Nagyon sok focirajongó értetlenül állt a Bayern vezetőinek 2021-es döntése előtt, amelynek értelmében egy 30 éves korán alig túl lévő fiatalembert, Julian Nagelsmannt szerződtettek a vezetőedzői posztra. Akit ráadásul ki kellett vásárolni a korábbi, lipcsei szerződésből. Ám a döntés komolyságát érzékelteti, hogy
nemcsak milliókat fizettek érte, hanem ötéves szerződést kötöttek vele.
Minden kívülálló érezte, hogy nagyon nagy rizikót vállal a német rekordbajnok. Ám a mindig, mindenről véleményt formáló legenda, Lothar Matthäus azonnal támogatásáról biztosította a játékos pályafutását egy fiatalkori sérülés miatt gyakorlatilag el sem kezdő Nagelsmannt, mondván taktika szempontjából felkészült, a Bayernhez való kötődése pedig nem kérdőjelezhető meg, hiszen
már gyerekkorában is a klub címeres ágyneműjében aludt.
Ez utóbbi nyilván sok emberről elmondható (nemcsak Bajorországban), ám önmagában kevés egy komoly edzői karrierhez, az előbbi viszont fontos. És bármennyire furcsa, lehet, hogy közvetve éppen a taktikai sokoldalúsága okozta a bukását Münchenben.
Az „ide nekem az oroszlánt is" mentalitással Münchenbe érkező Nagelsmann a remek játékoskeret birtokában 2021 őszén igyekezett kiteljesíteni kísérletező vágyait.
A Bayernnél gyakorlatilag 2011 óta remekül működő 4-2-3-1-es felállást időnként hajmeresztő dolgokkal váltotta fel.
Hasonló meglepő húzásai az elmúlt 10 évben Pep Guardiolának voltak, de ő (egy még jobb játékoskerettel) a legfontosabb találkozóin, a BL-elődöntőkben rendre megbukott kísérletező módszereivel.
Nagelsmann-nak a tavalyi szezonban még volt Robert Lewandowskija, és mivel a lengyel az azt megelőző két szezonban a világ legjobbja volt (mégha ezt az Aranylabda-szavazáson nem is értékelték a voksolók) a támadójáték adott volt. És a Bayern esetében ez minden korban elsődleges volt, ez elfedte a védelem esetleges gyengélkedéseit.
Nagelsmann mégis a Bajnokok Ligája csoportkörében, Barcelonában 90 perc alatt hétszer váltott taktikát.
Mivel a gárda 3-0-ra győzött, nem kellett magyarázkodnia, de érdekes módon talán éppen ez a találkozó indított el valamit a Bayern-Nagelsmann kapcsolatban, mely a csütörtök esti végkifejlethez vezetett.
Ugyanis a Bayern München edzője nem lehet nagyobb a klubnál!
A taktikai húzásaival Barcelonában hatalmas sikert elérő Nagelsmann valószínűleg ettől kezdve érezte úgy, hogy neki müncheni trénerként minden összejöhet.
A 2021-es ősz a Bajnokok Ligájában pompásan sikerült.
Hat szép győzelem, ezek közül csak a kijevi lett 2-1-es, a többi minimum háromgólos különbségű. A bajnokságban úgy lett őszi bajnok, hogy 17 mérkőzés során 9 ponttal gyűjtött többet, mint a második Borussia Dortmund. Nagelsmann első müncheni félszezonjára csak egy mérkőzés vetett árnyékot. De az nagyon!
A Német Kupa második fordulójában kiesett a csapat.
Ám nem egyszerűen kiesett, hanem feltörölték vele a talajt.
A gladbachi 5-0-s vereség akkor is Nagelsmann szégyene, ha betegsége miatt személyesen nem lehetett ott a találkozón, és segítője, Dino Toppmöller ült a kispadon.
Ezt a kínos kudarcot leszámítva Nagelsmann egyre jobban érezte magát új szerepében.
Néha a média érdeklődésétől kísérve gördeszkával ment edzésre,
a kispad mellé számítógépet telepített, és meccs közben is elemzett segítőivel. Lubickolt a szerepében.
Amíg jöttek az eredmények nem is volt ezzel gond. Ám ahogy várható volt, a Neuernél fiatalabb, és Lewandowskinál is csak egy évvel idősebb edző tekintélye az első komolyabb kudarcnál csorbulni kezdett.
A 2022-es tavaszi idénynyitón a Mönchengladbachtól elszenvedett hazai vereség azért nem okozott felzúdulást, mert annyi beteg játékosa volt a Bayernnek, hogy az amatőr csapattól felhívott focistákkal együtt is csak alig tudott kiállni a mérkőzésre. A „bochumi horrorfélidő" (30 perc alatt négy, azon belül hat alatt három gólt kapott a kiesőjelölttől) azért nem verte ki a biztosítékot, mert
az olyan néhány perc volt, mely 10 év alatt egyszer fordul elő.
