólag ok nélkül óriásit rúgott Zakariás Józsefbe, majd Didi szabálytalankodott nagyon csúnyán Czibor Zoltánnal.

Mindkettőt ki lehetett volna állítani!

Még az első félidőben eljött a meccs legszomorúbb jelenete is: Maurinho úgy beletalpalt Tóth II-be, hogy a csatár lesántikált a pályáról. A szünetben Dr. Kreisz László a csapat orvosa combizomrost-szakadást állapított meg, Sebes Gusztáv, szövetségi kapitány mondta a csatárnak, hogy ilyen állapotban ne is jöjjön ki a folytatásra, de Tóth ott sántikált a második félidőben.

Gyakorlatilag 10 emberrel játszott a válogatott, mert akkoriban még nem lehetett cserélni.

A brazilok ámokfutása tovább tartott, előbb Bozsik József kapott óriási rúgást, majd Czibor Zoltán, később Hidegkuti Nándor. Aztán a brazilok szépítő gólja után jött a kiállítás, ám érthetetlen módon rögtön kettő. Nemcsak a Bozsikba óriásit rúgó Santost, de a magyar játékost is kiállította az angol bíró, Ellis.

Bozsik ártatlanságát bizonyítja, hogy nem kapott eltiltást.

A hajrában a már 4-2-re vezető magyar csapat hátvédjébe Buzánszky Jenőbe durván „beleszálló" Humbertot is leküldte a játékvezető, majd a lefújás után példátlan események zajlottak az öltözőfolyosón. A brazilok a szó szoros értelmében megtámadták a győztes csapat tagjait, és még a svájci rendőrökkel is összeverekedtek. Rejtő Jenőtől ismert jelenetek zajlottak ott, repültek a „halaszthatatlanul súlyos tárgyak", többek között szódásüvegek. Akik még emlékeznek ezekre, azok tudják, hogy emberölésre alkalmas üvegek voltak.

Tóth Mihály például itt szenvedett olyan súlyos sérülést, hogy nem játszhatott az elődöntőben.

A legendák arról is szólnak, hogy Didi hozzávágta stoplis cipőjét Grosics Gyulához, aki kapushoz méltóan elkapta azt, majd soha többé nem adta vissza a brazilnak. Charles Buchan, a híres angol szakíró a bezárt öltözőfolyosó elől nézve a „háborút" ennyit mondott:

Ha a labdarúgás ilyen úton fejlődik tovább, legokosabb lenne megszüntetni."

Didi és társai szégyellhették magukat az 1954-es magyar-brazil után Forrás: AFP/Staff

1962: Chile-Olaszország

Az időrendben ezt követő találkozónak is dél-amerikai csapat volt a főszereplője. 1962-ben Chileben rendezték a világbajnokságot, és a „futottak még" kategóriába tartozó hazai válogatott játékosai, vezetői és szurkolói úgy gondolták, hogy a „hazai pálya előnye" nevű kategóriába sok minden belefér. Ehhez találtak társat is maguknak Olaszország személyében a csoportból továbbjutást eldöntő mérkőzésen.

Mindössze 12 másodpercet kellett várni az első durva szabálytalanságra,

mely megadta a jelet a 90 perces pankrációra. Az angol bíró, Ken Aston már a 6. percben kiállította az olasz Giorgio Ferrinit. Ám az olasz nem volt hajlandó felfogni, hogy számára ennyi idő után véget ért ez a sorsdöntő mérkőzés.

Néhány perces cirkusz után végül a chilei rendőrök vezették le,

ami nyilván nem kis örömöt szerzett nekik. És nem kis adag olajat öntöttek ezzel az egyébként sem szolidan parázsló tűzre. Hamarosan a chilei Toro és az olasz Tamburus folytatott szabályos ökölvívó-mérkőzést. Aztán amikor mindketten földre kerültek a birkózáshoz hasonlító sportágban mérték össze az erejüket. A játékvezető hevesen fütyürészett, de a felek fütyültek rá. Percekig képtelen volt szegény sípos ember szétválasztani őket. Jellemző a találkozó hőfokára, hogy ez a jelenet bírói szankció nélkül maradt. A hazaiak játékosa Sanchez ettől úgy érezte, hogy itt ma mindent lehet, és

a félidő hajrájában látványosan megütötte Davidot.

