Roman Abramovics 2003-ban vásárolta meg a Chelsea-t, amely irányítása alatt a legsikeresebb angol klubbá vált. A londoni csapat 21 trófeát nyert abban az időszakban, míg az orosz milliárdos volt a tulajdonos, többek között öt Premier League-címet és FA-kupát nyert, emellett két alkalommal diadalmaskodott a Bajnokok Ligájában. Tavasszal aztán az ukrajnai háború kitörése után bejelentette, hogy kényszerűségből megválik a csapattól, amelyet 19 éven át birtokolt.
A dolgok azonban egészen másként is alakulhattak volna.
Abramovics a kétezres évek elején mindenképpen szeretett volna beszállni a Premier League-be, ezért megfelelő jelölteket keresett, de a Chelsea ekkor még nem volt képben. Olyannyira nem, hogy az orosz milliárdos kezdetben az Arsenal iránt érdeklődött.
A Wall Street Journal egykori újságírói, Jonathan Clegg és Joshua Robinson az ezredforduló után számos Premier League-klubtulajdonossal készítettek interjút, és az egyik beszélgetésből kiderült, hogy Abramovics és az Arsenal között félreértés miatt nem jött csak össze az üzlet. Történt ugyanis, hogy az orosz milliárdos svájci bankjának munkatársai tévedésből azt az információt közölték, hogy az észak-londoni együttes nem eladó, valójában azonban megfelelő összegért megvásárolható lett volna.
Abramovics ahelyett, hogy maga járt volna utána a dolgoknak, elhatárolódott az üzlettől és inkább más csapat után nézett, nem sokkal később pedig 140 millió fontért megvásárolta a Chelsea-t. Azonban valószínűleg, ha Abramovics a londoni „Kékek" helyett az Ágyúsok klubtulajdonosa lett volna, az megváltoztatta volna az egész angol labdarúgás történelmét.
Idén többször is felmerült, hogy az amerikai Glazer család 17 év után megszabadulna a szebb napokat is megélt Manchester Unitedtől. A hírek szerint a klub egykori igazgatója, Michael Knighton egy konzorciummal közösen szerette volna megvásárolni a nyáron a klubot, amelyet 1989-ben már majdnem sikerült neki.
A 70 éves brit üzletember – aki kezdetben focista szeretett volna lenni, de egy sérülés miatt félbe szakadt a pályafutása – 20 millió fontos ajánlatot tett le a manchesteri vezetők asztalára. Akkoriban ez rekord ajánlatnak számított, Martin Edwards vezérigazgató pedig el is fogadta.
Knighton ennek annyira megörült, hogy már a csapat szerelésében lépett pályára az 1989/90-es szezon nyitómeccsén az Arsenal ellen.
Többhetes tárgyalásokat követően azonban a kulcsfontosságú befektetők visszaléptek, így Knighton kénytelen volt lemondani az üzletről és végül az igazgatótanácsi tagság mellett döntött. A klubtulajdonosi álmok végső soron megvalósultak, ugyanis 1992-ben megvásárolta az alacsonyabb osztályú Carlisle Unitedet, majd 10 év elteltével távozott, azóta pedig nem foglalkozott focival.
A labdarúgás a 90-es években kezdett kapitalizálódni. A Premier League-csapatok mögött akkor még valódi tulajdonosok (pl. Jack Walker -Blackburn Rovers, Sir John Hall - Newcastle United, Alan Sugar - Tottenham Hotspur stb.), mára már többnyire profitorientált befektetői csoportok állnak és a nagy klubok közül nem egynek a tőzsdén forognak a részvényei. Ám a 90-es években még más volt a helyzet, például a televíziós közvetítési jogok is még a klubok birtokában álltak.
Az amerikai milliárdos médiamogul, Rupert Murdoch érezte, hogy hatalmas üzlet a Premier League, azért 1998-ban az általa vezetett Sky műholdas és digitális tévévállalkozás több mint 600 millió fontot ajánlott a Manchester Unitedért, ami akkoriban a világ legértékesebb klubja volt.
A manchesteriek el is fogadták az ajánlatot, ám a brit kormány monopóliumellenes hivatala megakadályozta az üzletet, arra hivatkozva, hogy "kívülálló" cég nem szerezhet 10%-nál magasabb tulajdonrészt. A Forbes magazin nem rég beszámolt róla, hogy Murdoch-nak több mint 17 milliárd dollár a vagyona.