Aggasztóbb volt a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében a salzburgi szenvedés (1-1 lett, vacak teljesítménnyel az első mérkőzés), ám a visszavágó 7-1-es gálája elfedte a gondokat.
Ám a következő körben a Bayern XXI. századi nemzetközi szereplésének legnagyobb kudarca következett.
Kiesesés a Villareal ellen. Ráadásul idegenben szánalmas produkciót nyújtott a csapat, még Nagelsmann is elismerte, hogy az 1-0-s vereség még hízelgő is. Ezt a hátrányt nem sikerült hazai pályán ledolgozni, és ekkor lett érezhető, amit sokan sejtettek: az akkor 34 éves Nagelsmannra nagy a bayernes kabát.
A BL kiesés után ezt tudatosították is vele játékosai. Robert Lewandowski látványosan csalta a futballt a szezon további részében, míg a 32. fordulóban (már bajnokként) Mainzban elszenvedett vereség után olyan történt, ami nagy ritkaság a profi futballban:
a csapat jelentős része néhány napra elment bulizni Ibizára.
Két bajnoki meccs között. Az ibizai lazítás után egyik meccsét sem tudta megnyerni a csapat. Ezzel ugyan a saját sorsát nem befolyásolta, ám a Stuttgartét, és a Herthaét igen, ugyanis az előbbi a Münchenben szerzett ponttal maradt bent, az utóbbi pedig így osztályozóra kényszerült.
A nyáron Lewandowski távozott, ezzel nehéz helyzetbe került Nagelsmann,
ám a szezon első három meccse ennek ellenére remekül sikerült. Úgy nyert meg három bajnokit a Bayern, hogy ezeken 15 gólt szerzett. Ám ezután egymást követő négy meccsen nem tudott nyerni, és ilyenre utoljára 2001 őszén volt példa. Még az évezred elején!
Ráadásul a szomszédvár, Augsburg otthonában elszenvedett vereség után hiába mondta szégyenkezve az edző, hogy ilyen teljesítmény után nem kellene elmenni a gárdának a híres Oktoberfestre sörözgetős mulatozásra, természetesen másnap ott volt mindenki a Theresienwiesen. Jó, ez persze kötelező médiaesemény, ám azt követően már nem kellett volna Neuernek, Ulreichnek, Kimmichnek, Goretzkának, Daviesnek, Gnabrynak és Hernándeznek tovább szórakozni, és
látványosan jólérezni magát sok-sok sör társaságában négy ilyen kilátástalan produkcióval teljesített sikertelen meccs után.
Oliver Kahn, a klub sokat látott, és megélt vezetője akkor megosztotta a közvéleménnyel a gondok okát, öt pontba szedve. Szerinte a taktika, az egyéni kondíció, a csapat hozzáállása, a hangulat és Nagelsmann személye az, amit meg kell vizsgálni, hogy a gárda úrrá legyen a nehézségeken.
A csapat (illetve egyes játékosok) hozzáállására, illetve a hangulatra jellemző, hogy a vesztes „augsburgi csata" során a hajrában Nagelsmann a jobbhátvéd Noussair Mazraoui helyére a támadáshoz jobban értő fiatal Mathys Telt akarta beküldeni, és így Joshua Kimmichnek kellett (volna) visszalépni a védelembe, ám
ő üvöltve közölte az edzővel, hogy erre nem hajlandó.
Emiatt a tréner megváltoztatta elképzelését, és Tel helyett Josip Stanisicot küldte be, és „feláldozta" Musialát.
Ilyen nem fordulhat elő egy olyan csapatnál, amely a világ meghódítására készül!
Nagelsmann (és Kimmich) megúszta ezt az esetet, és Lothar Matthäus ekkor ezt mondta:
Julian Nagelsmann még mindig a megfelelő edző a Bayern számára. Jó, hogy Oliver Kahn az augsburgi vereség, és a katasztrofális, négy nyeretlen meccsből álló sorozat után azonnal mellé állt.
Pontosan ez volt a helyes lépés, és az, amire Juliannak most szüksége van a klub részéről."
Akkor jött egy kis szünet a Nemzetek Ligája miatt, és ez idő alatt sikerült rendezni a sorokat. A világbajnokságig hátralévő
nyolc bajnokijából hetet megnyert a csapat,
és ismét százszázalékos teljesítményt nyújtott a Bajnokok Ligája csoportkörében. Ráadásul sem a Barcelonától, sem az Intertől gólt sem kapott két-két mérkőzésen.
Ám a legtöbb Bayern-játékos számára komoly kudarcot hozó világbajnokság után nem folytatódtak a rózsaszínű álmok.
A sztárkapus, Manuel Neuer síelés közben súlyos sérülést szenvedett.
Nyilván engedély nélkül hódolt a hobbijának, mert szinte biztos, hogy ezt tiltja a szerződése. Ahogy tiltotta ezt annak idején Bastian Schweinsteigernek is, aki pedig tinédzser korában a későbbi német klasszis sízőkkel volt egy szinten a hegyoldalakon.
