Ostoba bírók, csaló focisták: a focivébék 5 legborzalmasabb meccse

November 20-án kezdődik a 2022-es katari labdarúgó-világbajnokság. A minden szempontból rendhagyó torna kapcsán új sorozatot indítunk, amiben bemutatjuk az eddigi világbajnokságok legjobb, legrosszabb, legemlékezetesebb, legbotrányosabb vagy éppen legfurcsább meccseit. A sorozat második részében öt meccset emelünk ki az általunk legrosszabbnak ítélt világbajnoki mérkőzésekből. A szubjektív listából az olvasók is kiválaszthatják, szerintük melyik volt az öt közül az eddigi legrosszabb vb-meccs.

1982: Peru-Kamerun 0-0

Előzetesen mindenki a dél-amerikai csapatot tartotta a meccs esélyesének, és arra is kevesen gondoltak, hogy Peru nem jut majd tovább a csoportból, az olaszok vagy éppen a lengyelek mellett. A korabeli beszámolók szerint is „gyér számú közönsége" volt a meccsnek a Deportiva La Coruna otthonában. A meccs eleje az itt még „csak" 30 esztendős Roger Milláról szólt, aki eltalálta a kapufát, a 33. percben pedig gólt is szerzett, de a játékvezető les miatt nem adta azt meg.

Roger Milla még az 1994-es világbajnokságon is szórakoztatta a közönséget Forrás: AFP/Antonio Scorza

A második félidőben N'Konónak, a „yaoundei párducnak" kellett kétszer is védenie, de több lehetőség nem akadt ezen a meccsen. Már csak azért sem, mert a 63. percben Diaz kíméletlenül leterítette Millát. A kameruniak csillaga percekig feküdt a földön, majd ápolás után visszatért a pályára, erősen bicegve.

„La Coruna közönsége mélységesen csalódva távozott, hiszen sziporkázást, gólparádét várt Peru nagyra tartott válogatottjától az esélytelennek ítélt Kamerun ellen. A dél-amerikaiak feltehetően kissé lebecsülték ellenfelüket,

bár ahogy teltek a percek, rájöhettek volna, hogy fél gőzzel játszva ezen a találkozón nem diadalmaskodhatnak, Peru csillagai olykor megvillantak, ám csapatjátékukból hiányzott az egység, az átütőerő. Óriási meglepetésre Cubillas és társai hosszú időn át nem voltak képesek mezőnyfölényre szert tenni. Pedig a kameruniak csak lelkesedésből és a szívós védekezésből vizsgáztak jelesre" – írta a korabeli Népsport és ehhez még muszáj annyit hozzátenni, hogy

ha akkor lett volna VAR, ahogy természetesen nem volt, akkor Kamerun gólját meg kellett volna adni, és nem kizárt, hogy az afrikai csapat meg is nyerte volna ezt a meccset,

de az osztrák Franz Wöhrer akkor másképp látta ezt az esetet.

A két csapat rá is fázott a lassú kezdésre, ugyanis Kamerun a lengyelekkel és az olaszokkal is döntetlent játszott, míg Peru a lengyelekkel, így mindkét csapat mehetett haza, Kamerun ráadásul ugyanannyi ponttal, mint amennyivel a későbbi világbajnok olaszok már továbbjutottak a csoportból.

1986: Paraguay-Irak 1-0

„Az európai fociszurkoló értékskáláján bajosan elhelyezhető egzotikus csapatok nem éppen lélekemelő első félidővel lepték meg a tolucai nézőket és a tévénézők százmillióit. Pedig őszintén kíváncsiak lettünk volna, hol is tart a labdarúgás az immáron hat esztendeje háborúskodó Irakban, valamint a picinyke dél-amerikai országban. Kíváncsiságunk nem elégült ki, az ismeretterjesztő előadás egyelőre váratott magára. A tiszta sárgában (!) futballozó irakiak saját tulajdonnak tekintették a labdát, amint lehetett, őrizték, dajkálgatták. Képzett, jó felépítésű, mozgékony futballisták, de ők is tartják magukat a Mundial-divathoz: nem szívesen merészkednek előre, medvecukorral is bajos volna őket odacsalogatni az ellenfél kapujához" – írta korabeli riportjában a Népsport a mexikói vb-meccsről.

