Dzsudzsák Balázs: Nem volt ez egy könnyű menet

A magyar válogatottsági csúcstartó, a nemzeti csapatban 109 alkalommal szereplő Dzsudzsák Balázs idehaza a legnépszerűbb focisták közé tartozik. A Debrecen csapatával bajnoki bronzérmet szerző játékos újabb egy évet írt alá a Lokival. Szoboszlai Dominiknak azt kívánja, döntse meg az ő válogatottsági csúcsát, miközben azt szeretné, hogy Debrecenben tartósan térjen vissza a futball-láz. Nagyinterjú.

Egy percig tartott a tárgyalása a Debrecennel szerződésének meghosszabbításáról. Volt-e ezen kívül bármilyen más lehetősége, vagy gondolata, hogy máshol folytatja a pályafutását?
Dehogy is. Nem volt ez kérdés, hiszen ezért jöttem haza, hogy itt focizzak. De azt nem tagadom, hogy a mai napig vannak külföldi ajánlataim.

Visszamehetnék az arab világba is játszani, de nem akartam már ebbe belevágni.

Azok után, hogy a Debrecennel harmadikok lettünk, hogy ismét nemzetközi kupában indulunk, miért mennék el innen? 15 ezren voltak az utolsó NB I-es meccsünkön az Újpest ellen. Ott vagyunk a Konferencia Ligában.

Dzsudzsák Balázsnak örömet jelent Debrecenben focizni Fotó: Csudai Sándor - Origo

Nekem öröm Debrecenben focizni. Ráadásul a tavalyi szezonban – ha nem számítjuk az első hét, általunk nagyon elrontott fordulót – mi nyújtottuk a legjobb teljesítményt és simán megelőztük a tabellán a bajnok Fradit. Ez persze csak egy képzeletbeli tabella, de talán egyszer valóság is lehet belőle.

Ezért mondják egyre többen, hogy az NB I 2023-24-es idényében a Debrecent látják a Fradi első számú üldözőjének?
Azt a költségvetési különbséget, ami a Ferencváros és a Debrecen között van, nem lehet egyik napról a másikra eltüntetni.

De a pályán nem a pénz focizik.

Mi a múlt szezonban bebizonyítottuk, hogy a Fradit idegenben is meg lehet verni, mert 3-1-re nyertünk az Üllői úton. Azt nem mondom, hogy azonnal trónfosztás lesz, de azt igen, hogy nekimegyünk a - bajnokságnak.

Sokak szerint a Debrecen a Fradi első számú üldözője lehet a 2023-24-es szezonban Forrás: MTI/Bruzák Noémi

Persze mindezt óvatosan kell kezelni, mert ebben a bajnokságban minden megtörténhet.

Ezzel együtt nem esünk abba a hibába, hogy csak a Fradira fókuszáljunk, mert annak nem lehet jó vége.

Ezt a Fehérvár esete többször bebizonyította. Nekünk most jó alap a harmadik helyezés, innen kell előre mozdulnunk.

Örmény vagy montenegrói csapat ellen kezdenek majd a Konferencia Ligában. Mennyire hiányzik most a Debrecennek az, hogy július végén már nemzetközi tétmeccseket kell játszania?
Nincs ezzel semmi baj, mert minden edzésen kapott terhelésnél sokkal jobb a meccsterhelés. Az valóban nem egyszerű dolog, hogy hat összecsapást kell egy hónap alatt lejátszani azért, hogy a főtáblára odakerüljünk. Ezzel együtt mind az NB I-re, mind a nemzetközi kupára oda kell figyelnünk. Sosem értettem, miért baj az, hogy egy héten két meccset kell játszani.

Az első hazai nemzetközi mérkőzésükön lesznek-e annyian, mint az Újpest ellen májusban voltak?
Hűha. Most ráteszem a nyomást a szurkolóinkra, de szerintem tuti, hogy kijönnek annyian, mint amikor a bajnoki bronzérmet ünnepelték.

Tehát 15 ezren.

Ez amúgy egy nagyon szép szám lenne, mert az ellenfél itt most még egy kevésbé ismert csapat lesz. Egy év alatt 40 százalékkal emelkedett amúgy a nézőszám Debrecenben, messze a legnépszerűbb vidéki csapat vagyunk, erre azért büszkék lehetünk.

Miért ennyire nehéz megmozdítani a szurkolókat Debrecenben? Mert az előző szezonban bár folyamatosan nőtt a hazai nézőszámuk, az áttörés mégiscsak az utolsó fordulóban következett be ezen a téren.
Szerintem sokan nem hitték el, hogy nekünk ez sikerülhet, az első hét forduló után örültünk, hogy egyáltalán kijönnek.

Ahogy kikaptunk Zalaegerszegen vagy Mezőkövesden, az tényleg csúnya volt. Akkor bennünket kiesőjelöltként emlegettek.

