A legendás Diego Maradona egykori csapata az elmúlt évtizedben stabil tagja lett a Serie A élmezőnyének, ám a Juventus egyeduralma alatt legfeljebb a második helyért volt esélye küzdeni. Aztán a torinóiakkal együtt a nápolyiak is gödörbe kerültek:
2020-ban a kupát ugyan megnyerték, a ligában csak hetedikként zártak (ami 2009 óta a legrosszabb helyezésük volt), majd egy évvel később is lemaradtak a BL-indulást jelentő pozíciókról.
Tavaly a dobogó már összejött, a két milánói klubbal viszont nem tudták felvenni a harcot, miközben az Európa-ligában a csoportkörből is nehezen jutottak tovább, hogy aztán a Barcelona jelentse a végállomást.
Ezért is okozott nagy szenzációt a mostani idény. A BL-csoportkörben a Liverpoolt, az Ajaxot és a Rangerst is kiütéssel győzte le – utóbbi kettőt oda-vissza, Angliában pedig az utolsó körben egy lényegében tét nélküli meccsen kapott ki –, a nyolcaddöntőben pedig az El-címvédő Frankfurt nem jelentett akadályt. A bajnokságban viszont ennél is zseniálisabbak Luciano Spallettiék.
Sorozatban 11 győzelemmel, összesen 15 forduló alatt 41 szerzett ponttal jutottak el a téli szünetig, de az azóta lejátszott 12 mérkőzés is 10 sikert hozott.
Így még talán azt is megbocsátják a szurkolók, hogy a kupából januárban hazai pályán, tizenegyespárbaj után kiestek a Serie A sereghajtója ellen, főleg hogy egy 33 éve áhított trófeához kerülnek hétről hétre közelebb.
11 fordulóval a vége előtt 19 pont a Napoli előnye az Lazióval szemben, de ha a Juventus büntetése nem lenne, akkor is 15 pontos különbség lenne az első és a második helyezett között. Ráadásul a gólkülönbség is egyedülálló: 64-16-os, amivel a teljes ligában fölényesen a legtöbb gólt szerezték és a legkevesebbet kapták.
A nápolyiak formája alapján az sem elképzelhetetlen, hogy a torinóiak 2014-ben felállított 102 pontos rekordja is veszélyben van – igaz, ehhez innentől minden meccset meg kéne nyerni, amivel 104 ponttal zárna a Napoli.
A többi topliga pontrekordja viszont valós veszélyben forog: a spanyoloknál 100 pont (2012, Real Madrid és 2013, Barcelona), az angoloknál szintén 100 pont (2018, Manchester City), a franciáknál pedig 96 pont (2016, Paris Saint-Germain) a csúcs, míg a 18 csapatos Bundesligában a Bayern München 2013-ban állította be a 91 pontos rekordévét. A topligákat nem számítva a Celtic tartja a csúcsot: 2017-ben 34 győzelemmel és 4 döntetlennel, 106 ponttal zárt – ettől már most biztos, hogy elmarad a Napoli.
Ami azonban jó eséllyel megdől, az a legkorábban bebiztosított olasz bajnoki cím rekordja. Dátumra ez nem fog sikerülni, ugyanis azt a Milan 1969-ből tartja, amikor március 31-én már bajnoknak mondhatta magát. (Abban a szezonban viszont nem volt decemberi foci-vb Katarban, ami majdnem két hónapos téli szünetet jelentett a ligákban.) Ám a fordulószámot illetően az a Milan 4 játéknappal a vége előtt szerezte meg a trófeát,
az olasz rekordot pedig a Juventus tartja, amely 2019-ben már a 33. forduló után megnyerte a ligát.
A Cristiano Ronaldo vezette torinóiaknak a dominancia nem járt extra sikerekkel, a következő idényben kínkeservesen védték meg a címüket, ám a szuperkupát és a kupát sem nyerték meg, a BL-ben pedig a 2019-es negyeddöntős kiesést 2020-ban már egy nyolcaddöntős búcsú jelentette. A nápolyiak abban reménykedhetnek, hogy megdöntik a Juventus négy évvel ezelőtti csúcsát (amihez a következő 6 fordulóban tulajdonképpen elég annyi pontot szerezniük, mint a milánói és a római riválisaiknak), ám a folytatás sikeresebb lesz, mint anno Massimiliano Allegriéknek.
