Azok, akik a kő alatt éltek az elmúlt években, csak ők hiszik azt, hogy itt minden tiszta, világos és érthető.
Önmagában a sorsolás is vethet fel kérdéseket,
hiszen ezt a műveletet senki sem látja, senki sem ellenőrzi, de ezt még el lehet fogadni. Ám azokról a tényekről, amelyekről most írunk, tényleg nehéz indulatmentesen beszélni.
A tavaly decemberi sorsolás után nyilvánvaló volt, hogy a magyar labdarúgó-válogatott az első csoportmeccsét Kölben játssza le Svájc ellen, majd következik két stuttgarti találkozó Németország és Skócia ellen.
A kölni stadion hivatalos befogadóképessége 47.000 fő. A stuttgarti stadioné 50.000 néző. Ehhez képest a két csapat szurkolótábora az UEFA-n keresztül az első három csoportmeccsre 10-10 ezer jegyhez jut. Ez azt jelenti, hogyha minden egyes jegyet megvesznek (márpedig megvesznek), akkor Kölnben 27.000, Stuttgartban 30.000 szék marad "üresen".
Természetesen sejthető, hogy mindez nem fog megtörténni. A kérdés csak az, hogy hova kerülnek azok a jegyek (Köln esetében papíron 27 ezer darab, Stuttgart esetében 30 ezer darab), amelyekhez az adott ország szurkolói hivatalosan nem jutnak hozzá?
Mert jelen esetben a számokat nézve ki kell mondani: a kölni stadion befogadóképességének 57%-ában, a stuttgarti aréna esetében a befogadóképesség 60%-ban lesznek "semleges" nézők a helyszínen.
Ugye ez az, amit senki sem hisz el. Már csak azért sem, mert a korábbi tornákon ugyanezt volt a metódus, mégis az UEFA által megadott limitnél jóval több magyar néző lehetett ott a meccseken. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha a "semleges" jegyek olyan emberekhez kerülnek, akik aztán továbbértékesítik a belépőket. Hogy milyen áron? Ebbe már nem szól bele az UEFA.
Még döbbenetesebb a helyzet, ha előretekintünk a csoportmeccseket követő egyenes kieséses szakaszra. Az UEFA által hivatalosan megadott kvótaszám alapján a nyolcaddöntőben és a negyeddöntőben
az érdekelt országoknak - a stadionok méretétől függetlenül - 6-6 ezer jegy jut.
Az elődöntőben ez a szám 7.000. A döntőben 10.000 - azaz ugyanannyi, mint egy sima csoportmeccsen.
Amennyiben a magyar válogatott első helyen jutna tovább a csoportból, akkor a 62 ezer nézőt befogadni képes dortmundi stadionban játszana. Ha a második helyen mennénk tovább, akkor irány Berlin, az ottani stadion 70.000 nézőt fogad be.
És teljesen mindegy, mennyi a szám, akkor sem ad az UEFA 6-6 ezernél több jegyet a nemzeti szövetségeknek.
Mindez azt jelenti, hogy a dortmundi vagy a berlini nyolcaddöntőben az összes jegyek több mint 80 százaléka kerül - elvileg - érdektelen nézőkhöz. Más nyelven szólva: viszonteladókhoz. Csúnyább szóval élve: a jegyüzérekhez.
Jól tudjuk, hogy az UEFA (és a világbajnokságokon a FIFA) egy csomó jegyet kioszt azoknak a cégeknek, vállalatoknak, amelyek fő támogatói az eseménynek vagy az UEFA-nak. Ennek következményét a 2022-es katari vb-n is láthattuk mert ott a stadionok legjobb rálátású helyein azért voltak üres székek, mert
a szponzoroknak kiosztott jegyek tulajdonosai nem mentek el a meccsekre. Ingyen volt a jegy, kit érdekel, ha nem megy ki egy alkalmazott valamelyik cégtől?
Akár a szemétkosárban is végezheti a belépő.
Csodálkoznivaló persze nem sok van. Csak az érintett nemzetek szurkolói kapnak dührohamot, mikor megérkezik a telefonjukra az értesítés: "Az UEFA szívből sajnálja, de önnek nem volt szerencséje a sorsoláson."