Nagyon hosszú ideig tartott a szurkolók bizalmát visszaszerezni. Megnyerni az embereket viszonylag könnyű, megtartani őket nagyon nehéz. Ez most csak rajtunk múlik, hogy sikerül-e.

Az előbb említette, hogy voltak megkeresései az arab világból, a Közel-Keletről. Mit gondol arról a folyamatról, ami most Szaúd-Arábiában történik, és amely az egész világfutballra nagy hatással van?
Mindezt azért csinálnak, hogy 2030-ban ők rendezhessék meg a labdarúgó-világbajnokságot. Ebben egészen biztosak lehetünk. Ugyanakkor Szaúd-Arábiában vannak még problémák: a meccsek nagyon kevés nézők előtt mennek. Tehát, ha nem figyel rájuk, pontosabban a focijukra a világ, akkor odavisznek olyan sztárokat, akik miatt muszáj lesz odafigyelni rájuk.

Meg fogják kapni a 2030-as vb-rendezést?
Szerintem egészen biztosan meg.

Mit szólt Szoboszlai Dominiknek ahhoz a nyilatkozatához, amelyben azt fejtegette, hogy szeretné megdönteni az ön 109-szeres válogatott szereplési rekordját?
Adja Isten, hogy sikerüljön neki. És ezt most a lehető legkomolyabban mondom, mert ha ez összejön, akkor abból a magyar foci is profitál.

Az, hogy én 109-szeres válogatott lehettem, nem volt egy könnyű menet.

Neki sem lesz az, ha erre tör. Egy ilyen szám eléréshez el kell kerülni a komoly sérüléseket, jó lenne ott lenni az éppen aktuális világversenyeken.

Szoboszlai Dominik világklasszis lehet - ezt állítja Dzsudzsák Balázs Forrás: Liverpool FC

Ráadásul azt szeretném, ha valaki – akár Szoboszlai, akár más – megdönti az én csúcsomat, lehetőleg úgy tegye meg, hogy Európa-bajnokságokon, vagy világbajnokságokon szerepelhessen. Mert azért ez így az igazi.

Amúgy nekem Dominikkel tényleg nagyon jó a kapcsolatom. Biztosan nem én voltam az első, aki gratulált neki a liverpooli szerződéséhez, de azok közé tartoztam, akik miatt felrobbant a telefonja.

Emlékszem, amikor először jött oda a válogatottba, rögtön odajött hozzánk, az idősebb játékosokhoz. Ez a sztori nem arról szól, hogy szavakban dicsérem, miközben teljesen mást gondolok róla. Őszintén tudok örülni a sikereinek. Egy olyan gyerek, aki mindent feláldozott azért, hogy a Liverpool játékosa legyen. Ez egy nagyon kemény, szinte felfoghatatlan sztori.

Kimondható, hogy Szoboszlai Dominik világklasszis játékos?
Az lehet, de ehhez most jön az igazi vizsga, amit Liverpoolban kell abszolválnia. Mert most már másik húsz világklasszis lesz körülötte, Ez azért más helyzet, amit eddig átélt. De Dominiknek ez sem fog gondot okozni.

Világklasszis lesz.

Miért pont most mozdult meg valami a magyar focisták átigazolásával kapcsolatban?
Ezen én is sokat gondolkodtam, főleg annak tükrében, hogy a nagyon sikeres 2016-os Európa-bajnoki szereplésünk után elmaradt az áttörés. Azt azért ne feledjük el, hogy a mostaniak teljesen más korosztály, mint akik mi voltunk 2016-ban. Huszonéves játékosokról beszélünk. Ha 2016-ban mi is ilyen fiatalok vagyunk, tuti megkapjuk a jó ajánlatokat.

Mit jelent a magyar focinak Szoboszlai Dominik liverpooli szerződése?
Sok minden meg fog változni. A válogatott jó szereplése már eleve más polcra helyezte a sportágat. A liverpooli igazolás erre még rátesz egy lapáttal. Nagyon sok múlik azon, hogy milyen teljesítményt fog nyújtani a Liverpoolban. Mert most tényleg rá fog figyelni az egész ország és világ. Most ő a magyar futball arca. Az én koromban is megvoltak a lehetőségek, amikor a PSV játékosa voltam, rám figyelt mindenki. A korommal pedig nem tudok mit csinálni, akkor születtem, amikor. Bár a 2007-ben a magyar válogatottnak közel sem voltak olyan lehetőségei, mint a maiaknak, mi akkor is nagyon jól éreztük magunkat a csapattal. Emlékszem, az első válogatott meccsem a görögök ellen volt Kréta szigetén.

Egy órával a meccs kezdése előtt még a mezeink sem voltak készen. Csak a kezdőké. A cserejátékosok úgy ültek le a padra, hogy elmondták: a tied lesz a 13-as mez, a tied meg a 14-es. A szünetben vasaltuk fel a mezünkre a címert, meg a Respect feliratot.