A Juve rekordja is eltörpül a másik négy topbajnokság mellett, ami a legkorábban bebiztosított bajnoki címeket illeti. Ezt a kifejezést most a fordulószámokat értve vizsgáljuk meg, ugyanis páros években gyakran előbb ér véget a szezon a nyári vb vagy Eb miatt, így azokban az években könnyebb márciusban megnyerni a bajnokságot.
Így volt ez a már említett PSG-vel, amely minden topligás (köztük a Lyon által 2007-ből tartott francia) rekordot megdöntött 2016-ban, amikor
8 fordulóval a vége előtt, a Troyes elleni március 13-ai 9-0-s győzelemmel bebiztosította az újabb trófeáját.
Zlatan Ibrahimovic vezetésével a csapat ezután is begyűjtött még 6 sikert, így 30-6-2-es mérleggel, 34 pontos előnnyel zárta az élen a bajnokságot. Ahogy azokban az években mindig, úgy 2016-ban is összejött a kupa, a ligakupa és a szuperkupa megnyerése is a Ligue 1 mellé, a BL-ben azonban a Manchester City végállomást jelentett a negyeddöntőben. A rekordszezon ellenére ez a kiesés Laurent Blanc távozásához vezetett, a helyére érkezett Unai Emery viszont csúfosan leszerepelt a debütáló idényében. A három kupasorozat megnyerése sikerült, ám a csodaszezont futó Monaco a bajnokságban beelőzött, a BL-nyolcaddöntőben pedig a Barcelona a történelem egyik legnagyobb fordítását produkálta az idegenbeli 0-4 után, így a PSG 2016-os rekordját nem követték újabb bravúrok.
Nem sokkal, mindössze egy fordulóval később (azaz 7 fordulóval a vége előtt) biztosította be a bajnoki trófeát a Bayern München 2014-ben. A bajor sztárcsapat a 2010-es évek elején rapszodikusan teljesített, hiszen az évtizedet a Dortmund árnyékában kezdte, majd hazai pályán elbukott egy Bajnokok Ligája-döntőt a Chelsea ellen, aztán 2013-ban minden egyes trófeát megnyert, amit csak lehetett. Ám míg ekkor az április 6-ai 28. fordulóban bizonyosodott be a bajnoki cím, addig
egy évvel később ezt is megfejelte a klub: március 25-én, a Hertha elleni 3-1-es siker után már a 27. fordulóban örülhetett a Bayern.
A Robert Lewandowski-korszak előtti utolsó idényben a kupagyőzelem is meglett, a BL-ben viszont a Real elleni elődöntős párharcból nem sikerült továbbjutni. A következő szezonnak ez mégsem egy extra lökést, hanem visszaesést adott: a Bundesligát "csak" 79 ponttal nyerte meg a csapat, amely a Német Kupa elődöntőjében is elvérzett és végül a BL-ben sem sikerült a fináléba kerülni.
A Premier League-ben szintén 7 a rekord úgy, hogy az egyedülálló módon júniusi 31. fordulóban biztosította be a csapat a bajnoki címet. Akiről szó van, a Liverpool, a magyarázat pedig a koronavírus-járvány, amely a 2019-20-as szezonban egy 3 hónapos tavaszi szünetet jelentett.
Az eredeti tervek szerint már március 21-én megszerezték volna az első PL-trófeájukat a Vörösök, a halasztás miatt június 24-én ünnepelhettek
a Crystal Palace elleni siker után. Angliában korábban a Manchester United (1908), az Everton (1985) és a Manchester City (2018) tartotta a rekordot, akik 5 fordulóval a vége előtt bajnokok lettek, ám Jürgen Klopp együttese még ezt is megfejelte két játéknappal. Mindezt azok után, hogy az előző, BL-győzelemmel záruló szezonban 97 pont sem volt elég a City ellen a bajnoki címhez.
A liga mellett a többi sorozatban nem volt ok a liverpooli örömre 2020-ban: a kupában, a ligakupában és a BL-ben sem sikerült négy közé kerülni,
de Mohamed Szalah-éknak egyértelműen a 30 éve üldözött trófea lebegett a szemük előtt. Arra lehetett számítani, hogy ez a PL-menetelés nem tartható sokáig, de a még gyengébb kupaszereplések mellé egy 99 helyett 69 ponttal záruló bajnokság járt, és noha 2022-ben volt még egy fellángolás, Klopp valószínűleg azóta is visszasírja a csapata 2019-es és 2020-as évét.
