A világ legnagyobb átverése: nem létező Maradonát szerződtetett egy profi focicsapat

Hallottak már Alexander Lópezről? Ha szeretik a focit, akkor biztos, hogy igen a válasz, hiszen ő a hondurasi Maradona, márpedig ilyenből kevés játszik a világon. Hogy precízek legyünk, egészen pontosan egy, de az sem létezett soha, amíg két angol tinédzser ki nem találta. A csínytevésnek indult móka azonban önálló életre kelt, és a viccből egy egészen elképesztő történet kerekedett végül.

Maradonák azóta léteznek a világ minden országában, amióta az Isteni Diego megdicsőült az Azték Stadionban 1986. június 29-én a győztes világbajnoki döntő során. Azóta rendre előkerül egy újabb Maradona, azaz egy ügyes srác, aki jól cselez, páratlan gömbérzéke van, röviden Isten áldotta tehetség. Volt már a szomszédban a "Kárpátok Maradonája", újabb itt van a grúz kiadás, a Napoliban, Maradona egykori olasz klubjában parádézó Hvicsa Kvarachelia, alias Kvaradona, és volt, ugye vagy tucatnyi argentin is, legutóbb Lionel Messi - de belőle sem lett Maradona, mert ő Lionel Messi lett.

És volt egy hondurasi Maradona is, bár itt kicsit zavarba jövünk, mert ő igazából nem létezett. Vagyis persze igen, de nem úgy... Na, mindegy, inkább elmondjuk az elejéről a sztorit.

Álhírre fel!

A 2010-es évek elején két angol srác, egyikük nevét tudjuk, Kieran Morris és cimborája, azzal szórakoztak, hogy álhíreket terjesztettek a lehető legszélesebb körben. Volt, hogy David Cameron brit miniszterelnök kabinetfőnökének kiadva magukat egy óriási választási győzelmi partit rendeltek egy fényűző szállodában, aminek az lett a vége, hogy földrajzóráról rángatták őket az igazgatói irodába, ahol szembesítették a két jómadarat az eredménnyel: a hotel benyújtott az iskolának egy 10 ezer fontos számlát. A rendelést ugyanis a suli egyik számítógépéről és e-mail címéről adták le.

De olyan is előfordult, hogy William Gallas Birmingham Citybe történő "szerződését" készítették elő, lefoglalva a francia sztárnak egy méregdrága luxuslakosztályt egy vidék szállodában, majd elterjesztve a pletykát, hogy leigazolja a PL-csapat.

Alex McLeish menedzsernek élő adásban kellett cáfolnia az igazolás tervét. Micsoda siker!

Így teltek vígan a napok, mígnem elérkezett a 2012-es londoni olimpia. A két, immár 16 éves kölyök pedig kitalálta, hogy "csinál egy sztárt" a játékokra. Ehhez ki kellett választani a megfelelő alanyt, aki az olimpiai focitornán szereplő hondurasi válogatott 19 éves középpályása, a 10-es mezben játszó Alexander López lett.

A CD Olimpia nevű hondurasi klub tehetséges fiataljából azonban sztárt kellett faragni, akire felfigyelnek. Így aztán kézbe vették a játékos szabadon szerkeszthető Wikipedia-oldalát, ahol a 28 meccsen rúgott három gólja mindjárt felszökött 11-re, és még jött hozzá 20 gólpassz is, mert "abban volt különösen erős". Próbajátékokon bejárta Európát, megfordult a Napolinál, a Tottenhamnél és Málagában, és egyre többet beszéltek a "hondurasi Maradonáról". Persze csak a meghamisított Wikipedia-oldala szerint.