Az iraki Khali és a paraguayi Delgado küzd a labdáért Forrás: AFP/Staff

A találkozó annak ellenére szerepel a listánkon, hogy azon még gól is született. Az első 15 percben gyakorlatilag semmi sem történt, majd a 36. percben Romero vezetést szerzett Paraguaynak. A meccs legnagyobb sztárja volt a paraguayi csatár, hiszen Brazíliában focizott és a földrész legjobbjának is megválasztották, de vele együtt is „minden különösebb elképzelés nélkül nyargalásztak széltében-hosszában".

A meccs krónikájához az is hozzátartozik, hogy az irakiaktól egy teljesen szabályos góljukat vette el a játékvezető.

A mauritániai Piconnak semmiképpen sem lett volna szabad lefújnia az első félidőt az akció befejeződése előtt, ugyanis engedte elvégezni az iraki szögletet, ám amikor Fernandez hálójába bevágódott a labda, jelezte: ez már szünetben történt.

„Térfélcsere után jó negyedóráig a pályán folytatódott a szünet, ekkor az irakiak ránézhettek az órára, mert Hasim irányításával már támadni merészeltek. Olykor még vágtáztak is, ami felüdítő látványként halott az addigi „nyugdíjas" klubfoglalkozáshoz képest. Paraguay válogatottjai nem igyekeztek új oldalukról bemutatkozni: tördelték a játékot jó apróra, változatos trükkökkel húzták-halogatták az időt, ha úgy adódott, arra vágták a labdát, amerre álltak. A sárgamezesek előőrsei gyakran elérték a paraguayi kapu felségterületét, de az utolsó előtti labdaérintésnél vagy gyámoltalanok, vagy önzők voltak. Így azután szemrevételeztünk jó néhány áttekinthetetlen tömegjelenetet, nyolc méterrel fölé szálló lövést, de gólt nem. A két vérszegény együttes összemérte csekélyke tudását, s bár Paraguay fikarcnyival sem tűnt különbnek, mégis vitathatatlanul rászolgált a győzelemre" – írta a Népsport, és ennek alapján sem kezdenénk el feltétlenül a 36 évvel ezelőtti felvételek felkutatását.

1994: Dél-Korea-Bolívia 0-0

Egy újabb, finoman szólva sem mindennapi párosítás következik a listán. Az már eleve nem sok jót sejtet, hogy a meccs felelevenítése kapcsán az új amerikai divatot emlegette fel a sportnapilap, mégpedig azt, hogy rengeteget áll a játék, amit „a hordágyas és a kiskocsis játékosszállítások még látványosabbá tesznek". Kiemelték, hogy a sok holtidőnek köszönhetően egyre hosszabbak a meccsek, így a dél-koreai-bolíviai meccsen az első félidő 50 perc 10 másodpercig, a második 53 perc 46-ig tartott, az összesített játékidő tehát 103 perc 43 másodperc volt.

A dél-koreaiak történetük tizedik, a bolíviaiak ötödik világbajnoki meccsükre készültek, de az első győzelemre.

Nos, a meccsen inkább az kapott hangsúlyt, hogy kerüljék el az újabb vereséget.

Az első lövésre majd' egy tucat percet kellett várni, de ekkor is inkább a nézők forogtak veszélyben. Sok-sok ütközés, sérülések, ápolások, négy sárga lap jelezte az első félidő további részében, hogy nem mernek nyílt sisakkal harcolni a küzdő felek, mindössze egy védést kellett bemutatnia a két kapusnak.

„Lendületesen, sok mozgással, de kevés elképzeléssel folytatódott a csata a második játékrészben" – ami nem éppen fennkölt megfogalmazás egy focimeccsel kapcsolatban. A meccsen főleg a hosszabbítás pillanataiban forogtak veszélyben a kapuk, de gólt sehogy sem sikerült szerezni. A bolíviaiak még a koreai kapustól kapott labdát is inkább visszagurította a kapusnak, minthogy gólt szerezzenek, míg a túloldalon a kapu helyett a kapust lőtték telibe a csatártok. Ez volt akkor az amerikai világbajnokság első gól nélküli meccse, ami meg is pecsételte a két csapat sorát, kéz a kézben estek ki a csoportból.

2006 Ukrajna-Svájc 0-0

Az eddigiekhez képest annyi a különbség, hogy a két csapat már az egyenes kieséses szakaszban találkozott a németországi világbajnokságon. A tét a negyeddöntőbe jutás volt, és az az eredményből is kiderül, hogy a meccs nem 90, hanem 120 percig tartott, mert hosszabbítás után dőlt csak el a továbbjutás sorsa. A mérkőzés a világbajnokságok történetének egyik legszörnyűbb meccseként él az emberek emlékezetében, hiszen Svájc 120 perc elteltével a büntetőpárbajban sem tudott gólt szerezni. Ukrajnát ez akkor cseppet sem zavarta, hiszen története első világbajnokságán a legjobb nyolcig jutott Oleg Blohin csapata.