A spanyol ligában az utóbbi szezonokban jellemzően szorosabb a versenyfutás a trófeáért, mint a többi topligában, ezt mutatja az is, hogy ebben az évszázadban még nem dőlt el bajnoki cím a 35. forduló előtt – egészen tavalyig.
A Carlo Ancelotti irányította Real Madrid 1990 óta először biztosította be a spanyol bajnoki címet négy fordulóval a vége előtt,
amit egy Bajnokok Ligája-győzelem is követett. Ez nem volt messze a La Liga abszolút rekordjától, amit szintén a fővárosi klub tart – ám Puskás Ferencék korából, pontosabban az 1960-61-es szezonból. Meglepő lehet, de
a Realnak éppen abban az idényben sikerült már március 12-én, 5 fordulóval a vége előtt megszereznie a trófeát, amelyben hat év óta először nem nyerte meg a BEK-et.
Az 1961-es európai kalandnak a Barcelona már a BEK-nyolcaddöntőben véget vetett, a kupát pedig az Atlético elleni fináléban bukták el Puskásék, mégis ez az év íródott be a spanyol bajnokság történelemkönyvébe. A következő szezonokban ilyen dominanciát már nem mutatott a klub a ligában, de a bajnoki címek sorra jöttek, amihez 1962-ben egy Király-kupa-győzelem és egy BEK-döntő is párosult – európai kupát viszont legközelebb csak 1966-ban szerzett a rekordgyőztes.
A korábban már említett Celtic-csúcs egész Európából kiemelkedik. A glasgow-iak éppen akkor, a 2016-17-es szezonban állítottak fel rekordot, amikor az ősi rivális Rangers négy év szünet után visszatért az élvonalba. A Keltákat viszont ez csak még jobban felpaprikázta, és ugyan a BL-ben csoportutolsóként zártak,
odahaza veretlenül zárták a szezont: a kupa és a ligakupa elhódítása mellett a bajnokságban volt egy 22 meccses győzelmi sorozatuk, összesen pedig 8 vesztett ponttal nyerték meg a Premiershipet.
Az óriási ígéretnek indult Moussa Dembelének és társainak a bajnoki cím bebiztosítása így is "csak" 8 fordulóval a vége előtt sikerült, amit akkor április 2-án rendeztek. A Celtic dominanciája jócskán megcsappant a következő idénytől, a bajnoki pontszám alig haladta meg a 80-at – ám legyőzőre így sem talált a csapat Skóciában a következő három szezonban sem. A BL-ben viszont 2017 után mindig elvérzett a selejtezőben a glasgow-i klub, ráadásul sorozatban 9 cím után 2021-ben a trónfosztás is megtörtént a bajnokságban és 2010 óta először trófea nélkül maradt a klub. Úgyhogy Angelos Postecoglou vezetőedző csapatának nagy szüksége volt a tisztelet visszaszerzésére, amit tavaly a visszahódított bajnoki címmel és az őszi BL-csoportkörrel talán sikerült is elérnie a legendás skót klubnak.
Saját hazájában a görög Olimpiakosz is elképesztő dominanciát mutatott, 2011 és 2017 között mind a hét bajnoki cím a pireusziaké lett. Ebből kettő volt különösen magabiztos: 2014-ben 5 fordulóval a vége előtt (március 15-én), két évre rá pedig
a 16 csapatos bajnokság 24. fordulója után eldőlt a trófea sorsa – utóbbi a 21. században az egyetlen alkalom, amikor egy európai liga első helye már februárban (28-án) eldőlt.
Az Olimpiakosz a Celtichez hasonlóan csak a hazájában volt kimagasló, ráadásul a görög klub nemzeti kupából is "csak" hármat nyert meg az említett hét év alatt. A legjobb szezon a rekorder 2013-14-es volt abból a szempontból is, hogy sikerült megélni a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszát, az év végén pedig a vb-nyolcaddöntőbe jutó görög válogatottba is sok (4) embert delegált a csapat. Azóta hanyatlani kezdett a pireuszi klub: odahaza is egyre nagyobb kihívókkal néz szembe, és (a kosárlabdacsapatával ellentétben) Európában is egyre hamarabb búcsúzik – idén már az El-ből sem sikerült kvalifikálnia magát a tavaszi szakaszra a csoportkörből.
