Gulácsiék tehetik tönkre a romokban álló Bayern München sosem látott ünnepét

Több mint hatvan évvel ezelőtt, 1963. augusztus 24-én rendezték az első fordulót a Bundesligában, és az első osztályban a legtöbb szezont töltő két csapat, a Bayern München és a Werder Bremen idén már 2000. bajnokijához érkezik. A két 18 csapatos évet az elittől távol töltő Bremen ezen történelmi meccsét majd a 32. fordulóban ünnepli, a két 16 csapatos pontvadászatból hiányzó Bayern viszont jövő pénteken, Freiburgban. Ezen a héten pedig az 1000. hazai találkozóját rendezi az elmúlt 11 évben mindig bajnoki címet szerző gárda.

Mai ésszel bármennyire is furcsa, de az 1963-ban útjára indított Bundesligába nem hívták meg a Bayern Münchent, így a több, mint 50 éve folyamatosan a világ közvetlen élvonalába tartozó csapatnak az alsóbb régiókból kellett megkezdenie világhódító útját. A harmadik Bundesliga szezonban mutatkozott be a legmagasabb osztályban. Az első hazai Bundesliga1-es meccsét az eddigi 999-ből az Eintracht Frankfurt ellen vívta 

a Stadion an der Grünwalder Strassén, és győzött, 2-0-ra. 

A két gólszerző, Rainer Ohlhauser és Rudolf Nafziger neve keveset mond a mai drukkereknek. Pedig Ohlhauser az ezt megelőző szezonban, még a másodosztályban 49 gólt szerzett. Valószínűleg örökre megdönthetetlen rekordot állított fel. Stílszerű volt, hogy a legmagasabb osztályban is ő szerezte a Bayern első gólját, ugyanis a nyitómeccsen a csapat nem talált be. 

A Bayern az először megnyert Német Kupával. Álló sor, balról: Franz Beckenbauer, August Starek, Rainer Ohlhauser, Georg Schwarzenbeck, Franz Roth, Dieter Brenninger, előttük: Robert Schwan, menedzser, Werner Olk, Peter Pumm, ülnek: Sepp Maier, Gerd Müller, Trainer Branko Zebec, edző, Helmut Schmidt
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP / dpa Picture-Alliance via AFP/picture alliance / SvenSimon

Érdekes, hogy azt az „idegenbeli” meccset is a grünwaldi stadionban vívta, ugyanis az ellenfél a városi rivális, az 1860 München volt, és mindkét csapat ugyanazt a pályát használta. Az viszont a statisztikákba – érthető módon --  idegenbeli meccsként került be.

 

BERÚGTA A BUNDESLIGA AJTAJÁT A BAYERN

Az első hazai találkozó tehát győzelmet hozott a legjobbak között. Abban a csapatban játszott 

Sepp Maier, Franz Beckenbauer és Gerd Müller. 

Róluk minden focirajongó hallott, Ohlhauserrel ellentétben. Utóbbi egyébként még él, januárban ünnepelte a 83. születésnapját.
Az első három hazai bajnokiját megnyerte a Bayern, ezeken a találkozókon 

Ohlhauser négyszer talált be, az őt hamarosan túlszárnyaló Müller háromszor.

A negyedik hazai bajnokin jött az első müncheni vereség, a Borussia Dortmund nyert a „zölderdőben”. A győztes csapat kapujában az a Hans Tilkowski parádézott, aki a szezon utáni világbajnokságon a döntőt óriási bírói tévedés miatt elbukó német válogatottban is bizonyította, hogy világklasszis. Mint utólag kiderült az a vereség sokba került a müncheni (akkor még nem sztár) csapatnak, ugyanis a bajnokság végén a két csapat azonos pontszámmal végzett, és a Dortmund gólkülönbsége eggyel jobb volt. 

Így csak harmadik lett az újonc.

 Ugyanis a grünwaldi pályán kikapott még a Kölntől és a Stuttgarttól is. Vagyis az még nem volt egy bevehetetlen erőd.

Gerd Müller már a '60-as években is ontotta a gólokat
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP

A Stadion an der Grünwalder Strassén 119 bajnokit vívott a Bayern, ebből 87-et megnyert, ami rossznak persze nem mondható. 

Csak 14-et veszített el a 7 évad során, és 18 lett döntetlen.

Ott „nevelkedett” a világverő gárda.
A sok nagy győzelem közül ha egyet kellene kiemelni, akkor az a Dortmund 11-1-es legyőzése lenne, 1971. november 27-én. 

A mai napig ez a Bayern legnagyobb Bundesliga1-es diadala. 

Valószínűleg örökre az is marad.
Az utolsó ottani meccsén a sorsolás szeszélye folytán azzal a Frankfurttal játszott, amellyel az elsőn is találkozott. Nyert, ezúttal 6-3-ra, Gerd Müller háromszor is betalált, Rainer Zobel kétszer, és Franz Beckenbauer is eredményes volt. Azt a meccset az 1971-72-es szezon 32. fordulójában játszották, és a következő játéknapra csak három hét múlva került sor. 

