– Mennyire gyorsan ugrik be, hogy mi történt nyolcvankettőben október kilencedikén?
– Azonnal. Aznap vezettem a Honvéd–Fradi meccset, a kispestiektől három játékost kiállítottam, és a Nyilasi Tibor a kilencvenharmadik percben szerezte meg a Ferencváros győztes gólját. Ezt a napot nem is tudnám elfelejteni.
– Akkor nyilván emlékszik az utóéletére is. Egyáltalán, van utóélete egy ilyen meccsnek?
– Hogyne. A mérkőzés után bejött az öltözőbe Buda István, a sporthivatal elnöke, közismerten nagy Honvéd-szurkoló, italos állapotban kiabált, hogy hogyan lehet így vezetni egy meccset, ráadásul kilencvenhárom percig, ugyanis akkoriban még nem létezett a hosszabbítás.
Magából kikelve üvöltötte, hogy minden bíró csaló, amit én kikértem magamnak, elmondva, hogy én a sporthivatal kiváló dolgozója vagyok, és lehet, hogy hibáztam, de nem csaltam, és válogassa meg a szavait.
Ezután hangnemet váltott. Hétfőn pedig megtudtam, hogy négy hét pihenőt kapok, ami a finom megfogalmazása az eltiltásnak.
Nagy Miklós a Magyar Nemzetnek adott interjújában beszélt arról is, hogy egy játékvezetőnek milyen érzés szembesülnie a hibázásával, szükség van-e ehhez a hobbihoz lelki mazochizmusra, van-e gond a VAR-ral, és hogyan sikerült a világ élvonalába menedzselni Puhl Sándort, Vágner Lászlót és Kassai Viktort.
A teljes interjút ide kattintva olvashatja el.