A magyar bírót még ma is kísérti a negyvenkét évvel ezelőtti egyetlen botrányos mérkőzése
![Nagy Miklós, bíró](https://cdn.origo.hu/2024/02/s00KpPdf0VjHOjCfao5jSdwNstxk27eSaU4bh_PHj_8/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzViNWU0MDdkN2M4NjQ5ZWNhZjg3NDc1NzAyZjU5MzI0.webp)
– Mennyire gyorsan ugrik be, hogy mi történt nyolcvankettőben október kilencedikén?
– Azonnal. Aznap vezettem a Honvéd–Fradi meccset, a kispestiektől három játékost kiállítottam, és a Nyilasi Tibor a kilencvenharmadik percben szerezte meg a Ferencváros győztes gólját. Ezt a napot nem is tudnám elfelejteni.
– Akkor nyilván emlékszik az utóéletére is. Egyáltalán, van utóélete egy ilyen meccsnek?
– Hogyne. A mérkőzés után bejött az öltözőbe Buda István, a sporthivatal elnöke, közismerten nagy Honvéd-szurkoló, italos állapotban kiabált, hogy hogyan lehet így vezetni egy meccset, ráadásul kilencvenhárom percig, ugyanis akkoriban még nem létezett a hosszabbítás.
Magából kikelve üvöltötte, hogy minden bíró csaló, amit én kikértem magamnak, elmondva, hogy én a sporthivatal kiváló dolgozója vagyok, és lehet, hogy hibáztam, de nem csaltam, és válogassa meg a szavait.
Ezután hangnemet váltott. Hétfőn pedig megtudtam, hogy négy hét pihenőt kapok, ami a finom megfogalmazása az eltiltásnak.
Nagy Miklós a Magyar Nemzetnek adott interjújában beszélt arról is, hogy egy játékvezetőnek milyen érzés szembesülnie a hibázásával, szükség van-e ehhez a hobbihoz lelki mazochizmusra, van-e gond a VAR-ral, és hogyan sikerült a világ élvonalába menedzselni Puhl Sándort, Vágner Lászlót és Kassai Viktort.
A teljes interjút ide kattintva olvashatja el.