Az őrült edző, aki épp most veri szét saját életművét
Játékosként klublegenda volt, edzőként még ennél is magasabbra emelkedett. Egyedi stílusának köszönhetően szinte a semmiből hozta létre a világ egyik legjobb csapatát, amellyel a saját szurkolótáborán kívül senki sem szimpatizál – mostanra viszont már az sem. Diego Simeone a világ legtöbb pénzt kereső fociedzője, akiről már csak a klub vezetői gondolják úgy, hogy nem kell kirúgni.
Pedig minden tökéletesnek tűnt már a kezdetekkor is. A madridiaknál játékosként két részletben öt szezont töltő, bajnokságot és kupát is nyerő, 108-szoros válogatott Simeonét 2011 karácsonyán tárt karokkal fogadták az Atlético-szurkolók.
Hiába nyertek másfél évtized után trófeát – az Európa-ligát – 2010-ben Diego Forlánék, az uruguayi távozásával ismét jelentősen visszasüllyedt a klub Európában és Spanyolországban egyaránt. 2011 őszén ugyan továbbjutott az El csoportköréből az Atlético, a bajnokságban mindössze a 10. helyen álltak, a kupában pedig kiestek Gregorio Manzanóval, így
új edző kellett Madridba: az argentin Racing Club 41 éves trénerére esett a választás.
Mindenki felfigyelt Simeone első tavaszára a madridi kispadon:
a Radamel Falcao vezette csapat az El egyenes kieséses szakaszában 9 meccsen 9 győzelemmel menetelt a végső sikerig, a bajnokságban az 5. helyig kapaszkodott fel, majd az Európai Szuperkupát is megszerezte.
A következő szezon a Rubin Kazany elleni El-kiesés ellenére sem maradt trófea nélkül, ekkor a Király-kupa lett az Atléticóé.
A 2013-14-es idény minden elvárást felülmúlt:
a Bajnokok Ligájában korábban kiejtett Barcelona ellen az utolsó fordulóban meglett a hőn áhított bajnoki cím, később a Spanyol Szuperkupa is, valamint a BL-döntő 93. percéig úgy tűnt, története során először Európa csúcsára is felér a klub
– az „apró" szépséghibát Sergio Ramos egyenlítése, majd a Real által dominált hosszabbítás okozta.
Ha eddig nem utálták volna eléggé a városi riválist az Atlético szurkolói, ez a meccs változtatott rajta – a következő három szezon pedig még inkább.
Ugyanis mindegyik BL a Real elleni búcsúval ért véget a csapatnak: sorrendben negyeddöntő, döntő, majd elődöntő volt a végállomás.
Hiába maradt trófea nélkül ezekben az években az Atlético, minden sorozatban versenyben volt a hajráig, így Simeone állása egyáltalán nem forgott veszélyben.
Az új stadionba költözést hozó 2017-es év végén már igen, miután – elsősorban az azeri Qarabag elleni oda-vissza döntetlen miatt –
nem sikerült a továbbjutás a BL-ből, a bajnokságban pedig karácsonyra borzasztóan elhúzott a csapattól Barcelona. Simeone azonban maradt, amit a játékosok az Európa-liga-trófeáig menetelve háláltak meg, majd az Európai Szuperkupa-győzelemmel fejeltek meg.
A kapcsolat edző és csapat között ugyanis, ha személyesen nem is volt nagyon szoros a kapcsolat – Simeone senkivel nem akart túlságosan bensőséges viszonyt ápolni –, szakmailag mindenképpen az volt. Ezt az is mutatja, hogy sorra ott volt a FIFA Év edzője címének várományosai között – a díjat megnyerni viszont egyszer sem sikerült.
Igaz, a következő két szezonban erre nem is volt esélye. A Matracosok hullámvölgybe kerültek, és ez akkor is igaz, ha a BL-tavasz és a bajnoki dobogó 2019-ben és 2020-ban is sikerült. Utóbbi, a koronavírus-járvány által meghatározott évben a liga döntetlenkirálya volt a csapat,
nyerni azonban a sikerévekhez képest elfelejtett, és a korábban jellemző betonbiztos védelem sem volt a helyzet magaslatán.