2019-ben kis híján amerikai kézbe került a szebb napokat is megélt Sunderland. A másodosztályban sínylődő klubot a világ 16. leggazdagabb embere, Michael Dell akarta megvásárolni három befektetőtársával, John Phelannel, Glenn Fuhrmannel és Robert Platekkel együtt. Az amerikai milliárdos – aki a világ egyik legnagyobb technológiai infrastrukturális vállalatának, a Dell Technologies-nak a vezérigazgatója – tárgyalt a kikötővárosi csapat felvásárlásáról, sőt "FPP Sunderland Ltd" néven be is jegyeztetett egy új céget.
Dell szerette volna visszajuttatni az együttest a Premier League-be, sőt a meglehetősen merész tervei között szerepelt a Bajnokok Ligájában való részvétel is.
Ezek után nem meglepő, hogy a szurkolók izgatottan várták a tulajdonosváltást, ám a változás végül nem következett be. Azt nem tudni, hogy pontosan miért hiúsult meg az üzlet, viszont Dell nem sokkal később 9 millió font kölcsönt adott a klubnak. Az persze más kérdés, hogy az az összeg nemhogy a Bajnokok Ligája elérésére, de még a PL-be visszajutáshoz sem volt elegendő.
Az egyik legmeglepőbb történet Donald Trump egykori amerikai elnökhöz köthető. Korábban a világ egyik gazdagabb emberének számító amerikai üzletember 2012-ben állítólag komolyan fontolóra vette, hogy megvásárolja az akkoriban komoly pénzügyi gondokkal küzdő Glasgow Rangerst. Trump, akinek anyai ágon vannak skót felmenői, és rengeteg időt tölt Skóciában, végül úgy döntött, hogy eláll a befektetéstől.
Komolyan érdeklődtünk, és többször is tárgyaltunk személyesen. Azonban számunkra nem volt értelme, pedig a Rangers egy nagyszerű klub"
– reagált Trump szóvivője a klubvásárlással kapcsolatos híresztelésekre.
Napjainkra a Red Bullnál az autó- és motorsportról egyértelműen áthelyeződött a hangsúly a futballra. Az osztrák italgyártó cég öt kontinensen van jelen és többek között olyan focicsapatokkal büszkélkedhet mint a három magyar válogatott labdarúgót is foglalkoztató RB Leipzig, a Red Bull Salzburg, a New York Red Bulls vagy a Red Bull Brasil. Ahogyan az a példa is mutatja, az italgyártó cég előszeretettel nevezi át az általa felvásárolt klubokat, ez pedig felveti azt a kérdést, hogy mi lett volna a Premier League-ben szereplő West Ham Uniteddel, ha sikeresnek bizonyultak vona a tárgyalások.
A Red Bull ugyanis szeretett volna betörni az angol futballba és állítólag 2016-ban 650 millió fontos ajánlatot tett a kelet-londoni klubért, ám az angolok elutasították az ajánlatot.
Tavaly ősszel a Newcastle United lett a földkerekség leggazdagabb futballklubja, miután több meghiúsult kísérlet után egy szaúdi-arábiai hátterű konzorcium megvásárolta a Premier League-csapatot. Azonban még a korábbi tulajdonos, Mike Ashley irányítása alatt pletykaszinten gyakran lehetett hallani tulajdonosváltással kapcsolatos híreket.
Az egyik legőrültebb híresztelés szerint Vince McMahon, a világ legnagyobb pankráció szervezetének, a WWE-nek tulajdonosa többször is meg akarta venni a klubot. A 77 éves McMahon
négy évtizeden át volt a WWE vezérigazgatója, és kulcsfigurája volt annak, hogy a sport kis stadionokból kitörve egymilliárd dolláros, világszerte ismert iparág legyen.
Idén nyáron azonban visszavonult, miután szexuális zaklatási ügybe keveredett.
Noha soha nem lett semmi az üzletből, és valószínűleg nem is volt komoly az érdeklődés, mégis vicces belegondolni, hogy a PL-meccsek mellett akár a Royal Rumble vagy a WrestleMania elnevezésű eseményeknek is a St. James' Park adhatott volna otthont.
A Barcelona világklasszis védője, Gerard Piqué már aktív pályafutása alatt is elkezdte építeni a jövőjét. A négyszeres BL-győztes spanyol focista 2017-ben, többedmagával megalapította a Kosmos Global Holding vállalatot, amelyen keresztül három éve megpróbálta megvásárolni a világ legrégebbi ma is létező profi labdarúgó klubját, az angol Notts County-t. Az ESPN beszámolója szerint
csak egy kifizetetlen adószámla akadályozta meg Piquét abban, hogy az 1862-ben alapított klub tulajdonosa legyen.
Bár csupán egy hajszálon múlt, hogy valósággá váljon az üzlet, mégis roppant szürreális lett volna a világ-, és Európa-bajnok labdarúgót ötödosztályú meccsek lelátóin látni.