Április előtt bebiztosított bajnoki címekről Belgiumban és Ausztriában is tudnak beszélni. Március 19-én két ilyen eset is történt: 1962-ben az Anderlecht 5, 1978-ban az Austria Wien 7 fordulóval a vége előtt szerezte meg a ligája trófeáját. A brüsszeliek abban az időszakban Európában még nem, hazájukban viszont annál inkább egyeduralkodónak számítottak, ám
az 1962-es bajnoki címet követő szezonban egyetlen trófeát sem szereztek meg, és a BEK-ben is kiestek a második fordulóban.
A bécsieknek már jobban sikerült a folytatás a fölényesen megnyert Bundesliga után is: sorozatban további három bajnoki trófea következett, és 1979-ben egészen a BEK elődöntőjéig eljutottak az 1978-as KEK-döntő után.
Nyugati szomszédainknál a közelmúltból sem ismeretlen a dominancia, hiszen a legutóbbi kilenc osztrák bajnokságot egyaránt a Salzburg csapata nyerte meg.
A legnagyobb fölényt rögtön ennek a sorozatnak az első évében megmutatta Gulácsi Péter akkori klubja, amikor egy 5-0-s sikerrel 8 körrel a bajnokság vége előtt, március 23-án bebiztosította a trófeát.
Ez akkor kupagyőzelemmel is párosult (ahogy az azutáni három évben is meglett a duplázás), igazán nagy európai sikerig viszont 2018-ig várni kellett, amikor az Európa-ligában az elődöntőig jutott a klub. A BL-ben az áttörés pedig csak 2019-ben következett be, amikor megannyi selejtezős kudarc után automatikusan részt vehetett a Salzburg a csoportkörben – onnan pedig azóta sem hiányzott a csapat.
Luciano Spalletti csapatára a válogatott szünet után áprilisban a Milan, a Lecce, a Verona, a Juventus és a Salernitana vár. Jelenleg 11 meccsel a vége előtt 19 pontos előnye van a Napolinak, így
számára legkedvezőbb esetben akár már 8 fordulóval a vége előtt, a Verona ellen meglehet a bajnoki cím – igaz, ehhez a milánóiak és a rómaiak mélyrepülése is kellene.
Ha így folytatják a nápolyiak, valószínűbb, hogy nagyjából a Salernitana ellen, esetleg május elején az Udinese otthonában biztosítják be a trófeát, de előbb-utóbb biztosan meglesz nekik.
Biztosan? Szinte biztosan. Ahhoz ugyanis, hogy idén ne a Napoli legyen a Serie A bajnoka, minden idők legnagyobb összeomlása kéne.
Európa-szerte még meg sem közelítette egy olyan csapat sem a 19 pontos előnyt, amely később elbukta a bajnoki címet – de igazából még a 10 pontosat sem.
Az elmúlt 30 évben három igazán nagy leolvadást találunk a topligákat vizsgálva, de ezek is bőven beleférnének a Napolinak. A Newcastle United az 1995-96-os Premier League-ben (a Szarkák Alan Shearer-korszak előtti utolsó évében) 13 meccsel a vége előtt 9 pontos előnnyel rendelkezett a tabella élén, ám végül 4 pontos hátrányban a Manchester United mögött másodikként zárt.
A United 2012-ben járt pórul, amikor a 32. forduló után volt 8 pont fórja, a végén mégis rosszabb gólkülönbségének köszönhetően ezüstérmesként zárt a QPR ellen emlékezetes utolsó fordulós fordítást bemutató City mögött.
A spanyol bajnokságban is volt egy MU-éhoz hasonlóan látványos összeomlás, mégpedig a Real Madrid részéről: 2004-ben címvédőként 12 fordulóval a zárás előtt 8 ponttal vezetett a második előtt, ám a bajnokság befejezésekor 7 pontos lemaradásban, a negyedik pozícióban végzett.
Mind a három felsorolt eset nagy leolvadást jelentett, de egyik sem volt akkora, mint amekkora az idei Serie A-ban következhetne be. Egyértelműen futballtörténelmi pillanat lenne, ha a Napoli idén is elbukná a bajnoki címet, de az elmúlt évtizedekben örök vesztesként lett elkönyvelve a csapat. Szóval a nápolyi szurkolók talán még most is kiegyeznének azzal, ha nem dőlne meg a PSG, a Liverpool vagy a Bayern rekordja, és nem lenne meg a BL-győzelem sem, hanem akár csak egyetlen pontocskával, de meglenne a 33 éve üldözött bajnoki trófea.
És akkor ezentúl nem csak Diego Armando Maradonával azonosítaná az egész világ a Napoli focicsapatát.