"Borzalmasan nehéz bármit is mondani. Volt egy nulla nullás félidőnk, de úgy érzem, a Vasas akkor is jobban játszott. A második félidőben pedig megmagyarázhatatlanul kaptunk három gólt. Ha az lenne az első ilyen meccsünk, amikor nem megy, vagy hibák vannak, akkor sorolhatnám, vagy mondhatnám azt is, hogy a csütörtöki kupameccs sokat kivett a lábakból, hiszen sok játékos először találkozott ilyen meccsel, de ezekre már senki nem kíváncsi - mi sem az öltözőben. Minden héten azért dolgozunk, hogy ebből kilábaljunk. Egy út van előre, az a munka. Össze kell tartani, és meg kell indulni fölfelé" – mondta a lefújás után Kálnoki-Kis Dávid, a Honvéd csapatkapitánya.
"Én magamon nem éreztem a fáradtságot. A félidőben feltettek egy kérdést, hogy van-e bárkinek problémája, de senki nem tette fel a kezét. Nyilván mindenkinek vannak olyan pillanatai a pályán, amikor nehézségei vannak, oxigénhiány, de ez a sport, át kell esni rajta, de nem ezen múlik. Könnyű labdavesztéseink vannak, kiélezett szituációkban rossz döntéseket hozunk, és tök mindegy, hogy NB I vagy NB II, ez megbosszulja magát. Az ellenfél azért játszik, hogy gólt lőjön, mi pedig sokszor gólt lövetünk velük" – folytatta a Honvéd játékosa, aki úgy érzi, nem az edzők tehetnek a csapat gyenge szerepléséről.
"Mindenben fejlődünk kell, ha nem kéne mindenben, nem így állnánk. Amikor ide érkeztem, úgy tűnt a feljutásért fogunk harcolni. Mindenkinek megvan ebben a saját felelőssége. Hétről hétre keressük az okokat. Előre kell nézni és dolgozni kell, mert más nem oldja meg helyettünk. Edző ide, edző oda, a játékosoknak ebben óriási felelőssége van" – tette hozzá Kálnoki-Kis Dávid.