A Schalke 54, a Hertha 40 szezonban szerepelt a legmagasabb Bundesliga osztályban az eddigi 61-ből.
Mindkettő alapítója volt a bajnokságnak 1963-ban,
annak ellenére, hogy a Hertha székhelye, Nyugat-Berlin akkor jogilag nem volt a Német Szövetségi Köztársaság része, a szervezők ragaszkodtak a részvételéhez. A Ruhr-vidéki bányásztelepülésen, Gelsenkirchenben pedig a történelem során mindig rajongtak a futballért.
Ezen tények miatt is érthető, hogy nagy érdeklődéssel várt ütközetre kerül sor a német fővárosban, de egy 1971-es kupamérkőzés miatt különösen pikáns ez a párosítás. Akkor a magyar focista,
Varga Zoltán parádés teljesítményével jutott tovább a Hertha,
ám a Schalke olimpiai bajnokunk jogosulatlan szerepeltetése miatt megóvta a meccset. Mivel helyt adtak az óvásnak, így ő folytathatta, és a sorozat végén meg is nyerte a kupát. Később kiderült, hogy ugyanolyan bundameccsen vettek részt focistái, mint Varga Zoltán (ami miatt ő eltiltást kapott), ám
a királykékek egybehangzóan hazudtak a bíróságon,
és emiatt nem alkalmaztak ellenük hasonló szankciót. Azóta gyűlölik egymást a két klub rajongói, a berliniek többsége ki sem ejti a Schalke nevét.
Most a Bundesliga2 26. játéknapján úgy néznek farkasszemet a több, mint 50 éve ellenséggé váló csapatok mai játékosai, hogy a gelsenkircheniek a bentmaradásért küzdenek, míg a berliniek kapaszkodnak a halvány esélybe, hogy
visszajussanak a legjobbak közé.
Mindkét gárda megalázó helyzetbe navigálta magát, nyilván minket, magyarokat a Hertha érdekel jobban, hiszen négy honfitársunk is érdekelt a csapatnál. Dárdai Pál az edző, és három fia, Palkó, Márton és Bence pedig a csapat futballistája.
Párját ritkító dolog ez, kár, hogy mostanában kevés a jó hír ezen túl a Herthával kapcsolatban. Szigorúbban fogalmazva:
egyre többen támadják Dárdai-edzőt.
Pedig inkább hálás lehetne neki mindenki, hogy már sokadszor számíthatnak rá. Ez így megy most már negyedszázadnál is több ideje. Korábban játékosként tett meg mindent a Herthaért, visszavonulása után pedig már harmadszor irányít edzőként. Soha nem olyan körülmények között, hogy azt mondják neki:
Pál, a háttér teljesen rendezett, te csak a munkára koncentrálj,
és akit szeretnél leigazolni a csapathoz, mi már hozzuk is neked. Nyilván ezen mondat meghallgatása Dárdai Pál egyik nagy álma, de erősen kérdéses, hogy ez a jelenlétében valaha is elhangzik. Így pedig folyamatos tűzoltás zajlik a klubnál. Már hosszú évek óta.
Tavaly már reménytelen helyzetben volt a csapat a legjobbak között, amikor Dárdai harmadszor is hurokba dugta a fejét. Mert imádja ezt a klubot, és a szurkolók többsége is lelkesedik érte. A feltételek viszont – finoman szólva – sem tökéletesek. Benjamin Weber sportigazgató és az idén januárban elhunyt Kay Bernstein klubelnök pontosan tudta, hogy
itt (megint) Dárdai a megoldás.
Ám a tavaly tavasszal érkezett Johannes Spors, aki egy amerikai befektető céget képvisel, más megoldást preferálna. Dárdai Pálnál lassan senki nem ismeri jobban a Herthát, és annak lehetőségeit, úgyhogy aligha kérdéses, hogy kinek a szavára kellene hallgatni. Persze tudjuk, hogy a pénz szava sok mindent túlharsog.
A csapat nehezen állt össze, ez érthető egy kiesés után. Az első három bajnokiját úgy veszítette el, hogy gólt sem szerzett. Pedig a keret alapján többre hivatott, mert
a Hamburg után neki van a második legértékesebb állománya,
a játékosok összértéke 40 millió euro felett található. Ez persze csak a másodosztályban jó adat, mert a Bayern hátvédje, Alphonso Davies egyedül majdnem kétszer ennyit ér. A legjobbak között vergődő Mainz kerete is 110 millió körül van. Ez azért érdekes, mert mikor Dárdai összekapta a csapatot, akkor
a Mainzot 3-0-val ütötte ki a Német Kupából.
Ezt követően a karácsonyig lejátszott hat bajnokin nem talált legyőzőre, és a kupából a Hamburgot is kiejtve a legjobb nyolc közé jutott. Viszont a rossz kezdés miatt a karácsonyi szünetben hat pontra volt az osztályozót érő harmadik helytől, és nyolcra a már feljutást érő másodiktól.