Ehhez képest a mai állapotok teljesen mások. Ma tényleg lehet irigyelni azokat, akik fociznak. Talán ez az egyik oka annak, hogy az ember nehezen akarja ezt az egészet elengedni.

Dzsudzsák Balázs utolsó válogatott meccsére 64 ezren mentek ki a Puskás Arénába Fotó: Csudai Sándor - Origo

Főleg akkor, amikor azt látom, hogy az egykori csapattársak sorra vonulnak vissza.

Szalai Ádám, Priskin Tamás, Nemanja Nikolics. Mind most hagyták abba. Én még nem akarok kiszállni ebből, mert szeretnék a Puskás Arénában Magyar Kupa-döntőt játszani, vagy Debrecenben telt ház előtt nemzetközi kupameccsen küzdeni.

Ezeket a pillanatokat kell és érdemes megélni, nem pedig a kudarcokon hetekig rágódni. Ezek a győztes, örömteli pillanatok – ahogy öregszem – egyre fontosabbak. Hogy ne csak az legyen, hogy felteszünk egy képet az Instagramra, hogy nyert a válogatott a litvánok ellen, majd lapozunk, jöhet a következő kép, mehetünk tovább. Debrecenben nem így csináljuk.

Hanem hogyan?
Kőkemény szabályokat fektettünk le az edzővel. A csapat minden héten egyszer együtt vacsorázik, ezek az esték nem a telefonok nézegetéséről, nem az Instagramról, nem a Tik-Tokról szólnak. Az öltöző rendje nélkül, egy közösség építése nélkül nem lehet sikert elérni. Az nem véletlen, hogy amikor az egyik magyar válogatott játékos, aki eljött játszani ellenünk, azt kérdezgette, hogyan tudna ide igazolni, mert ahol ő játszik, ott pontosan ezek a dolgok hiányoznak.

Ezeket a dolgokat én találtam ki, nekem fontos, hogy építő és jó közösség legyen Debrecenben.

Az nem lehet, hogy 11 órakor vége a délelőtti edzésnek és 11.10-kor már üres volt az öltöző. Ebbe azért keményen beleálltam, öröm, hogy mindenki nyitott volt erre és senki sem sértődött meg.

Ma már nem kuriózum, hogy egyes játékosok akár 40 éves korukban is fociznak. Ön meddig tervez?
Most egy szezonra (nevet.) Mióta itt vagyok, ez mindig így van. A csapat tulajdonosa ebben tökéletes partner, ő azt mondta, addig maradjak, amíg jól érzem magam, és amíg szeretek focizni. Nem akarnak különféle hosszútávú szerződéseket rám tukmálni. Ez nagyon megnyugtató érzés és segíti azt, hogy sikeres legyek. Néha azon veszem észre magam, hogy pont úgy beszélek a futballról, mint anno 20 évesen. Vagy még nagyobb lendülettel.

Ez már az amolyan „minden perc ajándék" érzése miatt van?
Nem akartam ennyire kihegyezni, de amúgy igen, erről lehet szó. Ezért vannak bennem az érzelmek. A labdarúgás mégiscsak a sportok királya.

Az, hogy tavaly novemberben a válogatott búcsúztatásomra, a katari vb nyitónapjának estéjén 64 ezer ember kijött a Puskás Arénába, olyan felejthetetlen dolog, ami miatt azt mondom: soha nem akarom abbahagyni a futballt.

Dzsudzsák Balázsnak esze ágában nincs abbahagynia a focit Fotó: Csudai Sándor - Origo

Tudom jól, hogy ez lehetetlen, éppen ezért akarok minden pillanatot megragadni, ami jó, és ami előrevisz. Amíg ilyen szezonom van, amíg ezt a teljesítményt nyújtom, s amíg senki nem mondja meg, hogy 36 éves vagyok, miért kellene abbahagynom? Csinálom, amíg így megy, mert azt azért nem szeretném megélni, hogy lefütyülnek a pályáról.

Futhatnánk felesleges udvariassági köröket, de ennek az NB I-es mezőnynek még mindig ön a legnagyobb sztárja. Ezt hogyan tudja feldolgozni?
Szuper érzés, nem tagadom. Amikor a Fradi játékosok odajönnek fotóra. Amikor egyes helyeken sapkát és kapucnit veszek, hogy el tudjak menni valahova, anélkül, hogy lerohannának. Ezek tényleg nagyszerű dolgok még akkor is, ha másfél évtizede ebben élek.

Megerősítenek abban, hogy csinálnom kell, mennem kell, hogy vegyek még egy utolsó nagy erőt magamon.

Kérdezik, hogy miért állok meg még mindig, minden egyes aláírásért? Azért, mert a szurkolók nélkül nem lehetsz az, aki vagy és a nézők nélkülünk nem lehetnek azok, akik. Ez a történet így kerek, így egész és nagyon jó ebben benne lenni. Ezért sem akarom még abbahagyni.