A VfL Bochum és a Bayern München először a ’70-es évek elején találkozott bajnoki mérkőzésen. Mivel az előbbi a Ruhr-vidéken található, az utóbbi onnan 620 kilométerre Bajorországban, a Bundesliga 1963-as megalapítása előtt csak a bajnokság végjátékában mérhette volna össze az erejét, de ezt nem tette, míg 1963-tól 1971-ig a Bochum távol volt az első osztálytól. Először 1971-ben mutatta meg magát ott, ám akkor Münchenben már kezdett kialakulni a világverő szupercsapat, így érthető, hogy az első mérkőzéseik során rendre Bayern győzelem született. Így történt ez 1973. november 3-án is, amikor a bochumi Stadion an der Castroper Straße-n, 32 ezer néző előtt 1-0-ra nyert a Bayern, Uli Hoeneß góljával.
A Bayern játékosai a gyepen ünnepeltek, a csapatot elkísérő müncheni szurkolók pedig a nézőtéren, majd valamennyien indultak haza. A játékosok ezt gond nélkül meg is tették, ám drukkerek komoly bajba kerültek. A stadionon kívül a jelentős létszámfölényben lévő hazai huligánok az útjukat állták. Elkerülhetetlennek tűnt az egyoldalúnak tűnő utcai verekedés.
Ám ekkor a bajorok váratlan segítséget kaptak.
Megjelent Ralf „Lobo” Wolf, a Bochumer Jungen alapítója és vezetője, a szurkolótársaival. A Bochumer Jungen Németország egyik legrégebben létrejött szurkolói klubja, a csapat akkori sajtófőnökének, Wolfgang Hellmignek a javaslatára született, 25 taggal. A létszám gyorsan növekedett, és a kitörni készülő utcai háború helyszínén valamennyien megjelentek a Bayern-győzelem után. Wolf és társai testükkel védték a bajor szurkolókat, és szembefordultak „földijeikkel”.
„Milyen emberek vagytok ti, ennyien akarjátok megtámadni ezt a néhány békés fickót?” – üvöltötte a vezérszurkoló. Az „erős fiúk” ettől meghátráltak, Wolfék pedig a közeli kocsmába invitálták az ellenfél drukkereit.
Órákon keresztül folyt a sör, és életre szóló barátságok születtek akkor és ott.
Olyan időkben, amikor még nem volt közösségi média, és maximum telefonon tarthatták egymással a kapcsolatot a különböző városokban élő focirajongók.
Telefonon egyeztettek a szurkolók, hogy a tavaszi müncheni meccsen ismét találkoznak. Erre a találkozóra három nappal az Újpesti Dózsa elleni BEK-elődöntő után került sor, melyen a Bayern 3-0-ra nyert, és 4-1-es összesített eredménnyel jutott története során először a mai Bajnokok Ligája elődjének, a BEK-nek a fináléjába. A „kupaszerdát” követő szombaton
a bochumi szurkolók egy maguk által készített drapériával köszöntötték a helyieket, melyre azt „barkácsolták”, hogy a VfL szurkolói klubja köszönti az FC Bayern-t.
Ezt a kelmét az Olimpiai Stadion futópályáján körbevihették, és ennek az eredetéről Wolf ezt mondta évtizedekkel később:
„Akkoriban még a nézők többsége nem mezben járt mérkőzésre, és
a házi készítésű zászlókat lobogtatókra is furcsán néztek.
Mi megvettük a textilt, és vagdaltuk-ragasztottuk-varrogattuk. Mai szemmel kissé toldozott-foltozottnak tűnik, de távolról nézve nem is látszik olyan gagyinak.”
Ez a drapéria ma is megvan, a Bochumer Jungen ma már nyugdíjas alapítója az elmúlt évtizedek során más szurkolói relikvíákat is összegyűjtött, és tervei szerint ezeket egy múzeumban fogja közszemlére tenni.
Amikor a mostani szezonban ősszel a Bochum Münchenben vizitált, az 50 éves barátság emlékére egy hatalmas, közös élőképpel üdvözölték egymást a drukkerek. Ráadásul a Ruhr-vidékről egy különvonattal érkeztek a drukkerek, és ezen
együtt utaztak a Bochumért szorítók az arrafelé élő, és az útközben csatlakozó Bayern-szimpatizánsokkal.
Ez különösen annak ismeretében érdekes, hogy Bochum nagyjából félúton van Dortmund és a Schalke városa, Gelsenkirchen között. A német labdarúgás két ikonikus csapatáról van szó, de a bochumiak egyikükkel sem ápolnak jó viszonyt (sőt!), viszont a távoli müncheniekkel rokonszenveznek.
Az őszi végeredmény azonban nem árulkodott nagy barátságról. A Bayern ugyanis 7-0-ra győzött. Erre humorosan azt lehet mondani, hogy megszokott eredmény, ugyanis az elmúlt három szezonban harmadszor született ilyen eredmény. A tavalyi pontvadászatban ráadásul Bochumban.
Az eddigi 73 bajnokijukból csak 9-et nyert meg a kiscsapat, a rekordbajnok 49-et.
Azon kívül viszont igen!
Bochum-Bayern szimpatizálás apáról fiúra száll.
Az aktuális vendégcsapat szurkolói mindig a szokottnál sokkal korábban érkeznek egy-egy mérkőzésre, és együtt szórakoznak a nap során. Aztán a stadionban külön helyről szurkolnak a csapatuknak, majd a meccs végén köszöntik az ellenfelet és szurkolótársaikat. Vasárnap délután is így lesz mindez, amikor ismét találkozik egymással a két együttes. Ezúttal a Bundesliga 15. helyén álló, kiesés elől menekülő Bochum lesz hazai pályán. Az éllovas Bayer Leverkusennel szembeni nyolcpontos hátrányát csökkenteni szándékozó, szerdán a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének odavágóján 1-0-s római vereséget szenvedő Bayern München drukkerei pedig utazhatnak szurkolni idegenbe – a barátaikhoz.
Ki gondolta volna ezt több, mint 50 évvel ezelőtt, amikor a bochumiak körbevették a münchenieket, hogy jól elverjék őket?