Ekkor szólalkozott össze először a nyilvánosság előtt Dárdai és Spors. Utóbbi azt mondta egy újságcikkben, hogy a Hertha annál többet tud, mint amit a tabella mutat. Az edző visszakérdezett, honnan veszi ezt. Ez egy teoretikus vita, mert egyik félnek sincs lehetősége bizonyítani igazát.
Dárdainak legalább van lehetősége érdemben tenni valamit, de balszerencséjére az új naptári évet olyan rosszul kezdte a csapat, ahogy a bajnokságot.
Eddig azt hozza, amit egy középcsapatnak hoznia kell.
Ám azzal nem lehet feljutni. A kupából úgy esett ki, hogy hazai pályán kapott ki a Kaiserslauterntől, ez azért is különösen fájó, mert ha ott nyer, akkor az elődöntőben a harmadosztályú Saarbrücken ellen kivívhatta volna a saját stadionjában rendezendő kupadöntőben való szereplés jogát. Ám pontosan tudjuk, hogy a „ha” nem játszik, de
ez lehetőséget adott Sporsnak, hogy újra „nekimenjen” a magyar edzőnek.
Lehet mondani, hogy a vezetőség is tehet róla, hogy a helyzet nem javult, de a Bundesliga2-ben nem feltétlenül elvárás az erős állomány, jól szervezett csapatok fel tudnak jutni, ahogy ezt évek óta látjuk. Elég a Heidenheim, a Darmstadt, vagy korábban a Greuther Fürth, a Paderborn nevét említeni.
Egy egységes, küzdő gárda összehozására pedig alig van alkalmasabb ember Dárdainál. El is kezdte az átépítést, szezon közben. Olyan tehetséges ifjakat épít be a proficsapatba, mint
Pascal Klemens , Tjark Ernst, Ibrahim Maza, Derry Scherhant,
vagy éppen a középső fia, Márton, és a sérülés miatt már régen hiányzó legkisebb fia, Bence. Hosszútávon ez kifizetődő lehet, de a befektetők a világ legtöbb klubjánál (és nemcsak labdarúgásban) azonnali sikert akarnak.
Az ő szemszögükből akár meg is érthetjük a Dárdait ért kritikákat, amire ő így reagált:
Nem bűvész vagyok, hanem edző. Senki sem várhat csodát két-három hónap alatt.
Dárdairól eddig is tudtuk, hogy a munka híve. Játékosként is egy-egy új edző érkeztével gyakran időlegesen kikerült a kezdőcsapatból a „művészek” előtérbe helyezése miatt. Aztán amikor nem jöttek az eredmények, akkor
jó volt a háznál a „munkás” Dárdai.
Nem véletlen, hogy edzőként is hozzá fordulnak segítségért, ha baj van. Biztos, hogy az egyetlen jó megoldás, ha hagyják dolgozni, mert ő tudja mit kell tenni. Tud bánni a fiatalokkal, tisztában van vele, mennyi művész, és mennyi „zongoracipelő” kell egy sikeres csapathoz. Mivel a Bundesliga2-ben kevés a művész (az a kevés inkább előbb, mintsem utóbb „felsőbb osztályba léphet”), a „munkások” számára kell kidolgozni olyan játékrendet, hogy azok sikeresek legyenek. A magyar futball korábbi nagy kritikusa, Végh Antal írta, hogy
a ló tud futni és rúgni, mégsem tud focizni.
Dárdai megtalálja azokat a srácokat, akik futnak-rúgnak, de fociznak is.
A legutóbbi meccseken már nem is „nézett ki” rosszul a Hertha, de ez visszafele is elsülhet. Amennyiben nem jut fel a csapat aligha tudja megtartani értékeit. A legfiatalabb Dárdai állítólag megy Wolfsburgba, és Scherhantért is már millió felett fizetne egy német klub.
Kritikus lesz a Hertha számára a gyűlölt Schalke elleni nosztalgiarangadó.
Győzelem esetén harcban maradna a feljutást érő pozíciókért, viszont pontvesztésnél lassan az utolsó szalmaszál is elúszik a Spree-n. Ebben az esetben nem kizárt, hogy a hajrá előtt megválnak a magyar szakembertől (aminek semmi értelme nem lenne), de biztosnak látszik, hogy a szezon végén nem kínálnak neki új szerződést.
Ebben az esetben az állandóságra, és a tervszerűségre mondanának nemet, de az utóbbit a német főváros gárdájánál az elmúlt években többször is tapasztaltuk.
A Hertha-t már egy jó ideje nem megfelelően menedzselik.
Ez persze a szurkolói számára a legszomorúbb, de nekünk, magyaroknak azért is fontos, mert akár mindhárom Dárdai-fiú is meghatározó lehet válogatottunkban, és a magát már magyar szövetségi kapitányként is megmérető Dárdai Pál sorsa sem lehet közömbös egyetlen honi fociszurkolónak sem.