A bajnoki szünet alatt az NSZK, Bayernre épülő válogatottja megnyerte az Európa-bajnokságot. 

Ezt követően bonyolították le a bajnokság utolsó két fordulóját, de a müncheni csapat már nem tért vissza a grünwaldi öreg pályára, hanem a záróforduló találkozóját a szeptemberi olimpiára épített új csodastadionban játszotta. Ez egy hamisítatlan bajnoki döntő volt, ugyanis a Bayern egy ponttal előzte meg az élen a vendégét, a Schalkét.

 

ÚJ STADIONBAN A VILÁG TETEJÉRE

Az Olympiastadion Bundesliga-avatóján a Bayern  79.000 néző előtt 5-1-re nyert a Schalke ellen. Szenzációsra sikeredett tehát az új pálya első bajnokija. És itt óriási sikereket ért el a gárda az ezt követő 33 évben. Számtalan BEK/BL-elődöntőt játszott itt (a döntőkre semleges pályán került sor akkoriban is), sőt 1996-ban itt nyert UEFA Kupát, hiszen annak fináléja akkor kétmeccses volt. 

A grünwaldi pályán kezdték, az Olimpiai Stadionban lettek a világ legjobbjai: Gerd Müller és Franz Beckenbauer
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP

A sok-sok nagy bajnoki győzelem közül nincs értelme egyet kiemelni, inkább egy legendás vereség kerüljön szóba, mert szinte hihetetlen, hogy 

a Schalke 1976. október 9-én 7-0-ra nyert az Olympiastadionban.

Annak az évnek a tavaszán a Bayern sorozatban harmadszor nyerte meg a Bajnokcsapatok Európa-kupáját (a mai Bajnokok Ligája elődjét), vagyis kétség nem férhetett hozzá, hogy a világ legjobb csapatának számított. A kulcsemberek közül senki nem hiányzott, elég csak annyit mondani, hogy végig pályán volt 

Sepp Maier, Franz Beckenbauer, Georg Schwarzenbeck, Uli Hoeness, Gerd Müller, Karl-Heinz Rummenigge. 

Nem történt kiállítás, nem söpört végig betegséghullám a világ legjobb csapatán, ráadásul a gelsenkircheni gárda 4 győzelemmel és 4 vereséggel, a tabellán a Bayern mögött állva utazott Münchenbe. A korabeli német sajtó csak két hazai játékosnak adott a közepesnél sokkal rosszabb osztályzatot, 5-öst (ennél van rosszabb is), míg a többiek vagy a középszintet jelentő 3-ast kapták, vagy a kicsit rosszabb 4-est. Csak a helyszínen lévő 49.000 néző közül a még élők a megmondhatói, hogyan alakult ki ez a 0-7.

Az Olympiastadionban elveszített 52 bajnoki meccs egyike volt ez, de a Bayern történetének legsúlyosabb bajnoki veresége. Száz Bundesliga-találkozó végződött ott döntetlen eredménnyel, míg 

a „sátortető alatt” játszott 563 meccsből 411 hazai sikert hozott.

Ez utóbbi adat is igazolja, hogy a ’70-es évek elejétől a müncheni csapat uralta a Bundesligát (is).

Az utolsó bajnoki találkozóra az Olimpiai Stadionban 2005. május 14-én került sor, a szintén bajorországi Nürnberg ellen 6-3-ra nyert a Bayern. 

Történelmi mérkőzés, történelminek számító eredménnyel,

mert ne feledjük a grünwaldi pályától is ugyanilyen arányú győzelemmel búcsúzott a csapat. Továbbá ünnepi körítés, ugyanis a Bayern már a találkozó előtt több fordulóval megnyerte a bajnokságot. 

A sok sérülése, és az e miatti depressziója miatt fiatalon visszavonult Sebastian Deisler lőtte itt az utolsó müncheni gólt. 

Johnny Hansen (jobbra) a Bayern legismeretlenebb sztárjainak egyike
Fotó: MICHEL CLEMENT / AFP

És ha már szóba került Deisler, említsük meg, hogy az első itteni bajnoki gólt, azon a bizonyos 1972-es Schalke elleni találkozón ki szerezte! Johnny Terney Hansennek hívják az urat, dán, 100-as sprinterből lett focista, és tavaly ünnepelte a 80. születésnapját. Jobbhátvédként a sok világsztár között igazán szürke eminenciás volt, viszont három BEK-győzelemből is tevékenyen kivette a részét.