Alexander López (10) a tokiói olimpián a Japán elleni csoportmérkőzésen Forrás: AFP/Ian Kington

A két imposztornak azonban még ez sem volt elég, ők nyomtatásban akarták látni kiválasztottjuk nevét egy - lehetőleg minél rangosabb - angol lapban. Így aztán a korábban már három hondurasi játékost valóban szerződtető, akkor éppen a PL-ben szereplő Wigan Athletic vagy féltucatnyi alkalmazottjának kiadva magukat hívogatták sorra az angol lapokat, azzal, hogy a kék-fehérek leigazolnák a 2,5 millió fontért leigazolnák a "hondurasi Maradonát". Addig telefonálgattak, mígnem egy szerkesztő bekapta a horgot. 2012. július 28-án, a londoni olimpia nyitóünnepségére megjelenő Times különszámban

ott virított, hogy "a Wigan Athletic megállapodott a hondurasi Olimpia játékmesterének 2,5 millió fontért történő szerződtetéséről".

Egy nappal később már a közép-amerikai országban megjelenő Diaro Diez című lapban is lejött a hír. Teljes győzelem!

A "játékoscsinálók" pedig nem vették le a kezüket Lópezről, mint egy futballmenedzser-játékban szokás, fejlesztették a játékost, aki 20 éve korára, azaz 2013 júliusára mára 18 gólnál és 34 gólpassznál járt a klubjában, azaz olyan számokat produkált, mint Messi és Cristiano Ronaldo ugyanannyi idősen. Senki nem hitte volna el, de senki nem is figyelt fel rá.

És akkor megtörtént a váratlan: az észak-amerikai profiligában, az MLS-ben szereplő Houston Dynamo bejelntette, hogy "Egymillió dollárért szerződteti a fiatal, fényes jövő előtt álló hondurasi válogatott középpályást, Alexander Lópezt, aki karrierje 51 bajnoki mérkőzésén 18 gólt lőtt és 34 gólpasszt adott."

López 212 ezer dolláros éves fizetésével a Dynamo ötödik legjobban kereső játékosa lett.

A csapat és az MLS sztárja viszont nem lett belőle, hiába mutatkozott be viszonylag jó játékkal 2013 nyarán. A houstoni bukta részletei már a közelmúltban derültek ki, miután Kieran Morrist nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy vajon tönkre tették-e egy valóban tehetséges fiatal focista karrierjét egy ostoba tréfa kedvéért? Ezért fogta magát, és elutazott Houstonba, hogy felgöngyölítse a szálakat.

A texasi nagyvárosban aztán Nick Kowba, a Dynamo akkori sportigazgatója megnyugtatta, hogy nem a két angol vigéc volt a szerződtetés indikátora, hanem klub hondurai sztárja, Óscar Boniek García. Ő ajánlotta a szakmai stáb figyelmébe ifjú honfitársát, akit azonnal el is kezdtek feltérképezni, és miután minden teszten átment, és úgy látták, hogy fényes jövő áll előtte, és talán még az MLS-nél nívósabb bajnokságba is eljuthat, 2013. augusztus 6-án szerződtették a csapathoz.

López azonban nem tudott beilleszkedni, egy szót sem beszélt angolul, rettentő honvágy gyötörte, és komoly fizikális lemaradása volt, amit nem tudott ledolgozni. Az érkezésekor még a Famosos című spanyol nyelvű houstoni életmódmagazinban is beharangozott "el Maradona Hondureño" gyorsan a szurkolók céltáblájává vált.

Akitől 2013 nyarán még a kreativitást remélték visszatérni a csapatba, arról pár hónappal később már volt, aki azt írta lényegre törő tömörséggel, hogy "hondurasi Maradona ám a se@@em".

Morris Houstonban felkereste az egyik szurkolói csoport törzshelyét, hogy Lópezről érdeklődjön. Kiderült, hogy sokan emlékeznek még a játékosra, ahogy arra is, hogy mennyire várták, és mekkora csalódás volt végül.