A bibliai hős névrokona sem hagyta magát: fejberúgta az őt inzultálót. Utóbbi elterült, mint Góliát a régi történetben, a játékvezetőnek megesett rajta a szíve és engedte tovább játszani. Csak az olaszt küldte az öltözőbe, így

a 13 perces hosszabbítással megtoldott első félidő után Olaszországnak már csak kilenc focistája maradt.

Utazhatott is haza, mert Chile 2-0-ra nyert. De utazott Aston is, személyében először küldtek haza bírót vb-ről, idő előtt. Ám nem távolították el a sportág közeléből. Sőt, a következő vb-n mint a játékvezetői bizottság tagja látta, hogy az angol-argentin találkozón a német bíró, Rudolf Kreitlein hozzá hasonlóan hiába szeretné az öltözőbe küldeni az örjöngő argentint, Antonio Rattint. Aznap amikor hazafelé vezetett a forgalomirányító-lámpa jelzéseit nézve találta fel a sárga és piros lapokat.

A régi idők focijában néha a rendőröknek kellett megvédeni a játékvezetőt Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Dpa

1978: Argentína-Peru

Merő véletlen, hogy az időrendi sorrendben harmadik botrányos találkozónak is dél-amerikai szereplője van. Pontosabban két dél-amerikai válogatottról van szó, amelyek a vb-k történetének legszemérmetlenebb csalását követték el. Az 1978-as, argentínai eseményen a legjobb 8 csapatot két csoportra osztották, és a kvartettek elsői vívhatták a döntőt. A kétpontos rendszerben Brazília 5 ponttal, és +5-ös gólkülönbséggel hamarabb fejezte be a csoportküzdelmeket, mint a házigazda Argentína.

Az otthon játszó válogatott pontosan tudta, hogy minimum négygólos győzelem kell neki Peru ellen a döntőbe jutáshoz.

Túlzás azt állítani, hogy ősi barátság fűzi össze a perui és az argentin népet, de az biztos, hogy 90 perc alatt ez nagyon elmélyült. Azt persze a mai napig nem tudjuk, hogy mélyen a zsebükbe nyúltak a hazai szövetségnél, vagy csak a peruiak úgy látták jónak, hogy ezen az estén fognak önként bohócot csinálni magukból, de megtették.

Éppen csak gólt nem lőttek a saját kapujukba,

de azt nem nagyon gátolták, hogy ezt az argentinok hatszor megtegyék. Kapusuk, Ramon Quiroga tulajdonképpen argentin volt, csak nem sokkal a vb előtt kapta meg a perui állampolgárságot. Hiába magyarázza a mai napig (még él!), hogy tudása legjavát nyújtotta, de balszerencséje volt, kevesen hisznek neki. Ennél butább lebonyolítási rend soha nem volt a vb-ken (ezt követően meg is változtatták), a meccset végigszenvedőként csak halkan azt kérdezném: ha egyidőben van az Argentína-Peru és a Brazília-Lengyelország, akkor lehet, hogy olyan virtuális gólpárbaj alakul ki, hogy 15-20-ig meg nem állnak a felek?

Nehezen hihető, hogy Argentína tiszta eszközökkel verte 6-0-ra Perut 1978-ban Forrás: AFP/Staff

1982: NSZK-Ausztria

Négy évvel később, Spanyolországban kicsit más, ám hasonlóan buta lebonyolítás mellett a már kiesett házigazda becsülettel küzdött Anglia ellen az NSZK elődöntőbe kerüléséért, bár nem biztos, hogy utóbbi megérdemelte.

Mert Gijonban olyan találkozót vívott Ausztriával, amelyen „sírt a labda".

