A 2005-2006-os bajnokságban az Újpest az utolsó forduló előtt még bajnoknak tűnt. A zárónapon „csak" győznie kellett volna hazai pályán a Fehérvár ellen. Nem sikerült neki, így ezüstérmes lett, és a Bajnokok Ligája selejtezője helyett a másodikszámú sorozat,
az UEFA-kupa kvalifikációjában kezdte meg nemzetközi szereplését.
A „kezdte meg" kifejezés a sorsolás pillanatában vált igazán indokolttá, mert olyan ideális ellenfelet kapott, mellyel egy magyar csapat a júliusi felkészülés során nem köt le meccset, mert ellene semmit nem tud gyakorolni, semmilyen komoly ellenállást nem vár tőle.
Gondolta mindenki.
És minden focirajongó úgy tekintett erre az FC Vaduz elleni júliusi találkozóra, hogy beleillik a felkészülés folyamatába, és ugyan
nem ér semmit a következő kör párharca előtt,
de legalább megtöri a nyári munka monotonitását, és kicsit mozognak a fiúk egy tétmeccsen.
Három játékos (Rajczi Péter, Füzi Ákos és Tisza Tibor) ugyan nem állt Bicskei Bertalan vezetőedző rendelkezésére, de egy liechtensteini csapatot nemcsak a tartalékgárdának, de talán
az utánpótláscsapatnak is illett volna legyőzni.
A mérkőzés előtt az Újpest játékosa, Sándor György is természetesen optimista volt, amikor a „mivel lenne elégedett a mérkőzésen" kérdésre ezt válaszolta:
Azzal lennék elégedett, ha nem kapnánk gólt. Emellett egynél többször kellene az ellenfél kapujába találnunk, ez nagyban javítaná a helyzetünket.
Szerintem egy visszavágóra sosem lehet nyugodtan elutazni, de mindenképpen sokat segítene, ha többgólos előnyt szereznénk."
Az erőviszonyokkal tisztában volt a vaduzi gárda vezetőedzője, Maurizio Jacobacci is, aki a magyarországi edzés után ezt nyilatkozta:
Az Újpest valószínűleg már az első mérkőzésen szeretné végérvényesen eldönteni a továbbjutás kérdését. Voltak kémeink, így tudom, ellenfelünk remek gárda, amit az is bizonyít, hogy nagyon közel állt a bajnokság megnyeréséhez.
Meg akarjuk nehezíteni a házigazdák dolgát, szervezetten kívánunk futballozni, és célunk, hogy a támadásokat átvészelve helyzeteket is kialakítsunk. Egy idegenben szerzett gól sokat jelentene számunkra."
Érdekes előjelekkel várta az Újpest a mérkőzést. Ugyanis a sikeredző,
Mészöly Géza helyére Bicskei Bertalan került két héttel a találkozó előtt,
de ő a világbajnoksággal kapcsolatos különböző kötelezettségei miatt alig tudott időt tölteni a csapattal. Nyilván ismerte az állományt, hiszen 45 találkozón volt a válogatott szövetségi kapitánya, és ezen időszakban kiemelten figyelte minden csapat, minden mérkőzését. Sokat járt Újpestre is, de valószínűleg csukott füllel, de legalábbis naív elnézéssel, mert a kudarccal végződött Újpest- FC Vaduz után a következőket mondta:
Az első pillanattól kezdve elutasítók voltak velem szemben a szurkolók. Talán a tulajdonosok is jobban felmérhették volna a helyzetet, és tájékoztathattak volna arról, mire is számíthatok.
Mert ez az UEFA-kupa-selejtező valóságos rémálom lett számára, a magyar labdarúgás egyik legnagyobb kudarcának lett (tevékeny és szenvedő) részese.
Mi, akik láttuk ezt a gyalázatot, talán a mai napig nem akarjuk elhinni, hogy ez előfordulhatott!
Újpest- Vaduz 0-4 (0-2)
Újpest: Balajcza - Vermes, Böjte, Vanczák, Völgyi - Tóth B., Erős K. - Freud, Sándor Gy., Tóth N. - Kovács Z.Még negyedóra sem telt el, máris megszületett a vendégedző által remélt idegenben szerzett gól. Vermes és Balajcza kapus páros szerencsétlenkedése után
Pape Faye talált az újpesti kapuba.
Ez a vágya tehát bevált Maurizio Jacobaccinak, de mondandójának többi részéből semmi nem „jött be". Ugyanis csapatának nem kellett átvészelni hazai támadásokat, és az Újpest egyáltalán nem bizonyította, hogy „remek gárda". Abban viszont igaza lett, hogy
az első mérkőzés végérvényesen eldöntötte a továbbjutás kérdését.
Bő félóra után már kétgólossá vált a vaduzi gárda előnye: a grundon éppen összeállt alkalmi csapat szervezettségével tébláboló védők között kapura törő Juan Manuel Sara megduplázta a különbséget.
Ekkor már a nézőtérről szórványosan
kezdték szidni Bicskei Bertalan edzőt.
