Nemrég még a bolgár focit irigyeltük, mára nagyot fordult a világ

Nehéz szavakat találni arra, amit a bolgárok műveltek az utóbbi másfél hétben. A tragikum és a nevetségesség határán mozogva huzakodtak egymással azon, hogy hol legyen a magyar válogatott elleni Európa-bajnoki selejtező.

Olyan ez nekünk, mint egy időutazás

"Az ország labdarúgása szakmai és morális szempontból szemlátomást elképesztő mélységekbe süllyedt, és ha nem érintene minket ez az ügy, akár szánakozva mosolyoghatnánk is rajtuk" - írja a Magyar Nemzet.

Napjainkban már a bolgárok lehetnek irigyek ránk Fotó: Csudai Sándor - Origo

Olyan ez nekünk, mint egy időutazás. Nem a nagyon távoli múltba, mindössze tizenöt–harminc évet kell visszaugranunk, hogy nagyon is ismerősnek tűnjön mindaz, amit a bolgárok műveltek.

A lap több példát is említett, többek között amikor 2001-ben a Bordeaux nem akart az ütött-kopott, vasvázas lelátós, debreceni Oláh Gábor utcai „stadionban" edzeni, vagy éppen óriási botrány kerekedett még 2010 szeptemberében abból, hogy a moldávok elleni meccsre a szűk keresztmetszet miatt lassan ment a nézők beléptetése a Szusza Ferenc Stadionba, sokan csak a szünetre értek fel a tribünre.

Nagyot fordult a világ

Bizony nem volt az sem olyan nagyon régen, amikor éppen a bolgárokat irigyeltük, akik csaknem harminc éve, 1994-ben negyedikek lettek a világbajnokságon, ahova mi 1986 óta ki sem jutunk. Mára nagyot fordult a világ. Nekünk nem tisztünk elemezni, ők miért és hogyan zuhantak vissza évtizedeket, ez legyen az ő bajuk, számunkra sokkal fontosabb, hogy

közben mi felzárkóztunk a modern kor követelményeihez.

A létesítményeink világszínvonalúak, a felnőttválogatottakról pedig mindent elmond, hogy a bolgár győzelem nélkül áll a csoportja utolsó helyén, a szövetség retteg a szurkolók haragjától, a magyar a csoport első helyének a legnagyobb esélyese.

A linkre kattintva érhető el a teljes cikk.