Sok szempontból aranyat ér, ha egy korábbi, régi ismerős jelenik meg a csapatnál, aki ismeri a közeget, pár játékost, esetleg a klubvezetőket, így nem kell mindent a nulláról kezdeni. A korábbi példákat elnézve a közös munka általában jól indul egy régi klublegendából lett vezetőedzővel, de az esetek többségében hamar véget érnek a mézeshetek. De Rossi esete egyáltalán nem példa nélküli, de a kimenetel az utóbbi pár évtizedet tekintve elég vegyes képet mutat. Az olasz szakember előtt adott a példa, de a nagy bukás sem ritka. A cikk első felében hozunk pár pozitív példát, majd mutatunk olyan eseteket is, amikor egy klub meghatározó játékosa végül csúfos kudarcot vallott imádott klubja edzőjeként.
Ha klublegendákból lett legendás edzőkkel foglalkozunk, akkor Spanyolországban kell kezdenünk. A közelmúltban a két ősi riválisnál, a Barcelonánál és a Real Madridnál is dolgozott olyan edző eredményesen, aki játékosként is sikeres volt a csapatnál. Pep Guardiola született katalán, aki játékosként a pályafutása legnagyobb részét a Barcelonánál töltötte, ott is nevelkedett. Johan Cruyff vezetésével megnyerte a klub első Bajnokok Ligáját, majd edzőként tért vissza a csapathoz. Először a B csapatot edzette, majd 2008-ban már vezetőedzőként triplázott a csapattal, azaz bajnokságot, kupát és Bajnokok Ligáját is nyert. 2009-ben egy naptári éven belül hat trófeát nyert, amivel a legnagyobbak közé emelkedett. A Lionel Messi, Xavi és Andrés Iniesta fémjelezte csapat egyesek szerint a történelem egyik legjobbja volt. Guardiola mindent megnyert a csapatával, majd 2012-ben lemondott a hihetetelen nyomással járó feladatról.
A közelmúlt másik egyik legsikeresebb vezetőedzője volt Zinedine Zidane, aki játékosként jóval többre vitte, mint Pep Guardiola, hiszen volt aranylabdás, nyert világbajnoki címet és a Juventustól érkezve a világ legdrágább játékosa is. A Real Madridban igazi legenda lett még játékosként, hiszen nyert bajnoki címet és Bajnokok Ligáját is, ráadásul úgy, hogy ő lőtt gólt a döntőben a Leverkusen ellen. Edzőként előbb Carlo Ancelotti segítője lett, dolgozott a B csapat mellett is, majd maga is irányította a csapatot. Nem is akárhogy. Első időszaka alatt nyert bajnoki címet és zsinórban három BL-t, amire korábban senki sem volt képes (még címvédésre sem), de lemondott 2018-ban, hogy egy év múlva visszatérjen és akkor is nyert bajnokságot a csapattal.
A lista ezen részéhez köthető a holland Johan Cruyff is, aki a labdarúgás egyetemes történetének egyik legnagyobb alakja, hatása a játékra a mai napig érzékelhető. Cruyff mindkét fontos klubját vezette edzőként, ugyanis az Ajax és a Barcelona edzője is volt. Az Ajax játékosaként nyert zsinórban három BEK-et, a csapat élén KEK-et nyert, majd a Barcelona csapatánál ő rakta össze a mai napig Dream Teamként emlegetett gárdát, amivel 1992-ben megnyertre a klub első Bajnokok Ligáját és zsinórban négyszer lett spanyol bajnok. A módszerei a mai napig meghatározóak többek között a klub és Pep Guardiola számára is.
A Barcelona kapcsán még érdemes megemlíteni Luis Enrique nevét is, aki annak ellenére lett a klub emblematikus figurája, hogy az ősi rivális Real Madridtól igazolt át. A később a spanyol válogatott élén is dolgozó Enrique edzőként is befutott, ugyanis két bajnoki címet, kupagyőzelmet és BL-sikert is ünnepelhetett a Barcelona edzőjeként. Az ő nevéhez fűződik többek közt a híres "Remontada" is, amikor négygólos összesített hátrányból, ejtette ki a PSG-t a csapata a BL-ből egy 6-1-es győzelemmel.
Ma már Spanyolországban halmozza a sikereket az olasz Carlo Ancelotti, aki a Real Madrid legendájának is számít, de pályafutása Olaszországban az AC Milannal forrt össze. A milánóiakkal játékosként nyert bajnoki címeket és BEK-et is, majd edzőként is bajnoki címig és két BL-sikerig jutott a vörös-feketékkel. Később mind az öt topligában bajnoki címig jutott, ezt a mai napig csak ő mondhatja el magáról.
A városi rivális Atlético Madrid legendája lett mára az argentin Diego Simeone, aki játékosként ugyan csak két szezont töltött Madridban, de edzőként már 2011 óta vezeti a csapatot. 2014-ben megtörte a gigászok csatáját és spanyol bajnoki címet szerzett és nyert vele kupát is a csapat, valamint eljutott kétszer a Bajnokok Ligája döntőjébe és nyert Európa-ligát is.
Roberto Di Matteótól senki nem várt túl sokat a Chelsea élén, ugyanis a Roman Abramovics-érában csak egy edzőnek számított a sok közül. A szurkolók természetesen örömmel fogadták, hiszen 1996 és 2002 között a klub játékosa volt, majd 2012-ben André Villas-Boas segítőjéből lépet elő a klub menedzserévé. FA-kupát nyert a londoniakkal, de a legnagyobb sikerét a klub első BL-sikere jelentette, amikor a Bayern Münchent saját pályáján győzte le a döntőben. Ezek után meg kellett kapnia a véglegesítést a klub élén, de novemberben kirúgta őt Abramovics.
Nem kérdés, Kenny Dalglish a Liverpool egyik legnagyobb legendája volt játékosként, majd edzőként is dolgozott szeretett csapatánál. Ráadásul úgy, hogy még játékosként kellett beugrania a klub élére 1985-ben. Játékoként több bajnoki címet és BEK-et is nyert, majd edzőként is jöttek a sikerek, ugyanis nyert három bajnoki címet, két FA-kupát is, majd 1991-ben lemondott. 2011-ben visszatért egy rövid időre Roy Hodgsont követően, akkor egy Ligakupa jött neki össze.
Egyelőre a listának ezen a felén marad Mikel Arteta, aki korábban öt szezont töltött az Ágyúsoknál, ahol nyert két FA-kupát, majd 2019-ben lett a csapat menedzsere Unai Emeryt követve. Arteta a Manchester Citytől érkezett, Pep Guardiola árnyékából kilépve vállalt főszerepet. A spanyol szakember már nyert FA-kupát edzőként is az Arsenallal, valamint visszavezette a bajnoki dobogóra és a Bajnokok Ligájába is a csapatot.
LAPOZZON A KORÁBBI KLUBJAIKHOZ KEVÉSBÉ SIKERESEN VISSZATÉRT EDZŐKÉRT