Egy kép a houstoni időkből: Alexander López figyeli, ahogy a Sporting Kansas City csatára, Németh Krisztián elfejeli előle a labdát Forrás: Getty Images via AFP/2015 Getty Images/Scott Halleran

Az idő azonban sok mindent megszépít, voltak, akik szerint csak az volt a baj, hogy az edzői (előbb Dominic Kinnear, majd Owen Coyle) nem a megfelelő poszton és rendszerben játszatták. Morris beszélt a Dynamo több vezető munkatársával is, akik megnyugtatták, hogy nem a beceneve alapján szerződtették Lópezt, volt, aki nem is hallotta soha a "hondurasi Maradona" megnevezést. Morris megnyugodhatott: a hazugságukkal nem tették tönkre López karrierjét, még mielőtt az elkezdődhetett volna.

López 2015-ben, mindössze 28 meccsel (ezek töredékén volt kezdő) a háta mögött hagyta el Houstont és tért vissza az Olimpiába. Fél szezont lehúzott a szaúdi al-Kalidzsban is, majd ismét az Olimpia jött, mígnem 2018-ban végre megtalálta az otthonát: azóta a Costa Rica-i Alajuelense csapatában játszik, már közel 200 bajnokin lépett pályára a csapatban, amelyiknek meghatározó játékosa, 2020-ban bajnok lett a csapattal, sőt az Európa-liga közép-amerikai megfelelőjét, a CONCACAF-ligát is megnyerték abban az évben, a döntő győztes gólját éppen López szerezte. A hondurasi válogatottban 2010 óta 47 mérkőzésen szerepelt, még a katari vb selejtezőin is játszott, sőt a vb-re a CONCACAF zóna legjobbjaként kijutó Kanada ellen egy pontot érő gólt szerzett Torontóban.

Lezárás

Mert az is kell egy jó sztori végére, hogy ne úgy legyen vége, mint a Twin Peaksnek. Nos, Morris, miután a houstoniak megnyugtatták, hogy nem az ő idétlenkedésük nyomán választották ki Lópezt, osztott-szorzott, majd rájött, hogy közelebb van Houstonhoz San José, Costa Rica fővárosa, mint London (3,5 óra repülés a 12-vel szemben), így, hát összeszedte magát és minden bátorságát, és elrepült San Joséba, hogy személyesen is találkozzon a hondurasai Maradonával. A nem kevés telefonálgatás árán leszervezett találkozó végül a főváros egyik luxus hoteljének legfelső emeletén, a nemzeti stadionra néző sky bárban jött össze, ahol kiderült, hogy a két suhanc csaknem telibe trafálta az igazságot.

Az Alajuelense "mérnöke", Alexander Lopez (L) tárgyal a csapat edzőjével, Andres Carevickel egy CONCACAF BL-meccs során Forrás: AFP/Ezequiel Becerra

López ugyanis elmondta, hogy hazájában valóban csodagyerekként kezelték, aki már 15 évesen a felnőttek között játszott. 18 éves volt, amikor a története csúcsán lévő, a bajnoki címeket sorra nyerő norvég Rosenborg elnöke utazott el érte egy ajánlattal San Joséba, de az Olimpia elnöke nemet mondott neki. Egy évvel az előtt, hogy Morris és a haverja "összeboronálta" a Wigannel López próbajáékon járt Angliában, méghozzá az Arsenalnál. A "hondurasi Maradona" elnevezés hozzá is eljutott, de nem csinált belőle nagy ügyet, "a szurkolók néha hülye beceneveket adnak", mondta.

A szaúdi kínok - elviselhetetlen meleg, jóformán csak éjjel lehetett kimozdulni a légkondi alól, sivár hétköznapok - után az Alajuelense csapatánál megtalálta a számítását. Amikor pedig Morris végül nagy vonalakban előadta érkezésének igazi történetét, kezdve 2012 júniusában, López először csak hitetlenkedve hallgatta, majd óriásit nevetett sztorin, és végre érthetővé vált számára, hogy mi a fenéért akar pont tőle interjút egy angol újságíró. Lópeznek van már igazi beceneve is: El Ingeniero, azaz A Mérnök, aki az Alajuelense támadásait megtervezi, és a csapatot irányítja a pályán.

Tanulság? Ne higgyenek el mindent, amit az interneten olvasnak.