A meccsek sorrendjének összeállításáért megint hibáztatható a FIFA. Ugyanis a két európai csapat úgy lépett pályára, hogy tudta: ha az NSZK egy vagy két góllal nyer, akkor együtt megy tovább a két gárda, ha más eredmény születik, akkor valamelyikük helyett Algéria lesz a legjobb 12 között. Ráadásul Ausztria az említett arányú vereség esetén még könnyebb csoportba is került, mintha „felszívja magát", és kiejti a német válogatottat. Ennek a furcsa helyzetnek lett a következménye a „szalon 1-0", ami mindenkinek jó volt. Nagy kérdés: vajon ilyen erős ellenszenvvel gondolnánk-e erre a találkozóra 40 év után is, ha egy hajtós, látványos, „okosan elcsalt" meccsen pl. 4-2-es német győzelem születik?

Ám a csapatok nem adtak a látszatra.

A 12. percben Horst Hrubesch megszerezte a találkozó egyetlen gólját, és ezt követően nagyon vigyáztak a felek, hogy ne zavarják egymás köreit.

Az 1982-es német-osztrák egyetlen futballra emlékeztető jelenete: Horst Hrubesch gólja Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Werek

A fizető nézők tüntettek, az algériaiak óvtak, a meccs után mindenki támadta a pályára lépőket, és az őket odaküldőket.

Szörnyű 90 perc volt, szégyenletes, de érthető.

Semmi nem menti a résztvevőket, de az vesse rájuk az első követ, aki adott szituációban, egy vb harmadik meccsén megfeszül a győzelemért, és magát teljesen kihajtva, sérülést is kockáztatva harcol a minél nagyobb arányú győzelemért, vagy a másik oldal az egyenlítésért.

A kép csalóka: nem volt ilyen küzdelem a német-osztrákon 1982-ben Forrás: Origo

2006: Portugália-Hollandia

A 2006-os világbajnokság nyolcaddöntőjében a Portugália-Hollandia mérkőzésen olyan „vérfürdőt" rendeztek a pályára lépett játékosok, amely méltatlan ehhez a gyönyörű sporthoz.

Valentyin Ivanov játékvezető 16 sárga, és négy piros lapot mutatott fel.

És a tragikus a dologban, hogy akár több kiállítás is lehetett volna azon a találkozón. A XXI. század legszörnyűbb vb-meccsének résztvevői visszahozták a régi idők brutális fociját. Melyről azt hittük, hogy „ott hagytuk" a múlt században. A hollandok szabályos hajtóvadászatot tartottak Cristiano Ronaldo ellen.

Cristiano Ronaldo 2006-ban a hollandok ellen többet volt a gyepen, mint talpon Forrás: AFP/Odd Andersen

Előbb Marc van Bommel, majd Khalid Boulahrouz követett el nagyon durva szabálytalanságot az akkor 21 éves klasszis ellen, akinek emiatt még az első félidőben el kellett hagynia a pályát.

Teljesen egyértelműen fizikailag akarták megsemmisíteni őt.

Persze a portugálokat sem kellett félteni. Luis Figo büntetlenül lefejelte Boulahrouzt , majd amikor utóbbi sokadik ámokfutása után végre megkapta a jól megérdemelt piros lapját, először verekedett össze a két csapat. Ahogy azt a jégkorongozók tették, amikor még büntetlenül be lehetett menni a padról a jégre bunyózni. Ilyen tömegjelenet több is volt ebben a háborúban.

Cristiano Ronaldot sérülés miatt már az első félidőben le kellett cserélni Forrás: AFP/Odd Andersen

Utólag persze mindenki az orosz játékvezetőt kárhoztatja, de amikor ennyire nem partnerek a játékosok, akkor nagyon nehéz rendet tartani. És ezen a találkozón a „küzdő felek" felvonultattak mindent, amivel el lehet rettenteni egy focit ritkán néző érdeklődőt. Sőt, a focit szeretők is elővehették magukban az angol szakíró már idézett 52 évvel korábbi mondatát:

Ha a labdarúgás ilyen úton fejlődik tovább, legokosabb lenne megszüntetni."