 

SZUPERSTADIONHOZ SZUPERCSAPAT DUKÁL

Az Allianz Arena első bajnoki gólját szintén légiós, szintén BEK/BL-győztes, és szintén kevésbé ismert focista szerezte: az angol Owen Hargreaves. A 2005. augusztus 5-i találkozón 

a Bayern 3-0-ra verte a Mönchengladbachot,

 vagyis az ottani első bajnokin nem került kapujába (konkrétan Oliver Kahn kapujába) a labda. Ez is nagy szó, az viszont egészen lenyűgöző, hogy az első öt Allianzban vívott bajnokiján nem kapott gólt a Bayern. Négy meccsen Kahn király, egyen Bernd Dreher óvta a hazai kaput az ellenfelek próbálkozásaitól. Aztán a 6. ottani bajnoki első percében „összedőlt a vár”, az a 

Miroslav Klose mattolta Kahnt, 

aki oly’ sok örömöt okozott később a Bayern-szurkolóknak az Allianz Arenában, de ekkor még a Werder Brement szolgálta. Az első 11 bajnokiját megnyerte az akkor Felix Magath irányította csapat az Allianzban, a 12-en vesztett először pontot. Ám akkor rögtön hármat, ugyanis a Hamburg egy utolsó pillanatban szerzett fejes gólnak köszönhetően 2-1-re nyert itt.

Oliver Kahn az Olimpiai Stadionban és az Allianz Arenaban is ünnepelhetett a salátástállal
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP 

Ezzel a Hamburg (amely akkor még több Bundesliga1-es meccsel rendelkezett, mint a Bayern) elkezdett egy hosszan tartó sikerszériát az Allianzban. Sokáig úgy tűnt, hogy a Bayern, mely inkább előbb, mintsem utóbb minden bajnoki vetélytársát legyőzte az új szuperstadionban, soha nem fogja térdre kényszeríteni a bajnokság „dinoszauruszát”. Két győzelemmel, és két döntetlennel egészen

 2010-ig őrizte bajnoki veretlenségét az Allianzban a Hamburg

(a kupában is csak hosszabbításban kapott ki ezidő alatt itt), majd 2010. február 28-án „megtört a jég”, Franck Ribéry gólja után elmondhatták a Bayern szurkolói, hogy csapatuk már minden olyan riválist le tudott győzni, aki bajnoki mérkőzésre érkezett ide. A Hamburg pedig amint megkapta az első pofonját az Allianzban, a folytatásban már képtelen volt védekezni. Érdekes megemlíteni, hogy 2010 után a Hamburg 2018-as kieséséig milyen eredmények születtek az Allianzban hazai szemszögből:

 6-0, 5-0, 9-2, 3-1, 8-0, 5-0, 8-0, 6-0.

Mások sem szívesen járnak az Allianzba, az eddig itt rendezett 317 bajnokiból 245-öt nyert meg a Bayern, 48 hozott pontosztozkodást, és 24 után távozott három ponttal az éppen aktuális vendég.

 

AZ 1000. MÜNCHENI MÉRKŐZÉS KÖVETKEZIK

Az 1000. müncheni bajnokira érkező RB Leipzig első három vizitje során úgy szenvedett vereséget, hogy 

gólt sem rúgott.

A negyedik látogatása során szerzett először pontot, de gólt akkor sem lőtt. Az ötödik müncheni fellépésén, 2020. decemberében (amikor a Bayern volt a Bajnokok Ligája címvédője) talált be először az Allianzban. Háromszor, de ez is csak egy pontot ért. 

Sokat látott kép az Allianz Arenaban: Robert Lewandowski gólt ünnepel
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP

A Leipzig először tavaly az utolsó előtti fordulóban nyert az Allianzban, 3-1-re, 

az utolsó gólt Szoboszlai Dominik szerezte,

és hozzá hasonlóan Willi Orbán is végig játszotta a találkozót. Ezzel majdnem elvette a Bayerntől a bajnoki címet, de a Mainz (dortmundi döntetlenjével) visszaadta azt a bajoroknak. Így kerülhetett sor az idei szezon elején a Szuperkupában Bayern-Leipzig mérkőzésre, és 

a szász alakulat sorozatban másodszor is győzött az Allianzban.

Ezúttal 3-0-ra, Dani Olmo mesterhármasával. Willi Orbán játszott ezen a meccsen, és nem tudni, hogy ő ismeri-e azt a mondást, hogy „három a magyar igazság”, de az azóta meggyógyult Gulácsi Péter biztosan. Talán el is mondja csapattársainak, de ezen mondás nélkül is minden lipcsei focista tudja, hogy 

micsoda történelmi tett lenne 10 hónapon belül harmadszor nyerni az Allianzban tétmeccsen! 

Igaz, azzal meg a Bayern München focistái vannak tisztában, hogy az 1000. hazai Bundesliga-meccset még évtizedek (évszázadok?) múlva is mindenki emlegetni fogja. Mert ilyen mérföldkőhöz először a Rekordbajnok érkezik a német pontvadászatban, és rajta kívül ebben a szezonban majd csak a Werder Bremen mondhatja ezt el magáról, május elején.

 

Kapcsolódó cikkeink