A spanyol focira a 2010-es évek elején jellemző tiki-taka foci helyett ugyanis Simeone az egész évtizedben
a technika helyett a fizikalitásra, valamint a szűk védekezésből és a gyors kontrákból álló taktikára építette a csapatát.
Az sem volt hátrány, hogy a kaput Thibaut Courtois, majd Jan Oblak védte – utóbbi viszont a Juafran - Diego Godín - Filipe Luís - Lucas Hernandez hátvédsor szinte egyidejű távozása után jóval kiszolgáltatottabbá vált.
Ezért is volt óriási bravúr, hogy teljesen esélytelennek gondolva a frissen igazolt Luis Suárez vezérletével
az Atlético lett 2021-ben a La Liga bajnoka.
Suárez mellett azért a megtáltosodó Marcos Llorente és Ángel Correa is kellett a sikerhez, valamint a Real és a Barcelona átlagon aluli szezonbeli teljesítménye. A Valladolid elleni utolsó fordulós fordítás viszont minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy van tartás és küzdőszellem a csapatban.
Ezt azonban immáron másfél éve ismét nem látni. Pontosabban olykor akadnak fellángolások, de ezek eredményre nem vezetnek. Legalábbis értékelhetőre az elmúlt fél évben semmiképpen sem. Noha egy fantasztikus hajrával a Porto elleni első BL-csoportmeccset a hosszabbításban megfordította a csapat, ezután
5 meccsen mindössze 2 pontot szerzett.
Hiába markolászta a péniszét Simeone a Leverkusen elleni vezető gól után, Yannick Carrasco utolsó percben kihagyott büntetőjével elúszott a továbbjutási esély. Majd az Európa-liga-álmok is, hiszen a portugáliai vereségnek köszönhetően
utolsóként zárt az Atlético, amely a 6 találkozóján 9 gólt kapott – egyikhez hasonlóra sem volt példa az utóbbi években.
A bajnokság sem alakul jobban: azok után, hogy Simeone eddigi 10 (teljes) szezonjában mindig dobogóra állt a csapat, most
féltávhoz közeledve 5 vereséggel áll, a pontszámot tekintve fényévekre a első háromtól.
A kupában a szerencsés sorsolásnak is köszönhetően még versenyben van a csapat, de
a szurkolókat ez sem vigasztalja, akiknek az 56 százaléka már novemberben elküldte volna Simeonét,
27 százaléka pedig legfeljebb a szezon végéig várt volna. Azóta pedig ezek a hangok csak erősödtek.
Hiába tért vissza Antoine Griezmann és Álvaro Morata, a szétesőben lévő csapaton ők sem tudnak segíteni. Pedig azt, hogy a játékoskeretre nem lehet panasz, az is mutatja, hogy
egyetlen csapat volt, amelyik 4 focistát is adott a 2022-es világbajnoki döntőnek: az Atlético Madrid.
Griezmann a franciáknál, Rodrigo De Paul és Nahuel Molina az argentinoknál volt alapember – utóbbiak kispadján pedig ott ült Correa is.
Ennek ellenére sem lenne teljesen egyértelmű, hogy a felelős a csapatot korábban sosem látott sikerekig vezető Diego Simeone – ha ő maga nem így gondolná. Decemberben elárulta a véleményét, miszerint egy rendkívül tehetséges és szorgalmas csapata van, de ő edzőként cserbenhagyja őket.
Talán egyedül az edző az, aki nem tesz meg mindent. Remek csapatunk van, úgyhogy én vagyok az, akinek fejlődnie kell, hogy feljebb kapaszkodjunk.
A keretet ugyanis nagyjából ugyanazok a nevek adják, akik [két éve] megnyerték a La Ligát, kivéve [Kieran] Trippiert és Suárezt, ráadásul Griezmann is érkezett. Úgyhogy úgy látszik,
az edző az, aki a többiekhez képest visszaesett.
Majd ha sikerül talpra állnunk, ismét erősek leszünk, ezt már az elmúlt években is bebizonyítottuk."