Majd hamarosan összeállt a kórus, mely Mészöly Gézát éltette. Ugyanis néhány héttel korábban még ő vezette a csapatot, egy igazán szépen, stílusosan és eredményesen támadó (a legtöbb gólt szerezve az előző bajnokságban) gárdát rakott össze, csak az a vég, csak azt tudták volna feledni a szurkolók.
Valószínűleg úgy gondolkoztak a klub vezetői, hogy a Vaduzon úgyis mosolyogva átlép a csapat, azt követően meg már érvényesül a korábbi szövetségi kapitány által élvégeztetett munka.
Ám ez a meccs korán jött a Bicskei-Újpest páros számára! A(z elvileg) jobb játékosokból álló csapatnak talán edző nélkül is nyernie kellett volna, de nem így lett. Ennek a 90 percnek a krónikája a „magyar foci legszégyenteljesebb találkozói" című képzeletbeli kiadványban is az első fejezetek között kaphatna helyet.
Kétgólos hátránynál sem tudott összeszedetten támadni az Újpest, és a védelmet sem sikerült „gatyába rázni" a szünetben. Bő egy óra telt el a meccsből, amikor az utóbbi egységgel megint „elszórakozott" annak az országnak a csapata, mely nem is rendez bajnokságot, csak nemzeti kupát.
Másodszor is betalált Pape Faye, aki a meccset a kispadon kezdte,
de Bem korai sérülése miatt a 4. percben beállt. Vicces, hogy a Vaduz két gólt szerző focistát tudott beküldeni a padról, míg a profi Újpest semmilyen minőséget képviselőt nem. Sőt, Bicskei egyetlen csatárát, a mindig gólveszélyt jelentő Kovács Zoltánt háromgólos hátránynál lecserélte. Ezt a döntést is nehéz felfogni!
Mondhatnánk, hogy a „Tévedések vígjátéka" volt ez a meccs, de ez csak a svájci másodosztályban játszogató liechtensteni csapatnak volt vígjáték.
Bár a hazai szurkolók közül sokan már nevettek kínjukban, amikor Tóth Norbert vacak 11-esét védte Wüthrich, majd Pape Faye ahelyett, hogy mesterhármast szerzett volna önzetlenül továbbadta a labdát Saranak, így mindketten 2-2 góllal zártak.
A Vaduz pedig 4-0-ás idegenbeli sikerrel. És nem a svájci másodosztályban.
Az újpesti szurkolók tüntettek. Már a második félidő során végig szidták Bicskeit, majd a találkozó után többszázan követelték a lemondását. Egyébként a találkozón ott volt a díszpáholyban Mészöly Géza, aki megteremtette a nemzetközi szereplés lehetőségét, és nyilván furcsa volt neki, hogy őt éltetik, és utódját pocskondiázzák. Ez a helyzet annyira kínossá vált (mégha valahol talán hízelgett is) neki, hogy
0-3-nál hazament.
Így ő már nem lehetett szem- és fültanúja a meccs utáni jeleneteknek, az új edző viszont igen.
Akiből szinte a kínos mérkőzés után azonnal „régi edző" lett. A magyar futballban sokat tapasztaltak is érdekesnek találhatják, hogy egy volt szövetségi kapitány, egy olyan szakember, aki a legendás kölni főiskolán szerezte diplomáját, és aki korábban nagy sikereket ért el,
egyetlen találkozót töltött az egyik legnagyobb múlttal rendelkező csapatunk kispadján.
A mérkőzés utáni sajtótájékoztatóra csak egy percre „ugrott be", hogy a következőket közölje:
Sajnálom ezt a balul sikerült mérkőzést, nem voltam rá felkészülve. Egy hete dolgozom a csapattal, és nem volt benne, hogy ez a mérkőzés így alakul. A meccs közben olyan hangulatot tapasztaltam, amelyben nem lehet tovább dolgozni, ezért közöltem az Újpest tulajdonosaival, hogy nem vállalom tovább a munkát.
Mindamellett megértem a közönséget, mert nehéz elviselni az ilyen kudarcot. Egy meccsen sem kaptam még ennyi szitkot a pályafutásom során."
A csapat csatárát, Kovács Zoltánt soha nem szidták az újpesti szurkolók, és ezen meccs után ugyan senkinek nem járt a dicséret, de az ő véleményére inkább adtak, mint a gyorsan jött, majd gyorsan távozott edzőére:
Csak annyit tudok mondani, hogy szégyelljük magunkat. Ez a pályafutásom -- nincs rá jobb szó -- legnagyobb égése, ez mindennél kellemetlenebb.
Ez a meccs sokkal rosszabb volt, mint a Fehérvár elleni idényzáró, amelyen elveszítettük a bajnoki címet. Fogalmam sincs, mi történt velünk. Mondhatnám, hogy, tompák és fáradtak voltunk, de ez sem magyarázat arra, ami történt. "
Bicskei Bertalan helyét Valére Billen foglalta el, az ő irányításával (és taktikájával) nyert két hét múlva Vaduzban az Újpest 1-0-ra, de így is 4-1-es összesítéssel kiesett az UEFA-kupából.
Annak a bajnokságnak a végén a negyedik helyen végzett, 23 ponttal kevesebbet gyűjtve, mint a bajnok Debrecen. Azóta összesen kétszer végzett dobogós pozícióban a magyar pontvadászatban.