Neuer sérülése után nem sokkal került napvilágra, hogy
egyik pillanatról a másikra megválik a klub az addigi kapusedzőtől, Toni Tapalovictól,
aki kapustársa volt a Schalkénál a fiatal Manuel Neuernek, majd visszavonulása, és Neuer 2011-es Münchenbe igazolása után a Bayern kapusedzője lett. És nem titok, hogy jó barátja Németország elsőszámú kapusának.
A síelés mostanában nem jó szokás a Bayernnél.
Ugyanis Nagelsmann Ausztriában, Zillertalban siklott az elmúlt napokban barátnőjével, az egyik müncheni bulvárlapnál dolgozó, Lena Wurzenbergerrel, miközben döntöttek a sorsáról.
Persze neki nem a késő téli vakáció okozta a vesztét, hanem az, hogy a vb kezdetekor a Dortmunddal szembeni kilencpontos előnyből mára egypontos hátrány lett.
És erről nem csak a BVB tehet.
A Bayern a vb óta lejátszott tíz bajnokijából csak ötöt tudott megnyerni, és kettőt el is vesztett.
Többször reménytelen, alig nézhető produkciót nyújtott.
Érdekes módon itt nem is a két vereségről van szó, mert Mönchengladbachban úgy kapott ki, hogy Dayot Upamecano korai kiállítása miatt szinte végig 10 emberrel játszott, míg a hétvégén, ha nincs videobíró, akkor 1-0-ra nyer Leverkusenben. Ám 2-1-re kikapott.
A vereség jogosságát az edző is elismerte a meccs után.
Elsősorban ő tehet róla, a szünetben meghozott döntését, a hármas cserét semmi nem indokolta. Ahogy a Musiala-Müller-Coman-Sané-Mané-Gnabry hatosból kiválasztott emberek szerepeltetése is kissé esetlegesnek tűnik, és néha nehezen érthető egyikük-másikuk (többnyire Leroy Sané) pozíciója.
Nevezhetjük ezt gazdag taktikai repertoárnak, de felesleges edzői „okoskodásnak" is.
Ami viszont tény, hogy a Bayern utoljára 2012 tavaszán nem állt az élen 25 játéknap után a bajnokságban. Akkor 51 ponttal rendelkezve nézte a Dortmund hátát, és ez így történt a záróforduló után is.
Az ezt követő 10 évben mindig bajnok lett,
és érdemes felidézni, mennyi pontot gyújtött ezen szezonokban 25 mérkőzés során:
66, 71, 64, 63, 62, 63, 57, 55, 58, 59.
Most 52 van neki.
Már kétszer került komolyabb hullámvölgybe a bajnokság során. Ezt akár jó jelnek is vehetik szurkolói, mert háromszor ritkán szokott.
Valamit azonban nem szabad elfelejteni: a Bayern a BL-nyolcaddöntőben szenzációs taktikával-játékkal leiskolázta a PSG-t. Ahogy az ősszel az Intert és a Barcelonát is. Ez nem akármilyen alapot ad a folytatáshoz, mert ugyan a Bayern elöljárói (elsősorban a ma már „csak" tiszteletbeli elnök, Uli Hoeness) az elmúlt évtizedekben többször elmondták, hogy a bajnokság mindennél fontosabb, de
ha egy Inter-Barcelona-PSG-Manchester City-Real Madrid ágon Bajnokok Ligáját tudna nyerni a gárda, attól senki nem lenne boldogtalan,
még akkor sem, ha a Dortmund nyerné a Salátástálat.
Érdekes, hogy ez utóbbit egy korábbi Dortmund-edzőnek kell meggátolnia. Nagelsmann lehetséges utódaként szinte a „válás" pillanatában mindenki egy nevet mondott: Thomas Tuchelét.
Aki a „kloppi utat" járta végig Mainzon, Dortmundon keresztül egy angol klubbal elért Bajnokok Ligája diadalig.
Két évig irányította a Borussiát, harmadik helyre vezette a Bundesligában, és mindkét évben bejutott vele a Német Kupa döntőjébe. 2017-ben a Frankfurt ellen meg is nyerte azt. Még huszonéves edzőként, amikor a Stuttgart fiataljaival dolgozott olyan későbbi (Bayernben is meghatározó) klasszisokat nevelt, mint Mario Gomez, vagy Holger Badstuber
Amikor Tuchel 2018-ban Párizsba szerződött, másodedzőnek Lőw Zsoltot kérte fel, együtt ültek a kispadon 2020-ban a Bayern elleni Bajnokok Ligája döntőben. Az még nem hozott sikert a német-magyar párosnak, de
2021-ben a Chelsea-vel már felért a csúcsra.
Tuchel a Bayernnél is a magyar szakemberrel kíván együtt dolgozni, a német Bild és a frania L'Equipe is tényként írja Lőw Zsolt érkezését. Így Kürschner Izidor, Weisz Leo, Konrád II. Kálmán, Dombi Richard, Schaffer Alfred, Lóránt Gyula és Csernai Pál után ismét egy magyar trénere lesz a világ egyik legjobb, és legnépszerűbb csapatának.