A némi túlzással említett „ugyanazok a nevek" közé Joao Félix azóta már nem tartozik bele. A portugál támadó a Benficától 19 évesen rekordösszegért érkezett óriási reménységként, ám az elmúlt 3,5 évben finoman szólva sem váltotta meg a világot, így 2023 második hetét már a Chelsea-ben kezdte kölcsönjátékosként. Alig egy hónapja pedig még így beszélt a játékosáról Simeone:
„Jó a munkakapcsolatunk, még ha nem is mindig mindenben értünk egyet.
Mindig is a legjobbat akartam a csapatnak, és most is a végsőkig ezt fogom tenni, ugyanis ő fontos számunkra, pláne ha sikerül a világbajnokságon látott formáját hoznia.
Megvan a tehetsége és a képessége, amire a csapatnak szüksége van."
Úgy tűnik, mégsem. Félix egykori felfedezője, Jean-Claude Abeddou szerint elsősorban azért, mert
az argentin mester nem adott annyi szabadságot a pályán a támadónak, amekkorára az ő mozgékony stílusával szüksége lett volna.
A portugál távozását követően a spanyol sajtó már biztosra vette, hogy ez egy újabb jel arra, hogy megfáradt a kapcsolat a szakember és a keret tagjai között, és a szurkolók egyre erősödő nyomására kirúgják Simeonét az Atléticótól.
A menesztésével véget érne Simeone rekordja az európai topligákat illetően, mely szerint a jelenlegi vezetőedzők közül ő ül legrégebb óta ugyanazon csapat kispadján.
Azóta mégis lejátszhatta a 606., majd a 607. meccsét is az Atlético trénereként, és továbbra sem utal semmi jel arra, hogy Enrique Cerezo klubelnök és Miguel Ángel Gil Marín vezérigazgató (akik résztulajdonosai is a klubnak), vagy a szintén tulajdonosi joggal rendelkező izraeli milliárdos, Idan Ofer el akarná küldeni őt. Sőt, a csúfos BL-kiesés után Gil Marín a klub honlapján teljes körű támogatásukról biztosította Simeonét. A közleményben elmondta, tisztában van vele, hogy fájó a kudarc, de ezért a vezetőség, az edző és a játékosok közösen felelősek, amit el is kell fogadniuk.
Hiába érzünk nagy csalódottságot, nem veszíthetjük el a perspektívát.
Ez a csapat Diego Simeonéval együtt az elmúlt évtizedben elkényeztetett minket a fényes sikerekkel, ezért
megérdemli a teljes tiszteletünket és bizalmunkat.
Fontos céljaink vannak még a szezonban, amelynek még nincs vége.
A mi nagy erősségünk az egység, amiről nem szabad lemondanunk."
Márpedig amíg Simeonét nem rúgják ki, addig garantáltan a kispadon marad. Attól a csapattól, amelyet az argentin válogatottnál is jobban szeret és ahonnan
évente nagyjából 40 millió eurós fizetést kap,
ő biztosan nem fog önmagától távozni. Ezért pedig nem is lehet hibáztatni. Azonban ha nem oldódik meg a patthelyzet, akkor az Atlético Madrid örülhet, ha a következő szezonban a nemzetközi kupát érő helyek valamelyikét eléri. Márpedig az elmúlt 11 év alapján a csapat és a szurkolótábor sem ezt érdemli.
origo.hu
Air fryer: aggasztó dolog derült ki a népszerű eszközről
origo.hu
Döntő lépésre szánta el magát Putyin
life.hu
A parfümőrök szerint ez az 5 illat most a legtrendibb
magyarnemzet.hu
Putyin interkontinentális ballisztikus rakétát vetett be
ripost.hu
Visszahívja népszerű termékét a Lidl: réz lehet benne
hirtv.hu
Amerika választ: Máris felháborodott a hadiipar Trump kabinetjén + videó
origo.hu
Hátborzongató részletek derültek ki az Andrei Mangra elleni támadásról
origo.hu
Magyar Péter megfenyegette a gyermekotthon vezetőjét: „Ennek k…rva nagy következményei lesznek”
origo.hu
Kerek fenék, csodamellek: felfedezésre vár a bombázó röpis
origo.hu
Mutatjuk, hol kell előkészíteni a hólapátot, több centi hó is eshet
origo.hu