Szergej Rebrov (jobbra) is játszott ezen a meccsen Forrás: AFP/Vincenzo Pinto

A meccsen mindkét csapat szenvedett, könnyen lehet, hogy a tét nyomta rá a bélyegét az összecsapásra, de távoli lövéseken és rögzített helyzeteken kívül szinte semmilyen veszélyes szituációt nem lehetett feljegyezni. Az Egyesült Királyságban olyan összefoglalót készítettek a meccsről, ami rögtön a tizenegyesrúgásokkal kezdődött.

Azt a meccs előtt is tudtuk, hogy a két csapat a védekezésre koncentrál,

Svájc Franciaország, Togo és Dél-Korea előtt nyerte meg a csoportját úgy, hogy közben gólt sem kapott, míg Ukrajna 2006-ban lejátszott kilenc meccsén nyolcszor nem kapott gólt. Nem csoda, hogy a kölni stadionban igen korán hullámozni kezdtek a nézők, amit maximum Andrij Sevcsenko lécen csattanó fejese, valamint Alexander Frei szintén (szabadrúgás után eltalált) kapufája zavarhatott meg.

A második félidőben három kisebb helyzet volt, amiből egy talált kaput, de a 75. perc után gyakorlatilag semmi sem történt. A meccsről az is sokat elárul, hogy a játékvezetőnek egyetlen sárga lapot kellett kiosztania.

Úgy tűnt, itt gól sem születik, miután Sevcsenko és Marco Streller is rögtön hibázott a tizenegyesek során, de Artem Milevszkij megtörte a gólcsendet, majd Barnetta a kapufát találta el. Szergej Rebrov is betalált, Ricardo Cabanas rontása után pedig Oleg Huszijev máris továbblőtte az ukránokat, de később az olaszok nagyon simán kiejtették az ukrán csapatot (0-3).

2018: Dánia-Franciaország 0-0

Nem történt régen, hogy Oroszországban csoportmeccsen találkozott a két csapat, mégsem sokan emlékeznek arra a meccsre. Az nem szokatlan ebben az összeállításban, hogy gól nem született a meccsen, de akkor még nehéz volt elképzelni, hogy az egyik csapat személyében a későbbi világbajnokot látjuk.

A világbajnokság(ok) lebonyolításának az egyik legrosszabb, de kiküszöbölhetetlen sajátossága, hogy előfordulnak olyan, jellemzően utolsó körös csoportmeccsek, amik előtt már pontosan tudni lehet, mi az az eredmény, amelyik mindkét csapatnak megfelel. Az már a kezdés előtt biztos volt, hogy a két forduló után hatpontos, már továbbjutó franciáknak a döntetlen elég a csoportelsőséghez, a másik egy pont az ezzel továbblépő dánok számára is tökéletes volt.

Nagy volt a barátság a két csapat játékosai között Forrás: AFP/Jewel Samad

A Luzsnyiki Stadionban az előző, még fontosabbnak számító meccshez képest Didier Deschamps hat helyen változtatott, dán kollégája pedig négyen. Ettől még azt is várhatnánk, hogy az újonnan csapatba kerülők bizonyítani szeretnének a kapitánynak, de ez ilyenkor már ritkán fordul elő.

„A legjobban kontrázó csapatok egyikével csaptunk össze, butaság lett volna kinyílni ellene. Egy pontra volt szükségünk, megszereztük, továbbjutottunk" – értékelt a sikeres pontszerzés után a dán kapitány.

Végül is volt néhány igazinak látszó helyzet itt is, ott is, de egyik csapat sem kockáztatott semmit, a gólszerzést sem igazán. Lélektani szempontból talán a franciáknak tűnt veszélyesebbnek a döntetlen, ami vissza is üthetett az egyenes kieséses szakaszban a játékosok cseréje és a minimális visszaesés miatt, de ebben az esetben mint tudjuk, ez nem történt meg, Didier Deschamps pedig csapatkapitány után szövetségi kapitányként is világbajnok lett.

A nézők a meccs után végül igaz és őszinte véleményt fogalmaztak meg, alaposan kifütyülték a két csapatot.